A fővárosban két és fél napot töltöttünk el, bejártuk az egész várost, láttunk szép templomokat, a királyi palotát, a nemzeti múzeumot és a Khmer Diktatúra szomorú emlékhelyeit. Megdöbbentő és szégyenletes, ami ebben az országban történt, alig 30 évvel ezelőtt. 1975-tól majdnem négy éven át (egészen pontosan 3 év, 8 hónap és 20 napon át) Pol Pot Vörös hadserege vette át a hatalmat és a valaha legkegyetlenebb diktatúrát hozta létre, ami a Vörös Khmer rezsim néven vált hírhedté. Egy olyan agrár kommunista ország létrehozása volt a célja, ahol csak parasztok élnek és a szántóföldeken dolgoznak reggeltől estig, nincsenek osztályok és nincsen magántulajdon. A hadsereg napok alatt ürítette ki a fővárost, valamint a többi nagyvárost és országszerte szétszórták az embereket vidékre. A gyerekeket és öregeket sem kímélve kihajtották őket a rizs és szántóföldekre napi 12-14 órát dolgozni. Mondanom sem kell, hogy szinte alig kaptak enni, sokan éhen haltak, vagy valamilyen betegségben vesztették életüket.  A városi emberek hirtelen földművesek lettek, bár mit sem tudtak arról, hogyan kell a termőföldet megművelni. Bezárták az összes iskolát, kórházat, templomot és kíméletlen népirtásba kezdetek. Mindenkit megöltek, aki értelmiségi volt, szemüveget hordott, beszélt valamilyen idegen nyelven, tanár vagy orvos volt. Több tízezer embert kín vallattak (egy középiskolát alakítottak át a „Terror Házává”), majd a fővárostól 14km-re fekvő kivégző osztag elé vitték őket.

Ma egy csendes, madárcsicsergéssel és gyümölcsfákkal tarkított liget, csak a táblák és az egykori tömegsírok jelezik, hogy szörnyű események zajlottak itt. Nehéz volt rászánni magunkat, hogy ellátogassunk ide, de úgy gondoljuk, bármilyen felkavaró is, az áldozatok iránt érzett tiszteletből meg kell értenünk, hogy mi történt. Szeretném hinni, már az is segít, hogy az emberek tisztában vannak vele, hogy egykoron mi történt. Ha látják és egy icipicit átélik, hogy emberek milyen szörnyűségekre képesek, akár a saját népük ellen, mint ebben az esetben. Talán akkor ilyen dolgok nem ismétlődnek meg. Bár nem kell messzire menni, hogy tudjuk, mire vagyunk képesek. Emlékszem milyen felkavaró volt ellátogatni a Terror Házába Budapesten, de említhetném a háború munkatáborait, vagy a koncentrációs táborokat is.

Úgyhogy nem tudom szépíteni azt, ami itt történt, de felkészítek mindenkit, hogy nagyon felkavaró részletek következnek.

Tehát 1975 táján Vietnámban épp a végéhez közeledett a háború, de Kambodzsa is erősen érintett volt, rengeteg bombázás érte és több mint 600 ezer ember vesztette életét. Ez természetesen az emberek nem tetszését váltotta ki, amit a Khmer rezsim, Pol Pot-al az élen előnyére fordított és rengeteg embert állított a beteges, radikális eszméi mellé. Egyszerű, paraszt emberek, sőt inkább tinédzserek alkották a hadseregét, akiknek jobb életet kínált és a társadalom „hasznos” tagjává tette őket. Uralma alatt megközelítőleg 2 millió ember halt meg (Kambodzsa lakossága 9 millió ember). Szó nélkül kivégeztek mindenkit, akit a rendszerre veszélyesnek gondoltak, a többi ember pedig betegségben vesztette életét, mivel orvosi ellátás nem létezett. Pol Pot úgy gondolta, hogy nincs szükség ennyi emberre, hogy fenntartsa álom társadalmát. Nem használtak golyót a kivégzéseken, mert az túlságosan drága, hanem bottal, késsel, pálma levéllel (nagyon éles a levele) ejtettek sebet az embereken és hagyták elvérezni őket. A kivégzések éjszaka történtek és a hangszórókból hangos zene szólt, hogy elnyomja a szörnyű kiáltásokat. A kisbabákat is megölték, mert úgy gondolták, hogy a „bajt” a gyökereknél kell kiirtani. A babákat a lábuknál fogva egy fához csapták és tömeg sírokba hajították őket (még leírni is szörnyű). Addig kín vallatták az embereket, amíg be nem vallották, hogy kémek, vagy a CIA-nek dolgoznak. Ha bevallották, kivégezték őket és ugyanezt tették még egy-két családtaggal is.

Ilyenkor teljesen értetlenül ülök a székemben. Ki ez az ember, hogy ilyen gondolatok születtek meg benne és mélyen elhitte azokat? Hogyan tudott ekkora hatással lenni emberekre? Hova tűnt az emberség és az empátia? Mire volt ez jó? És hol volt a világ? Miért nem tett valamit? Persze tudom, hogy számos helyen történt már ilyen kegyetlenség és történik a mai napig is. A világon sok ország szegény, szinte minden kontinensen van háború és gyűlölködés. Utáljuk ezt a népcsoportot, meg azt a népet, vajon hova vezet ez? Ha most egyet kívánhatnék, azt kérném, hogy felejtsük el mi az a gyűlölet.

„A harag és a gyűlölet egy olyan méreg, amit másnak szánsz, de saját magad nyeled le!”

Amúgy Pol Pot sosem nyerte el büntetését. A vietnámi hadsereg szabadította fel a fővárost 1979-ben, amikor a rezsim fő vezetői elmenekültek a thai határhoz közeli dzsungelbe és onnan még támadásokat intéztek a kambodzsaiak ellen. Egy kirakatperben ugyan elítélték, de sosem került börtönbe. Több mint 80 évesen halt meg a saját ágyában, csendben.

Phnom Penh egyébként egész hangulatos város. A folyóparton van egy hosszú sétány pálmafákkal, telis tele éttermekkel és szállodákkal. A Királyi Palota egy picit a bangkokira emlékeztet, bár nem annyira pompás és fényűző, de csodaszép kertje van. A buddhista templomok nagyon különlegesek, bár az egyiknél ahol jártunk olyan szemét volt, hogy nem hittem a szememnek. Ugyan láttam annak nyomát, hogy összehordják a szemetet és elégetik, de épp akkor, amikor ott jártunk tele volt nejlon zacskókkal és dobozokkal. Gyerekek és öregek ültek koszosan a lépcsőn és kéregettek, egy picit olyan volt, mintha Indiában jártunk volna.

Vitatatlanul Angkor templom együttese Kambodzsa legszebb és legkülönlegesebb látnivalója. A fővárosból 5-7 óra eljutni Siem Reap-ba, mert nagyon rossz állapotban vannak az utak. Végig vörös por lep el mindent és hol beton, hol földút váltja egymást, az úton végig fa cölöp házak sorakoznak. Jó hosszú volt az út, de megérkeztünk Siem Reap-baJ, ahol 6 napot töltünk él és az Angkor-on kívül még számos szép helyre fogunk ellátogatni. Hamarosan mesélek a Khmer Birodalomról és a régi fővárosról, Angkor-ról.:)

Pol Pot’s terrifying regime

We spent two and a half days in the capitol city, Phnom Penh. We visited nice temples, the royal palace, the national museum and the sites of the horrible Khmer Rouge. It is unbelievable, what happened here, less than 30 years ago. Starting from 1975, almost for 4 years (exactly 3 years, 8 months and 20 days), the Khmer Rouge took over power, led by Pol Pot. They established one of the most brutal dictatorships the world has ever seen. His goal was to establish an agrarian communist nation, without classes or private property. Just peasants, working on the fields, producing agricultural products. In just days the army emptied the capitol and the big cities and distributed the people to the countryside to the fields. Children and old people were no exception to this. In days people of the city became workers of the land, without knowing anything about agriculture. They hardly got anything to eat and worked 12-14 hours each day. Schools, temples, hospitals, places of entertainment were all closed down and terrible genocide started. Nearly 2 million people died of executions, starvation, lack of medicine and medical care. They killed everyone who was a doctor, teacher, wore glasses, could speak a foreign language, was a monk etc. They tortured ten thousands of people (they made an ex high school the centre of torture, total there was about 160 torture houses) and then killed them 14km south of Phnom Penh.

Today it’s a quiet orchard, the birds are singing, only the signs and a memorial pagoda remembers what happened here. It took a day to get ourselves to visit this place, it was really upsetting. Although we both thought that it is a must to pay a visit as a tribute to those who lost their lives here. I would like to believe that just awareness itself can help people understand what a nation can do to his own blood and maybe avoid such things in the future. We don’t have to go far to know what we are capable of. I remember how upsetting visiting the House of Terror in Budapest was, but I could name any work camp of the World War or the concentration camps.

I can’t make all this sound nicer or just share partly. So I warn you, details are really tough:

Around 1975 the Vietnam War was coming to an end, but Cambodia was also heavily bombed and over 600 000 people died. People felt insecure and mad, which gave a good base for the radical thoughts of Pol Pot’s Khmer Rouge. He managed to attract many people to support him. His army was partly made of teenagers of the peasants, who were promised a better life and an important role of development. During his rule, over 2 million people have died. Today the population of Cambodia is 9 million. They killed everyone who was a threat to the system. Pol Pot thought his dream state does not need so many people. Instead of expensive bullets, they used knifes, sticks and even palm tree leaves to injure the victims and let them bleed to death.  Executions were in the night and music was played from loud speakers, so it would cover the sound of horror. Babies were killed as well, as the “wrong roots” needed to be eliminated as well. Holding their legs, they smashed them to a tree. Just writing this on the computer is heart breaking. People were investigated, tortured, until they agreed they are spies or work for the CIA. If they confessed, they soon died and someone else from the family was also taken.

When I think about this or any war, I just sit here and I can’t understand. My mind is empty and tired. Who is this person, who had such an effect? How could he succeed? Why people joined him? Why didn’t the World do something? Where did human empathy go? What do we need to take from all this?

If I had one wish now I would ask that hate would be gone from our Planet.

“Hate and anger is a type of poison that is meant for someone else, but in reality you swallow it yourself”

Pol Pot never got his penalty, when the Vietnamese army liberated Phnom Penh in 1979, they fled to the jungles to the Thai border. Later there was a show trial, but he never went to prison. When interviewed he claimed he just made the big decisions and he wasn’t fully aware of all that has been done by people under him. He wasn’t even man enough to take responsibility! He died around the age of 80, in his bed.

Phnom Penh is a city of extremes. The riverside is pretty, with a walkway and palm trees, there are nice Buddhist temples as well. But some parts are very poor and dirty. Like one of the Wats we went to was full of garbage and people begging for money. It was like being in India.

No doubt that Angkor temples are the main attractions of Cambodia. We are heading there, to Siem Reap city, which is a 5-7 hour drive, although it’s not that far in kilometres. The roads are in really bad condition, full of red dust. It was a very long ride, but we are here, so soon you will hear more about the Khmer Empire and it’s magnificent acient capitol, Angkor.