Az utam alatt Burmát vártam a legnagyobb lelkesedéssel, valószínű azért, mert annyira különleges és sokkal inkább elmaradott gazdasági és turisztikai szempontból, mint a többi DK ázsiai ország. Tartottam is egy picit tőle, mert politikailag instabil, komoly diktatúra uralkodik hosszú évek óta, bár néhány éve (2010 óta) javult a helyzet egy kicsit. (Javaslom az On the spot Burmáról szóló részét megtekinteni). Sok külföldi azzal bünteti a jelenlegi kormányt, hogy nem jönnek el turistaként az országba, de én azt gondolom, hogy az embereknek nagy szüksége van arra, hogy jöjjünk és támogassuk őket. Nem csak az elköltött dollárokkal, de a mosolyunkkal és a beszélgetéseinkkel. Csak összehasonlítás képen, Thaiföld évente 3 millió turistát fogad, míg Burmába 200-300 ezer ember látogat csak el. Szerintem még sehol sem kaptam ennyi kedvességet ismeretlen emberektől. Úton útfélen állítanak meg minket a helyiek, hogy egy közös fotót készítsenek velünk és hálásan beszélgetnek egy két szót, vagy akár hosszabban is, kinek mit enged az angoltudása. Egyébként meglehetősen szépen beszélnek angolul, a kiejtése néhány embernek kifejezetten tiszta, jól érthető. (nem úgy mint sok másik ázsiai országban :). Hihetetlen, hogy 2014-ben ezek az emberek úgy „sminkelik” magukat, mintha egy esőerdei törzs lennének (a tanaka fa törzséből nyert anyagot és vizet kevernek össze és az arcukra kenik, mint egy iszapos arcpakolást.) A napfénytől védik így az arcukat, illetve nagyon szépnek találják. Mi is kipróbáltuk és így még szebbnek gondoltak minket is :). 
A férfiak fűszerezett bétel diót rágcsálnak fűszerekkel, egy különleges levélbe csomagolva, amitől piros lesz a szájuk és állandóan köpniük kell. Hasonló a hatása, mint a nikotinnak. Lépten, nyomon piros foltok vannak a földön, amire először azt hittük, hogy vér. A idősebbek fogai szinte feketék lettek tőle az évek alatt. Amúgy ironikus, hogy mennyi fogkrém reklám van az utakon és mekkora kihelyezések és polcrészek a boltokban. A férfiak is hosszú szoknyában járnak, abba tűrik bele az ingüket és ott tartják a mobiljukat is. Az út mentén edényekben ivóvizet tárolnak, amiből bárki ihat egy műanyag pohár segítségével. Vannak még lovas kocsik is. Mindenki kedves, mindenki köszön és állandóan mosolyog. Annyira felemelő és tiszta érzelmileg, persze lehangoló és koszos, ha csak a külsőségeket nézzük. Vidám emberek, pedig Burma (Myanmar lett az ország új neve 1989-ben) a világ egyik legszegényebb országa és nagyon el vannak nyomva. Hosszú évekig elég volt egy rossz húzás és máris börtönben találta magát az ember, vagy a vallatóban. 1958 óta, több mint 20 éven át, Ne Win uralkodott, kemény intézkedéseket bevezetve, diktatórikus egypártrendszert létrehozva, melynek eredménye az államosítás és a külvilág teljes kizárása volt. A Nobel békedíjjal is kitüntetett Aung San Suu Kyi vezette NLD párt volt az első, aki képes lett volna megdönteni az uralkodó diktatúrát a 80as évek végén, de a népszavazáson elért fölényes előnyt egyszerűen figyelmen kívül hagyták és börtönbe zárták őt. Rajta kívül több ezer ember élt és él még a mai napig is politikai fogolyként a börtönökben. Őt hosszú évek házi őrizete után 2010-ben helyezték csak szabadlábra. Azóta enyhült a rendszer, de még hosszú az út a demokrácia irányába. Állítólag a mai napig számos besúgó dolgozik a kormánynak, napi 10-15 ezer kyatot kapnak érte és élelmet. Ugyanakkor a „Lady” (Suu Kyi) pártja is tudja a módját, hogyan szerezzen tudomást az ellenzék fenyegető terveiről. Jövőre választások lesznek, ami nagyon bizakodó, mert hatalmas támogatottságot élvez az NLD. Őszintén kívánom Burmának, hogy folytassa útját a szabadság irányába és a fejlődés ösvényére lépjen, mint a világháború előtt, amikor is a világ elsőszámú rizs exportőrei közé tartozott. Ma Burma fő export terméke a fa (mahagóni és tik fa). 
Mandalay, mely az első benyomás volt számunkra, Burma északi részén helyezkedik el. A szállodában tárt karokkal vártak minket, welcome drink, frissítő kendő, térkép, tanácsok stb. Pont egyszerre érkeztünk két lánnyal, akik a gépen ismerkedtek össze és meg is beszélték, hogy együtt fognak utazni, mert úgy olcsóbb lesz a szállásuk. Sokan állnak össze párokba, hogy csökkentsék a szállás vagy a túrák költségét. Megbeszéltük, hogy másnap együtt bérelünk autót sofőrrel és bejárjuk a környéket. Aznap délután biciklit béreltünk és nyakunkba vettük a város. A hatalmas ősi városfal mentén indultunk el, hogy megnézzünk pár templomot és felmenjünk a hegyre, megnézni a kilátást. Az első templom egy csodaszép tíkfa templom volt, amitől elállt a lélegzetünk. A hegyhez naplemente előtt szerettünk volna odaérni, hogy lássuk, ahogyan a nap lebukik a város flett. A bringákat leraktuk az aljában és elkezdtünk felsétálni. Hozzáteszem, hogy délután 5-kor is 40 fok van, hihetetlen meleg!! Szuper élmény volt, mert a helyiek is velünk együtt baktattak felfelé, hogy lássák a naplementét. Mindenki megkérdezte honnan jöttünk és meddig maradunk, nagyon barátságosak voltak. Ildi egy picit gyorsabban vette be a hegymenetet, úgyhogy el is kerültük egymást a hegytetőn, de a helyiek útba igazítottak minket, hiszen kb. mi voltunk az egyetlen európai kinézetű emberek. Különleges figyelemben van részünk a szőke hajunk miatt. Vicces volt :). A hegyre felérve még egy szabadtéri tornaterem is volt, ahol mindenféle erősítő gyakorlatot lehetett végezni. 
Hulla fáradtan érkeztünk vissza a szállodába, úgyhogy csak a tetőn lévő étterembe mentünk fel vacsorázni, de az is isteni volt! Amúgy hihetetlen milyen koszos lesz az ember, konkrétan annyi por ragadt ránk, hogy fekete lett a zuhanyzó. Pont erről beszélgettünk, hogy miért vállalunk be egy ilyen helyet? Amikor a tengerparton is lehetnénk?? 🙂 A viccet félretéve, nincs az a pénz vagy luxus, amiért ezt kihagynám. Bár tényleg kosz van és szegénység, annyi szépséget látunk és annyi kedvességet kap az ember, hogy rengeteget merít belőle. Még egy lepukkant negyedbe és betévedtünk, mert rossz utcán kanyarodtunk le, de az is nagy élmény volt. Másnap a Mandalay környékén lévő templomokat látogattuk meg, legalább ötöt, de mindegyik annyira különleges volt, hogy nem győztünk ámulni. Fantasztikus, látnivalókban gazdag környék. Érdekes, hogy a trip advisoron lévő leírások, hanyagolhatónak írták le a várost. Bejártuk a jáde kő piacot is és elmentünk egy arany lap készítő műhelybe, ahol 5-6 órán át verik kézzel az arany lapot, hogy létrehozzák a lehelet vékony arany „lemezt”, amit később a Buddha szobrokra ragasztanak. Érdekes kontraszt a szegénység és az aranyozott templomok kettőssége. Az egy négyzetkilométerre jutó arany pagodák és Buddha szobrok száma, vélemények szerint Burmában a legmagasabb: ). Az egyik kolostorban egy buddhista szerzetes kísért minket végig. Elmesélte, hogyan néz ki egy napja, és milyen a kolostorbeli élet. Hasonlóképpen, mint Laoszban, a szerzetesi élet itt is kiút a szegény vidéki életből. Ez nem azt jelenti, hogy csak ezért állnak a férfiak szerzetesnek. Hiszen hatalmas megtiszteltetés és áldás szerzetesnek lenni. A női szerzetesnek pedig rózsaszín ruhájuk van, annyira cuki, imádom!! 
Este sajnos egy motoros baleset tanúja voltunk, ami azért volt sokkoló, mert egy „kocsma” mellett történt, ahonnan senki sem állt fel hogy segítsen a pasinak, aki a motorral elesett. Csak ültek és nézték, teljesen megdöbbentő volt, totál ellentét, hiszen olyan kedvesek és érdeklődőek. Szerencsére nem történt komoly baj, a lába sérülhetett egy picit. Mindenesetre én enyhe sokkot kaptam az érdektelenségtől. Második nap egy tündéri sofőr vitt négyünket a környékre kirándulni. Olyan helyekre vitt el minket, amik nem is szerepeltek a Lonely Planet-ben (útikönyv). Még egy csodálatos tíkfa templom, egy óriási kör alakú buddhista motívumokkal díszített csarnok, ahol az egyetemi diplomákat szokták átadni. Egy hegyi kolostor több száz Buddha szoborral, csillogó mozaikokkal a háttérben. 
Délután Inwe városába hajóztunk át, ahol lovas szekerekkel folytattuk az utunkat. Egy amerikai lány (kínai felmenőkkel) is velünk tartott. Megdöbbentő volt, hogy vele már nem bántak olyan kedvesen, mert ázsiai kinézete volt és nem is akarták elhinni, hogy amerikai. Neki teljesen más élményei voltak Burmával kapcsolatban, azt mondta, hogy ilyen bunkók, még sehol sem voltak vele, van, aki emberszámba sem veszi. Hihetetlen, hogy ilyen még itt is létezik, és hogy ennyire felsőbbrendű számukra egy fehér ember, mintha a koloniális időkben élnénk, 100 évvel ezelőtt. Mostanában sokat találkozom ezzel a kérdéssel. Van egy barátnőm, aki Németországban dolgozik és ő sokszor mondja, hogy lenézik, mert magyar. Sosem volt negatív tapasztalatom ezzel, de azt hiszem, hogy a rasszizmus, bármilyen szintű is legyen, gáz és teljesen felesleges negatív energiákat szül! Bár tisztában vagyok, hogy szinte minden országban vannak megoldandó etnikai problémák. Mindig emlékeztetem magamat és persze másokat is arra, hogy a gyűlölet egy olyan méreg, amit másnak szánsz, de saját magad nyeled le! 
Este Aramapurába mentünk, hogy megnézzük a naplementét az U Bain hídnál, ami a leghosszabb tíkfa híd. Kis csónakkal, egy bácsi bevitt minket a tó közepére, hogy szép naplementés képeket készítsünk. Közben átvettük, hogy hány évesek a gyermekei (nyolcan vannak) és hogy mi hány évesek vagyunk. Majd megpróbált összepárosítani minket valamelyikkel, mert szerinte hozzá túl fiatalok vagyunk :). A híd látványa a lemenő napban csodaszép volt. Helyiek százai sétáltak rajta és pózoltak a profi fotósoknak. Akik kinyomtatva árulják a fotókat, kicsit giccsesen photoshopolva :). A hídra is felsétáltunk és leültünk egy padra, hogy nézzük a burmaiak áradatát. Annyira érdekes és nyugalmas volt őket figyelni. 
Volt egy kis dilemma, hogy vonattal menjünk-e Baganhoz, vagy busszal, de végül a busz mellett döntöttünk, mert a vonat kb. 2X annyi időt vett volna igénybe. Így is vicces volt a busz út, mert állandóan megálltunk és felvettünk újabb helyi utasokat. Ülés ugyan már nem volt, de az ülések között, a rizses zsákokon, vagy állva, simán felvettük őket szép sorjában. Extrában kb. még 10 ember utazott velünk. A csomagokat pedig feldobták a tetőre, ott utaztak :). A kivetítőn a megszokott zenei video klipek, de ezúttal megspékelve. 8-12 éves lányok énekeltek, mini szoknyákban nyugati számokat, burmai nyelven. Roxette – She’s got the look, kétszer is lement. Burmaiul!! 6 éves kislány és kisfiú Barbie Girl-t, hamisan….hűha, hát nem volt semmi. Eközben az egyik fiú 5 percenként köpte a piros lötyit a szájából a zacskóba (fekete zacskókat osztogatnak a köpés miatt a buszon). Amit utána kidobnak az útra, mindenhol szemetelnek. Ez felfoghatatlan számomra! Egész Délekelet Ázsiában hatalmas probléma a szemetelés. Mindenhol műanyag palackok és zacskók. Aki nem tudná, egy műanyag zacskó akár 100 év alatt bomlik le! Egy műanyag palack pedig SOHA! Tehát ha eldobjuk, akkor előbb utóbb betemet minket a szemét!! Ezért kell szelektíven gyűjteni a műanyagot, üveget stb, hogy újra hasznosítsák és az ük unokáink ne fulladjanak meg a szemétben! Egy ember is nagyon sokat tehet azért, hogy a Földet megóvjuk! Néha, a busz mellett gyerekek szaladgáltak . integetve, hiszen elég ritkán látnak külföldieket. Az egyikük még puszikat is dobott nekünk. Nagyon helyes gyerekek vannak egyébként, a felnőttek is szépek, különleges vonásaik vannak. Mandalay tehát csillagos ötös! Imádtuk! Tudom, hogy nem egyszerű eljutni ilyen távolra, mint Ázsia. De aki tervezi a jövőben, hogy ide látogat, ne hagyja ki Burmát, mert ilyen gyöngyszem már nagyon kevés van a világban. Már abból is fantasztikusan sokat lehet tanulni, hogy milyen értékekkel rendelkeznek ezek az emberek. Az állandó mosoly, a vidámság, az egymás iránti tisztelet és szeretet. Nem veszekednek egymással, nincs versengés. Összetartozás van és egy cél: a Buddhista elveket követve szeretetet adjanak és életük során jótetteket halmozzanak, erre fordítsák az energiájukat. Az európai és az ázsiai kultúra nagyon eltér és egyik sem jobb a másiknál, de bizonyos, hogy sokat tudnánk egymástól tanulni. Mi nyugalmat, toleranciát és tiszteletet. Pozitív és szeretettel teli gondolatokat. Ők egy pici szervezettséget és nagyfokú tisztaságot és felelősséget a környezetük iránt. Mivel Burma ennyire különleges, szeretnék minden apró részletet megosztani veletek. Ezért nem egyben, hanem városonként fogok írni róla. Bagan, a legcsodálatosabb hely ahol voltam, hamarosan írok róla! Addig is nézzétek meg a Szamszará c. film trailerjét, a kezdő képek Bagannal indulnak. Amúgy a film is csodálatos, a Barakka második része:).
Mandalay
I was so much looking forward for Myanmar to come on my list of travel. Because it’s really special and it’s more remote, much less developed from a touristic and economic point of view. I was also a bit afraid, as it’s quiet instable politically, dictatorship ruling for many years, although it has become slightly better since 2010. (there is a documentary about it, you can watch by On the Spot Burma). Many tourists don’t come to this country in order to avoid supporting the government, but I believe these people need us badly. Not just our dollars, but our smiles and talks as well. To put it into perspective, neighbouring Thailand welcomes over 2 million tourists, while Burma is visited by 200 thousand only! I have never received so much kindness from strangers before. We are being stopped all the time to take a mutual photo or just chat a couple of words, or longer, if they speak English. They usually speak much better English, than in the rest of the region. It is unbelievable that Burmese people in 2014 use a kind of make up, that looks like rainforest tribe face paintings (they mix water and liquid from the trunk of a tree and put it on their face, it looks like a light coloured mud facial). They protect their faces from the sun and this is the fashion. We tried it once, and even more photos were taken :). Men eat betel nuts with red spices covered in a leaf and spit the red thing out all the time. It’s effect is similar to nicotine. Their teeth look black and their mouths look red. There are red stains all over the streets. Interesting how many toothpaste ads I saw and how huge the placements are in stores. Also, they wear long skirts and tuck their shirts in it. Next to the roads, there are large drinking water pots to refresh yourself. And there are horse carriages everywhere in the countryside. Everyone is nice and smiling all the time. They say hello, ask where you are from. It is really so clean and positive emotionally, of course, dirty and poor if you look at the exterior. Myanmar’s new name is Burma named after the largest ethnic group, the Bamars. This country is one of the poorest in the world. But people look pretty happy to me. Even though they are very much controlled, a bad step and you can be sent to prison as a political prisoner. Since 1958 Ne Win was the sole ruler for over 20 years introducing a strict one party system. Private property was taken away and the rest of the world was completely blocked out. National hero and Nobel peace prize awardee, Aung San Suu Kyi led NLD party was the first one to have the opportunity to brake the rule. At the end of the 80s, they won the elections with great majority, but the governing party simply rejected to give power and the leaders of NLD, including Suu Kyi was sent to long years of prison. She was let go for a while and then sent to house arrest for many more years. Recently, in 2010 was she released only. Since then the future seems more optimistic, but still there is a very long way to democracy. They say there are still many spies listening to what you talk or do and they get 10-15 thousand kyat and food for their services. Although the “Lady’s” party knows as well where to get the information from about the government’s threatening plans. Next year is elections and NLD is very strong, so I can just truly hope for this country to be really free and to get back on the developing track, where it was before the world war, when it was the world’s major rice exporter. Today majority of their export comes from timber, mahogany and teak wood. Mandalay was the first impression of Burma, located on the Northern part of the country. Our hotel staff was so nice and welcoming. They served us a welcome drink, cold towels, map, ideas for sightseeing etc. We got in at the same time as two other girls, who met on the plane and decided to stay in a room together, to cut costs. Room rates are higher than in the rest of S.E.A. Traveling single is quiet costly here. We agreed to rent a car with a driver the next day, to travel around Mandalay. The first day we rented bikes again and cycled around the city. We went to see a beautiful teak monastery and an amazing golden stupa, than walked up the hill to see the sunset. On the way up many locals walked with us. They were also very friendly. Ildi went a bit faster, while I was dying of the heat, as it was about 40 Celsius! We managed to loose each other on the top of the hill, but the locals helped us finding her, since we were like the only blonde girls on the hill. It was funny :). We were really tired by the time we got back to the hotel so we stayed in. It is amazing how dirty and dusty you can get in minutes outside. You literally need to scrub the dirt off your feet. We wondered today, why are we not in a resort in a beach? We volunteer to be so dirty everyday? 🙂 Jokes aside, I would not trade this for anything else, it’s so much fun and beauty. We even lost our way today and accidentally ended up in a really poor neighbourhood. Next day we went to see the sights around Mandalay. We visited many pagodas, at least 10, but all was so unique, that we didn’t get bored of it. It is a fantastic area with so many sights. I wonder why trip advisor had bad rating on the city and many reviews were about skipping this town. I think it was amazing, every part of it. We visited the jade market, the golden leaf workshops, where they prepare the thin golden paper that it put on Buddha statues. One small piece needs about 5 hours hitting to become so thin. So much effort is put into it. Everything is gold, which is a bit strange taking into consideration that people might not have enough money to eat. The most Buddha statues and golden pagodas per square metre is definitely the highest in the world here :). In one of the monasteries a Buddhist monk accompanied us and told us about the local life. Similar to Lao, many poor families send their kids to become monks. This is a blessing for the family as well. The girl monks have pink robes, it is super cute, I love it!!! Than another beautiful teak monastery, a round shaped Buddhist building, where the university diploma ceremonies are held. A mountain monastery with hundreds of Buddha statues, with twinkling mosaics in the background. In the afternoon we took a small boat ride to the city of Inwe. Then we took a horse carriage to visit the sights. A Chinese looking American girl shared the ride with us. It was bad to see how differently she was treated. She had really bad experiences and said people were rude to her. So strange there is racism like this existing and that European people are superior in their eyes. Like we were in the colonial times…I meet this topic time to time. Like my friend who works in Germany, tells me that when they hear she is Hungarian, they act differently with her. I never had a bad experience because of where I come from. But I think racism, no matter what it relates to is bad. It creates unnecessary negative energies, although I do think many ethnic questions should be handled much better worldwide. I always remind myself and try to remind others, that hate is a poison you mean to give to someone else, but you swallow it yourself! In the evening we went to Aramapura, to see the sunset over the longest teak bride, U Bain. With a small paddle boat we were taken to the middle of the lake to see the sun make it’s way to bed. Many locals walk the bridge, including monks, which make it even more interesting. The old man paddling told us he has 8 sons, than he asked each of us how old we are, and tried to match us up with his boys, as he believed we were too young for him :). Afterwards we walked on the bridge as well and sat on a bench for a while, just to watch the locals. It was the favourite time of the day for all of us. We very hesitating to take the bus or the train to the temples of Bagan, but since the train was double the time, we went with the bus. It was a long ride we stopped all the time to get more people even though that the bus was already full. The locals just got on with their stuff, and sat in between the seats on rice bags :). On the screen they were showing the usual music videos. This time 8-12 year old girls singing Western songs in Burmese in mini skirts. Roxette – She’s got the look..twice..than 6 year old boy and girl singing the Barbie Girl, out of the tune..wow! Meanwhile a guy was spitting the betel nut every 5 minutes into a black plastic bag, which is handed out to everyone. Then they just throw the bag out the window. This is what I don’t get in S.E.A, there is a huge environmental issue here. Plastic bags and bottles are everywhere! In case you don’t know plastic bags biodegrade in 100 years. Plastic bottles never biodegrade!! That is why we need to reuse plastic, glass etc. Otherwise we will drown in trash! One person can make a difference and contribute to a healthier Earth! So Mandalay is definitely superb!! I know there is a lot of limitation to travel to a place so far. But if you ever make it to South East Asia, do come visit Burma, you will be amazed! Although do it fast, as this country is going through a significant change! But such kind, loving people are here with great hospitality. Even just learning some values from these people can improve all of us. Not that Asian culture is better than ours. Both cultures has it’s pros and contras and we should both lend some values to each other. We should be smiling a LOT more and simply enjoy what we have, respect others. While people here could benefit from our organizational skills, cleanliness and environmental protection. The main goal of these people is to be true to the most important rule of Buddha. Give love and focus on good deeds, instead of fighting or piling up more and more material goods. Since Burma is so unique and special to my heart, I would like to share as many details as possible, so I will write the posts by city. Bagan which will come next, is definitely a highlight! Meanwhile watch the film Samsara, where the first few minutes is about Bagan. It’s the second part of the film Barakka, just images of the world, without words, it is amazing!
Sophie Loves to Travel 