Ma reggel 5.20-kor keltünk, fantasztikus volt!:) A viccet félretéve, egész jól bírtam a napot, nem voltam túlságosan fáradt. Reggel 6-kor volt a találkozó a szállodában, hogy továbbmenjünk. Persze ez gyakorlatban azt jelenti, hogy 6.30-kor jöttek értünk, hogy átvigyenek reggelizni minket egy másik szállodába. Isteni rántottás bagettet ettünk. Éljenek a franciák!:)
Itt megtanulod, hogy ne bosszantsd fel magad apróságokon. Általában nem értik amit mondasz, 1 óra ide vagy oda nem számít, illetve sosem tudod pontosan, hogyan fogsz eljutni A-ból B-be, mindenhol tényleg várnak-e az átszállásoknál, tényleg lesz-e szállás, de végül minden klappol. Néha látunk őrjöngő turistákat, akik mindenen felidegesítik magukat. Ilyenkor küldeni szoktam nekik gondoltban egy kis türelmet, hátha segít nekik:).
Elmentünk egy úszó piacra a Mekong folyón, ahol hajók árulják portékájukat (főleg zöldségeket és gyümölcsöket) egymásnak, valamint a turista hajókon utazó külföldieknek. Érdekes élmény volt, itt is főleg az volt rám hatással, ahogyan ezek az emberek élnek. Reggel 4-5 körül kelnek, kijönnek az úszó piacra, majd a rizsföldekre mennek dolgozni és csak 9-10 felé tudnak pihenni. Ehhez képest egy nap az irodában gyerekjáték!!!
Vietnám egyébként a világ egyik legnagyobb rizstermelő országa, az országutak mellett végig lehet látni a rizsföldeket. Már nagyon várom, hogy az ország északi részén lévő teraszos rizsföldeket is lássam, csodálatos fotó helyszín lesz:). Képzeljétek, a rizsföldeken vagy a saját kertjükbe temetik el a hallottaikat, hogy a közelükben legyenek és minden nap gondozni tudják a sírjukat. Hatalmas kő sírokat lehet látni a rizsföldeken.
Este Rach Gai-ba érkeztünk, abba a kikötő városba, ahonnan másnap reggel a hajó indul Phu Quoc szigetére. Az utazási irodában nem ajánlották az olcsóbb szállást – természetesen- ezért hagytuk magunkat meggyőzni és a drágábba foglaltunk szobát, ami 3000 forint volt fejenként. A 12. emeleten laktunk, körágyunk volt és faltól falig üvegablak, a kilátás pazar volt. Jól esett ez a luxus!
Aki ismer, tudja, hogy ki lehet kergetni a világból a korianderrel! Ha megérzem az ízét rosszul leszek…már a szagától is. Hát örömmel jelentem azoknak a társaimnak, akik hasonlóképpen éreznek, hogy már nem csak a koriandertől, hanem a vietnámi mentától (vietnamese mint) is retteghetnek! Sikerült még egy majdnem azonos ízű növényt megteremteni erre a világra!:).
Floating market and our round bed
We woke up at 5.20 this morning, it was fantastic!:) We went to the floating market, where middle sized boats sell their products, mostly fruits and veggies to the locals and to the tourist boats. These vendors wake up around 4-5 in the morning, come to the market to sell their goods, then they go to the rice fields to work until late in the evening. Every day! Office work compared to this is a dream!:)
Vietnam is one of the world’s largest rice export countries, you can see the rice fields all over when you go to the countryside. I really look forward to seeing the rice paddies in the North, with those amazing rice terraces. By the way the locals bury the dead in their garden or on the rice fields in coffins, so they stay close to them. You can see big tombs in the paddies everywhere.
We continued the tour at 6 AM next morning, but the actual pick up didn’t happen until 6.30J. Breakfast was an amazing omelette baguette and iced coffee:) As I said before you really learn not to be pissed about every small detail. Sometimes I see tourists really mad, who are getting upset about everything. I always wish them, understanding and patience, maybe it helps:).
We got to Rach Gia in the evening, which is the connecting port to Phu Quoc Island. We choose to stay at the „more expensive” hotel (15 USD each). We had a round bed, with a view from the 12th floor overlooking the city. We loved the luxury!:)
If you are a close friend of mine, I am sure you know about my hate towards Coriander. I cannot stand the taste and even if a tiny bit is in the dish, I can taste it. So I am delighted to announce that nature has created another miracle: Vietnamese Mint, which tastes just like coriander, maybe the taste is a bit lighter. So now not only do I have to learn the name of coriander in each Asian language, but also Vietnamese mint. 🙂
Sophie Loves to Travel 