Most már biztosan tudom, hogy a világ egyik csodája a Halong öböl! Több mint háromezer gyönyörű szikla sziget emelkedik ki a tengerből. Egy és többnapos túrák keretében látogatnak el ide a turisták. Azt mondják, egynapos túrára vétek jönni. Tényleg így van! 10-20 kabinos hajókkal szelik a vizet az ide látogatók. A mi hajónkon ezúttal csak 10 vendég volt (ebből mi négyen magyarokJ) a fedélzeten és húsz fős személyzet!:) Hanoi-ból majdnem 4 óra volt az út, ami annak is köszönhető, hogy megálltunk 30 percre egy áruháznál, ahol persze mindent lehetett venni, ami csak a turisták vágya, zafír, rubin, kistáska, kerámiák, kávé stb. Persze háromszoros áron. A kedvenceim a márvány szobrok voltak, melyet potom 300 USD-ért haza is szállítanak. Végül úgy döntöttem nem veszek a házunk előtti kertbe sem egy sellő, sem egy két lábon álló maci szobrotJ.

Mikor megérkeztünk a kikötőbe, már várt minket a személyzet. Igazán kedvesen üdvözöltek minket, még a csomagokat is azonnal elvették tőlünk. Pici csónakkal közelítettük meg a nagy hajót. A Syrena, egy nagyon takaros fa hajó, 12 kabinnal, egy étteremmel és egy napozó fedélzettel.

Gyorsan lepakoltuk a csomagokat a kabinba, ami egy kétágyas, fürdőszobás csoda volt. Az egyik ágy, az erkély üveg falához simult, tehát minden szépséget az ágyadból lehet látni premier plánban. Gyorsan kisorsoltuk, ki aludjon ott, én nyertem! Felmentünk az étterembe, ahol tálalták az ebédet, az asztalon magyar zászló volt üdvözlésképen. Halleves előételnek, rákocska, majd csirke, utána saláta, majd hal, utána gyümölcsök. Minden étkezés kb. 8 fogás volt, még a másnapi brunch is.

Dél körül indult el a hajó az öböl felé és egész másnap délig volt időnk, akkor értünk vissza a kikötőbe.

Ebéd után az első állomás egy csodás barlang megtekintése volt, utána megálltunk egy szigetnél, ahonnan be lehetett látni az öböl egy részét a lélegzetelállító sziklákkal. Ezután visszatértünk a hajóra, ahol kétszemélyes kajakokra váltottunk és beeveztünk a sziklák közötti apró öblökbe. Olyan volt, mintha átcsöppentünk volna egy béke világba, csak a természet és nyugalom. Fantasztikus energiával töltődtünk fel! Volt egy pici szabadidő vacsora előtt, úgyhogy forró zuhannyal melegedtünk fel.

A vacsora még az ebéden is túltett, osztriga, rák, tintahal, pomelo saláta (sajnos a koriander benne maradt) és végre egy jó pohár vörösbor::). Vacsora után tintahalra horgásztunk, amibe hatalmas lelkesedéssel vetettük magunkat, legalább 7-10 percig. A bambusz pecabotot mozgatni kell fel le a vízben, amin egy színes csali van. Tintahalat nem fogtunk, de kifogtunk egy nejlon zacskót. Azt hiszem ez így volt tökéletes, hiszen a halat úgyis sajnáltam volna, így pedig még a környezetért is tettünk:). Később filmet vetítettek, lehetett választani a Indokína és a Csendes Amerikai között. Végül a másodikat szavaztuk meg. Nagyon tetszett, javaslom megnézésre! A kabinban még az ágyunkból csodáltuk a kivilágított hajókkal tarkított panorámát, a mészkő sziklák sziluettje is látszott a fényekben. A hajó horgonyzott, de lassan körbe forgott a sodrással, így teljesen beláttuk a környezetet. Szerintem nem kell részletesen magyaráznom, hogy milyen élmény volt reggel kinyitni a szememet és felfedezni a sziklák, a víz és a hajók látványát. Ez volt életem egyik legszebb ébredése. És ez csak egy közepes kategóriás hajó volt, de nem is a legolcsóbb, mert azok általában buli hajók a huszonéveseknek:). Azt a tempót már nem bírjuk, haha.

6.30-kor már a fedélzeten voltunk, mert kezdődött a reggli tai chi óránk, ezután kávé és pék sütik, majd elvittek minket egy úszó faluhoz. Ezek az emberek lebegő házakban élnek a tengeren, még iskola is van és kutyát is tartanak. Azt inkább nem képzelem el, hogy hol tud a kutyus mozogni. Egyik oldalról elképzelem, hogy nap mint nap ezt a csoda környezetet látják, de ugyanakkor egy vihar idején elég ijesztő lehet itt élni. Arról beszélgettünk, milyen lehet annak, aki innen ki szeretne törni és máshol szeretne élni. Vajon szeretnek itt élni az emberek, vagy a fiatalok elmennek?

Kikötöttünk egy osztriga farmon, ahol tenyésztett gyöngyöket készítenek. Apró résnyire kinyitják az osztrigát, valamilyen anyagot fecskendeznek belé, majd kagylóhéjból készült apró golyót helyeznek bele. Ezt vonja be az osztriga -2-3 év alatt!!- , és lesz belőle a csodaszép gyöngy. Ott nyitotta ki előttünk a már „elkészült” osztrigát, amiben tényleg ott lapult egy gyöngy. Fantasztikus! Én nem gondoltam volna, hogy ennyi idő kell egy tenyésztett gyöngy megszületéséig.

Fél 10 felé tértünk vissza a hajóra, ahol a reggeli pék sütik után, még brunchot is felszolgáltak. Pho leves (helyi húsleves sok tésztával és zöldséggel), currys csirke, angol reggeli (tojás, bacon, virsli, paradicsom), lekvár, vaj, pirítós, süti és gyümölcs. Szerintem nem bírtunk volna ki még egy napot itt ennyi kajávalJ.

Másnap a Parfüm Pagodához mentünk, mely egy buddhista szent hely, egy barlang és egy templom. A sok külföldi turista mellett, a helyiek is előszeretettel látogatják. Három óra autóút, egy óra hajóút, egy felvonó és már ott is vagy! A hajóút egy gyönyörű folyón vezet a karszt hegyek között, szépséges vízi liliomokkal. Egy gond volt csak, kb. 12 fok volt és fújt a szél, megfagytunk. Megebédeltünk, itt én már csak rizst ettem, mert éreztem, hogy valami nem stimmel. Mire felértünk a felvonóval már alig bírtam járni, így én a barlang pagodát nem is láttam. Kint ültem egy padon és próbáltam nem elhányni magam a mellettem dohányzó négy vietnámi pasi miatt. Amúgy ebbe a pagodába azért jönnek a helyiek, hogy gyermek áldásban részesüljenek. Füstölőket égetnek, kekszet, gyümölcsöket áldoznak (tesznek az oltárhoz). Kb 100 lépcső vezetett vissza a felvonóhoz, ahova el kellett volna jutnom. A többiek lesétáltak a hegyről, kb. 45 perc lefelé az út. Én a lépcső felénél nem bírtam tovább és „sugárban áldoztam”, az összes fogást aznapról:). Hát szörnyű volt, akinek már volt ebben része, az tudja milyen…Ráadásul, a rendkívül lelkes idegenvezető lány a hátamat csapkodva mondogatta, hogy minden OK, amit Anita barátnőm „testi fenyítést” alkalmazva próbált elhárítani (kéz enyhe megszorítása, mely hatásosnak bizonyult). Úgyhogy ma is egész nap itt pihengetek, de legalább van időm megírni ezt a bejegyzést:). Főtt rizst eszek egy kis zöld teával. De most már jobban vagyok!:)

Úgy döntöttünk Melindával, hogy nem megyünk el Sapa-ba, pedig ez volt az egyik legnagyobb vágyam. Sapa egy hegyi falu, rizsteraszokkal. Fantasztikus fotós helyszín! Viszont állítólag annyira nagy köd van, hogy semmit sem lehet látni és nagyon hideg (általában fűtés nélküli szállásokkal)! Remélem még lesz lehetőségem látni ezt a tájat! Helyette lerepülünk Hue-ba, ahol a régi császári helyszíneket fogjuk végig járni!

HALONG BAY

Now I know for sure, Halong Bay is one of the wonders of the world. A world heritage site since 1994. More than 3000 karst islands rising from the water. Don’t even consider going for a day, you must sleep on board.

Our ship left around noon, it had 10 cabins, but this time only 10 guests – including us four- with 20 staffJ. The boats usually have 10-20 cabins, but you can also rent luxury private boats. We went with a middle range one, since the cheapest ones are party boats for the twenty year olds:). We are definitely too old for that.

It took about 4 hours to reach the port from Hanoi, of course there was a thirty minute stop on the way. A huge shop selling gems like zaphire, ruby, than bags, cloth, coffee and all sorts of souvenirs. My favorite was the marble statues. It was really tough, but I could stop myself from buying a lovely marble statue).

The staff was waiting for us in the harbour. Really sweet people, always looking for to help you with everything. We took a small boat to reach the ship. Syrena Cruise is beautiful wooden ship with 10 cabins, a restaurant and a sun deck. We quickly checked in, then headed to the restaurant, where they served our lunch. I think they served about 8 dishes, prawns, soup, salad, chicken, fruits etc. After lunch we went to see a cave, then a viewpoint overlooking the bay. Then we changed to kayaks and rowed into the small bays among the karsts. We suddenly dropped into peace land, quiet, just the nature, it had amazing energies.

Dinner was similar to lunch, oysters, squid, prawns etc. and finally a lovely glass of red wine. (We have been drinking the local white wine, since usually other wine is not available).

After dinner we did some squid fishing – for about 7 minutesJ. You have to move a bamboo stick up and down in the water, with a glowing hook on the end. We didn’t catch a fish, but managed to fish a nylon bag, which made us really proud, as we didn’t kill an animal and also saved the planet at the same timeJ. Afterwards we had the chance to watch the movie Indochina or The Quiet American, which won and by the way is a good movie to watch.

Our cabin had two beds and a bathroom. One of the beds were just next to the glass windows of the balcony, therefore it felt like you slept on water. It was fantastic to go to bed there. I don’t have to describe how amazing it was waking up and looking at the ships and karsts surrounding us. One of the best wake up ever:).

By 6.30 we were up on the sun deck starting our tai chi lesson, then had a nice cup of coffee with croissants. Later they took us to a floating village, where people live in floating houses on the water. They keep dogs, grow veggies and even have a school. What can it be like to live in this picturesque atmosphere with nothing around? Do people like it here or they want to leave when they grow up?

The last stop was a pearl „factory”, where they „grow” pearls in oysters. They open the oysters slightly, place some kind of liquid in (they claimed it was cell…), put in a small fake pearl (made of shell skin). Then the oysters is put back into the water, where, in 2-3 years, it “makes” a pearl. Wow, amazing! The guy opened a „ready” pearl in front of our eyes. It is so unbelievable, I saw so many pearls, I even wear one everyday, but never thought how it is really made. How long it takes to make one…

After getting back to our ship we had brunch, pho (local soup), chicken curry, English breakfast, fruits, cakes etc. I don’t think we would survive another day here with all this food:).

It was sad to leave the bay and the cruise, the staff was so nice and friendly!

The next day we took a day trip to the Perfume Pagoda (Buddhist temple and cave). Four hour drive, 1 hour boat and a cable car, and there you are! The boat ride was really scenic, among the mountains, with pretty pink water lilies, but it was really cold and windy. At lunch I already felt sick so I only ate plain rice. By the time we got to the cave temple, where Buddhists offer fruits and other food and pray for a child blessing, I had to sit down. My energy was gone and I felt really sick. I decided to take the cable car instead of the 45 minute walking downhill. Just as I was walking up the stairs I threw up, it flew out of me:). If you have ever experienced this, you know it is horrible. While I was trying to live though this moment, my friend Anita was trying to keep away the very enthusiastic tour guide girl, who was slapping my back saying: It’s Ok, it’s OK. (Something you don’t in a situation like this:)) So I am currently spending the entire day in the hotel, eating plain rice with green tea, watching MTV Vietnam and writing this post.

We decided not to go to Sapa, a village in the mountains overlooking the rice terraces, as it is foggy, cold. Some of the tourists we met told us they couldn’t see a thing. That’s too bad, as I was really looking forward to take some nice photos! I hope I will be back! Instead we are taking a flight to Hue tomorrow, where we will visit the Imperial sights.