Bangkok a szélsőségek nagyvárosa, 10 milliós nyüzsgő metropolisz, felhőkarcolókkal és olyan bevásárlóközpontokkal, amit Dubai is megirigyelhetne, ugyanakkor csodálatos több száz éves műemlékek, de egyben lepukkant, omladozó Ázsia is. Az első pár nap, amíg Ildi meg nem érkezett, olyan programokat kerestem magamnak, amik nem érintik a fő látványosságokat, amit együtt akartunk megnézni.

Mivel 20 évvel ezelőtt éltem Bangkok-ban egy évet, itt jártam iskolába, szerettem volna megnézni a környéket ahol laktunk. Elmentem megnézni a házunkat és azokat a helyeket ahol vásároltunk, vagy ettünk. Nagyon jó élmény volt újra látni a helyszíneket! Utána elmentem délkelet Ázsia legnagyobb akváriumába, ami egy csillogó villogó bevásárló központban van. Olyan tengeri herkentyűket láttam, hogy csak ámultam. Mostanában nagyon érzelmes lehetek, mert majdnem megkönnyeztem a tengeri sárkányokat (vagy valami ilyesminek hívták őket), annyira édesek voltak, illetve azt, hogy ilyen csoda létezik a tenger mélyén. Elképesztő milyen állatok vannak, mintha nem is emberi lenne, azok a rikító fényes színek…:). Teljesen le vagyok nyűgözve!!

Vasárnap délután találkoztam az egyik jógás barátommal és bejártuk a Chatuchek piacot, ahova BKV busszal mentem :). Óriási területen, bódé, bódé hátán. Mindent lehet venni, még dizájner cuccokat is, amik különösen tetszettek. Utána béreltünk egy gyékényt a parkban :). Ezt így csinálják itt :). mindenki bérel egyet és leheveredik a fűbe, egy terebélyes fa árnyékában. Nézi a tökéletesen elrendezett virágokat és fákat, a környező felhőkarcolókat és próbál nem elolvadni a hőségben. Ami egyébként kezd elviselhetetlen lenni, olyan mintha egy busz mögé állnál, ami forró levegőt fúj, csakhogy folyamatosan,délelőtt 10 és délután 4 között. A jó hír, hogy Burmában kb. 10 fokkal melegebb van :). Elképzelésem sincs, hogyan lehet kibírni, de valahogyan megoldjuk :).

Ildi hétfő délelőtt érkezett meg. Én épp a reggeli végén tartottam, amikor megpillantottam a szép kis szöszi pofiját. Gyorsan a nyakába borultam, nagyon örültünk egymásnak. Nem volt túlságosan fáradt, így nekivágtunk a városnak. A királyi palota az első számú látványosság, úgyhogy ott kezdtünk. Csodálatos arany sztupák, a tipikus thai tetejű templomok, színes, lakozott cseréppel és óriás szobrok. A Smaragd Buddha temploma a legszebb rész, itt még egy mini Angkor templom hasonmás is található. Az én egyik nagy kedvencem a néhány méterre található fekvő Buddha temploma, ahol egy hatalmas Buddha szobor található. Fekvő pozícióban van ábrázolva, A lábfeje pipál, ami azt jelképezi, hogy eljutott a Nirvánába.

 

A buddhista templomok itt is szigorúan megkövetelik, hogy a turisták normálisan fel legyenek öltözve. Elsősorban a nők. A férfiakkal sokkal engedékenyebbek… Nem lehet térd fölé érő nadrágot, vagy szoknyát viselni, vagy topot. Amikor leülsz a templomban, akkor ügyelni kell rá, hogy a lábad ne a Buddha szobor felé nézzen, mert az nagyfokú tiszteletlenség. A papucsot, cipőt, mindig le kell venni. Délután még elmentünk a kínai negyedbe és bebarangoltuk az árusok sokaságát.

A második napra egy hosszú túrát terveztünk: úszó piac, híd a Kwai folyón és Tigris Templom.  Befizettünk egy túrára, ahova reggel 7-kor indultunk. Az első megálló az úszó piac volt, ami egy picit csalódás volt, mert nagyon turistás volt. Becsónakoztunk szuvenírt venni, ahelyett, hogy zöldség és gyümölcsárus néniket néztünk volna, ahogyan a helyieknek árusítják portékájukat:). Elmentünk egy kígyó show-ra is, ahol kígyót tettek a nyakunkba és megnéztük ahogyan kobrák elől ugrálnak a kígyó bűvölők. Őszintén szólva nagy élmény volt egy kígyót megtapintani és a nyakunkba venni, de a show többi része megdöbbentő volt. Hergelik a kígyókat, hogy támadjanak, nem túlságosan emberséges körülmények között tartják őket. Érdemes előre megnézni a véleményeket az interneten, ha valaki elefánt, kígyó, tigris stb. műsorra szeretne elmenni. Így lehet informálódni, hogy az állatokkal rendesen bánnak-e, milyen a vezetőség stb. Általában ha szórakoztatásról van szó, az már nem sok jót jelent. Én nem tettem meg ezt előre és bánom is, hogy pénzt adtam olyan emberek kezébe, akik nem gondozzák jól az állataikat. De az ember a saját hibáiból tanul!

A Kwai folyó még másfél óra autóútra volt, odaérve megnéztük a múzeumot, ami elmeséli a híd építésének körülményét. A második világháború idején hadifoglyok építették, sajnos rengeteg ember halt meg az építése közben. A japánok célja az volt, hogy összekötő vonathálózatot és hidat építsenek, hogy el tudják látni az indiai és burmai helyszíneket.

A Tigris templom volt a nap fénypontja. Egy buddhista szerzetes alapította a 90-es években. A falubeliek tőle kértek segítséget, ha egy állatnak gondoskodásra volt szüksége. Először csak madarak, medvék, őzek, majd tigrisek lettek a kolostor lakói. Sajnos a tigrisiek rendkívül veszélyeztetett helyzetben vannak, alig él már pár darab szabadon Thaiföldön. A történet szerint a legelső tigris úgy került a bácsi gondozásába, hogy egy gazdag bangkoki megrendelő egy tigrist szeretett volna kilapítva a nappalijába. Fel is bérelt egy vadászt, aki nem volt képes megölni az állatot, csak megsebesítette. Ezután vitte el a kolostorba és kérte a szerzetes támogatását. Mára kb. 20 tigris él a szerzetesek között, mindegyik ott is született,  nagyon szelídek. Több tucat önkéntes segíti a turistákat, akik ide látogatnak. Hatalmas területen tigrisek, bikák, vaddisznók, őzek, pávák és még macik is vannak. A tigrisekkel lehet fényképezkedni, méghozzá nem is akárhogyan. A kamerádat oda kell adni az egyik önkéntesnek, ő készíti rólad a fotókat. Egy másik pedig kézen fog és kísér egyik tigristől a másikig. Mindegyiknél leguggolsz és megsimogathatod a tigris hasát, miközben fotókat készítenek rólad. Szerintem nagyon aranyosan ki van találva és teljesen biztonságban éreztük magunkat. Megkérdeztük az egyik önkéntest, hogy mitől ennyire nyugodtak, mert aggódtunk, hogy valamilyen nyugtatót kapnak. Azt mondta, hogy a tigrisek (legalábbis, akik házi környezetben nőttek fel:) pont olyanok, mint a cicák, ha teli a pocakjuk, akkor pihennek és szundítanak egy nagyot. Azt mondta, hogy az önkéntesek legfontosabb feladata, hogy a tigrisek jól érezzék magukat, mindig az ő szempontjaikat figyeljék, ne a fotózó turisták kívánságait. Ez megnyugtató volt. Bár mesterséges környezetben élnek ezek a nagymacskák, de legalább esélyt kapnak az életre és tényleg mindent megtesznek a kényelmükért. Később látunk egy kis tigrist is és egyet, aki a vízben játszott éppen. Nem maradtunk le szerencsére a többi állat etetéséről sem. Hatalmas tököket, egy egész teherautónyit szórtak szét a bikáknak és őzeknek. Még egy mini bébi vaddisznót is láttunk, annyira pinduri volt, hogy nevetnünk kellett, ahogyan szaladt a mamája után. A világ legdagibb medvéje is ott volt, nem is értettük, hogyan tudott felmászni az ülőhelyére a lépcsőkönJ.  Olyan mázlink volt, hogy még egy páva is megmutatta magát teljes szépségében. A pávák mindig lenyűgöznek. Hihetetlen számomra az a szépség, az a tökéletesség, ahogyan az a bizonyos kék és zöld szín csillog a tollaikon. Ennél csodálatosabb állatot nehéz lenne elképzelni.

Fantasztikus élményekkel volt a nap tele. A kígyó simogatás és az, hogy ez jó érzés volt, nem félelemmel teli, nagyon jó emlék marad. A tigrisek megtapintása pedig a leghatalmasabb élmény, annyira szépek! Félelmetes a mancsuk és az erejük, de olyan kedvesek is egyben! Tényleg mintha a saját macskámat látnám, ahogy a kanapén pihent:).

Az utolsó napon ellátogattunk a másik kedvencem templomomhoz, a Wat Arun-hoz, ami egy nagyon különleges építmény. Egy hindu istenről kapta a nevét és cserepekből kirakott minták díszítik. Utána elhajóztunk a csatorna mentén, hogy megnézzük hogyan élnek ott az emberek. Nagyon érdekes volt látni, hogy az egyik ház épphogy csak nem dől össze, míg néhány házzal arrébb luxus villák állnak, hatalmas kertekkel.

Most irány Krabi, ahol egy szuper bungalóban fogunk lakni, a parttól feljebb a sziklák mellett az erdőben.

Bangkok and the tigers

Wow, Bangkok is really extreme! A metropolis of 10 million, with skyscrapers and malls that even Dubai would be jealous of, but hundred years old temples, as well as crappy, dirty Asia.  The first few days, until Ildi arrived I made programs that excluded the main sights, which we wanted to see together.

I lived in Bangkok for a year, 20 years ago. I studied in an international school, so I wanted to visit our old apartment, the places we shopped at or ate out. It was really nice to see those places. Then I went to visit South East Asia’s largest Ocean world, which is located in a fancy mall. I saw really weird creatures and beautiful fish of the colours of the rainbow. I must be super emotional nowadays as I almost cried of happiness to see such beauty. It’s almost as Ocean animals  are alien. They are so wonderful! I am really impressed! I even thought of learning how to dive.

Sunday afternoon I met with my friend from the yoga retreat and went to Chatuchek weekend market, with thousands of booths selling all sorts of things, even designer clothes. Then we rented a mat in the park. That is how they do it here. They just lay down in the park, under the shadow of a tree and chill out by the lake. And try not to melt away. Heat is unbearable by the way. It’s like you stand behind a bus and the hot air blows in your face. Burma will be about 10 degrees hotter…ohhhL.

Ildi arrived Monday morning, I was just finishing my breakfast when I saw her pretty blond face. I rushed through and hugged her quickly. We were really happy to see each other. She wasn’t too tired, so we started with the Grand Palace, the most important sight in Bangkok. Beautiful golden stupas, typical Thai roofs, colourful tiles and amazing statues.

The temple of the Emerald Buddha is one of the most beautiful sight, there is even a mini Angko Wat copy located here. My favourite is the temple of the Reclining Buddha. It is depicted in a lying position, showing him reaching Nirvana.

There is a very strict dress code in the temples. Especially for women. You can’t wear shorts or skirts above knee, you have to cover shoulders. Take your shoes off when entering and make sure you don’t face your legs towards the Buddha statue, while sitting. Later we visited crowded Chinese Town, with thousands of vendors.

For the second day we planned a long day. Floating market, Kwai river bridge and Tiger temple. The tour started 7 in the morning. The first stop was the floating market, which was a disappointment. As it was very touristic. Basically we went to buy souvenirs with a paddle boat, instead of really seeing local people trade with their goods.

We saw a cobra show as well. It was great to touch a snake and feel it’s skin. But the show itself was horrifying. Animals are not kept in the right way and they don’t treat them right. Now I will be more careful and read reviews before attending any establishment that is concerning animals. I definitely don’t want to give money to people who don’t use it the right way. It would only encourage them to continue this way.

Kwai river was about 1,5 hour drive. There was a museum about the historical background and then we walked on the bride. The Japanese used World War POWs to build it. Many of them died as the working circumstances were horrible. The aim of the railway and the bride was to connect to India and Burma.

Tiger temple was the highlight of the day. A Buddhist monk founded the temple and the animal sanctuary in the 90s. Villagers asked his help and support to take care of abandoned and injured animals. Unfortunately wild tigers are endangered in Asia, only a few of them live in Thailand for example. According to the story the first tiger got here through a hunter. He was commissioned to shoot it for a rich Bangkok business man, but refused to kill it. He injured the animal, that is when he asked the help of the monk. Later more tigers came and by today all of the tigers were born here. There are about 20 of them. A dozen volunteers help out and guide the tourists around. It’s a huge area with tigers, bears, pigs, buffalos, deer, peacocks etc. You can take photos with the tigers. This is organized in a really nice way:  you give your camera to one of the volunteers, while another holds your hand and walks you to each of them. You sit behind it and put your hands on the tiger, while they take photos. This way it felt safe and comforting. We asked how come they are so calm – as we were concerned they might be drugged – but they said since they are brought up here, they are really calm. They are just like house cats, they sleep when their bellies are full:).

The main job of the volunteers is to make sure that the animals are safe and comfortable.  They are number one priority, not the tourists.  Though they live in artificial surroundings, the get a chance to live a safe life here.

Later we saw a teen tiger and one that was playing in the water. We were lucky to see the feeding of the buffalos with pumpkin and saw a tiny little pig as well, running to find her mother, so sweet. It was an amazing day! Petting a snake, a cobra, tigers..wow:).

Last day we went to see beautiful Wat Arun, named after a Hindu god. It’s decorated with beautiful ceramic designs. Then took a boat to see the canal area. It was interesting to see the really poor “houses” and the beautiful villas next to each other.

Now we are off to Krabi, where we’ll stay in a nice bungalow near the cliffs in the forest:)).

  
 

Néhány szépséges kép lemaradt, amit még meg szerettem volna osztani veletek. A nyugalom szigetéről tegnap megérkeztem a pörgés nagyvárosába, Bangkokba. Intézem a Burmai vízumot:) és csavargok egyet a városban. Éjszaka meg is tapasztaltam a zajos várost, drága szomszédom, egy ötvenes európai férfi üvöltve érkezett haza thai “barátnőjével” enyhén spicces állapotban. Kénytelen voltam szólni, hogy legyenek kedvesek egy picit visszavenni a buliból, mert hajnali két óra van és egyes, jógaszigetről idecsöppent, nyugalomra vágyó egyedek aludni szeretnének. Szégyenkezve csendben is maradtak, majd 10 perc múlva heves szex hangokra ébredtem, mely 20-30 percig eltartott:) Welcome back to reality:)

Back to reality

I am adding some of the photos, that were left out from the last post. What a change! From the island of tranquility I got back to buzzing Bangkok. I am processing my visa to Myanmar, sooo much looking forward to it.

I already experienced the downside of the big city. My dear hotel neighbor, a guy around 50,  got back from partying around 2 in the morning, shouting and singing with his Thai “girlfriend”, so I had to tell them to keep it down a little, since some, island yogi girl, still wants tranquility and sleeping:). They were really sorry and quickly left back to their room.

About 10 minutes later I woke up “AAAAHHHHHH”…    which lasted pretty long..:) . Welcome back to reality!:)

       

 

 

Annyira jól érzetem magam a Jóga Szigeten, hogy végül hét nap helyett tíz csodálatos napot töltöttem el Koh Yao Noi szigetén. Krabi-ba szállt le a gépem, ahonnan busszal, taxival és „komp” segítségével jutottam el a jóga központba. A komp azért van idéző jelben, mert egy fatákolmány hajóról van szó, enyhén barokkos túlzás kompnak nevezni :). Egyébként el sem indult időben, meg kellett szerelni.  A kikötőből a szokásos nyitott taxi hozott el, csupán néhány perc távolságra. Heather fogadott, aki az egyik jóga tanár és a központ vezetője is egyben. Maga a Yoga Island Retreat – ez a hivatalos neve- nagyon érdekes együttműködést takar: Egy kedves thai család biztosítja a bungalókat, a közös étkezőt és egy éttermet. Tőlük lehet robogót bérelni, vagy bármilyen túrát megszerveznek. David, egy angol pasi, pedig a jóga központ tulajdonosa. Hatalmas fazon, igazi jógi, néha tart órákat, de inkább a hobbijának, a sziklamászásnak él. Keddenként ki is lehet próbálni vele, a „Jóga a sziklákon” program keretében, ahol meg lehet mászni a tengerből kinyúló mészkő sziklákat. Én ezt a programot inkább kihagytam, mert féltettem a nyakamat. Ami egyébként majdnem teljesen rendbe jött!:) Nagyon szorgalmasan tornáztatom:).

Megérkezésem napján délután négykor volt az orientáció, ahol az aznap érkezett újoncoknak bemutatják a központot és elmondják az összes fontos információt. Kaptunk egy fél literes műanyag palackot, amit a nagy kannákból kell feltölteni ivó vízzel, hogy egy picit óvjuk a környezetet és ne pazaroljunk a műanyaggal. Az első jóga óra fél négykor kezdődött, amit David tartott. Hatalmas tudással rendelkezik, igazán barátságos személyiség.

Már az első este jópofa barátokra tettem szert, mert Családi Vacsora volt, a thai család főzött isteni ételeket és büfé jelleggel lehetett választani a jobbnál jobb ételekből. A lányokkal hülyére röhögtük magunkat. Az egyikük épp másnap találkozott a barátjával, akit fél évig nem látott, mert önkéntes munkát végzett Balin. Nagyon drukkoltunk neki, hogy minden tökéletes legyen :).

A világ minden tájáról jönnek ide emberek. A tanárok között van amerikai, szingapúri, angol, a diákok között pedig franciák, dánok, finnek, angolok, svájciak stb. Az első napokban én egy szingapúri és egy francia lánnyal lettem jóba, persze ehhez szép sorjában adódtak újabb és újabb barátok, akik azt hiszem tényleg barátok fognak maradni. A kezdeti bandából már mindenki hazament, kivéve az angol barátomat, akivel sok időt töltünk együtt és vele szoktam bejárni a szigetet robogóval. Ő amúgy kerteket tervez, ami szerintem az egyik legszuperebb szakma a világon:). Ha elmegyünk valahova, nem fényképeket készít, hanem lerajzolja a tájat és utána festékkel kiszínezi. Marha szépeket fest! Szerinte, aki tud írni, az rajzolni is tud! Ki fogom próbálni :). Mindy, a szingapúri lány esküvői fotós és az egyik legviccesebb ember, akivel valaha találkoztam, őszinte és természetes, akárcsak Caroline, aki francia és ami a szívén, az a száján. Nagyon különleges embereket ismerek meg itt, pl. az egyikük filmeket készít a tengerekről, víz alatti felvételeket. Ezek segítségével hívja fel a figyelmet arra, hogy vigyázzunk a tenger élővilágára, hiszen csodálatos állatok élnek odalent.  De találkoztam itt, szex terapeutával, key account managerrel  és ingatlan ügynökkel is. Elég széles a kör, nem csak a szakmák, de az életkor tekintetében is.

Egy biztos, a világon mindenhol ugyanolyan emberek élnek, akik pontosan ugyanolyan gondokkal küzdenek meg néha, mint mi. Rossz házasságok, megcsalások, betegségek,  döntés képtelenség és a kérdések sokasága. A megfelelő szakmát végzem? Jó úton haladok? Benne maradjak egy kapcsolatban vagy továbblépjek, esélyt adva valami szebbnek? Hogyan szeressem magamat jobban? Mi lesz, ha a szerelem el fogja vonni a figyelmet a számomra fontos dolgokról? Hogyan tudnék lazítani? Több olyan emberrel találkoztam itt, aki én is lehettem volna fél évvel ezelőtt. Látszik az arcukon a feszültség és nehezebben tudnak lazítani, benne lenni a pillanatban. Bizonyos életkörülmények között ez érthető is. Nehéz lehet elengedni az otthoni dolgokat. Ezt én is nagyon jól tudom.

A tanárok nagy része szabad életet él, utazik és jógát tanít. Igazán elkötelezett emberek, tele élet energiával és tudással. Az egyikük, pont most indult el Indiába, a hegyekbe, ő volt az egyik legtapasztaltabb tanár. Igazán különleges energiával rendelkezik. Nagyon megkedveltem őt. A másik az egyik legenergikusabb nő, akivel találkoztam, mindig mosolyog és szeretem, ahogy belevisz egy kis táncot és nőiességet a jógába. A legújabb tanáron pedig szét röhögöd magad. Állandóan nevetsz, ha a közelében vagy. Teljesen máshogy gondolkozik, de pont ez tetszik benne, csak éli az életét napról napra, nem tervez, csak sodródik és nagyon boldog. Van olyan is, aki évekig jogász volt Londonban, de feladta a karrierjét, mert nem az volt az útja.

Én, szerintem nagyon régen voltam ennyire boldog, mint itt. Azt veszem észre magamon, hogy nem gondolom túl a dolgokat, egyszerűen vagyok és élvezem ezt a csodát. Mert ez a 10 nap itt, tényleg az! A tengerpart csupán néhány lépésre van a bungalóm teraszáról, a kertben csodálatos pálmafák és virágok. Reggel lesétálok a tengerpartra, egészen messze be tudok menni, a víz teljesen behúzódik egy picit szigetig, majd délelőtt vissza, este pedig megint befelé. Van egy thai étterem a szállás közelében, gyönyörű kilátással. Pont most volt telihold, úgyhogy csodálatosan bevilágította a vizet az öbölben.

Minden este együtt megyünk vacsorázni, van amikor öten, hatan, de tegnap már 15 ember gyűlt össze. Van egy olasz étterem, ahol a világ legjobb vékony pizzáját lehet kapni és még a vörösbor is egész jó. Mivel Koh Yao-n muszlimok élnek, szinte sehol sem lehet alkoholt kapni, még a boltban sem. Nem mintha nagyon inni szeretnék a jóga mellett.

Reggel 6.20-kor kelek, kisétálok megnézni a napot, ahogy ragyogva felkel a mészkő sziklák mögül, megtornáztatom a nyakam és veszek néhány mély levegőt, beszívva a nap energiáját és szépségét és nézem, a kopasz férfi kecses mozdulatait, ahogyan energia gyakorlatokat végez a parton. 7-kor félórás meditáció, majd két óra jóga. Két óra!!!:) Reggel általában dinamikusabb gyakorlatok vannak és imádom őket végezni. Már teljesen a testemre tudok figyelni és egyre rugalmasabb vagyok. Imádom, hogy zenére jógázunk, mindig megy valamilyen megnyugtató zene. Sőt egyszer Reggae Jóga is volt és Bob Marley szólt végig. Jóga után reggeli, ahol halálra esszük magunkat…nem csak gyümölccsel:). Majd szabad program délután fél ötig. Vagy bérelünk egy robogót és bejárjuk a szigetet, vagy simán lemegyünk a partra fürdeni egyet. Ma a teraszomon pihenek és blogot írok, mert tegnap leégtem egy picit. Fél 5-kor következik a Jin jóga, ami azért szuper, mert 3-4 percig tartasz ki egy pózt és nagyon pihentető, imádom! Jóga után egyből kimegyek a partra és eldobom magam a homokban. Bámulom az eget, a felhőket és a madarakat. Ilyen nyugalom nem létezik, amit ott érzek. Ott mondok minden nap halát azért, hogy ez történik velem és annyira boldog vagyok! Majd gyors zuhany és fél 8-kor irány a csapattal valamelyik étterem. Még élő zene is volt az olasz helyen egyik este. Mindig más mellett ülök, úgyhogy változatos történeteket mesélünk egymásnak. Ezt annyira szeretem, sok mindent lehet tanulni másoktól.

Egyre inkább azt érzem, hogy a jóga és a meditáció már az életem részei. Nemcsak a testemnek esik annyira jól minden mozdulat, még azok is, amikor éppen össze…magamat, remeg a testem, és csak a lélegzés segít, hanem a lelkemet is lenyugtatja. Nem kombinál az agyam, csak vagyok. Paradicsomi hozzá ez a környezet, tényleg csak a mesékben létezett számomra ilyen eddig.

A betegség és a jóga ráébresztett, hogy mennyire fontos a testünk. Nap, mint nap azért dolgozik, hogy itt lehessünk, a lábunk, a szemünk, a kezünk egész nap pörög. Hogyan lehetnék rosszban vele, akárhogyan is néz ki, vagy éppen beteg, ha ő annyit tesz értem? Én hiszek benne, hogy van test és lélek, de összefonódnak a földi élet alatt. Legjobb barátoknak kell lenniük és szerelembe kell esnünk magunkkal, mert anélkül sosem fogunk békét lelni. Ha szereted magadat, akkor bízol magadban és a világban, a jövődben. Nem bántod vagy hibáztatod magadat feleslegesen. Biztonságban vagy és egyre több boldogság ér. Ez a legfontosabb, szeress bele önmagadba, dolgozni kell rajta, de menni fog és a végeredmény egy igazi csoda!:)

Most irány Bangkok, ahol izgatottan várom Ildit, aki hétfőn érkezik:). Bárcsak minden szerettem és barátom is jönne vele néhány napra:). Millió puszi: Zsófi

10 days at Yoga Island Retreat, Thailand

I enjoyed staying at Island Yoga Retreat so much, that I extended my stay and spent an amazing 10 days on the island of Koh Yao Noi. I flew to Krabi, from there I had to take a bus, a taxi and a „ferry”. In brackets, as it would be slightly misleading to name it a ferry, small wooden boat :). From the pier the typical Thai pick up truck brought me to the yoga retreat. Heather, yoga teacher and manager greeted me upon arrival and showed me around. Island Yoga Retreat itself, is a special cooperation between a lovely Thai family, who offer accommodation (superb bungalows) and food (amazing selection of Thai meals) and David, who owns the yoga retreat and provides yoga classes, excellent ones. Nowadays he passes on most of the classes to other teachers, to do his hobby, rock climbing. Actually you can also take a tour, called Yoga on the rocks, where you can try rock climbing. I skipped it because of my neck, which is by the way, getting much better! 🙂

Everyday the „fresh meat” arriving have an orientation, where you can learn more about the retreat and the island. You also get a plastic water bottle, which should be used during your stay and filled up from the drinking water tanks.

The first yoga class started right after.  Our teacher was David, who has an enormous amount of knowledge of yoga and pranayama (breathing technique).

The first night I already made good friends, as it was „Family Dinner”, where you could meet everyone and eat delicious Thai buffet food. We laughed so much with the girls. One of them was meeting her boyfriend the next day, after 5 months as she was a volunteer in Bali. All of us were very excited for her :).

People come to this retreat from all over the world. There are teachers from the US, England, Singapore etc., students from France, Denmark, Germany, Switzerland, Holland etc. I met a girl from Singapore and France the first day and had an amazing time together. Of course each day, new, wonderful friends joined in, who I believe will really stay friends in the future. From this group, now only me and my friend Mike is left. I go with him on a bike to discover the island and we hang out a lot. He designs gardens, which  for me seems to be one of the most amazing professions. When we go somewhere, he doesn’t take photos, but draws sketches and paints them with color. Really cool paintings! He believes if you can write, than you can draw as well! I hope, I will try :). Mindy, the girl from Singapore and Caroline are both really funny, honest and natural. I had nice chats with them, like with friends back home. Girls are really similar no matter where they come from:). I met really special people here, like one of them makes underwater films of the seas and the oceans. With these beautiful films he draws attention and raises awareness to the animals of the Ocean.  But I have met a sex therapist or a key account manager here as well. People are from all professions and age groups.

One thing is for sure, regardless where they come from, they face the same challenges in life. Bad marriages, cheating with the best friend or even family member, sickness, unable to decide and a whole bunch of unanswered questions. Am I at the right place? Do I do the right job? Am I on the right path? Should I break up or try harder to save a relationship? How can I love myself more? What if love distracts me from what I like? How could I relax and let go more? You can see it on some people even here, it’s hard for them to relax, probably because of their work or private life back home. They nervously look at their watches when we leave back from the restaurant or just don’t take time to do fun stuff and enjoy. Sometimes it’s hard to let go of thoughts and things. I know.

Most of the teachers travel and teach yoga in such beautiful places. They are really determined, full of life energy and knowledge. One of them just left for India, to the mountains. He was one of the most knowledgeable teachers here, with a really special energy, he is great. The other teacher is one of the most energetic woman I have ever met, I like how she involves a little dance and feminine moves to yoga. The teacher, that just arrived, is the funniest person. You always laugh when you are around him. He is a free spirit, thinks totally different, which is great.  Another lovely teacher left her lawyer career to do yoga.

Me, personally haven’t been so happy and relaxed for a long time. I noticed I don’t over think things here, I am just enjoying being here. This is really paradise! The beach is a few steps from my bungalow, I have a hammock on my porch, beautiful garden with colorful flowers. In the morning I walk on the beach to see the sunrise. I can walk quite a while as the water moves back because of the tide, later it’s back, than going far again.  There is a Thai restaurant near by which has the most amazing view of the bay. It’s full moon now, so it lights the bay beautifully.

We have dinner together every evening, sometimes it’s just a couple of people, but yesterday it was a group of 15. We went to this Italian place, where you can have the best thin crust pizza and a glass of red wine. Since this island is mainly Muslim, you can’t really find alcohol in shops or restaurants. Not that I am into drinking at a yoga retreat :).

I wake up at 6.20 to walk to the beach to watch the sunrise over the beautiful karts mountains and watch this guy doing tai chi every morning, then head to meditation class from 7.00, then 2 hours of yoga, 2!!!:) After that we eat breakfast.  A lot and unfortunately not only fruits.

The morning classes are usually more dynamic, I really love them. I am so much better at paying attention to my body now. I love that there is music during class. We even had reggae yoga, with Bob Marley songs. In the afternoon we are free to do anything. We either take a scooter to one of the beaches or just hang out around the retreat. Today I am on my porch, writing the blog, as I got a bit sun burnt yesterday. Second class starts at 16.30, it lasts 1, 5 hours. Usually we do Yin yoga, which is really relaxing as you stay in the asana for 3-4 minutes. I head out to the beach right after yoga, to lie in the warm sand and just look at the sky, the clouds, the birds. I thought peace like this does not exist. I feel so relaxed and grateful here.

Then a quick shower and we meet the team at 19.30 for a Thai meal or pizza. I always have someone else by my side at the table, so it’s very interesting to hear about lives, stories and tell yours as well. I love it, you can learn a lot!

Now I feel that yoga and meditation will be a part of my life. It’s not only good for my body, but for my soul. I enjoy every posture, even when I could cry of pain or discomfort. You really are there, as you need to focus on keeping the asana. This tropical atmosphere gives something very unique to the feeling.

The sickness and yoga made me realize how important it is that we take great care of our bodies. Day by day it’s really working hard to make it possible for us to live, our legs, eyes, hand work all the time. How can we dislike our body when it’s not perfect or sick if it is the one that gives us the possibility to be? I believe we have a body and a soul and they are harmonized during life here. They have to be best friends. We must fall in love with ourselves and love „me” unconditionally, otherwise we will never find peace fully. If you love and trust yourself, you trust the world and your future as well. You don’t hurt or blame yourself than. You are safe and more happiness comes into your life. So our most important goal is to fall in love with ourselves! We can all do it and miracles will come!

Now it’s time to go back to Bangkok! Ildi, my friend will be joining me soon, can’t wait to meet her again! I wish all my loved ones, friends and family would join just for a couple of days :).

XOXO: Sophie

 

Laosz fővárosa, Vientián, meglehetősen pici ázsiai viszonylatban, összesen kétszázezres lakosság uralja. Magát a várost nem nevezném kifejezetten szépnek, de lepukkantnak sem, mint pl. Phnom Penh vagy Bangkok egyes részeit. Van egy különleges bája, főleg a francia éttermeknek és koloniális épületeknek. A látnivalók persze itt is csodálatosak, de sajnos a nagy részét nem láttam. Ugyanis a tervezettnél két nappal korábban átrepültem Bangkokba…

Ez úgy kezdődött, hogy megérkeztem Vientiánba…ki gondolta volna:),  sikerült a városközponttól kb. 2 km-re szállást foglalni, ami annyira nem volt szimpatikus, bár a házi nénik/ bácsik itt is nagyon örültek nekem. Á, magyar vagyok, de jó, még nem találkoztak magyarral. Amúgy itt mindenhol nagyon örülnek nekünk! :). Szóval másnap reggel megpróbáltam átköltözni egy másik szállásra. Végre fogtam egy tuk tuk-ot, ami nem volt egyszerű és kb. 10 méter után defektet kapott. Hurrá! A malőr után sikerült megérkezni az újabb szállásra, ami már sokkal inkább a kedvemre volt. El is indultam a városba, hogy felfedezzem, de akkor azt éreztem, hogy felerősödnek bennem bizonyos tünetek, amit már nagyon enyhén éreztem egy ideje. Picit furán érzem magam, a fejemben enyhe nyomás, a szemem furcsa. Mintha picit vibrálnék? Ez egyre erősebb lett, ami azért őszintén szólva egy picit megijesztett, mert ilyen fantasztikus tüneteket még sosem produkáltam. Picit már kezdett elegem lenni, mert ugye a gyomorrontás után, ismét egy betegség.. Miért, amikor ilyen jól érzem magam? És ennyi minden a helyére került. Nem értettem. (hiszem, hogy a fizikai tüneteket a lelkünk produkálja)

Szóval a biztonság kedvéért, elmentem egy kórházba, ahol próbáltam elmagyarázni, az amúgy abszolút nem kézzel fogható tüneteket. „Hello! Furán érzem magam, mintha be lennék szívva”, na ezt azért mégsem mondhattam:). Szóval az orvos néni az okoskodta ki, hogy vegyenek tőlem vért, hátha valami trópusi kór szállt meg. Szerencsére nem volt semmi gond:), de az alacsony hemoglobin miatt, vitaminhiány lett a diagnózis. Ez hihető is volt, hiszen tényleg rendszertelenül eszem itt kint. Nincs annyira étvágyam. Friss zöldséget abszolút nem, mert nem lehet tudni, hogy a salátát mivel mossák meg. Gyümölcsöt viszont sokat. Kaptam egy rakat vitamint, meg minden egyebet. Itt nem a teljes doboz gyógyszert kapod meg, hanem kis tasakba tesznek bele tablettát, vagy egy- két levélnyi gyógyszert.

Sajnos másnap sem múlt el a rejtélyes kór, ami nem tett túlságosan magabiztossá, ugyanis az útikönyv külön kiemeli, hogy ha a náthánál komolyabb bajod van, akkor „Bip, bip..irány Bangkok”, mert a laoszi egészségügy annyira nincsen topon.

Nem adtam fel. Arra gondoltam, hogy a tüneteket okozhatja egy elmozdult csigolya is, mert volt már erre példa nálam. Ezért lelkes kiropraktőr, csontkovács vagy gyógy masszőr keresésbe kezdtem. Csak jelzem, hogy nulla darab van belőlük, legalábbis előlem nagyon elbújtak :)! Végül úgy sikerült eljutnom egy cuki francia ortopédus dokihoz, hogy a szálloda recijén megkérdeztem, hogy hol van gyógy masszőr, ja azt ő nem tudja, de menjek el az Oasis masszázs szalonba, ott egy nő kb. 200-as angol szókinccsel elmondta, hogy itt csak relax masszázs van, de hoppá van egy ortopédia valahol, de ő nem tudja leírni angolul. Nem baj, mondom, tessék leírni laosziul és én majd a taxis kezébe nyomom. Ez meg is történt és már úton is voltam oda, akármi is legyen az, ami a papíron szerepelt. Mint kiderült tényleg egy kórház, egy egész klinika.

Szóval a rohadt nagy kórházban egyetlen embert sem találtam, mert valamilyen ünnepség volt pont aznap. Pár perc kóválygás után azért leakasztottam egy pasit az egyik irodából, aki tündérien segítőkész volt és keresett egy másik kollégát, az pedig felhívott egy harmadikat. Lényeg: Dr. Max, akit telefon hívott, ortopédus és fél négykor vár a Francia Követség klinikáján. Éljen!!!!  Az már mellékes, hogy fél 5-kor el kellet indulnom a reptérre, úgyhogy reméltem a legjobbakat:).

Fellelkesedve a híren, még egy nevezetességet is megnéztem, a Wat Luangot, ami egy szépséges arany pagoda, mellette pedig egy érdekes templom együttes, egy fekvő Buddhával. Menet közben a diadal ívet is láttam, úgyhogy igazából csak a palota, a buddhista park és egy két templom maradt ki. No meg az óriási esti piac. De nekem úgy sincs helyem a bőröndben ilyen dolgokra:). Lett volna még egy hely, ami érdekelt, és pont az első kórház területén helyezkedett el. Egy múzeum, ami a háborúban fel és fel nem robbant bombák problémáját mutatja be. Még egy megdöbbentő történelmi tény: Laoszt, a Vietnámi háború ideje alatt 8 percenként bombázták és több mint 2 millió tonna bombát dobtak le rá. A legtöbb nem robbant fel, ami hatalmas problémát jelent az embereknek, hiszen képtelenek megművelni a földjeiket. Veszélyes letérni nem átvizsgált útszakaszokról és országszerte lehet látni a bombák fém maradványait épületekre kitéve, „dekorációs” elemként. Nagyon sok ember hal meg évente, vagy válik nyomorékká a felrobbant bombák miatt. Azt hiszem talán francia segítséggel elkezdték megtisztítani az országot, de nagyon messze van még a vége.

 

Fél négykor izgatottam vártam, hogy fogadjon a doki. Ő ismét nagyon lelkesen konstatálta, hogy végre egy magyar. Mondtam neki, hogy furcsa tüneteim vannak, erre ő, na, akkor lepjem meg. Megtapogatta a gerincoszlopomat és elég összetettnek találhatta a problémát mert lepasszolt egy másik dokinak, a szakértőnek. Egy nagyon cuki francia fogadott J. Neki is elmondtam a problémát és azonnal kezelésbe vett. Helyre rántott csontokat és próbálta a nyakamban lévő összeállt izomköteget lazítani. Nagyon ügyes volt, mert jobban lettem és jót beszélgettünk is közben. Megtudtam, hogy milyen ott az élet, hogy előtte egy cirkuszban dolgozott és hogy a szórakozás Vientiánban az vacsi és iszogatás, mert nincsen kulturális program. Néha a francia intézet szervez egy-két koncertet, de a fő program a „bandázás”. Szívesen maradtam volna még egy –két napot és bele kóstoltam volna a „helyi”életbe. Másfél óra múlva úton voltam a reptér félé és irány Bangkok. Egy picit félve szálltam fel azért a laoszi gépre, de teljesen rendben volt!

Szóval Vientián érdekesre sikeredett! De ezzel együtt, lehet, hogy pont ezért, nagy élmény volt:).

Már Bangkokban vagyok, ahol szintén meglátogattam egy orvost, mert a tünetek sajnos visszajöttek és ma reggel fizikó terápiában volt részem. A röntgen felvétel vizsgálata után kiderült, hogy a legfelső csigolyám egy picit elmozdult és nyom valószínű egy ideget, ez okozza a tüneteket. Kaptam masszázst és egy géppel is kezeltek, ami állítólag a vérkeringést serkenti. Majd bebugyoláltak egy rakás meleg törölközőbe, amiben kb. 30 percet kellett maradni. A hatás nem maradt el, tényleg puhult a beállt vállam és a nyakam is:). És örömmel jelentem, hogy jobban vagyok, ráléptem a gyógyulás útjára. Megtanultam egy két izom lazító gyakorlatot. Állítólag a sok ülő munka, a magas párnák – amiből itt nincs hiány és a hátizsák is okozhatja. Valamint Angkorban úgy bevágtam a fejemet egy kő küszöbbe, hogy ennek is lehet köze hozzá:).

 “Terápia után Bangkokban. Itt is éljen a Hello Kitty!”

Bangkok nagyon jól esett, a nyüzsgése és sokszínűsége. Egy magyar fiúval, Ádámmal is találkoztam, akivel már egy ideje leveleztünk az úti élményekről és tervekről. Jó volt magyarul beszélgetni valakivel élőben.

A következő hetet a pici Koh Yao Noi szigetén töltöm, egy jóga központban, ahol 8 csodálatos napot fogok eltölteni a paradicsomban. Azt hiszem ilyen tökéletes időzítést csak isteni segítséggel lehetett elérni, hiszen rendkívül jótékony hatása lesz a jóga pózoknak a hátam és nyakam állapotára. Alig várom, hogy beszámolhassak az itteni élményekről, a tengerparton vagyok közvetlenül, a jóga teremből látom a tengert és a bungalóm verandáján van egy függő ágy, most éppen innen írom a blogot.

A minap megkérdezte valaki, hogy milyen egyedül utazni, szerintem ez sok mindenkit érdekel, úgyhogy picit írok róla. Ez életem legjobb élménye. Sokkal jobban figyelek a környezetemre, sokkal több dologra jövök rá magammal kapcsolatban, egyre biztosabbnak érzem a jövőmet, egyre többet tapasztalok a világból és nagyon sok embert ismerek meg. Ha egyedül vagy, jobban barátkoznak veled az emberek. Egy árnyoldala van, néha magányos vagy, de ezek inkább percek, mert pörög az élet errefelé. Nagyon hiányzik minden barátom és a családom, valamint a magyar ízek, de ez életem legcsodálatosabb élménye! Tele vagyok szeretettel és örömmel!:) Aki kér, küldök neki:).

puszi: Zsófi

GOOD BYE LAO

Lao’s capitol, Vientiane, inhabits 200 000 people. It’s relatively small, compared to other capitol cities in South East Asia. I wouldn’t call this city beautiful, but neither doggy like parts of Phnom Penh or Bangkok. It does have some charm, thanks to the French restaurants and colonial buildings. There are beautiful sights to see though. Unfortunately I missed many of it, as I flew out 2 days earlier than planned…

It all started with, arriving to Vientiane, booking a hotel 2 km out of town by mistake. Although it was a nice guesthouse with nice people, I wanted to be closer to down town. So I booked another hotel and finally got on a tuk tuk. It had a flat tire in about 10 meters. Wow, this is going to be slow!

By the way, everyone is really happy to meet me, as I am Hungarian, they hardly meet anyone from Budapest.

I wanted to take a big walk and start to see the sights one by one, but then I started to feel strange symptoms, which I have been experiencing time to time in the last days. I felt dizzy, my head was a little heavy and my left eye a bit strange. What the hell is this? I never experienced anything like this before, so I decided it’s better to visit a doctor. I was quiet upset, as after the sickness in Luang Prabang, I had enough of being ill. And I felt so fine emotionally, so why is this happening?

After explaining my symptoms, the doctor decided to take a blood test, just to make sure I don’t have any tropical disease. It wasn’t easy to tell her, what is wrong, as I didn’t feel any pain, I wasn’t sick, I just felt weird. What do you say? Hello, I feel like I am stoned or what? After the tests, she decided I have vitamin problems, which sounded quiet accurate, as things are different here. I don’t eat regularly and I can’t eat fresh veggies, since, you never know how they were washed. I got vitamins to get better.  Here you don’t get a full box of medicine, but they take out pieces and sell it in a small plastic bag.

Unfortunately the mystical symptoms didn’t go away by the next day. It didn’t make me comfortable at all, especially that the guide book says if you have anything more serious than flu, just get out of Lao and fly to Bangkok. Medical services aren’t that great in Lao, although Bangkok has great hospitals and doctors.

I didn’t give up, I realized that the problems can come from an orthopedic problem as well, that one of the vertebra is being pushed and hitting a nerve. So I started to search a chiropractor or a medical massage place. I couldn’t find any and no one could help me. Finally I got to a cute French doctor in the following way: The girl at the reception said she has no idea, but I should go to Oasis massage salon, there the ladies didn’t speak English too well, but they managed to say that there is an orthopedic clinic somewhere, but they don’t know the English name. I said that is fine, just write the name in Lao language and I will show it to the taxi driver. And so I did, hoping to be taken to a hospital. I did arrive, but it was a public holiday, so there weren’t anybody. I finally managed to get a guy from his desk, who was really helpful, took me to another person, who called a doctor for me on the phone. That is how I got to Dr. Max of the French Embassy Clinic. I had an appointment at 15.30, but had to be at the airport by 5. Close, but I can make it!

I decided to do a short sightseeing tour and went to see Wat Luang, a beautiful golden pagoda. I missed the Royal Palace,  some other temples and the Cope Center, which tells you about UXO, the bomb problem in Laos. During the Vietnam War, Lao was very heavily bombed, they say every eight minute a bomb was dropped. They were carpet bombing. Most of the bombs never exploded and they are everywhere. You really have to be careful not to go off the beaten track. Every year many people die of the explosions and it is also very hard to cultivate land this way. Although they started to clean the country from UXOs, there is a long way to go.

I was enthusiastically waiting for Dr. Max on time to find out what is causing my dizziness. He checked my bones and decided to pass me on to another doctor, an orthopedist. He tried to get the bones back to where they belong and spent about 1, 5 hours curing me. It was really comforting and I did get better.  I also got to know what it’s like to live in Vientiane as an expat, that there is not too much to do, but socialize. Eat at a good restaurant and have a drink, chat. The doctor worked at a circus for years, before moving to Vientiane. What a life, huh?:)

I made it to Bangkok! I like to be here, although it’s huge and noisy! I even met a Hungarian boy, Adam, who I was in contact with for while, sharing travel tips. It was good to talk to someone in Hungarian in person.

Since the symptoms came back, I went to the hospital again, as I heard there is a Spine Center there. They made an X-Ray and saw that a vertebra bone moved a little and compressed , so it is probably pushing a nerve. There you go! I got physical therapy, it was great, my neck and shoulders were much less tense afterwards. They say, too much office work and bad pillows can easily cause problems like this. So I learned some exercises and I will get better.

My timing is perfect as I am going to Koh Yao Noi island in Krabi, for a yoga retreat for 8 days. I can’t wait to get there!!:)))

The other day someone asked me what is it like to travel alone. Well, it is amazing and I love it! I am so grateful for this opportunity! Being alone you pay more attention to the things around you and to yourself. You improve faster. You also attract people, you always chat with someone. Of course sometimes you feel lonely, but rarely.  I do miss friends and family and I would LOVE to eat Hungarian food. But I am full of love and happiness here! Let me know if you need some and I’ll send youJ.

Sophie

Viszlát Luang Prabang! Fura érzés elmenni, bár izgalommal tölt el, hogy új helyeket láthatok. Őszintén szólva, egy picit már „unatkoztam” itt, bár ez inkább a betegségnek köszönhető. De mindig kellemes emlékekkel fog eltölteni, ha a városra gondolok. A folyópart látképe, a bambuszhíddal és a távoli hegyekkel, a portás fiú mosolya és pörgő személyisége, a kakaskukorékolás, ami reggel 7-től, este 6-ig tart, bármit is mondanak a vidéken felnőtt barátok:), az esti piac, a szépséges laosziak arca, ahogyan a földön ülve játszanak néhány hónapos tündéri babáikkal a földre terített szönyegen a tömérdek laoszi árucikk között, a narancssárga lepelbe burkolózó szerzetesek,  ahogy napernyőikkel járják az utcákat, a francia hangulatú helyes éttermek és a bringázás a kis félszigeten, a folyóparton. Az elefántokkal való fürdést pedig már nem is említem külön, ami a legeslegjobb érzés. Ilyenkor tudom, hogy jó döntést hoztam. Bár kockázatos és rendkívül nehéz volt feladnom az eddigi életemet és néha aggodalommal tölt el a jövő gondolata, ezek az élmények gyökeresen változtatnak meg. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen más ember vagyok és nem lehet majd rám ismerni :). Egyszerűen napról napra egyre nyitottabb vagyok és egyre több szépséget élek meg. Ezeket az élményeket el sem tudtam volna képzelni, ha nem vágok neki a világnak. Emlékszem apró mozzanatokra és beszélgetésekre, van időm meglátni a virágokat és a fákat, az embereket.  A gondolatoknak van helye hova jönni és mivel nem vonja el más a figyelmemet, meg is hallom őket.  Jelentéktelennek tűnő beszélgetések, feledhetetlen élményekként raktározódnak el bennem és jönnek elő egy-egy magányos pillanatban. Tényleg nem a tájak és a nevezetességek megtekintése a legfontosabb és a legjobb az egészben. Hanem az emberek, a mosolyok, a beszélgetések és az érzések. Mivel a fontos gondolatokról naplót is írok menetközben, az érzéseimet is vissza tudom olvasni, ami fantasztikus. Felírom a bennem megfogalmazódó kérdéseket, azokat, amikre nem tudok még válaszolni, de tudom, hogy jó coachként fel kell tennem őket magamnak :).  Sokszor olvasom vissza, amit írtam és egyre több dolgot tudok megválaszolni, ami persze még egyszer ennyi kérdést szül. De ez az élet szépsége. Mindig lépegetünk előre. Fantasztikus látni, hogy milyen óriási a világ és ahogy egy kicsi „porfészek” laoszi város egyszerre nagyon is valóságos és otthonos lesz számomra. Az élményeink örökre megmaradnak, akkor is, amikor már rég új autónk van és az Iphone 7, már olyan viccesen hangzik, mint most a Nokia 3210.

Szóval irány Vang Vieng, egy röpke 7 órás buszút, amit előre ugyebár úgysem lehet elhinni, mert lehet az akár 8-9 óra is. Mindig egy órával korábban ott kell lenni a buszpályaudvaron, amit nem pontosan értek, mert fölösleges, de mindegy. Az utazási irodában nyomatékosan jeleztem, hogy ablak mellett szeretnék ülni, ugyanis, ha a buszból kifelé nézek, akkor nincs hányingerem. (tudtam, hogy az út meglehetősen kanyargós lesz) Persze folyosói ülést kaptam. Ez volt az első alkalom, amikor az arcomba hazudtak. Egész jó arány két hónap alatt:). Igen, már két hónapja itt vagyok!! Akkora mázlim van, hogy a mellettem ülő koreai fiú egy igazi úriember volt és átengedte az ablak melletti helyet. Köszönöm!!!:)

Az útra vittem magammal két könyvet, meg gondoltam majd írom a blogot is, de végig a hegyekben kanyarogtunk. Olyan volt az út, mint a kanyargós szakasz a szentendrei Skanzen és Pilisszentlászló között. Ez, 6 órán át. Legalább hárman hánytak, én pedig az őrangyalommal beszélgettem, hogy segítsen és ne hagyja, hogy felkavaródjon a gyomrom, mert akkor végem. Szerencsére minden oké volt és az első pánik után, hogy rosszul leszek, ismét remek mozi élményben volt részem.

Hét órán át csak bámultam a tájat. Annyi érdekességet lehet megtudni a helyiek életéről egy ilyen buszút alatt. Láttam, ahogyan az út szélén a bambusz kunyhók körül játszanak az apró gyerekek, koszos ruháikban, vizes kannákat cipelnek, gondolom, hogy ivóvizet vigyenek haza. Egy szőke hajú, de teljesen ázsiai arcú kisgyermeket, ilyet még sosem láttam! Egy hentest, aki a motorja oldalkocsijában, egy fekete lavórban árusítja a húst, ami még csak le sincs takarva… nem mintha ez nagyon számítana 30 fokban. A falubeliek életét, a bambusz kunyhókat, amik a szakadékra és a hegyekre néznek. A kék nadrágos és szoknyás, fehér inges iskolásokat, ahogyan sétálnak haza az iskolából. A házak előtt üldögélő asszonyokat és lányaikat és kisbabáikat, ahogyan főznek és beszélgetnek.

Pontosan 7 óra múlva megérkeztünk Vang Viengbe. Hát őszintén szólva elsőre sokként ért a látvány. Ez egy koszfészek, egy igazi parti város. Persze néhány óra elteltével már máshogy láttam. A város tényleg nem szép és tele van tomboló fiatalokkal, de ugyanakkor csodálatos mészkő sziklák magasodnak a folyó köré. Lenyűgöző a kilátás a szobám ablakából.

 

Úgy döntöttem, hogy az első napon keresek egy szállodát, ahol medence van és pihenek egyet a parton. A színem is eléggé megkopott, úgyhogy muszáj volt egy picit barnulni:).  Ez itt szinte kötelesség, hiszen mit szólna a kedves blog olvasó, ha fehéren látna a képeken:).

Vang Vieng két dologról híres: tubing és party (gumiabroncsban csordogálni a folyón, a mészkő szilák között és közben bulizni. Nem fordítom át magyarra, ha nem gondJ). Ezért befizettem egy túrára, hogy lássam a közelben lévő barlangokat és elmenjek tubingolni. Az első helyszínre a jellegzetes helyi teherautóval vittek minket. Egy tízperces sétával jutottunk el a barlang bejáratához. Kb. 15-en voltunk a csapatban, megint elég vegyes volt, nemzetiség és kor tekintetében is. A barlangnál szép sorjában beleültünk egy gumiabroncsba és egy kötél mentén behúztuk magunkat a sötétbe a vízben. Mindenki kapott egy fejlámpát is, amivel kitűnően egymás szemébe tudtunk világítani, ha éppen nem figyeltünk:). Hatalmas élmény volt, ahogy egyre beljebb húztuk magunkat a kötél mentén, legalább 20 percet haladtunk így egyre mélyebbre. Egy szakaszon gyalog kellett továbbmenni, mert annyira sekély volt a víz. Azért egy picit félelmetes volt, hogy mélyen a barlangban vagy és csak egy kiút van onnan. Visszafelé már nagyon bátrak voltunk és a kötéltől távolabb, a kezünkkel evezve tettük meg a távot. Hozzáteszem a barlang szélessége nem haladta meg a 3-5 métert, tehát nagyon nem lehetett elsodródni:. A cuccainknak kaptunk egy vízálló zsákot. Nagyon különleges élmény volt!:)

Az ebéd BBQ volt, rizzsel és az elmaradhatatlan bagettel. Mivel korábban láttam, hogy egy nejlon zacskóban hozták hozzá a húst, ami legalább 3 óráig nem volt jégen, én nem ettem belőle. De én egy picit most paranoid vagyok, mert nem akarom soha többet elrontani a gyomromat.:)

Ebéd után irány a nap fénypontja, a tubing!!:) A csapat nagy része kajakkal folytatta a túrát, de én meg három fiatal lányka – a krémJ- a gumiabroncsos verziót választottuk. Kb. 5 km a város, de a víz sodrása szinte nulla, úgyhogy 2-3 óra kell, hogy lecsordogálj a folyón. Ehhez még hozzá kell számolni, hogy út közben van három bár, ahol illik megállni egyet inni, vagy táncolni.

A három lány közül ketten Németországból, egyikük pedig Hollandiából érkezett. Itt találkoztak, összebarátkoztak és most együtt utaznak. Kérdeztem tőlük, hogy a szüleik mit szólnak, hogy utazgatnak, főleg a holland lánytól, aki egyedül utazik. Nem aggódják halálra magukat, hiszen csak húsz évesek? Még az én szüleim is törölgetik a verítéket a homlokukról néha, pedig én már „felnőtt” vagyok:). Szóval ezek a drága lánykák örökbe fogadták a „nénit” és együtt töltöttük a délutánt.

Volt egy idegenvezető kísérőnk is, aki kajakkal követett minket és hozta a zsákjainkat. Nagyon cuki volt, ahogyan vigyázott ránk. Később megértettem, hogy itt azért nagyon komolyan be lehet piálni, egy két lány délután három körül már olyan részeg volt, hogy nem tudom milyen módon jutott vissza a városba. Mert a gumiabroncsban ülve biztos nem. Főleg, ha a barátai is hasonló állapotban voltak:).

Az első bár kb. 10 perc sodródás után már meg is érkezett. A partról, egy pasas kidobott egy ásványvizes palackhoz rögzített kötelet, amivel behúzott és így szép sorjában kiszálltunk. Egy fa bárpult, sörpadok, egy röpi pálya és legalább 100 bulizó fiatal látványa fogadott minket. Kértünk egy italt és bevegyültünk:). Először eléggé furán éreztem magamat a 19-25 évesek között, pont mint Andi és én 10 évvel ezelőtt Thaiföldön:). (Ott töltöttük a szakmai gyakorlatunkat és utána utazgattunk a szigeteken). Persze ez hamar elszállt, nagyon jól beillettem közéjük. Az egyikük még azt is mondta, hogy ilyen ’cool’ szeretne lenni 33 évesen:), HAHAHA:). És hogy, ugyan, nem nézek ki annyinak!!:)

A „BeerPong” (Sör ping pong) nevű játékot is kipróbáltam, aminek az a lényege, hogy van két csapat, mindegyik előtt néhány pohár sör. Két pingpong labda. Az ellenfél sörébe kell beledobni a pingpong labdát és ha bele találsz, az ellenfélnek meg kell innia a benne lévő sört. Miket nem tanul meg az ember?:)

Kis idő múlva, új barátainkkal tovább álltunk és lecsordogáltunk a következő bárhoz, ami még az elsőt is felülmúlta. A háttérben gyönyörű zöld fákkal tarkított mészkőszikla, egy kosárpalánk, ami vizet szórt magából, ingyen shot (rövidital) és cérna karkötő mindenkinek! Itt azért már komolyabb részegedés ment, seggrázós tánc, dülöngélő fiatalok és buli ezerrel. A lányoktól kaptam egy szalagot, amit ők is viseltek és előszeretettel osztogattak, jó fej lányoknak és helyes pasiknak persze. Marha jó ismerekedési segédeszközJ.  A pia mellett lehetett lufit is kapni, ami annyit tesz, hogy a héliumot kiszívhatod és egy-két percig „jól leszel” tőle (bár az agyadnak annyira nem teszel jót vele, szerintem). Illetve, hogy mi mindent lehetett még kapni, azt nem tudom pontosan. Vang Vieng óriás drog és party város volt, de mivel több tucat turista halt meg minden évben a részegen vízbe ugrálástól és a drogoktól, a rendőrségnek elege lett és 2012-ben új szabályokat hozott. Ami valószínűleg már nagyon ráfért a helyre.

Elképesztő, hogyan találta ezt ki valaki, hogy hé, itt van Vang Vieng, meg van egy folyó, legyen ez a tubing és party fővárosa. Úgy értem, ez Laosz, nem Ibiza! Mindenesetre hihetetlen hangulata van a bároknak, a fiataloknak és a folyón csordogálásnak!

Mivel sokáig elidőztünk a második bárban, kihagytuk a harmadikat, ami állítólag amúgy is gáz volt:). Legalább 1-1.5 órát úsztunk még a vízen, mire visszaértünk a városba. Hál istennek, én csak egy italt ittam. Sajnálom azt, aki nagyon részeg volt ezen a szakaszon, mert olyan látványban volt részünk, hogy elakadt a lélegzetem. Hatalmas sziklák, azokon igazi dzsungel növényzet, csend és az úszkáló gumiabroncsok. Eszméletlen élmény volt!

Öröm volt végre kikötni, mert a víz kezdett marha hideg lenni. Jól esett a meleg zuhany. A lányokkal elérhetőséget cseréltünk, majd megosztjuk a képeket egymással. Nagyon viccesek voltakJ. Király élmény volt! Aki szeret bulizni és lazulni és erre jár, jöjjön el Vang Viengbe!

Még egy dolgot imádok itt. Az éttermekben nem asztalok vannak, hanem kis boxok, ahol feküdve lehet enni valamit és közben mindenhol a ’Jó barátok’ megy. Jó pofa beülni egy picit ejtőzni és ráadásul nagyon jó kaják vannak, helyi és nyugati  ízek is egyben.

A szállásomat egy koreai házaspár vezeti, akik tündériek. A néni úgy vigyáz rám, mintha a mamám lenne és ragaszkodott hozzá, hogy a koreai főztjét is kipróbáljam. Nagyon édesek, külön élmény ilyen helyen megszállni, ahol ennyire kedvesekJ.

Indulok tovább Vientian-ba, Laosz fővárosába. Néhány napot fogok ott eltölteni, utána pedig Thaiföldre megyek.

Sok puszi,

Zsófi

U.I: remélem hamarosan kapok még fotókat a lányoktól 🙂

Tubing in Vang Vieng

Adios Luang Pragang! It’s strange to leave, but I am enthusiastic to explore new places at the same time. To tell you the truth I was a bit „bored” here, but that is mainly because of my illness. But I will always have great memories of this town. The sight of the river, with the bamboo bridge, the mountains, the receptionist guy at my guesthouse, his smile and vivid personality, the rooster song each morning, which does go on from 7 AM till 6 PM (no matter what people from the countryside say:)), the night market with the beautiful Lao faces, playing with their cute babies on the rugs among the hundreds of souvenirs. The orange robe monks with the umbrellas to protect them from the sun, the tiny French restaurants and the biking on the peninsula by the river. I won’t even mention the elephant bathing, which is the BEST!:)  Now I know that I made the right decision. It was risky and very hard to leave my life and sometimes I get worried of the future, but these experiences improve me in every way. This doesn’t mean I am completely changed and you won’t recognize me. But I get more and more open minded each day and I see so many beauties. I could never imagine such experiences, if I didn’t set off. I remember small motions and talks, I have time to see flowers and trees. There is place for thoughts to come in my head and nothing takes away attention, so I can hear them. Non important  conversations are remembered and understood in moments when I feel lonely. It’s really not only about seeing new places. It’s the people, the smiles and the feelings. I also write a diary for important thoughts. It’s great to read them back in a couple of days. As a good coach, I write up all the questions that I have in my head and cannot answer. Sooner or later they are answered, but new ones come with them. That is the beauty of life, step by step you grow. It’s fantastic to see the big world and how a crappy small town in Lao becomes familiar and home for a bit. Our memories and good times stay with us forever, even when our car becomes old and we replace it or when Iphone 7 will sound just as ridiculous as Nokia 3210 sounds now.

So going on to Vang Vieng, a 7 hour bus trip, which is not a guarantee. It could be 8 or 9 even. You always have to be at the bus station an hour before, which I don’t get, since you have your ticket, but anyway. I pointed out quiet specifically at the ticket office that I need a seat by the window, as the ride is pretty curvy. Of course I got one by the isle, but I was really lucky, as the Korean guy next to me was a gentleman and passed me his seat:). This was great, as the ride was going through the mountains, like from Szentendre to Pilis. For 6 hours. This was the first time I didn’t get what I paid for. Good, since I am traveling for 2 months already!!:))

I  brought 2 books with me and thought I will be writing my blog, but since the ride would make me really sick, I was watching the scenery. There were about 3 people throwing up, and I was talking to my guardian angel as well, to help me, not to be sick. After the first panic, that I cannot make it for 6 hours like this, I was fine and the „movie” started. I saw the real life of Lao. I saw children playing in front of the bamboo houses, in their dirty clothes, carrying water bottles to be filled, a butcher man with his motorbike, which carried the meat in a plastic bowl, no cover, not that it mattered in 30 Celsius. A blonde haired little boy, with Asian face, I never seen anyone like that before! The life of the village people, how they live their lives in the huts, overlooking the mountains. The boys and girls in their school uniforms, as they walk home from the classes. Women sitting in front of their homes, with their children and babies, cooking and talking.

In exactly 7 hours later we arrived to Vang Vieng. I was shocked at first, it is a dirt hole. After a while, as I had more time to explore I changed my mind. The town is ugly, but it is located among beautiful karst mountains. I have an amazing view from my window.

I have decided to look for a hotel with a pool, the first day and rest under the sun. Actually I needed some tan, as what would the dear blog reader say if I am pale on the photos. It was kind of an emergency:).

Vang Vieng is famous for two things: river tubing and partying. I went on a tour to see some caves and go tubing. We were taken by a local truck to the first cave. Here we sat into big truck tires in the water and pulled ourselves into the cave one by one with the help of a rope. We also got a head lamp and a waterproof bag for our stuff. There were about 15 of us in the group, all ages, many nationalities. It was an amazing adventure, we went deep into to cave for about 20 minutes and got so excited and brave by the end, that we didn’t even use the rope anymore. The cave was min. 4 M wide, so it was very brave of us:). We had to walk for a while, as at one point the water was too shallow. It was a bit scary to be in the cave so deep, but awesome at the same time:)!

We had BBQ lunch, which I didn’t eat as I saw they carried the meat in a plastic bag and it was standing in the heat for a while. Although I am a bit paranoid since I was sick, as I never again want to experience it again!

Right after lunch came tubing, the main attraction of the day!! Part of our team choose to go back by kayaks, but the best took tubing on the river, me and three other girls:). It’s about 5 km to the city, but the river is very slow, so it takes about 2-3 hours, plus the amount of time you spend in the three bars on the way.

Two of my new friends were German and the other girl from the Netherlands. They met here and started to travel together. I asked them if their parents were worried, as they are only 20, especially of the one that is travelling alone. Even my parents get freaked out I can hear through Skype sometimes and I am an „adult”. So these sweet girls adopted the „ old lady” and we spent an amazing afternoon together.

A guide accompanied us with a kayak and carried our bags. He took really good care of us. I understood later that you can get really drunk here and it can get dangerous if you do. Some girls were so drunk by the afternoon, that I have no idea how they managed to get back to town. Not sitting in the tube for sure. Especially if the friends were the same way:).

The first bar came after 10 minutes of floating on the river. A guy threw a rope, attached to a water bottle, and pulled us in one by one. A wooden bar with all sorts of drinks, about a hundred party people and a beach volley ball field waited us. We got ourselves some drinks and mingled around. It was a bit strange in the beginning to fit in, as everyone was around 19, max 25, just like me and Andi 10 years ago in Thailand:). (We spend our college internship there and went island hopping afterwards). Naturally this all went away shortly, I was feeling great with everyone. One of the girls even said she wants to be so cool as me, when she will be 33:). HAHAHAHA! and that I don’t even look 30:).

I tried Beer Pong, which is a game, with two teams, ping pong balls and glasses of beer. You have to throw the ball to the other team’s cups at the other end of the table. If you hit, they have to drink it. You really get to learn stuff here:).

After a while we started off to the next bar, with our new ping pong friends. It was even more jaw dropping than the first one. The background was amazing karsts, covered by green vegetation, a basketball field spraying water, free shots and bracelets. More drunk people, ass shaking dancing and party party party. I got a bow from the girls, which they were wearing as well and were passing it to girls and cute boys. Great way to get to know someoneJ.  You could also buy balloons, meaning you could inhale the helium out of it, which makes you feel good for a couple of minutes. Though your brain won’t be too happy about it. I am sure there were other stuff you could buy as well. Vang Vieng was an even bigger party and drug town, but so many tourist died, that the government stepped in and made some new rules. I think it was needed. Even now it stayed a bit too open mindedJ.

This is unbelievable for me. Who came up with this concept and how? Hey, let’s make this town in Lao, the capitol of tubing. I mean this is Lao, not Ibiza! Anyway it is really amazing, if you travel around in Asia, don’t miss this experience!:)

Since we spent too much time in the second bar, we didn’t go to the third, which was crap anyway they say:). It took about 1-1,5 hours to float down the river, back to town. I was really happy that I only got one drink, as the scenery was sooo beautiful. I felt sorry for the ones getting so drunk. One of the most lovely places I’ve ever seen!

We were happy to make it to the city finally, as the water was getting really cold. It was nice to have a hot shower. It was an amazing experience, we will keep in touch with the girls! They are really funny:).

There is this other thing I love here. The restaurants don’t have tables, but boxes, where you can lie down and watch Friends, while eating amazing food.

A Korean couple run the guesthouse I stay at, they are really sweet. The lady is like my mom, taking care of me, making me eat her Korean dishes. It’s always an extra experience to stay with people like them.

I am moving on the Vientiane, the capitol of Lao, where I will spend a couple of days, after that, I continue in Thailand.

See you,

Zsófi:)

P.S: I hope I will receive some more photos from the girls:)