Tubing in Vang Vieng

IMG_3424

Viszlát Luang Prabang! Fura érzés elmenni, bár izgalommal tölt el, hogy új helyeket láthatok. Őszintén szólva, egy picit már „unatkoztam” itt, bár ez inkább a betegségnek köszönhető. De mindig kellemes emlékekkel fog eltölteni, ha a városra gondolok. A folyópart látképe, a bambuszhíddal és a távoli hegyekkel, a portás fiú mosolya és pörgő személyisége, a kakaskukorékolás, ami reggel 7-től, este 6-ig tart, bármit is mondanak a vidéken felnőtt barátok:), az esti piac, a szépséges laosziak arca, ahogyan a földön ülve játszanak néhány hónapos tündéri babáikkal a földre terített szönyegen a tömérdek laoszi árucikk között, a narancssárga lepelbe burkolózó szerzetesek,  ahogy napernyőikkel járják az utcákat, a francia hangulatú helyes éttermek és a bringázás a kis félszigeten, a folyóparton. Az elefántokkal való fürdést pedig már nem is említem külön, ami a legeslegjobb érzés. Ilyenkor tudom, hogy jó döntést hoztam. Bár kockázatos és rendkívül nehéz volt feladnom az eddigi életemet és néha aggodalommal tölt el a jövő gondolata, ezek az élmények gyökeresen változtatnak meg. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen más ember vagyok és nem lehet majd rám ismerni :). Egyszerűen napról napra egyre nyitottabb vagyok és egyre több szépséget élek meg. Ezeket az élményeket el sem tudtam volna képzelni, ha nem vágok neki a világnak. Emlékszem apró mozzanatokra és beszélgetésekre, van időm meglátni a virágokat és a fákat, az embereket.  A gondolatoknak van helye hova jönni és mivel nem vonja el más a figyelmemet, meg is hallom őket.  Jelentéktelennek tűnő beszélgetések, feledhetetlen élményekként raktározódnak el bennem és jönnek elő egy-egy magányos pillanatban. Tényleg nem a tájak és a nevezetességek megtekintése a legfontosabb és a legjobb az egészben. Hanem az emberek, a mosolyok, a beszélgetések és az érzések. Mivel a fontos gondolatokról naplót is írok menetközben, az érzéseimet is vissza tudom olvasni, ami fantasztikus. Felírom a bennem megfogalmazódó kérdéseket, azokat, amikre nem tudok még válaszolni, de tudom, hogy jó coachként fel kell tennem őket magamnak :).  Sokszor olvasom vissza, amit írtam és egyre több dolgot tudok megválaszolni, ami persze még egyszer ennyi kérdést szül. De ez az élet szépsége. Mindig lépegetünk előre. Fantasztikus látni, hogy milyen óriási a világ és ahogy egy kicsi „porfészek” laoszi város egyszerre nagyon is valóságos és otthonos lesz számomra. Az élményeink örökre megmaradnak, akkor is, amikor már rég új autónk van és az Iphone 7, már olyan viccesen hangzik, mint most a Nokia 3210.

Szóval irány Vang Vieng, egy röpke 7 órás buszút, amit előre ugyebár úgysem lehet elhinni, mert lehet az akár 8-9 óra is. Mindig egy órával korábban ott kell lenni a buszpályaudvaron, amit nem pontosan értek, mert fölösleges, de mindegy. Az utazási irodában nyomatékosan jeleztem, hogy ablak mellett szeretnék ülni, ugyanis, ha a buszból kifelé nézek, akkor nincs hányingerem. (tudtam, hogy az út meglehetősen kanyargós lesz) Persze folyosói ülést kaptam. Ez volt az első alkalom, amikor az arcomba hazudtak. Egész jó arány két hónap alatt:). Igen, már két hónapja itt vagyok!! Akkora mázlim van, hogy a mellettem ülő koreai fiú egy igazi úriember volt és átengedte az ablak melletti helyet. Köszönöm!!!:)

Az útra vittem magammal két könyvet, meg gondoltam majd írom a blogot is, de végig a hegyekben kanyarogtunk. Olyan volt az út, mint a kanyargós szakasz a szentendrei Skanzen és Pilisszentlászló között. Ez, 6 órán át. Legalább hárman hánytak, én pedig az őrangyalommal beszélgettem, hogy segítsen és ne hagyja, hogy felkavaródjon a gyomrom, mert akkor végem. Szerencsére minden oké volt és az első pánik után, hogy rosszul leszek, ismét remek mozi élményben volt részem.

Hét órán át csak bámultam a tájat. Annyi érdekességet lehet megtudni a helyiek életéről egy ilyen buszút alatt. Láttam, ahogyan az út szélén a bambusz kunyhók körül játszanak az apró gyerekek, koszos ruháikban, vizes kannákat cipelnek, gondolom, hogy ivóvizet vigyenek haza. Egy szőke hajú, de teljesen ázsiai arcú kisgyermeket, ilyet még sosem láttam! Egy hentest, aki a motorja oldalkocsijában, egy fekete lavórban árusítja a húst, ami még csak le sincs takarva… nem mintha ez nagyon számítana 30 fokban. A falubeliek életét, a bambusz kunyhókat, amik a szakadékra és a hegyekre néznek. A kék nadrágos és szoknyás, fehér inges iskolásokat, ahogyan sétálnak haza az iskolából. A házak előtt üldögélő asszonyokat és lányaikat és kisbabáikat, ahogyan főznek és beszélgetnek.

Pontosan 7 óra múlva megérkeztünk Vang Viengbe. Hát őszintén szólva elsőre sokként ért a látvány. Ez egy koszfészek, egy igazi parti város. Persze néhány óra elteltével már máshogy láttam. A város tényleg nem szép és tele van tomboló fiatalokkal, de ugyanakkor csodálatos mészkő sziklák magasodnak a folyó köré. Lenyűgöző a kilátás a szobám ablakából.

IMG_3446 IMG_3430 IMG_5013

Úgy döntöttem, hogy az első napon keresek egy szállodát, ahol medence van és pihenek egyet a parton. A színem is eléggé megkopott, úgyhogy muszáj volt egy picit barnulni:).  Ez itt szinte kötelesség, hiszen mit szólna a kedves blog olvasó, ha fehéren látna a képeken:).

IMG_5053

Vang Vieng két dologról híres: tubing és party (gumiabroncsban csordogálni a folyón, a mészkő szilák között és közben bulizni. Nem fordítom át magyarra, ha nem gondJ). Ezért befizettem egy túrára, hogy lássam a közelben lévő barlangokat és elmenjek tubingolni. Az első helyszínre a jellegzetes helyi teherautóval vittek minket. Egy tízperces sétával jutottunk el a barlang bejáratához. Kb. 15-en voltunk a csapatban, megint elég vegyes volt, nemzetiség és kor tekintetében is. A barlangnál szép sorjában beleültünk egy gumiabroncsba és egy kötél mentén behúztuk magunkat a sötétbe a vízben. Mindenki kapott egy fejlámpát is, amivel kitűnően egymás szemébe tudtunk világítani, ha éppen nem figyeltünk:). Hatalmas élmény volt, ahogy egyre beljebb húztuk magunkat a kötél mentén, legalább 20 percet haladtunk így egyre mélyebbre. Egy szakaszon gyalog kellett továbbmenni, mert annyira sekély volt a víz. Azért egy picit félelmetes volt, hogy mélyen a barlangban vagy és csak egy kiút van onnan. Visszafelé már nagyon bátrak voltunk és a kötéltől távolabb, a kezünkkel evezve tettük meg a távot. Hozzáteszem a barlang szélessége nem haladta meg a 3-5 métert, tehát nagyon nem lehetett elsodródni:. A cuccainknak kaptunk egy vízálló zsákot. Nagyon különleges élmény volt!:)

Az ebéd BBQ volt, rizzsel és az elmaradhatatlan bagettel. Mivel korábban láttam, hogy egy nejlon zacskóban hozták hozzá a húst, ami legalább 3 óráig nem volt jégen, én nem ettem belőle. De én egy picit most paranoid vagyok, mert nem akarom soha többet elrontani a gyomromat.:)

Ebéd után irány a nap fénypontja, a tubing!!:) A csapat nagy része kajakkal folytatta a túrát, de én meg három fiatal lányka – a krémJ- a gumiabroncsos verziót választottuk. Kb. 5 km a város, de a víz sodrása szinte nulla, úgyhogy 2-3 óra kell, hogy lecsordogálj a folyón. Ehhez még hozzá kell számolni, hogy út közben van három bár, ahol illik megállni egyet inni, vagy táncolni.

P1000901 P1000914

A három lány közül ketten Németországból, egyikük pedig Hollandiából érkezett. Itt találkoztak, összebarátkoztak és most együtt utaznak. Kérdeztem tőlük, hogy a szüleik mit szólnak, hogy utazgatnak, főleg a holland lánytól, aki egyedül utazik. Nem aggódják halálra magukat, hiszen csak húsz évesek? Még az én szüleim is törölgetik a verítéket a homlokukról néha, pedig én már „felnőtt” vagyok:). Szóval ezek a drága lánykák örökbe fogadták a „nénit” és együtt töltöttük a délutánt.

Volt egy idegenvezető kísérőnk is, aki kajakkal követett minket és hozta a zsákjainkat. Nagyon cuki volt, ahogyan vigyázott ránk. Később megértettem, hogy itt azért nagyon komolyan be lehet piálni, egy két lány délután három körül már olyan részeg volt, hogy nem tudom milyen módon jutott vissza a városba. Mert a gumiabroncsban ülve biztos nem. Főleg, ha a barátai is hasonló állapotban voltak:).

Az első bár kb. 10 perc sodródás után már meg is érkezett. A partról, egy pasas kidobott egy ásványvizes palackhoz rögzített kötelet, amivel behúzott és így szép sorjában kiszálltunk. Egy fa bárpult, sörpadok, egy röpi pálya és legalább 100 bulizó fiatal látványa fogadott minket. Kértünk egy italt és bevegyültünk:). Először eléggé furán éreztem magamat a 19-25 évesek között, pont mint Andi és én 10 évvel ezelőtt Thaiföldön:). (Ott töltöttük a szakmai gyakorlatunkat és utána utazgattunk a szigeteken). Persze ez hamar elszállt, nagyon jól beillettem közéjük. Az egyikük még azt is mondta, hogy ilyen ’cool’ szeretne lenni 33 évesen:), HAHAHA:). És hogy, ugyan, nem nézek ki annyinak!!:)

P1000962

A „BeerPong” (Sör ping pong) nevű játékot is kipróbáltam, aminek az a lényege, hogy van két csapat, mindegyik előtt néhány pohár sör. Két pingpong labda. Az ellenfél sörébe kell beledobni a pingpong labdát és ha bele találsz, az ellenfélnek meg kell innia a benne lévő sört. Miket nem tanul meg az ember?:)

P1000931

Kis idő múlva, új barátainkkal tovább álltunk és lecsordogáltunk a következő bárhoz, ami még az elsőt is felülmúlta. A háttérben gyönyörű zöld fákkal tarkított mészkőszikla, egy kosárpalánk, ami vizet szórt magából, ingyen shot (rövidital) és cérna karkötő mindenkinek! Itt azért már komolyabb részegedés ment, seggrázós tánc, dülöngélő fiatalok és buli ezerrel. A lányoktól kaptam egy szalagot, amit ők is viseltek és előszeretettel osztogattak, jó fej lányoknak és helyes pasiknak persze. Marha jó ismerekedési segédeszközJ.  A pia mellett lehetett lufit is kapni, ami annyit tesz, hogy a héliumot kiszívhatod és egy-két percig „jól leszel” tőle (bár az agyadnak annyira nem teszel jót vele, szerintem). Illetve, hogy mi mindent lehetett még kapni, azt nem tudom pontosan. Vang Vieng óriás drog és party város volt, de mivel több tucat turista halt meg minden évben a részegen vízbe ugrálástól és a drogoktól, a rendőrségnek elege lett és 2012-ben új szabályokat hozott. Ami valószínűleg már nagyon ráfért a helyre.

Elképesztő, hogyan találta ezt ki valaki, hogy hé, itt van Vang Vieng, meg van egy folyó, legyen ez a tubing és party fővárosa. Úgy értem, ez Laosz, nem Ibiza! Mindenesetre hihetetlen hangulata van a bároknak, a fiataloknak és a folyón csordogálásnak!

Mivel sokáig elidőztünk a második bárban, kihagytuk a harmadikat, ami állítólag amúgy is gáz volt:). Legalább 1-1.5 órát úsztunk még a vízen, mire visszaértünk a városba. Hál istennek, én csak egy italt ittam. Sajnálom azt, aki nagyon részeg volt ezen a szakaszon, mert olyan látványban volt részünk, hogy elakadt a lélegzetem. Hatalmas sziklák, azokon igazi dzsungel növényzet, csend és az úszkáló gumiabroncsok. Eszméletlen élmény volt!

P1000959 P1000951

Öröm volt végre kikötni, mert a víz kezdett marha hideg lenni. Jól esett a meleg zuhany. A lányokkal elérhetőséget cseréltünk, majd megosztjuk a képeket egymással. Nagyon viccesek voltakJ. Király élmény volt! Aki szeret bulizni és lazulni és erre jár, jöjjön el Vang Viengbe!

Még egy dolgot imádok itt. Az éttermekben nem asztalok vannak, hanem kis boxok, ahol feküdve lehet enni valamit és közben mindenhol a ’Jó barátok’ megy. Jó pofa beülni egy picit ejtőzni és ráadásul nagyon jó kaják vannak, helyi és nyugati  ízek is egyben.

IMG_3427

A szállásomat egy koreai házaspár vezeti, akik tündériek. A néni úgy vigyáz rám, mintha a mamám lenne és ragaszkodott hozzá, hogy a koreai főztjét is kipróbáljam. Nagyon édesek, külön élmény ilyen helyen megszállni, ahol ennyire kedvesekJ.

Indulok tovább Vientian-ba, Laosz fővárosába. Néhány napot fogok ott eltölteni, utána pedig Thaiföldre megyek.

Sok puszi,

Zsófi

U.I: remélem hamarosan kapok még fotókat a lányoktól 🙂

Tubing in Vang Vieng

Adios Luang Pragang! It’s strange to leave, but I am enthusiastic to explore new places at the same time. To tell you the truth I was a bit „bored” here, but that is mainly because of my illness. But I will always have great memories of this town. The sight of the river, with the bamboo bridge, the mountains, the receptionist guy at my guesthouse, his smile and vivid personality, the rooster song each morning, which does go on from 7 AM till 6 PM (no matter what people from the countryside say:)), the night market with the beautiful Lao faces, playing with their cute babies on the rugs among the hundreds of souvenirs. The orange robe monks with the umbrellas to protect them from the sun, the tiny French restaurants and the biking on the peninsula by the river. I won’t even mention the elephant bathing, which is the BEST!:)  Now I know that I made the right decision. It was risky and very hard to leave my life and sometimes I get worried of the future, but these experiences improve me in every way. This doesn’t mean I am completely changed and you won’t recognize me. But I get more and more open minded each day and I see so many beauties. I could never imagine such experiences, if I didn’t set off. I remember small motions and talks, I have time to see flowers and trees. There is place for thoughts to come in my head and nothing takes away attention, so I can hear them. Non important  conversations are remembered and understood in moments when I feel lonely. It’s really not only about seeing new places. It’s the people, the smiles and the feelings. I also write a diary for important thoughts. It’s great to read them back in a couple of days. As a good coach, I write up all the questions that I have in my head and cannot answer. Sooner or later they are answered, but new ones come with them. That is the beauty of life, step by step you grow. It’s fantastic to see the big world and how a crappy small town in Lao becomes familiar and home for a bit. Our memories and good times stay with us forever, even when our car becomes old and we replace it or when Iphone 7 will sound just as ridiculous as Nokia 3210 sounds now.

So going on to Vang Vieng, a 7 hour bus trip, which is not a guarantee. It could be 8 or 9 even. You always have to be at the bus station an hour before, which I don’t get, since you have your ticket, but anyway. I pointed out quiet specifically at the ticket office that I need a seat by the window, as the ride is pretty curvy. Of course I got one by the isle, but I was really lucky, as the Korean guy next to me was a gentleman and passed me his seat:). This was great, as the ride was going through the mountains, like from Szentendre to Pilis. For 6 hours. This was the first time I didn’t get what I paid for. Good, since I am traveling for 2 months already!!:))

I  brought 2 books with me and thought I will be writing my blog, but since the ride would make me really sick, I was watching the scenery. There were about 3 people throwing up, and I was talking to my guardian angel as well, to help me, not to be sick. After the first panic, that I cannot make it for 6 hours like this, I was fine and the „movie” started. I saw the real life of Lao. I saw children playing in front of the bamboo houses, in their dirty clothes, carrying water bottles to be filled, a butcher man with his motorbike, which carried the meat in a plastic bowl, no cover, not that it mattered in 30 Celsius. A blonde haired little boy, with Asian face, I never seen anyone like that before! The life of the village people, how they live their lives in the huts, overlooking the mountains. The boys and girls in their school uniforms, as they walk home from the classes. Women sitting in front of their homes, with their children and babies, cooking and talking.

In exactly 7 hours later we arrived to Vang Vieng. I was shocked at first, it is a dirt hole. After a while, as I had more time to explore I changed my mind. The town is ugly, but it is located among beautiful karst mountains. I have an amazing view from my window.

I have decided to look for a hotel with a pool, the first day and rest under the sun. Actually I needed some tan, as what would the dear blog reader say if I am pale on the photos. It was kind of an emergency:).

Vang Vieng is famous for two things: river tubing and partying. I went on a tour to see some caves and go tubing. We were taken by a local truck to the first cave. Here we sat into big truck tires in the water and pulled ourselves into the cave one by one with the help of a rope. We also got a head lamp and a waterproof bag for our stuff. There were about 15 of us in the group, all ages, many nationalities. It was an amazing adventure, we went deep into to cave for about 20 minutes and got so excited and brave by the end, that we didn’t even use the rope anymore. The cave was min. 4 M wide, so it was very brave of us:). We had to walk for a while, as at one point the water was too shallow. It was a bit scary to be in the cave so deep, but awesome at the same time:)!

We had BBQ lunch, which I didn’t eat as I saw they carried the meat in a plastic bag and it was standing in the heat for a while. Although I am a bit paranoid since I was sick, as I never again want to experience it again!

Right after lunch came tubing, the main attraction of the day!! Part of our team choose to go back by kayaks, but the best took tubing on the river, me and three other girls:). It’s about 5 km to the city, but the river is very slow, so it takes about 2-3 hours, plus the amount of time you spend in the three bars on the way.

Two of my new friends were German and the other girl from the Netherlands. They met here and started to travel together. I asked them if their parents were worried, as they are only 20, especially of the one that is travelling alone. Even my parents get freaked out I can hear through Skype sometimes and I am an „adult”. So these sweet girls adopted the „ old lady” and we spent an amazing afternoon together.

A guide accompanied us with a kayak and carried our bags. He took really good care of us. I understood later that you can get really drunk here and it can get dangerous if you do. Some girls were so drunk by the afternoon, that I have no idea how they managed to get back to town. Not sitting in the tube for sure. Especially if the friends were the same way:).

The first bar came after 10 minutes of floating on the river. A guy threw a rope, attached to a water bottle, and pulled us in one by one. A wooden bar with all sorts of drinks, about a hundred party people and a beach volley ball field waited us. We got ourselves some drinks and mingled around. It was a bit strange in the beginning to fit in, as everyone was around 19, max 25, just like me and Andi 10 years ago in Thailand:). (We spend our college internship there and went island hopping afterwards). Naturally this all went away shortly, I was feeling great with everyone. One of the girls even said she wants to be so cool as me, when she will be 33:). HAHAHAHA! and that I don’t even look 30:).

I tried Beer Pong, which is a game, with two teams, ping pong balls and glasses of beer. You have to throw the ball to the other team’s cups at the other end of the table. If you hit, they have to drink it. You really get to learn stuff here:).

After a while we started off to the next bar, with our new ping pong friends. It was even more jaw dropping than the first one. The background was amazing karsts, covered by green vegetation, a basketball field spraying water, free shots and bracelets. More drunk people, ass shaking dancing and party party party. I got a bow from the girls, which they were wearing as well and were passing it to girls and cute boys. Great way to get to know someoneJ.  You could also buy balloons, meaning you could inhale the helium out of it, which makes you feel good for a couple of minutes. Though your brain won’t be too happy about it. I am sure there were other stuff you could buy as well. Vang Vieng was an even bigger party and drug town, but so many tourist died, that the government stepped in and made some new rules. I think it was needed. Even now it stayed a bit too open mindedJ.

This is unbelievable for me. Who came up with this concept and how? Hey, let’s make this town in Lao, the capitol of tubing. I mean this is Lao, not Ibiza! Anyway it is really amazing, if you travel around in Asia, don’t miss this experience!:)

Since we spent too much time in the second bar, we didn’t go to the third, which was crap anyway they say:). It took about 1-1,5 hours to float down the river, back to town. I was really happy that I only got one drink, as the scenery was sooo beautiful. I felt sorry for the ones getting so drunk. One of the most lovely places I’ve ever seen!

We were happy to make it to the city finally, as the water was getting really cold. It was nice to have a hot shower. It was an amazing experience, we will keep in touch with the girls! They are really funny:).

There is this other thing I love here. The restaurants don’t have tables, but boxes, where you can lie down and watch Friends, while eating amazing food.

A Korean couple run the guesthouse I stay at, they are really sweet. The lady is like my mom, taking care of me, making me eat her Korean dishes. It’s always an extra experience to stay with people like them.

I am moving on the Vientiane, the capitol of Lao, where I will spend a couple of days, after that, I continue in Thailand.

See you,

Zsófi:)

P.S: I hope I will receive some more photos from the girls:)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s