A buszút Bagan-ból 9 óra volt, persze az első órában itt is méterenként álltunk meg valakit felvenni. Nagyon sok a helyi a buszokon, mert hamarosan kezdődik a legnagyobb ünnep, így mindenki haza utazik. Menet közben a táj nagyon hasonló volt, mint Laoszban, úgy élhetnek az emberek vidéken, mint ott. Egyszerű bambusz kunyhókban. Az Inle tóhoz közel, egy gyönyörű fénylő zöld rizsföldön is keresztül jöttünk.

Megdöbbentő, de tényleg egész hideg van itt. Hosszú hónapok óta, először van rajtam farmer és esőkabát. Nagyon tetszik a város hangulata, egy picit olyan mintha Dél Amerikában lennénk.

Reggel biciklit béreltünk és jó két órát tekertünk a dög melegben, majd megálltunk egy luxus bungaló szállodánál, ami a tóparton volt. Kíváncsiak voltunk, hogy mi kerül ennyibe (kb 250 USD egy éjszaka!). Hát tényleg szép volt! Az is csak itt fordulhat elő, hogy leülünk a szálloda bárjában, végül nem rendelünk semmit, de kihoznak welcome drinket és egy kis rágcsálnivalót. Majd megköszönjük, felállunk és elmegyünk, mire a személyzet lelkesen búcsúzik tőlünk:).

Az erdei kolostort, ahova indultunk sajnos nem értük el, szerintem még legalább egy óra tekerésre lett volna. Ildi nagyon jól bírta  – mint mindig, mert ő vasból van:)-, de én kb. leájultam a 40 fokban a bringáról. Visszafelé megálltunk az egyetlen borászatban, ahol burmai bort készítenek :). Végig kóstoltam 4 bort és azt kell hogy mondjam, nagyon jó voltak. A Chardonnay és a Shiraz főleg! Azért erre nem számít az ember, ha Burmába jön:). A bringaút egyébként faluk között vezetett, úgyhogy elég sokat láttunk a helyiek életéből is, amit nagyon élveztünk.

A közelgő Buddhista Új Év miatt vásár is volt, techno zenével, árusokkal, vidámparkkal. Ott sétálgattunk mindkét este. Még a Coco Jumbo is lement :)!! Elég szürreális ahogyan a burmai tömeg hömpölyög az edény és ruha árusok között, majd jobbra egy mobil árus, balra egy céllövölde (ahol lufikat kell lőni, vajon itt is el van állítva a puska?:), arrébb pedig a színpad, ahol lájtosan táncolnak páran. Közben üvöltő tüc tüc zene kb 95-ből.

Ez a város már egész turistás volt, persze hozzá sem fogható mondjuk egy thai városhoz. Sok volt az étterem, még gnocchit is lehetett enni, de az éttermek nem néznek ki túlságosan bizalom gerjesztően. Máshol nem mennél be ilyen helyekre. Persze hamar rájössz, hogy csak lepukkantak, ez nem azt jelenti, hogy rosszak. Elég jókat ettünk, főleg vega kaják vannak isteniek. Mindenféle curry és sült zöldségek. Imádom, ahogyan Ázsia átalakítja az előítéleteimet. Összességében jobbat gondolok emberekről, az életről, magamról és mindenről. Sokkal többször látok a dolgok mögé, hiszen sokszor csak a látszat és külsőségek alapján ítélünk. Ugyebár sokkal több szín létezik, mint a fekete és a fehér :).

Második napon elmentünk egy hajókázásra, ez a fő látványosság az Inle tónál. Az emberek nagy része a halászatból él, illetve a vízre építettek kerteket, ahol paradicsomot és sok más zöldséget termelnek. A halászok lábbal eveznek és a villanyoszlopok a vízben állnak :).  Ketten mentünk volna a túrára, de előző nap összefutottunk egy osztrák lánnyal és megbeszéltük, hogy velünk jön. Reggel fél hétkor volt a találkozó – kezdek hozzászokni, hogy sokszor fél hatkor kell kelni – és végül még egy pár becsatlakozott. A fiú francia, a lány amerikai. Hihetetlen figurák voltak! A lány beleejtette a napszemüvegét a vízbe, amikor kiszálltunk egy szövő műhelynél. Kihalászta. Majd a pasija is  beleejtette a sajátját, de ahhoz már bele kellett mászni a vízbe. A lány bemászott és kb. 10 percen át kotorták az iszapot. Találtak poharat, kiskanalat, mindenfélét és végül meglett a szemüveg is.

A szövő műhelyben lótuszból készítettek mindenféle anyagot. Ilyet még nem láttam! Ketté törték a lótusz szárát és ott volt a vékony „fonál”, amit sodornak és különféle eljárások segítségével meg tudják szőni. Később, az ezüst készítő műhelynél pedig a lány egyik cipője tűnt el. Szegényre rájárt a rúd!

Két perc alatt olyan vihar keveredett, hogy várnunk kellett egy picit, hogy tovább tudjunk indulni. Végül áthajókáztunk a túloldalra egy étterembe, ahol valami mellékszobába ültettek minket, mert egyedül ott nem fújt a szél. Megfagytunk ott is, de nagyon jót beszélgettünk. A pár utazgat, amúgy Hong Kong-ban élnek és azt mesélték, hogy a Karácsony fájukat mindig olyan dolgokkal díszítik, amit út közben vesznek. A piacon egy mini edényt vettek, amibe a helyi pénzt helyezték bele.

Az utolsó állomás az Ugró macska kolostor volt, ami arról híres, hogy a szerzetesek, unalmas óráikban betanították az ott élő macskákat, hogy karikákat ugráljanak át. Hát ilyet nem láttunk! Viszont egymás hegyén hátán alvó lusta macskákat igen. Úgyhogy el is neveztük Pihenő Cicus kolostornak :).

Számomra a nap fénypontja a helyi piac volt a tóparton. Színes, nyüzsgő kavalkád! Helyi népviseletbe öltözött nőkkel és férfiakkal volt tele. Lehetett zöldséget, gyümölcsöt venni, vagy egy jót enni (már akinek:). Még kitelepült fodrászat is volt. Fantasztikus élmény volt nézni a helyiek életét. Egy öreg nénike lett a kedvencem, akit meg is kértem, hogy készítsünk egy közös képet. Amikor megmutattam neki a kijelzőn, picit hátralépet, ilyet még nem látott. Lelkesen mutatta a mellette álló nénikének. Amúgy érdekes, hogy itt szinte féltek velünk fényképezkedni, míg Baganban majd szétszedtek minket egy fotóért.

Éjszakai busszal megyünk tovább Yangoonba, röpke 12 óra alatt ott is leszünk. Amúgy a busz, olyan mintha business osztályon utaznánk, hatalmas székekkel. Nem létezik nappali busz.

Túléltük! Meg is ékeztünk a fővárosba, Yangoon-ba! 🙂

LAKE INLE

The bus ride from Bagan took about 9 hours as in the first hours we stopped like every 20 meters getting someone on board. There were many locals on the bus, because of the upcoming festival. The view was very similar to the countryside in Lao, people probably live like that here. In simple bamboo huts. We also passed some green rice paddies, like in Vietname.

Surprisingly it is much cooler here near the lake,  I wouldn’t have thought that I will wear my jeans and jacket in Asia :). I like the city, it has a South American feeling to it.

First day we rented bikes and cycled for hours in the heat before stopping at a luxury hotel of bungalows built on water. We wanted to see what costs 250 USD a night. It’s a lot here. There are hardly any 4-5 star hotels. It was nice I have to say :).

Ildi was rocking on the bike (as always, she could be like Ironwoman :)), but I almost fell off because of the heat. Luckily we stopped at a winery! :), where I could taste 4 different ones and they were really nice. What a pleasant surprise! Wine in Burma, something you don’t think of :).

There was a fair in the city because of the upcoming New Year. We walked around and just watched the locals having fun. It was a bit surreal, techno music from the 90s (even Coco Jumbo), shooting games, kitchenware shops and a stage with a few dancing people to the music, which was screaming loud!

It was the most touristic city we’ve been to in Myanmar. Nothing compared to Thailand though. Here the restaurants don’t look too promising, you wouldn’t walk into them elsewhere. But then you realise, it’s just looks, they are not so new or trendy, but food is good. I love how Asia relaxes my preconceptions and helps me to look behind appearance and thoughts. Generally I think much better things of people, life, myself, everything overall. I am not so though on things anymore. There is far more colors than black and white! 🙂

Next day we went on a boat ride, which is the major thing to do here. Majority of people live from fishing and growing of vegetables. In the water, on the floating gardens. Fishermen row their boats with their legs and the electricity poles stand in the water! 🙂

It was around noon already when in about 2 minutes a huge storm hit us, so we had to wait a bit to move on from the silver workshop we were in. We quickly flowed down to the other side of the lake into the restaurant. Which was open air of course, so we were taken into a dressing room, I think, as it was the only place with windows. It was freezing cold. Here, in steaming hot Burma! 🙂

We visited a weaving centre, where they make scarves from lotus. We where shown how and it’s amazing! When you brake the lotus apart,  you can see the strings, which is made into the material (during a very complicated process, that no way I can describe in English…or in Hungarian:).

The last stop was the jumping cat monastery, where the monks taught the cats to jump hulas. Well, there were sleeping cats, on top of each other. But no jumping ones :). Maybe they should reconsider naming it the Sleeping Kitty Temple.

In the morning we also visited a local food market, which was amazing. I have never seen such a colorful market, with locals selling their fruits and veggies. Beautiful flowers, spices and local folk goods. There was even a moving hair dresser tent, where men were sitting and waiting for to be the next one getting a stylish hair cut. There was a sweet old lady. I love old ladies, they remind me of my grandma. Everytime I see one with wrinkles, I have to smile. I asked her to take a photo together. When I showed her the photo on the camera screen, she almost jumped back. She has never seen such thing before. She was the most natural person I have ever met. People were really shy here. In Bagan they could kill for a photo with us, here they were a lot more distant.

We moved on to Yangoon in the evening, the capitol city, with a night bus. That is the only option we had, there is no day bus. But it was really comfy with business class chairs :).