Itt ülök a fa bungalónk erkélyén, a laptoppal az ölemben, hallgatom a tenger hullámzását és a gekkók énekét. Nagyon ügyesek vagyunk, mert szuper helyre foglaltunk szállást a Booking-on. Messze van a város dübörgő zajától, csend van, nyugalom és paradicsomi szépség. Egy hegyoldalon vannak a bungalók, fákkal, sűrű növényzettel és sziklákkal övezve. Sihanoukville a legnagyobb tengerparti üdülőhely Kambodzsában, de a neve hangzása alapján lehetne akár Kanadában is. Az elején nem sikerült megjegyezni a város nevét, nem tudom miért tűnt olyan nehéznek, SiskaMiskának becéztük el. Egy hetet töltünk itt, az elején még azt gondoltuk, hogy majd elmegyünk egy hajó túrára, vagy szigetről szigetre ugrálunk, bejárjuk a szomszédos nemzeti parkot, de végül nem így lett, hét csodálatosan csendes napot töltöttünk itt. Első három éjszaka a hegytetőn aludtunk kőházikóban, az erkélyről a tenger pici részét lehetett csak látni, majd leköltöztünk a hegyoldali fa bungalóba, ami a legszebb kilátással rendelkező szerintem, az erkélye párhuzamos a tengerrel és amikor reggel felkeltem, csak fel kellett emelnem a fejem, hogy kinézzek az ágy végében lévő ablakon. Utolsó éjszakára leköltöztünk a közvetlen tengerparti bungalóba, ami óriási, a tető fából és pálmalevelekből készült, mint a hegyié, viszont itt már kő padló és óriási tér fogadott minket. A bungalókhoz tartozik egy étterem és a legtündéribb személyzet, egy mindenes lány (manager, szakács, pincér, recepciós), egy szakács néni, egy tuk tuk sofőr /takarító és egy-két lusta fiú:). A reggelinél lévő apró fiú mindig elmondja nekünk, hogy mennyire fáradt, miután arrébb pakol 1 db bögrét és lesöpör egy asztalt. A többi fiút pedig rendszeresen lent látjuk a parton szunyókálni. Csak a csaj pörög szerintünk, neki csillagos ötös jár. Állandóan csinál valamit, vagy rohan, de soha sem ideges, olyan nyugodt és mosolygós.

Minden egyes nap Kambodzsai Curry-t eszem ebédre rákkal, egyszerűen nem tudok betelni vele. Kókusztejben főtt rákok, répa, krumpli, padlizsán, csillag ánizzsal és citromfűvel ízesítve. Délután három felé megyünk fel enni, a lányka már tudja, hogy étlapot sem kell hoznia, 10 perc múlva érkezik a gőzölgő curry, mellette a felaprított chili paprika, amit imádok. Nem csak a csípőssége miatt, hanem az isteni íze miatt, olyan ropogós és füstös. Este ugyancsak az étteremben eszünk, vagy bemegyünk tuk tukkal a városba. Egy „francia” éttermet is kipróbáltunk, amit a Lonely Planet istenített. Koreai BBQ-t és tengeri ételeket ettünk. Szuper, mert te magadnak grillezed meg a rákot, húst, tintahalat. Egyszer Londonban kipróbáltuk már barátokkal, nagyon jópofa, hogy nem csak eszel, de részt veszel a főzésben is.

Házi állataink is vannak, de az Univerzum volt annyira kegyes, hogy fokozatosan mutatta csak be őket. Ugyebár gekkók mindenhol vannak, ők szerintem édesek, csak elég hangosak.  Aznap mikor leköltöztünk a bungalóba, Melinda az ágyon üldögélt éppen, amikor egy rágcsáló, patkány kinézetű valami végigszaladt a gerendákon. Én erről a jelentről szerencsére lemaradtam. Nem baj, nemsokára kaptam én is egyet. Azért felvettem volna az arckifejezésemet, amikor éppen pisiléshez készülve egyszer csak felnézek és szembetalálom magamat egy rohadt nagy piros pöttyös gyíkkal. Hát azért erre nem számítottam, szép nyugodtan koktélozgattunk (amúgy 9 Dollár 1l Bacardi Gold!) és beszélgettünk az erkélyen már órák óta, amikor én bementem, már sötét volt. Ez meg ott pihen. Az első sokk után riasztottam Melindát, majd ő riasztotta az egyik lusta fiút, hogy jöjjön, tegyen valamit, mert ez itt nem maradhat. Ő jött is egy bottal és mosolyogva ütögette a kezében, hogy majd ő elintézni, majd mi könyörgünk neki, hogy na azért félünk, meg kergesse el innen, de ne merje bántani, hiszen csak egy szegény élőlény. Ő persze megdöbbenve mondja, hogy esze ágában sincs megölni (végül is ez a buddhistáknál nem szokás). A bottal csapkodott egy kettőt, mire a „gyík” szép komótosan arrébb ment. Hú ezt megúsztuk! Kb. 1 órára, mert éppen egy vicces téma közepette, látom, hogy Melinda arcára rémület ül és elkezd hátrálni és szól, hogy mentesem én is magamat. A gyík, amúgy Béla a neve, kijött a verandára és mászik a gerendán, de nem egyedül, hozta a mamáját is. ÁÁÁÁÁ! Szerencsére van az ágy felett szúnyogháló, amit nagyon gondosan betűrögettünk, hogy Béla és a Mamája, vagy valamelyik rokon ne rajtunk közlekedjen éjszaka. Egyébként, tökre féltek tőlünk, csak a fényre jöttek. Én hihetetlen gyorsasággal derítettem ki a google segítségével, hogy ezek Tokke Gekkók és nem valószínű, hogy megesznek minket. Azt azért megtanultam, hogy ha megharap, akkor nem fog elengedni, így víz alá kell tartani, vagy meghajszárítózni. Azt már nem mertem Melindának elárulni, hogy néha ráveti magát a prédára, leugrik a plafonról is akár:). A második két éjszakán már tudtuk a menetet, villany felolt a teraszon, ezzel kicsaljuk őket, mi pedig gyorsan bebújunk a szúnyogháló biztonságába. Az ablakon keresztül azért tegnap éjszaka arra ébredtem, hogy az egyik nagy vadászásban van és tanúja voltam, ahogy ugrált és fejjel lefelé falatozott valami fekete bogarat. A harmadik állat élmény csak egy béka volt, de mivel már beparáztattak minket, hogy néha a fejedre ugrik, Melinda a bottal a kezében (amit ugyebár magunkhoz vettünk a gyíkos incidens után) és egy törölközővel a fején elkergette, őt nem láttuk ezután. Őszintén szólva, én tulajdonképpen hálás vagyok, hogy láthattam Bélát, mert annyira szép a mintája, azért pedig még inkább, hogy nem egy óriás pók, kígyó, vagy skorpió volt a szobában. Attól nagyon kikészültem volnaJ! Bár egyre edzettebbek vagyunk, hiszen Peruban még a szúnyogháló alatt sem mertünk aludni, annyira féltünk, én a madárpókoktól, Melinda pedig attól, hogy felfal engem egy anakondaJ. Azzal nyugtattuk magunkat, hogy ez a kaland kellett ahhoz, hogy picit felkészüljünk Laoszra.  Ott ugyanis az a tervünk, hogy részt veszünk a Gibbon Experience nevű dolgon (keress rá a neten), ahol a dzsungelben, óriási fák tetején,nyitott  fa „házakban” alszol és a fák között kötélpályán közlekedsz.  Remélem be merjük majd vállalni!:)

A város egy teljesen más világ. Itt a parton olyan nyugalom van, nézem a sziklákat, ahogyan a víz mossa őket és azon kapom magamat, hogy olyan dolgokon gondolkozom, amin otthon soha nem lett volna időm, sőt eszembe sem jutott volna. Persze akkor teljesen más volt az éltem, a munka foglalta le a gondolataim 80%-át, a maradékot pedig a mindennapi élet. Hát igen, itt mindenre van idő, még ha néha meg is tréfál az egóm és azt akarja elhitetni, hogy nincs és állandóan rohanni kell, mert szállást kell foglalni, meg tervezgetni stb. Most ne utáljatok, tényleg itt is képes az ember bestresszelni magát és ezzel nem voltam egyedül. Persze ahogyan egyre többet látok, egyre jobban érzem, hogy milyen szerencsés vagyok és a barátaim, ismerőseim is milyen szerencsések, még ha a hónap végére néha el is fogy az a fizetés. Budapest Kambodzsához képest egy Svájc.

Bementünk vacsorázni a városba, ahol a tengerparton késő este szaladgálnak a gyerekek (5 évestől 14 évesig) és petárdát, lampiont, karkötőt árulnak. Az anyukák a karjukban tartják az egy két éves gyerekeket és pénzt kéregetnek az asztalok között. A kisfiú elkérni a maradék ételt, vagy italt. Több helyen olvastuk, hogy ne bátorítsuk azzal ezeket a gyerekeket, hogy pénzt vagy ételt adunk nekik, mert ezzel csak azt érjük el, hogy ne járjanak iskolába, mert anélkül is boldogulnak. Ezt azért rendkívül nehéz betartani, hiszen a szíved szakad meg értük, természetesen segíteni akarsz. Másrészt ezek a gyerekek sokszor egy banda tagjai és nem sokat látnak abból, amit kapnak a turistáktól. Azt mondják, hogy sok szociális munkás dolgozik erre, bízzuk rájuk ezt a témát. Hát nem tudom. Egy biztos, Kambodzsában nagy szükség van a segítségre, mert óriási a szegénység.  A legelkeserítőbb számomra az, ahogyan látom a fiatal lányokat (és lányoknak kinéző fiúkat) a parton üldögélni este, hogy felszedjék valamelyik öregedő vagy lepukkant turistát. Ebből meg tudnak élni, megkeresnek napi 20 Dollárt is, míg normális munkával max. havi 80 Dollárt. De mi lesz velük 30 felett? Mindig lesznek szebb és fiatalabb lányok. Annyira kedves emberek, de mégis attól félek, hogy teljesen be fogja őket szippantani a bűnözés. A vacsoránál tegnap este a pincér két szót nem beszélt angolul, de azért azt elmutogatta, hogy akarunk-e füvet. Aztán ki tudja mi mindent lehetett volna még az „étlapról” választani, ha érdeklődést mutatunk. A körülöttünk lévő asztaloknál a fiatalok csendes szívták a spanglikat, néha gyanúsan körbenézve, nehogy lecsapjon rájuk a rendőrség. Állítólag nem jár halál büntetés, csak pénz bírság és gyakran a dealerek is beépített emberek, pont ők húznak csőbe. Mindenetre mi nem szeretnénk egy Bangkok Hilton lakosztályt:).

Az egyik petárda árus lány akit tegnap láttam, már 18 körül lehetett és annyira ártatlannak tűnt, ahogyan azt figyelte ahogyan a turisták a tengerparton, a homokban lévő fotelekben szürcsölgették a koktéljukat és közben az Iphone-jukat nyomogatták. Mert mindenhol van wifi és nem tudjuk letenni a telefont… Hihetetlen! Néha nekem is emlékeztetnem kell magamat, hogy egy csodaszép tengerparton vagyok, nem pedig egy virtuális térben. Vajon mi járhatott a lány fejében, csak érdeklődött, vagy csodált minket és elképzelte, hogy milyen fantasztikus életünk lehet? Nem hiszem, hogy ő túl sűrűn tölt el egy délutánt a tengerparton koktélt szürcsölgetve. Az itt látott emberek és sorsok minden nap megerősítenek abban, hogy fogalmunk sincs milyen jó dolgunk van. Például emberek ülnek a csodaszép autóikban és házaikban, és arra panaszkodnak, hogy nincs pénzük, mert nem tudnak szebbet venni. Vagy nem tudnak csak belföldre utazni a nyáron. Vagy olyan nehéz az élet, mert nem tudnak megvenni egy Ipad-et. Ébresztő!!:) Nekem is magamba kellett néznem és helyre tennem egy két dolgot. Talán könnyebb, hogy én látom ezt a saját szememmel, de arra kérlek titeket is, hogy gondoljátok át, hogy mitek van és legyetek nagyon hálásak érte. Az élet szép és még annál is szebb lehet, ha hálás vagy azért, amid van! Én ezúton köszönöm a családomnak és a barátaimnak, hogy vannak nekem, nagyon szeretem őket és hálás vagyok nekik!!!:))))) Sok puszi!

Hello Paradise, Hello Nightmare

I am sitting on the terrace of our bungalow, overlooking the water, writing on my laptop, listening to the roaring of the ocean. We did an excellent job, booking this bungalow on Booking.com. It’s quiet a distance from the buzz of the city, it’s peaceful. The bungalows are located on the hillside, surrounded by rocks and a lush garden. Sihanoukville is the major seaside resort in Cambodia. Doesn’t it sound like a city in Canada? We are spending a week here. In the beginning we thought we will do boat tours, maybe island hopping or visit the national park close by, but we didn’t go anywhere.  We spent 7 amazing days here. The first three nights we slept on the top of the hill in a stone bungalow, then moved down to our amazing sea view wooden bungalow and then to the seaside one. The wooden bungalow was the best, with a terrace facing the ocean and I just had to lift my head from the bed to see the water through the window. There is a nice restaurant here where we eat our Cambodian Curry. Everyday. It’s with shrimps, potatoes, carrots, egg plant, coconut milk and spices. I just can’t get bored of it. The girl who is the manager / waiter / receptionist here, brings it to us in 10 minutes, with the chillies on the side. She does everything here and she is always running, but always has a calm smile on her face. The rest of the staff is an old lady, a cook and many lazy boys. We always laugh at one of the guys here, who is with us at breakfast and always complains about how tired he is after moving one mug and cleaning one tableJ. He is really sweet though. He can say Köszönöm (Thank you in Hungarian). We see many of the other guys sleeping by the sea in the afternoon.

Sometimes we eat dinner here, but also go in town with a tuk tuk or go to another restaurant on the hill. Lonely Planet was admiring this French restaurant, where we had Korean BBQ:) and a seafood plate. You BBQ the prawns, squids and beef yourself, it’s really cool. I once had it in London before.

We also have our own pets in our room, but the Universe was kind enough to introduce them only step by step. There are tons of geckos, but they are really cute, just loud. The day we moved down to the hillside bungalow Melinda was sitting on the bed and when she looked up she saw a rat walking on the beams. I fortunately missed this scene. (Though woke up to enormous noise the last night, as rats or mice were running above our bed. They live in the roofs:).)

Soon I also was fortunate to meet a pet, as I was going to the restroom. I look up and there it is a giant lizard or gecko, which has red dots and has a head of a dinosaur. This is a moment where a photo of my face would have been really funny. I didn’t expect such an animal in our bathroom. We were just chatting and having cocktails on the terrace and then I go to the bathroom and there it is. (By the way Bacardi Gold 1l is only 9 USD here!!) After the first shock I alerted Melinda, then she brought one of the guys to help us get rid of it. He came with a bamboo stick, we thought he wants to kill it. We cannot let that happen, we are terrified, but the thing can’t die. Of course he never intended to kill it, Buddhists don’t really do thatJ. After hitting 2-3 on the wall, it quietly moved away. Hurray, we are saved!:) Not for long though, as an hour later, I noticed the horrifying look on Melinda’s face, as she stands up and slowly moves away. She tells me to save myself as well. It has crawled out, but not alone, accompanied by her mother it seems. OMG!! Thankfully we have a mosquito net above our bed, which can be tucked in neatly, so no one can bother us during our sleep. I think it took me 2 minutes to google what this animal is. I found out that it’s a tokkeh gecko and probably it won’t kill us. Although I learnt that if it bites, it won’t let go, you have to put it under water or hot air (hairdryer).  We were so scared of them, but they are harmless, they just follow the light and eat insects (which is quiet handy for us). After a day we knew the strategy, we switch on the light on the terrace, they move out, we go under the mosquito netJ. We also had a frog and who knows what else. I am actually relieved that we haven’t met huge spiders, scorpions or snakes. The gecko was so beautiful, with the red and blue dots. We are getting better with this, as I remember back in the Peruvian jungle we didn’t dare to sleep, even under the mosquito net. Now it felt so safe. This is a good training for us for Lao, where we plan to do the Gibbon Experience (google it, it’s on Youtube as well). You sleep on a tree in the jungle in a house that is open air and zip line among the trees. I really hope we won’t be scared to do it:).

Downtown is a different world. Here on the beach, as I watch the rocks in the water, I catch myself thinking of things I never have at home. I never had the time for such thoughts. My brain was occupied 80% with work. Now there is time for everything, even though my ego tries to prove different sometimes. Yes, you can stress here as well. But than I realise how great things are. Day by day, the more I see of the lives here, I understand how fortunate we are. My friends, my family, me and most people in Budapest. For these people living in Hungary would be like living in Switzerland for us.

We had dinner in town, on the beach, were kids are running around to sell fireworks, lanterns, bracelets. They are between 5-14 years old. Mothers, holding their 1-2 year old kids mingle between the tables to ask for money.  Little kids ask for the remains of your dinner or drink. We were told not to give them money or food, as that would only motivate them to skip school. It’s not easy, it really brakes your heart not to help them. They say there are plenty of social workers here who can help in a better way.  Also kids might be with gangs and see very little of what they get. One thing is for sure, these people are very poor and they desperately need help. The worst part is seeing young girls selling themselves, with all the make up on the beach. They can make even 20 USD per night, while a decent job would only grant them 80 per month. But what will happen to them when they will be 30? There is always younger, more beautiful girls. It really makes me sad seeing crappy old guys holding hands with beautiful innocent girls. People are so nice here, but I fear they will be taken by corruption and crime. I really hope they won’t change and remain so natural as they are. Last night our waiter, who couldn’t even speak two words in English, managed to offer us weed. And who knows what else we could buy, if we showed interest. There is probably no death penalty, but we definitely don’t want to end up like Nicole in Bangkok Hilton:).

One of the girls, walking around to sell fireworks looked so beautiful and innocent. She was around 18 and stopped at every table, looking at how people were playing with their Ipohne. (people do it all the time, even on a nice beach like this). Was she thinking how fortunate we are, that we can travel? Or does she think about what our lives are like? I doubt she ever had an afternoon on the beach to sip cocktails.

Seeing how people live here always strengthens in me that we don’t understand how lucky we are. People constantly complain about everything back home. That they can’t buy better cars or houses, or can’t afford an Ipad, can’t go on holiday, only to Lake Balaton. I think we really need to wake up!:) I also had to take a deep look into myself and realise stuff. Maybe it’s easier for me, as I see the differences with my own eyes .

I ask you to think about what you can be grateful for. So many things! Be thankful!

I take the opportunity to thank my family and friends, I love you all!:)