Reggel hat óra van és misztikus köd lepi el a tájat. Vörös tégla, harang alakú templomok és fehér pagodák sorakoznak a puszta tájon ameddig a szem ellát. Kiszáradt, sárga fű keveredik, terebélyes lombos fákkal, pálmákkal és poros földutakkal. A lovas szekerek lent várakoznak, hogy a turisták folytassák útjukat a napfelkelte csodálatos, narancssárga fényében. Sokan keltek fel korán, hogy szemtanúi legyenek a híres bagani napfelkeltének. Számos templom van, ami megmászható, hogy a magasból csodáljuk meg a nap első sugarait. Ezen a templomon már legalább harmincan vannak, amikor odaérünk. Fent üldögélnek a legmagasabb ponton és kattogtatják a fényképező gépeiket. Én is ezt teszem, majd leteszem a gépemet és rájövök, hogy hol is vagyok. Itt akarok lenni teljesen, ebben a pillanatban, mert olyan csodálatos a lassan kavargó pára, a pálmafák és a templom csúcsok látványa. Ameddig a szem ellát. Hát ez Bagan :).

 

Bagan, vagy az angolok által adott nevén Pagan, a 11- 13 század között épült. Hatalmas terület, vallási építményekkel, templomokkal. Az új királyok újabb és újabb templomokat építettek az évszázadok során, ezért lett belőle ennyire sok. Állítólag 4000 templom állt itt egykoron, bár egyes útikönyvek tízezret írnak. Ebben a korban tértek át a hindu és mahajana buddhizmusról, a theravéda buddhizmusra. A legtöbb templomban tekintélyes Buddha szobrok állnak, lepelbe öltöztetve, vagy arannyal bevonva. Néhány templomban hindu faragások is láthatóak. Minden templomnak van egy őre, aki a kulcsot őrzi, hogy megvédje a templomot a tolvajoktól. A legtöbb nyitva áll, de van olyan is, amit külön kérése lehet megtekinteni. Az egyik ilyen templomban találtunk rá az egyetlen eredeti Buddha szoborra. Ugyanis a hosszú évszázadok alatt sok megrongálódott, sokat elloptak és fillérekért adtak el az angoloknak. 1975-ben még egy 6,5 erősségű földrengés is kissé romba döntötte a várost. Ezután kezdték el rendbe tenni. Külföldi segítséggel és hatalmas helyi összefogással (állítólag óriási összeg gyűlt össze a helyiek adományaiból). Pedig az átlag ember kb. 100 Dollárt keres, a tanultabbak, akik hotelekben dolgoznak pedig 200- 250 dollárt.

Még azt is megtudtuk, az egyik lelkes templom őrtől, hogy a 11. században fekete, piros és fehér festéket használtak a freskókhoz, majd a 13. században már zöldet is. A templomőrök egyben valamilyen szuvenírt is árulnak, vagy festők. Homokfestményeket árulnak szerte szét, elefántos csengőket és Buddha szobrokat. Mindenki festőnek mondja magát, de azért valószínű, hogy nem mindenki az :). Sok templomban kislányok és kisfiúk kísértek minket körbe és meséltek a templomról és az életükről. Iskolai szünet van Burmában éppen, Áprilistól, Júniusig. Illetve hamarosan közeledik a legnagyobb ünnep, Április közepén, a buddhista Új Év és Buddha születésnapja. Arról nevezetes, hogy agyon locsolják egymást vízzel. Ez lesz az én Húsvéti locsolkodásom:).

                                          

A pagodák és templomok nagyon változatosak, az egyik fehér mészkőből készült és arany a tornya, míg a másik egyszerű tégla épület, de mégis ezek a kedvenceink. A régi téglák hosszabbak voltak, innen tudtuk megállapítani, hogy az épületnek mekkora része van újjáépítve.

Az első napon lovas szekérrel jártuk be Bagan-t. Itt ezzel, vagy bringával, esetleg elektromos motorral közlekednek az emberek. Autót nagyon keveset láttunk. A terület óriási, 26 négyzet kilométer. Hihetetlen, hogy egy ilyen csodáról alig hallottak az emberek. Akár a saját példámat nézve. A Szamszará c. filmet néztem meg a moziban, amikor is a kezdő képeken Bagan volt. Elállt a lélegzetem. Ez alig egy éve történt. Otthon gyorsan meggoogliztam, hogy hol van. Ekkor ismerkedtem meg Bagannal és fogadtam meg, hogy el fogok jutni Burmába :).

Látom magam előtt, hogy 5-10 év múlva turisták százai lesznek a templomok körül. Most még, bár nincs szezon, főszezonban biztosan többen vannak, kevés a turista. Simán lehet, úgy képeket készíteni, hogy nincs rajta más ember. Nem úgy mint Angkorban.

A naplementéről sajnos lemaradtunk, mert szakadt az eső. Az utolsó kanyarnál még a szekér kereke is kitört! Velünk mindig történik valami, ha közlekedési eszközökről van szó :). Szegény fiút, annyira sajnáltuk, hogy a lealkudott 6 dollárt odaadtuk neki borravalóként:). Nem esik itt jól alkudozni, mert tudjuk, hogy annyira nincs pénzük és mennyire kevés a turista. Viszont szuvenír árus annál több. Természetesen itt is vettünk egy-két olyan apróságot, amire nem volt szükségünk, hogy támogassuk őket :).

Az tetszik a legjobban, hogy mindenkivel beszélgetünk egy picit. Nagyon érdeklődőek és akkor is szólnak hozzád pár szót, ha nem szeretnél semmit sem venni. Mindenki próbál valamit eladni, de abszolút nem erőszakosan. Nem érzem tolakodónak, vagy terhesnek. A legédesebb vásárfiám egy mala volt (fa gyöngy „nyaklánc”, amit meditációhoz és mantrázáshoz használnak. 108 szem gyöngy van rajta, annyiszor kell a mantrát elismételni), amit egy kb. 80 éves egyfogú bácsika mosolyogva sózott rám.  „You like mala, only 1000 Kyat?”. Hát ki tudna ennek ellenállni? Bár sosem matráztam még :).

Nem tudtam betelni Bagan látványával. Pici hiányt éreztem eljövetelkor, mert annyira szép volt. Csak ültem volna a templom tetején és néztem volna a naplementét, bringáztam volna tovább a templomok között. De annyi szépség van még Burmában, hogy tovább kell mennünk! Irány az Inle tó!

 

Magical Bagan

Its six in the morning and mystical fog covers the land. Red brick, bell shaped temples and white pagodas line up as far as the eye can see. Dry, yellow grass mixes with green trees, palms and dusty dirt roads. Horse carriages are waiting for tourists to continue their way in the beautiful orange colors of the sun rise. Many  of them got up early today to welcome the sun at Bagan. Some of the temples can be climbed, so the miracle scenery can be viewed from the above. We all sit up there clicking our photos. I do the same, then I put my camera down, I keep silent and realise where I am. I want to be present entirely in this moment, to see and feel how the magical mist, the palm trees and the temple tops merge into the wonder of Bagan.

Bagan, renamed as Pagan by the English during colonial times, was built between the 11-13 Century. New kings added new temples as time passed, showing their believes and power. They say there were about 4-10 thousand temples. It was the time when people were converting from Mahayana Buddhism and Hinduism to Theravada Buddhism. In most of the temples Buddha statues are sitting dressed in robes or covered with gold. Also Hindu carvings are on the walls. Every temple has a guardian, who not only guards the key, but protects these amazing buildings from thieves. Some of them are locked, but if asked it can be opened. In one of these pagodas we found one of the only original  Buddha statues. Most of them were damaged during the centuries, some of them were stolen and sold for pennies during the colonial era. Finally in 1975 a huge earthquake of 6, 5 destroyed the rest. After this tragic event the renovations started with the help of foreign aid and enormous amount of money was collected from the locals as well. Although people don’t make more than 100 USD here, maybe hotel workers make about 200- 250.

We learned small details from the guards, like that in the 11th Century black, red and white colors was used, later green was a popular color on the walls. The guards also sell souvenirs, usually sand paintings. They are not pushy though. In some temples young boys or girls accompanied us and told us about the history. It’s school break in Burma, from April to June. And soon the biggest celebration, New Year and Buddha’s Birthday is coming. They go crazy with water throwing here as well:).

The temples and pagodas are very different, some are white limestone, with golden tops, the other is a simple red brick building, but still these ones are our favorite. We even know that ancient bricks were much longer, that is how you can see what has been rebuilt after the earthquake :).

We took a horse carriage the first day to go around Bagan. The choice of transport can also be a bike, or electric motorbikes. The area is about 26 sq, so you don’t want to walk in the heat. It’s unbelievable that so few people know about this wonder of the world. Just to look at my example. I was watching the film Samsara. The first shots are of Bagan, so after getting home I googled what I saw. This was a year ago, and I am here now, wow!

I can picture the hundreds and thousands of tourists in 5-10 years. Now there is only a few (it’s also low season). You can take beautiful photos without anyone in the way, not like in Angkor:).

We missed the sunset as it was heavily raining and as we just approached our hotel, one of the wheel of the cart broke. (felt like exploded into pieces) and we fell to the side. There is something with us and transport :). We were so sorry for the boy, that we gave him the money we negotiated. You don’t feel good about negotiating a dollar or two here, there is no money. But souvenir shops, wow, hundreds. You want to help and buy a few unnecessary stuff. My favorite one was a mala bead that I bought from an old guy with hardly any teeth. He asked „ You like mala for 1000 Kyat”? How can you say no to that?

I love it that everyone is friendly and you can talk to anyone. A few words about where we are from, or ask us to buy something, but kindly.

I could’t get bored of Bagan and felt sorry to leave. It is so magical, you can sit watching the temples all day. But we have to move on, as there is lot’s to see in Burma. Next stop is Lake Lake!