Ho Chi Minh Mauzóleum

Utolsó nap Hanoiban volt egy kis időnk, így ellátogattunk a Ho Chi Minh mauzóleumba. Ho bácsi mindenhol megjelenik a mai napig, szinte az összes bankjegyen, a propaganda plakátokon az utcákon, az állami épületeken stb. Nagyon vigyáznak Ho bácsi pozitív megítélésére és jelképére.

Ho Chi Minh alapította a Viet Minh-t, melynek fő célja az volt, hogy Vietnám függetlenné váljon Franciaországtól, ezt 1954-ben el is érték. Ezután északon a kommunista Ho Chi Minh, délen pedig az anti- kommunista Diem volt a vezér. Emiatt léptek be az Amerikaiak a képbe, majd tíz évvel később, hogy megakadályozzák a kommunizmus továbbterjedését. (Ez a történelmi kitérő éppen csak érinti a lényeget, de senkit sem szeretnék untatni, wikipedia-n nagyon szépen utána lehet olvasniJ)

Szóval a mauzóleum óriási területen helyezkedik el, rengeteg fehér egyenruhás katonával. Mindenhol szigorúan kijelölt utak vannak, nagyon komoly szabályokkal, az sem mindegy, hogy melyik vonalon mész. Kb 15 másodpercenként utasítgattak minket, most ott menjünk, majd itt, ne rakjuk zsebre a kezünket, napszemüveg le, kamerát nem lehet bevinni, adjam le, ne álljunk meg, siessünk..stb. A mauzóleum előtt két fős sorba kellett állni és együtt menetelni a vörös szőnyegen. Melinda és én is úgy éreztük, mintha egy kivégzésre mennénk, rossz érzés volt. Ho bácsi az első emeleten egy teremben, üveg koporsó alatt fekszik békésen. Körbe sétáltuk a koporsót lassan menetelve. A koporsó felett vörös csillag és sarló…hát azt hiszem nekünk ennyi elég is volt. Utána meglátogattuk a lakrészeket és a dolgozó helységeket, valamint megtekintettük a szolgálati autókat. A gyomrom ugrott egyet a nagy, fekete, orosz autó látványától.

Ezután megtekintettük a múzeumot, ami, bizton állíthatom, hogy a világ egyik legszürreálisabbika. Bár hozzáteszem, hogy a végére kezdett tetszeni, hogy ennyire kreatív és művészi módon lett bemutatva Vietnám, a történelem stb. Volt ott minden: a 19-20 sz-i technikai és művészeti irányzatok, giccses háborús jelenetek, propaganda szövegek, főleg a szabadságról és az emberi egyenlőségről:) stb.

Arról beszélgettünk Melindával tegnap este, hogy a szocializmus talán egyik leglátványosabb jele itt az, hogy mindenhol több embert alkalmaznak, mint kellene, pl. a múzeumban megveszed X-től a jegyet, egy méterrel arrébb Y letépi a jegyet, egy étteremben legalább hat pincér dolgozik stb. Látszatra mindenkinek van munkája.

Viszont nem látunk agresszív propaganda szövegeket, mint pl. Kubában, ahol a „Socialismo o muerte” – Szocializmus vagy halál felirat díszelgett a stadion oldalán. Saigonban találkoztunk olyan plakátokkal, ahol a katonák kedvesen segítik a helyieket a rizsföldeken, a helyes iskolás gyerek virágot adnak a katonáknak stb. Az is teljesen más, hogy Vietnám tele van márkákkal, minden világmárka jelen van. Úton, útfélen látunk építkezéseket, fejlesztéseket, hatalmas iroda épületeket és házakat. Gazdaságilag egyre növekszik ez az ország!

Délután, ahogy hazafelé sétáltunk, egy apró utcában, távolabb a turista látványosságoktól, egyszer csak valaki azt üvölti: Zsófi!! Először fel sem fogtam, hogy mi van, mégsem Budapesten sétálokJ. Aztán rájöttem, hogy Ildi lesz az, akivel a meditációs tanfolyamra jártam és ugyan mondta, hogy ő is jön majd Vietnámba, nem emlékeztem az útvonal tervére. Annyira örültem neki!!! Később, a szállodában pedig két magyar sráccal futottunk össze. Pedig tényleg kevés magyar utazgat erre!

HO CHI MINH MAUSOLEUM

Last day in Hanoi we visited the Ho Chi Minh Mausoleum. Uncle Ho is visible everywhere, on banknotes, on buildings, propaganda posters etc. His image is very well protected. He was the founder of Viet Minh, whose goal was to free Vietnam from France. They managed to win in 1954 and Vietnam was divided into communist North and non-communist South. The US committed its first combat troops in 1965 to fight against the spread of communism. (The historic background above is short and basic, but you can read a lot about details on the internet if you are interested)

The mausoleum itself is a huge area protected by hundreds of soldiers. Everything is monitored, where you walk, which line you step on, where you can carry a camera etc. You cannot wear sunglasses, put your hands in your pocket, go slow or fastJ.

We stood in two lines in front of the mausoleum and slowly walked inside. We both felt it was like going to an execution. The glass coffin lies on the first floor, with Ho Chi Minh peacefully resting inside. There is a red star on the wall above the coffin.

Afterwards we visited his home, his office and than moved on to the museum. It was the most surreal museum I ever been to. It was about propaganda, but also technical improvements of the 20th century, war memorial. I have to admit I started to like the creativity they used in showing the messages. Many of them were about freedom and equalityJ.

We had a chat with Melinda last night. We believe the most visible thing about socialism for us here is that every place is overemployed. One guy sells the ticket, the other controls it, there are about six waiters in a small restaurant etc. It’s much more different, than ie. Cuba, where the stadium had a writing on it saying Socialism or Die… Here many international brands are present, there are huge supermarkets with hundreds of brands. One thing is for sure, Vietnam is rapidly developing and becoming one of the fastest growing economy in SEA.

Before we left for Hue we took a walk in the city. Not too many Hungarians come to Vietnam, but I think we met all of them that day. First, I knew my friend from meditation class will be visiting Hanoi, but I wasn’t sure about her agenda. So you can imagine how surprised and happy I was hearing my name shouted on a street far away from tourist attractions: “Zsófi!!!”. Faith really did a good job here!

Then as we were waiting for the taxi to arrive, two Hungarian guys showed up staying at the same hotel.