Laosz, a millió elefánt országa / Laos, the land of a million elephants

  IMG_5322  

Nem gondoltam volna, hogy túl lehet szárnyalni az eddigi tájakat és érzéseket. Luang Prabang városkája Laosz északi részén helyezkedik el a Mekong folyó partján, csodálatos hegyekkel körbevéve. Egy fényes gyémánt Ázsia szívében. A turista központ egy kis félszigeten helyezkedik el a városon belül, tele van buddhista templomokkal és hangulatos éttermekkel. Régi francia épületek keverednek rusztikus bárokkal, buddhista szentélyekkel. Az éttermek egy része a főutcán helyezkedik el, az utazási irodákkal egyetemben. Több tucat utat kínálnak, a közeli hegyekbe és falvakba. Lehet menni trekkingelni, de két-három napos elefánt tréner (mahout) túrára is be lehet fizetni vagy ellátogatni a hegyi falvakba és a helyiekkel együtt eltölteni egy-két napot. A környéken vannak vízesések és lehet a folyón kajakozni vagy raftingolni is. Itt nem unatkozik az ember, annyi féle program van. De a legeslegjobb, ha bringát bérelsz és tekersz egyet a folyóparton, néha megpihensz vagy iszol egy isteni gyümölcs shake-t.

Ha besétálok a főutcára turisták százai ülnek az éttermek teraszán és kóstolják végig a finomabbnál finomabb laoszi fogásokat. A parton pedig áttekintve a túloldalra, amit egy bambusz híd köt össze, pálmafák és veteményes keretek sorakoznak a meredek folyóparton. A naplemente igazán narancssárga, pont amilyennek lennie kell. A hegytetőn lévő buddhista templom (wat) lépcsőin ülve, a hegyekkel a háttérben szép képeket lehet készíteni.

Imádom, hogy mindenhol friss gyümölcs shake-et lehet kapni. Egyszerűen friss gyümölcsöket összemixelnek jéggel. Most éppen egy görögdinnyéset iszom, olyan frissítő és egészséges, mindenkinek javaslom kipróbálásra. Kis Bacardival még jobb:)

IMG_4669  IMG_4668  IMG_4651IMG_4633  IMG_4702 IMG_4627

Egy hét alatt több élmény ért itt, mint talán az egész út alatt eddig.  Már maga a város is teljesen levesz a lábamról, simán ellenék itt minden évben egy-két hónapot.

A második napon elmentünk egy egész napos túrára. Először a Pak Ou barlangoz látogattunk el, ami arról híres, hogy több ezer buddhista szobrot helyeztek el benne az évszázadok alatt. A barlang az elefánt táborral szemben van, kicsi csónakkal kellett átkelni rajta. A Mekong folyó partján szinte fehér a homok, olyan volt, minta egy igazi tengerparton lettünk volna. Körbe csodás, zöld növényekkel benőtt hegyek. A délutáni program egy rövid elefánt tréninggel kezdődött. Megtanítottak minket a kulcs vezényszavakra. „Pai- Haladj előre”, „Ya Ya – Hagyd abba!”, „How- Stop”…és még jó sok másikat is, de úgy gondoltuk, hogy ez a három lesz a legfontosabb, életmentő kulcsmondat. Ezzel a három szóval minden elefántos szituációt meg tudunk oldani:).  A tréning alatt végignéztük, ahogyan egy másik csoport turista levonul az elefántok csupasz hátán a partra és bemegy velük fürdeni a vízbe..hát itt majdnem meggondoltunk magunkat:). Először is a meredek lejtőn megy le az elefánt, két ember ül a hátán és majdnem leesik, ugyanis az elefántnak nincs pl. sörénye, amibe bele tudsz kapaszkodni. Talán a fülébe, ha elől ülsz. Én Melinda mögött ültem, úgyhogy én a combszorító izmomat olyan komolyan kidolgoztam ezalatt a húsz per alatt, hogy Swarzi is megirigyelhetné. Melindának pedig a keze rohadt le másnap az izomláztól, mert ő azzal próbálta elérni a háton maradást. Én nem csupán magamat próbáltam az elefánt hátához ragasztani, hanem azon imádkoztam, hogy meg ne billenjek és lökjem Melindát a mélybe fejjel előre:).

 

IMG_4773 IMG_4747  IMG_4711  Image IMG_4727

Szóval, eszméletlen élmény volt, de tényleg! Tudjátok milyen az, amikor a megszépülnek az élmények!! Az elefántokkal tehát szerencsésen leértünk a vízhez, amibe egyesével bevonultak. Majd az elefántunk lemerült velünk a vízbe, ő nem is látszott ki, csak mi. Majd egy lomha mozdulattal beleejtett minket a folyóba, aminek olyan erős sodrása volt, hogy alig bírtunk visszamászni az elefántunkra. Persze azért arra is kiemelt figyelmet fordítottunk, hogy ne lapítsanak össze minket, vagy ne kerüljünk pl.kettő közé. Melindát picit össze is lapították. Amúgy biztonságos volt az egész, de azért észnél kell lenni, hiszen óriási állatokról van szó. Imádnivalók, ahogyan a szemedbe néznek, az ormányukkal megtapogatnak, még most is dobban egyet a szívem, ha felidézem. Nagyon szeretem őket és szerintem ők is nagyon szeretik az embereket. Valami különleges energiát sugároznak magukból, annak ellenére, hogy sok emberből inkább félelmet váltanak ki.

IMG_5280IMG_5290IMG_5302

Laosz egykoron a millió elefánt országa volt, rengeteg elefánt élt a vadonban, de sajnos mára rendkívül veszélyeztetett helyzetben vannak, alig él párszáz az országban. Sokat megölnek az agyarukért, amiből szuvenírt készítenek, vagy halálra dolgoztatják őket, hatalmas súlyokat cipeltetnek velük. Sok elefánt tulajdonos turista mutatványokra kényszeríti az állatokat, hogy össze tudja gyűjteni a napi betevőt. Hatalmas mennyiségű ételt fogyaszt el egy elefánt egy nap alatt. Szerencsére sok non profit szervezet működik már Ázsia szerte, akik megtanítják a helyi embereket arra, hogyan tudnak jól bánni az állataikkal.

Fontos, hogy soha se vegyetek elefánt csont szobrot vagy bármi, abból készült tárgyat! Illegális és nagy valószínűséggel csúnya halállal fizetett érte egy elefánt!

A bátrabbaknak ki lehetett próbálni a vízben, hogy milyen érzés, amikor az elefánt teljes erőből megpróbál lerázni magáról. (Elefánt Rodeo:)) Néhány fiú bevállalta, olyan repülések és esések voltak a vízbe, hogy szakadtunk a nevetéstől. Az elefántok trénerei (fiatal 20-30 év körüli fiúk) úgy ugráltak elefántról elefántra, hogy beleszédültem. Életem egyik legszebb élménye lesz, hogy ilyen közel lehettem az elefántokhoz és ennyit megtudtam róluk. Biztosan el fogok menni önkéntes munkára Thaiföldön, ha lesz rá lehetőségem.

Másnap délután elmentünk a Kuang Si vízeséshez, ami 30 perc autó útra van a városból. Csodálatos dzsungel környezet, tele madarakkal és lepkékkel. Olyan kék volt a víz, minta rikító kék csempével rakták volna ki az alját. Sokan meg is mártóztak benne, de olyan hideg volt, hogy mi inkább a környezetben gyönyörködtünk. Volt egy medve farm is, ahol szörnyű körülményektől megmentett medvéket ápoltak. Elsősorban Kínában tartanak medvéket apró ketrecekbe zárva, ahol nagyon elterjedt különféle állatok szerveit és testrészeit „orvosi célzattal” felhasználni.

IMG_4807IMG_5387  

IMG_5406IMG_5397

Már Laoszi ételeket is tudunk készíteni, tegnap elmentünk egy laoszi főző kurzusra. Két helyi pasi tartotta nekünk és kb. 5 ételt készítettünk el. Volt rajtunk kívül egy francia pasi, három osztrák, egy kínai, két kanadai lány, egy angol nő és egy holland pár. Reggel elmentünk közösen a piacra, ahol megismertük a zöldségeket, fűszer növényeket és egy két érdekességet is láthattunk. Utána megfőztük az ebédünket, isteni Luang Prabang salátát és wok zöldségeket csirkével. Megtanultuk elkészíteni a kedvenc currynket is:). Annyira egyszerű a jobbnál jobb ázsiai ételeket megfőzni. Itt a padlizsán sokkal kisebb, mint, otthon, inkább hasonlít uborkára és nagyon sok ételbe beleteszik.

IMG_5427  IMG_4872  IMG_4862IMG_4866

 

 

Esténként a város főutcája esti piaccá alakul át. Az út teljesen hosszán és szélességén sátrakat állítanak fel és beköltöznek alá a környékbeli falusiak mindenféle szuvenírt árusítani, a turisták vesztéreJ. Ugyanis,  ennyi szépséget egy helyen én még egy óriás plázában sem láttam. Pólók, tündéri elefántos, kézzel varrt neszesszerek, ezüst karkötők, ágytakarók, párnahuzatok, zöld tea kézzel festett papírba csomagolva, kis könyv, amit narancssárga lepelbe burkolt buddhista szerzetesek díszítenek, szintén kézzel festett. Látszik, hogy 80%-uk kézzel készült és nagyon egyedi. Először nem értettük, hogyan tud ennyi ember ebből megélni. De most már tisztul a kép, ezeket nem lehet itt hagyni. Mindenkinek legalább 50 ajándékot haza tudnék vinni, persze nem fogok, mert nehéz lenne végig cipelni Ázsián:).  Sorry!

Béla követ minket. Kambodzsában többször ébredtünk a jellegzetes „Tokke, tokke” hangra, de szerencsére nem találkoztunk vele személyesen. Majd itt a szállásunkon a folyosón, a kép mögött lakik egy Béla (aki nem emlékezne, tokke gekko). Ezt tényleg nem hiszem el! Két perce, pedig itt a folyóparton kornyikált egy. Azt hiszem hozzá kéne szoknom, nem tudom miért ennyire félelmetes. Ha éjszaka valamiért felébredek, tuti, hogy egy biztonsági ellenőrzést végzek. Gyorsan körbenézek a szobában, nehogy egy ott pihenjen a falon:). Pedig úgy fél az embertől, amint meglát, mindig elbújik a folyosón a kép mögé.

A folyóparton lévő fa házak annyira hangulatosak. A legtöbb vendégházzá lett átalakítva és kedves teraszokat alakítottak ki rajtuk, ahol egy jó könyvet lehet olvasni, közben a folyóban gyönyörködni. Én úgy döntöttem, hogy ittlétem alatt olyan könyveket fogok olvasni, amik az ázsiai kultúrát vagy történelmet mutatják be. Az első, George Orwell – Burmai napok, ami az író tapasztalatait írja le a koloniális időkről. A kétszínű gyarmat társadalomról és az intrikákról, amik a háttérben zajlottak. Ha befejeztem a könyvet, akkor be tudom cserélni két dollárért egy másik könyvre, így egynél több könyvet nem kell cipelni. A Délkelet Ázsiai Lonely Planet, a burmai LP és naplómon kívül:).

IMG_4896 IMG_4929

A képeken látni fogjátok, hogy milyen csodálatos buddhista templomok vannak errefelé. Arannyal, csillogó mozaikokkal díszített, jellegzetes laoszi tetővel. Mindennap találok újabb templomokat, a kedvencemben van egy apró kert, ahol a Buddha szobrok között olvashatok az árnyékban.

Mától egyedül folytatom az utamat, Melinda hazarepült. Csodálatos 6 hetet töltöttünk együtt, nagyon fog hiányozni! Bár elég furcsa egyedül lenni, szerintem jól fogom magamat érezni! Eddig természetes volt, hogy valaki mindig van mellettem, lehet kihez szólni, együtt hozzuk meg a döntéseket. Most minden lelassult egy picit, nincs hova sietni, mindenre van idő. Ma bringázni megyek, holnap pedig visszamegyek a vízeséshez, annyira szép volt! Az elkövetkező napok célja, hogy beleszokjak az egyedül utazásba és jól érezzem magamat. Valamint szeretném nagyvonalakban átgondolni, hogy mit szeretnék látni és mennyi időt tölteni egy-egy országban. Azt várom az egyedül utazástól, hogy jó embereket fogok megismerni és még nyitottabb leszek, fantasztikus élményekben lesz részem. Az is fontos számomra, hogy a gondolataimat és az érzéseimet még jobban megismerjem és haladjak tovább a céljaim irányába. Egy nagyon fontos dolog teljesen kitisztult: Minden jó most, ahogy van! Lehet vári mindig arra, hogy valami jobb lesz, szebb, több stb, de akkor elmulasztjuk a jelent és nem fogjuk megélni azt. Illetve az egónk néha csúnyán meg tud viccelni minket azzal, hogy „nem elég jónak” állítja be a jelent és átugorjuk azt. Csak az él bennünk, hogy majd jobb lesz, pedig most is minden szuper! Csak rajtunk múlik, hogyan éljük meg a pillanatot és a jelent! A sorsod a TE kezedben van.

Laos, the land of a million elephants

I would have never thought that Lao would be such a positive surprise and that it can be more beautiful and more charming than Hoi An. Luang Prabang is located on the Northern part of Lao on the banks of the Mekong River. It’s a shining diamond in the heart of Asia. The touristic part of the city is located on a peninsula. It’s full of Buddhist wats and cosy restaurants. Colonial French wooden buildings are mixing with rustic bars and Buddhist shrines. The restaurants and tour agents are located on the main streets and on the riverside. You can choose from dozens of tours to the surrounding mountains or to nearby villages. You can go trekking for 2-3 days, learn to be a mahout (elephant trainer) or homestay with hill tribe people. There are a few waterfalls as well and you can go canoeing or rafting in the river. You just cannot be bored here. My favourite activity is to rent a bike and go back and forth by the riverbank, looking at the local houses and drink a delicious fruit shake, from papayas, pineapples, dragon fruit:).

If I walk to the main street, hundreds of tourists are eating their dinner and tasting Lao dishes. Near the river, looking over the other side, which is connected by a foot bamboo bride, you can see lush gardens and palm trees. The sunset is that real orange one, as it should be. You can make the best photos from the hilltop temple, where dozens of tourists await the sun go down each day.

I love that you can buy fruit shakes everywhere. They blend fresh fruit with ice. It’s so tasty and healthy. Definitely the best drink! Mix it up with Bacardi, it’s even better:).

I had more beautiful adventures this week, than the whole of the trip. The town itself is already amazing, I could spend a few months here each year.

On the second day we went on a full day tour to Pak Ou cave, which is famous for the thousands of Buddha statues that people put here in centuries. The cave is located opposite the elephant camp. You have to cross the river with a small boat. The beach has white sand here and the mountains are surrounded by lush green vegetation. In the afternoon we had an elephant training. We got to know the main command words, like „Pai – Go”, „Ya-Ya – Stop what you are doing”, „How – Stop”…and many more, but we figured these three words will solve all the elephant situations we will face. During our training another group was bathing with the elephants. Watching it almost made us skip itJ. First of all two of you sit on the elephant and you can’t hold on to anything. There is nothing to hold. (maybe the ears?). I was squeezing the elephant with my thighs so hard, that I probably grew rock muscles. Melinda was trying the same, with her hand, making her stay on the animal. I really had to concentrate not to bend over and take Melinda down with me. The road was really steep. The elephants took us to the water and then went under. It gently pushed us in the water, to the side. The river was really fast so it was difficult to crawl back to the elies.

This whole thing is usually safe, but you need to take precautions, as they are really big animals. You don’t want to get stuck between two, especially in the water, Melinda almost succeeded.

I love elephants, the way they look in your eyes, touch you with their trunks. They have great energies and I think they really love people.

Lao was once the land of a million elephants, unfortunately by today, they are endangered, only a few hundred live in the forests. They kill them for ivory and make them work hard in logging. Sometimes the owners don’t keep them too well and it’s a tough job to keep them fed everyday. They eat a lot, many kilos of food. Many non profit organizations help them and educated people to treat animals in the right way.

Please remember never to buy any souvenir that is made of ivory. It is illegal and most likely an elephant was brutally killed for it!!!

The braver ones could try elephant rodeo in the water. The elephant starts to shake it’s head and try to push you off. And you fall big. So funny!:) The mahouts showed enormous tricks, they are really good at this.One of the best memory of this trip will be bathing with the elephants. I love them so much! I will definitely look for a volunteer job in Thailand for a couple of weeks.

Next day we visited the Kuang Si waterfall, a 30 minute drive from town. Lovely jungle atmosphere with bird song and butterflies. The water had a lovely vivid blue color. Many cooled off in the water, but for us it was too cold. There was a bear rescue center where they help bears that were kept under terrible conditions. Especially in China they sell parts of the bear as medicine.

Bela is following us (the Tokke Gekko). We had one in Cambodia, we heard him sing Tokke, Tokke. Than there is one in front of our room, under a painting. It’s everywhere. I should get over it. It’ old news. Anyway it is so afraid of us! Just don’t walk on my face and don’t come in my bed!

We can cook Lao food, as we took a cooking course. We cooked five dishes with a group of Chinese, Dutch, French, Austrian and Canadian people. We started at the market to see veggies and herbs and a few of the local delicacies. Then cooked our lunch, Luang Prabang Salad, wok chicken with vegetables. Now we know how to prepare our favorite curry. Aubergine is much smaller here, looks like a cucumber.

The wooden houses by the river look adorable. They are transformed to guesthouses, with nice balconies, where you can read a book and admire the view. I have decided to only read books about Asia here. I stared with George Orwell’s Burmese Day, which is about colonial Myanmar and the lives of English man living there. After I’m finished reading it I can exchange it to another book for 2 USD. This way I don’t have to carry it with me.:)

In the evening the main street turns into a night market. Locals put up tents, you can hardly pass. They sell every possible souvenir. But they are hand made and unique. You want to buy everything, silver jewellery, blankets, T-shirts, hand made notebooks, teabags etc.

There are more than 35 Buddhist temples here. You can see on the photos how beautiful they are, sparkling mosaics, Lao style roofs, golden Buddha statues. My favourite one has a small garden where you can sit in the shade and read a book among the Buddha statues.

As of yesterday I am on my own. Melinda has left. We have spent an amazing six weeks together. It is strange to be alone, things have slowed down, I have more time for everything. I make even the smallest decision alone. My goal in the upcoming days is to enjoy myself and get used to being alone. I would also like to plan where to go and approximately how long. I expect to meet a lot of good people on my way and be even more open to others. I await the adventures. It’s also important for me to get to know my thoughts and feelings even better and continue towards my goals. One thing is getting pretty clear: Everything is OK as it is now! We can wait around to be better, be more beautiful, have more of something etc,  than we skip over the now. Our ego is very good at playing the „ always want more” game. We always think of the future, how much better it will be. What if everything is great as it is now and it only depends on you how you interpret the now? Your life is in YOUR hands!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s