Bali, Indonézia: Ubud

IMG_4510

Indonézia nem szerepelt a úti terveim között, csupán egy olyan ország volt a fejemben, ahova jó lenne eljutni egyszer az életben. De elkezdtem az utolsó heteket tervezgetni és rájöttem, hogy simán belefér még egy ország az előttem álló hetek kalandjai közé. Bali esélyesnek tűnt, mindenkitől szépeket hallottam róla, illetve egy skype beszélgetés alkalmával Apukámék is ráerősítettek erre a vonalra. Gyorsan megnéztem milyen fapadosok repülnek ide és fél óra múlva már meg is volt a jegyem. Ismét egy fantasztikus döntés hoztam, mert Bali egy csoda, kár lett volna kihagyni!:)))))

Bali Indonézia szigetvilágához tartozik és az egyetlen hely az országban, ahol a hindu vallás uralkodik. Indonézia ugyanis a világ legnagyobb muszlim országa, több mint 230 millió ember él itt, ezzel a negyedik legnagyobb ország a világon a lakosság tekintetében. Ismét egy hánytatott történelmet ismertem meg, ami újra és újra meg tud lepni. Azt hiszem Európában a kontinens történelmi szörnyűségeire koncentrálunk, vagy talán azokra a hírekre, amit a média összeválogat nekünk a mai kor háborúiról. Bár ez is bőven elég a rosszból.:)  Sok mindenen ment keresztül ez a nemzet, szinte az összes gyarmat (angol, portugál, spanyol, végül a holland) birodalom próbálkozott a bekebelezésével, majd a II. Világháború idején a japánok is megérkeztek. Végül az amerikai és  az ENSZ gyarmatbirodalom ellenes nyomásának köszönhetően 1945-ben kikiáltották Indonézia függetlenségét. Ekkor még távol állt az ország az igazi szabadságtól. Hamarosan „irányított demokrácia” néven, magyarul diktatúra segítségével csillapította a vezetés a fundamentalista vallási mozgalmakat és nacionalista megmozdulásokat. Sok száz ezer ember halálát és kivégzését kellett ennek az országnak is megélnie. Végül 1998-ban lemondott Suharto tábornok, ami enyhített a feszültségeken, de még hátra volt Kelet Timor véres felszabadulása és a rögös út az igazi demokráciáig. Nem volt kegyes a sors a természeti csapások terén sem, 2003-ban Szumátrán a cunami, majd 2006-ban egy hatalmas földrengés rázta meg a földet. Sajnos a terroristák sem kerülték el az országot, 2002-ben Balin öngyilkos merénylők bombái öltek meg majdnem 200 embert, ezzel szignifikánsan lecsökkentve a sziget turisztikai forgalmát. Bali most igazán békés, tele mosolygós emberekkel. Bár Indonézia többi részén nem jártam, tudom, hogy bár az emberek az iszlám szép és békés oldalát gyakorolják, több szélsőséges vallási mozgalom tartja rettegésben az ország egyes részeit.

Indonézia hatalmas ország, a legnagyobb szigetei közé tartozik Jáva és Szumátra, az ország keleti csücskén Pápua, mely nem összetévesztendő a vele határos Pápua Új -Guinea-val. A főváros, Jakarta, Jáva észak nyugati csücskében helyezkedik el. Annyi itt a látnivaló, hogy hónapok kellenének az ország bejárásához. Változatos őserdőkkel, aktív vulkánokkal, a világtól elzárt törzsekkel, ritka élővilággal (pl. szumátrai orangutánok és a komodói sárkány). Én úgy döntöttem, hogy csupán Balit látogatom meg, illetve átrepülök Jávára, ahol bejárom Borobudur templomát, ami szintén az egyik régi álmom volt.

Az első nap Nusa Dua tengerpartján szálltam meg, ahol sikerült egy nagyon édes helyet foglalni medencével és tündéri kertecskével. Rögtön megismerkedtem egy skót lánnyal.  Hamar kiderült, hogy aznap van a szülinapja, úgyhogy meg is beszéltük, hogy este méltóképpen megünnepeljük egy vacsorával és néhány koktéllal. Próbáltam napközben nézni neki legalább egy lufit, vagy Happy B-Day sapit, de semmit sem találtam, úgyhogy kreatív módon feltaláltam magam és előkaptam a Chiang Mai-ban vásárolt színes ceruzákat és fehér rajzlapokat. Ezeket azért vettem, hogy majd rajzolgatok, tájakat, templomokat, embereket. Na most ezzel csak annyi a gond, hogy egyenlőre úgy rajzolok mint egy ötéves, na jó, hároméves :). Azért írom, hogy egyelőre, mert hiszek benne, hogy mindenki képes kifejezni a kreativitását a színek és rajzok segítségével. Csak meg kell találnia módját, én is épp ezt keresem:). Szóval, készítettem neki egy üdvözlő kártyát, lufi és torta rajzokkal, illetve egy Boldog Szülinapot fejdíszt. Gondoltam így is nagyon fog örülni, hiszen elvileg egyedül töltötte volna az estét. Az étteremben megkértem a pincéreket, hogy írják rá a tányérjára, hogy Boldog Szülinapot, de ehelyett maszkokba beöltözve,  hangos zenére elkezdtek neki táncolni és még egy szülinapi palacsintát is kapott gyertyával. Nagyon jó fejek voltak!!:)

IMG_4448

Másnap este a reptéren felvettem Mindy-t, a szingapúri barátnőmet, akit a jóga „táborban” ismertem meg. Volt 3 szabad napja és iderepült, hogy eltöltsünk néhány laza jógás napot. Esküvői fotós, úgyhogy nagyon be van táblázva a nyáron. Udud-ba mentünk, ami Bali belsejében helyezkedik el, a rizsföldek között. Akármerre sétálok, a házak mögött rizsföldek sorakoznak, sőt a városból kijutva csodaszép rizsteraszok magasodnak. Udub egy spirituális központ, a test és lélek paradicsoma. Tele van jóga központokkal, különféle tanfolyamokkal és isteni éttermekkel. Ráadásul olyan helyekkel, ahol egészséges, friss ételeket lehet választani. Már az is egy szuper programnak számít, hogy melyikbe menjek el és mit egyek aznap, annyi szép étel közül lehet választani. Én a Yoga Barn-ba (a legnépszerűbb jóga központ) vettem bérletet és azzal töltöm a napjaimat, hogy 1-2 jógaórára járok és felfedezem a várost. Cuki kis szállásom van, egy aranyos terasszal, ami a szépen gondozott kertre néz. Olyan mintha a saját kis házikómban élnék, imádok a teraszon heverészni a jóga matracomon. Egyébként szinte lehetetlen volt eldönteni, hogy melyik szállást válasszam, mert mindegyik csodaszép és szerencsére nagyon olcsó. Balinéz szobrokkal és szépen gondozott kertekkel. Ilyen kínálat, ilyen áron sehol sem volt az utam alatt.

IMG_7349 IMG_4522

Mindy sajnos ahogy jött már mennie is kellett vissza, de nagyon szuper 3 napot töltöttünk el, jókat beszélgettünk. Még egy fotós találkozóra is elmentünk, ahol egy volt divat fotós tartott előadást. Még a Vogue-nak is fotózott, majd bejárta a világot az akkori barátnőjével és egymást fotózták, hol ruhában, hol ruha nélkül. Ebből egy könyv született, most pedig terápiaként használja a fotózást, hogy megmutassa az embereknek az igazi arcukat, olyan helyzetekben, amikor igazán önmaguk lehetnek. Nagyon sokféle embert látogatott el az előadására, fiatal blog író, life coach, fotós, a legtöbben a szigeten élnek. Amúgy nagyon sok külföldi költözik ide, rengeteg művész, fotós és segítő. Ez érthető, tényleg varázslatos hely Udbud!

mindy

Néhány nap múlva megérkezett Geda, akit szintén a jóga táborból ismerek, ő volt az egyik tanár és Facebook-on láttuk, hogy mindketten ugyanabban a városban vagyunk. Sok időt töltünk együtt, itt lakik fölöttem a szállásomon és elmentünk egy egynapos túrára is. A másik szomszédom is legalább annyira érdekes ember, regényeket ír és utazik a nagyvilágban. Annyi különleges embert lehet itt útközben megismerni. Olyan fantasztikus sorsok és életutak vannak, mindig megerősít abban, hogy mi választjuk az életünket és olyan utat alakítunk maguknak, amilyet csak akarunk. Bár tetszik ez az életforma, nem tudom elképzelni, hogy így éljek, több szempont miatt sem, pl. A gyerekkérdés. A világutazók nagy része nem szeretne gyereket, bár több olyan párral is találkoztam, akik gyerkőcökkel utaznak. Tehát ezt is lehet, ha akarja az ember.:) A legtöbben olyan munkát végeznek, ami nem helyhez kötött, pl IT, grafikus, fotós stb. Na ezért olyan fontos angolul beszélni, ha tudsz angolul, kinyílik előtted a világ!

El tudom magunkat képzelni, hogy minden évben utazunk egy picit, vagy pl. évente egy-két hónapot Balin, vagy Thaiföldön töltünk és onnan dolgozunk, de azt nem, hogy évekig utazunk. A többes szám onnan jön, hogy én személy szerint szeretnék családot, egy társat és gyerekeket. De nem szeretnék csak Magyarországon élni. Annyi jó élmény ért az utazásom során, hogy még nagyon sokat szeretnék látni, még több jó emberrel találkozni és sokat tanulni. Sokkal kevesebb pénzből lehet itt megélni, mint otthon. Ugyanakkor Magyarország az otthonom, ahol a családom és a barátaim vannak. Illetve tudom, hogy mennyi embernek van szüksége segítségre, hogy boldogabbak és teljesebbek legyenek.Otthon elég pesszimista sokszor a hangulat, sok a meló és keveset mosolygunk. Itt Ázsiában amúgy többet dolgoznak az emberek, de mosolyognak és sokkal boldogabbnak tűnnek. Talán nem vonja el annyira a figyelmüket a sok materiális lehetőség, nem akarnak mindig többet, jobbat és nagyobbat. Limitáltabbak az anyagi lehetőségek. Én a coaching és természetesen a saját tapasztalataim (nem csupán az utazás, hanem a belső fejlődés kapcsán is) segítségével szeretném minél több ember életét támogatni és megmutatni, hogy mindenki képes a változásra. Kell tenni érte és dolgozni rajta, de tényleg mindenki, minden élethelyzetben képes jobbá tenni az életét. Minden a fejünkben dől el és mindent lehet, ha tényleg akarjuk!

IMG_7578 IMG_7489 IMG_7438 IMG_7506   IMG_7462 IMG_7406

Szóval Bali,  mindenki kedves és mosolygós és még beszédesek is az emberek. A fiatal család, aki ezt a szállást vezeti, nagyon aranyosak. Van egy kétéves tündér arcú kisfiúk, aki fel le rohangál a kertben. Nem osztogatja a mosolyokat csak úgy, de ha olyan kedvében van, elolvadsz az arcán szétterülő nevetéstől (most éppen sír és üvölt:)). Léptem nyomon hindu oltárokkal találkozom és még a saját teraszomra is helyeznek egy banán levélből készült, virágokkal megrakott apró áldást, felajánlást. Minden nap a Majom Erdő előtt sétálok el, ami arról híres, hogy tele van makikkal, akik egyébként kint az utcán élik az életüket és óvatosan kell velük bánni, mert szeretnek napszemcsiket lopkodni. Amúgy nagyon aranyosak, főleg a bébi majmok. A jóga terem egy jó 15 perces sétára van. Minden nap eltervezem, hogy melyik órákat fogom meglátogatni, mert nagyon sok fajta óra közül lehet választani. Még hangtálas meditációk is vannak. Általában egy gyorsabb és egy lassabb órát választok. Este megyek a Yin jóga órákra, ahol 3-5 percig vagyunk benne egy pózban, ami nagyon megnyugtató, ráadásul test helyreállítására koncentrál. Nagyon is jól érzem magam testileg! Friss vagyok és könnyű. A jóga hely étteremétől pedig elájulok annyiféle étel van, ajurvédikus, makro, nyers stb. Minden van! Azt hiszem nem tudok lemondani a húsról, de mindenképpen jobban érzem magam, hogy ennyi egészséges és vegán kaját fogyasztok. Egyre több olyan emberrel hoz össze a sors, akik nem esznek semmilyen hús származékot a szörnyű állat tartási és lemészárlási állapotok miatt, az állatok védelmében.  Elgondolkoztató. Erről jut eszembe a dokumentum film, amit tegnap este láttunk a Yoga Barn-ban. A film címe „The Island President” és a Maldív Szigetek elnökéről szól. A harcról, amit azért folytat, hogy megmentse az országát az elpusztulástól. Ugyanis, ha nem csökkentik a legnagyobb környezet szennyezők (USA, Kína, India, Brazília stb.) a káros anyagok kibocsájtását a légkörbe, a vízszint emelkedése miatt, az országa víz alá kerül. Hihetetlen erős személyiség és nagyon vicces. Amúgy itt is diktatúra uralkodott, nem is olyan régen történt a változás. Pont a cunami környékén, amikor is a víz elmosta a GDP 50 %-át 1 óra alatt. Hát nem ezek voltak az első gondolatok, ha a Maldívra gondoltál eddig ugye? Azért nem árt tudni…

IMG_7358 IMG_7354 IMG_7374 IMG_7423IMG_7595 IMG_7597 IMG_7397IMG_4473IMG_4491 IMG_7361

A minap teljesült az egyik legnagyobb álmom és elmentünk megnézni a rizs teraszokat. Az sem vett vissza ebből az élményből, hogy szakadt az eső és nagyon rosszak voltak a fényviszonyok. Ennyire könnyen nem lehet engem lerázni! Visszamentem fotózni az egyik reggel és egy farmer bácsi körbevitt a rizsföldeken, jó egy órát barangoltunk! Csodaszép volt, ugyan jó tízpercenként egy adománygyűjtő állomáshoz érkeztünk, ami a harmadik után már nem volt annyira vicces :). A túra után elterültem a kávézó teraszán egy heverőn és zöld teát kortyolgattam. Olyan fura volt, hogy én életem egyik legszebb pillanatát éltem át és spirituális mennyországban voltam a látványtól, míg a másik oldalon dolgozó farmereknek, ez az élete. Kőkemény munka, minden nap. Hirtelen olyan fura volt ezt megélni, hogy milyen szélsőséges két véglete lehet ugyanannak a dolognak.

IMG_7529 IMG_7544 IMG_7553

Pont egy hindu ünnepség idején voltam Udud-ban, így szemtanúja lehettem annak, ahogyan a  hatalmas, bambuszokat feldíszítették, majd felállították az utcán a helyiek. A nagy napon pedig étel adományokat helyeztek a díszes póznára szerelt oltárra.

Ma megérkeztem Kutába, ami a tengerparti központ, mert holnap reggel Yogyakarta-ba repülök, hogy lássam Borobudur és Prabanan templomát Jáván. Hát nem mondom, Kuta sokként ért, mintha egy diszkóba csöppentem volna…Visszavágyom Ubud-ba:)!

Ja, és nem hiszem el, hogy három és fél hét múlva otthon vagyok. Tényleg nem tudom felfogni, hogy szállt el 5 hónap ilyen gyorsan?:)) Azért nagyon várom, hogy lássam a családot és a barátokat, de azért tudnék még utazni egy két hónapig!!:)))

IMG_7506 IMG_7438

BALI, Indonesia: Ubud

Indonesia was not part of my itinerary originally, but then I realised I  still have time to explore a country. I thought Bali was nice and my dad also motivated me to come. I quickly booked a low cost  airline ticket and here I am . It was a great decision, I would’ve  missed a lot! This is paradise! :)))

Bali belongs to the islands of Indonesia and it’s the only place in the country which is Hindu. Majority of Indonesia is Muslim, almost 230 M people, which makes it the largest Islam country in the world and the 4th largest in terms of population. Again I learnt about a tough history, which can still surprise me. I believe we in Europe concentrate on the history of our continent and all the horrible things that happened there. And that is all right, as there is more than enough to digest about our history.  But lives and histories of the 20th century has a lot of similarities here as well. Almost all of the colonial powers wanted to get Indonesia (Spain, England, Portugal) and at the end the Dutch were the winners. In the Second World War Japan also tried to get it’s piece. Finally  Indonesia was declared independent in 1945, with the help of the American and UN anti colonial push. Although this was still far from peace. Soon guided democracy, in other words dictatorship was introduced. The nation had to experience thousands of people dead and executed. Finally in 1998 Soeharto stepped back, which decreased the stress, but it was not the end yet. Bloody independence of East Timor was yet to come and the road to real democracy was a bumpy one. Natural disasters also made it hard for this land, boxing day tsunami and 2006 earthquake left thousands dead and homeless. In 2002 suicide bombs went off killing over 200 people and leaving Bali’s tourism in ashes. Bali now is in peace with smiling faces all around. I haven’t been to other parts of Indonesia yet, but I heard that a few fundamentalist Muslim groups cause problems in some parts of the country.

Indonesia is huge, it’s largest islands are Java and Sumatra, the most eastern part is Papua, which is not to be mixed up with the country Papua New Guinea. The capitol is Jakarta, on the western part of Java. This country has so many sights to offer and you would probably need 2 months to see all. Lush rainforests, active volcanoes, unique wildlife and indigenous tribes secluded from the world. I decided to only visit Bali and fly to Yogyakarta to see the temples of Borobudur, which was on my bucket list.

The first day I stayed by the beach in Nusa Dua, where I found a cute little accommodation, with a nice pool and garden. I immediately, upon check in met a Scottish girl, who had her birthday that day. We agreed to go out in the evening to celebrate with dinner and cocktails. I tried to find a place to buy some B-day card or hat or balloons, with no luck unfortunately. So I found a creative way and got my color pencils out of my bag. I bought them, as I felt like drawing, temples, people, anything. The only problem is that currently I can only draw like a five year old, maybe three… But I do believe that anyone can draw, you just have to find the way. I am still looking for it 🙂 So I draw her a birthday card and a hat, with balloons and a cake. Later I asked the waiters to maybe write Happy Birthday on her plate, but instead they dressed up in masks and started to dance to birthday music. They even gave her a pancake with candles. They were so sweet:). Next day I went to the airport to pick up my friend, Mindy, who I met at the yoga retreat in Thailand. She managed to make herself free for a couple of days. She is a wedding photographer from Singapore. We went to Ubud, which is in the middle of Bali among the rice fields. Everywhere I walk I bump into one, outside the city there are even rice terraces, which I love.

Ubud is a spiritual centre, with lots of yoga places, shops, courses and healthy restaurants. Even selecting the right restaurant and food from the menu is a nice way to spend time. I go to Yoga Barn, which is the most popular yoga place here. They have lots of classes of all types. I go to 1-2 yoga classes a day and explore the city. I have a cute accommodation with a nice balcony and a beautiful garden. By the way it’s almost impossible to choose one place to stay, as all look so nice, with Balinese architecture, amazing gardens and private balconies.

Mindy came fast and left even quicker, but we spent amazing 3 days together, with nice talks and walks. One night we went to see the presentation of an expat photographer, who used to be a fashion photographer, but now does a special kind of therapy showing people their real self in their natural, happy moments. We saw great photos of him and his girlfriend travelling the world and taking photos of each other, sometimes with clothes on, sometimes without. Most of the people were expats living in Bali, photographers, life coaches, painters, blog writers etc. So many people move here, which I can completely understand.:)

A few days later Geda arrived, who I also know from the yoga retreat. He is one of the yoga teachers. We both saw on Facebook, that we are in the same city. We spend nice time together, he lives on the second floor of my accommodation. We also went on a day trip together. Another neighbour of mine is also a special guy, he writes fiction and travels the world. I love that I can meet so many creative, special people, with diverse views and thoughts about the world. It always reminds me that we choose the life we live and we can make it the way we want it to be. Which just have to listen to ourselves and do accordingly. Travellers usually do sometype of work that can be done from any part of the world, like IT, graphics, teaching English, photography etc. This is why it is so important to learn English, if you speak well, the world opens up for you! I can imagine myself travelling for 1-2 months each year or living in Bali for while. But not forever. I also want to do it with someone, not alone. And have kids someday. I want to live in Hungary, but not all the time. I have my family and friends there, so I want to stay close, but also explore the world. There is so much out there. And you need much less to live here than back home. But Hungary is my home, where many people need to see that you can live in a different way. Not tired and pessimistic all the time. Yes, people work a lot, but people work much more here, and still they have the smiles.  I would like to help with my own travel experience and internal personal improvement  through life and business coaching. Everyone can be happier and live a full life. You design your life the way you want it to be!

Back to Bali. Everyone is nice and smiling, asking questions all the time :). I love the young couple and their 2 year old kid, who is running the accommodation I stay at. Their little boy is so cute. He doesn’t give you too many smiles, but when he does, wow :). As you walk on the street it’s full of small offerings, I even have one on my porch. Made of banana leaf and flowers, sprinkled with a little rice.  I was lucky to experience the making of huge bamboo poles for the Hindu celebration, which they decorated, then pulled up in front of the homes. On the day of the celebration, the families offered food on the altars of the poles for the Gods.

Every day I walk by Monkey Forest which is famous for it’s naughty monkeys. They are sweet, especially the babies, but you really need to take care of your sunglasses. The Yoga Barn is a 15 minute walk. I plan each day which class to take, a flow class and a slow one, like Yin. There is a lot to choose from, even bowl meditations. Yin Yoga is great as you stay in the asanas for 3-5 minutes and it’s also designed to restore your body. I love it and I really feel good, healthy and light.  The restaurant on spot is fabulous, full of healthy food, it’s hard to choose from. They have macro, ajurvedic, raw food, everything! I meet so many people who are vegans and don’t eat anything that comes from meat. They decided to change their lifestyles to protect animals and protest against cruel animal farming. That’s something to think about.. Which reminds me of the documentary film, “The Island President”, which I saw last night at Yoga Barn. It’s about the president of the Maldives and his fight to save his country. As if global warming continues the islands of Maldives will go under water and it will disappear as it never existed. His focus is to get the main polluters (China, India, US, Brazil etc.) to decrease the amount of carbon dioxide to slow down global warming. He has a wonderful personality, strong and funny. By the way the Maldives also had a dictatorship, many people were tortured on the beautiful beaches. It was only recently that things changed. Right around the tsunami, when 50% of the country’s GDP was washed away by the water in 60 minutes. These are not the first thoughts you have when you think of the Maldives right?

The other day, one of my biggest dream was fulfilled from my bucket list. Visiting an area with rice terraces. It was raining really hard, but I loved it so much! I went back another morning to take more photos and trekked around with a local farmer. It was amazing, although there were donation stations all the way, which was not so funny after the third one :). After the trek I sat down for a cup of green tea at one of the restaurants overlooking the paddies. I was in such a peaceful state, enjoying the view. While on the other side, the reality of the farmers is tough work, every day. How weird is that? What is heaven for me might be “hell” for someone else? It’s strange how the same thing can have such a different story.

Tomorrow I will fly to Yogyakarta to see Borobudur and Prabanan temples, which is also a dream come true! I arrived to Kuta today, so I am closer to the airport. It’s a big disappointment, it’s crowded and loud. Like I’m in a large disco. But tomorrow I am leaving :).

By the way I cannot believe that I am back home in 3,5 weeks!! How did 5 months pass so fast? I really can’t wait to see friends and family, but I could go on for another few months :).

Advertisements

Önkéntes meló az elefánt farmon /Volunteer work at Elephant Nature Park

IMG_6874 IMG_4407 IMG_7114

Nem is tudom hol kezdjem, annyi gondolat kavarog a fejemben. Az élmények, az ázsiai elefántok helyzete és egy különleges nő, aki nap mint nap egy szebb jövőért harcol. Több mint 10 éve szeretnék eljutni egy elefántfarmra önkénteskedni, akkor hallottam először erről a lehetőségről. Anno eljönni ide,  lehetetlennek tűnt az idő és a pénz faktor miatt és emlékszem csodálattal néztem azokat, akik lelkesen meséltek élményeikről.  Így nem meglepetés, hogy örömteli várakozással néztem az egy hét elébe és utolsó este már nagyon izgultam. Pedig nem egy leányálom, komoly fizikai meló. Két napja vagyok itt és már feszítővassal felástam egy félméteres gödröt, jártam a kukorica földeken, ahol nagy bálákat cipeltem, illetve több méter magas banán fákat vágtam, majd daraboltam és elefánt ürüléket lapátoltam, ami hál istennek nem büdös. Mindezért még fizettem is, nem is keveset. Hogy miért? Mert tenni akartam valamit ezekért az állatokért és köztük lenni, hogy jobban értsem a lényüket. Körülöttünk voltak a reggelinél, a hajnali jógánál, a munka közben és a jól megérdemelt masszázs háttérképét is ezek a gyönyörű állatok szolgálták. Fantasztikus volt velük élni és közelről csodálni szeretettel teli lényüket. Különleges állatok hatalmas szívvel és összetartó erővel. Nem hiába ők a kedvenc állataim!

Érdekesen indult a túra, mert az egyik 40 körüli pasi az odaúton a buszban elájult és csak arra lettünk figyelmesek, hogy a mellette ülő lány ébreszteni próbálja. Majd miután megálltunk, ismét összeesett. Na irány a kórház! Szerencsére nem találtak  nála semmi komoly problémát, bár többen azt gondoltuk, hogy ez azért megért volna egy komolyabb kivizsgálást, főleg, hogy később elmondta, ez egyszer már előfordult  vele évekkel ezelőtt. Így egy kicsit megkésve érkeztünk meg az Elephant Nature Park-ba, ami Chiang Mai városától (Észak Thaiföld) másfél óra autóútra fekszik. Egy csodálatos völgyben találtuk magunkat, jobbról egy barnán csillogó folyó, balról pedig a hegyek ölelték körül. Hatalmas területet ural az itt élő harminckilenc elefánt, több mint négyszáz kutya, száz macska, tehenek, majmok, madarak és malacok. Egészen meglepődtem, hogy mennyire fejlett a park, minden van itt amire csak szükség lehet. Persze elsősorban az elefántoknak, de én sem panaszkodhatok. Óriási étkező, vetítő terem, masszázs helyiség, tágas terek.  Az önkéntesek számára a központi rész egy nyitott fa építmény, itt található a konyha, az étkező, a vetítő terem és egy emelvény, amiről csodálatosan belátható a park, ahol az elefántok élvezik jól megérdemelt szabadságukat. A  szálláson a házak egyszerű szobákkal rendelkeznek, minden ágyhoz  szúnyogháló jár, ami kincset ér, főleg a másodikon lakóknak, ott ugyanis hatalmas lyuk tátong a tető és az ajtó között. Éjszakánként elő gekkó mozi van, olyan is volt aki egy döglött példányt talált az ágya alatt. És nem az apró, édes gekkókról beszélek. Hálás vagyok, hogy én az első emeleten kaptam szobát, lyukak nélkül, ráadásul egy tündéri amerikai lánnyal, aki annyira kedves és mosolygós, hogy akár egy angyalka is lehetne. A Virgin Szigeteken nőtt fel, csodaszép környezetben. Egyetlen egyszer tévedt be egy óriási barna pók, de eltűnt, úgyhogy remélem nem utazott Balira velem:). A fürdőszobák néhány méterre fekszenek, szép tágasok, de csak egy kettőben van meleg víz. Ehhez már hozzászoktam, tulajdonképpen egész jól esik a nagy melegben hideg vízben felfrissülni. A kertben egy hatalmas fa áll, néhány lépésre pedig három elefánt álldogál és trombitál egyet-egyet az éjszaka közepén. Itt van a szállásuk, ugyanis éjszakára kikötik az állatokat a biztonság miatt, nehogy betévedjenek a környékbeli földekre. Nem szeretnének konfliktust a helyiekkel, így is elég nehéz dolga van az itt dolgozó elkötelezett csapatnak.

IMG_6833 IMG_6829  IMG_6999IMG_6832 IMG_4302

Lek, aki ezt az egészet létrehozta, egy apró thai nő, határtalan erővel és óriási szívvel. Csodaszép, az a típus, akinek a kedvessége és szeretete áthat az arcán, szinte ragyog. Egy apró hegyi faluban nőtt fel és már gyerekkorában felfigyelt arra, ahogyan az elefántokkal bánnak az országában. Bár mind a vallás mind a kultúra területen fontos szerepet kapnak ezek az állatok, a velük való bánásmód sok esetben horrorisztikus. Az elefántokat három éves korukban elválasztják az anyjuktól és egy apró fa ketrecbe zárják őket, ahol nem tudnak mozogni. Három napig éheztetik őket, alig kapnak vizet és kampókkal szurkálják őket. Így törik be az állatokat, hogy később turistákat tudjanak szállítani engedelmesen a hátukon. Azt gondolják nincs más út, ezt csak így lehet, amire Lek szeretettel teli pozitív tréningprogramja az ellenpélda. A néhány napos tortúra végére az állat lelkét annyira megtörik, hogy akár a saját mamáját sem ismeri meg és félelmében minden parancsot követ, amit a trénere (mahout) ad neki. Az eljárás neve phajaan.

Thaiföldön megközelítőleg 3-4 ezer házi és vad elefánt él, persze a vadonban élők aránya mára elenyésző. Nem csupán az állatok háziasítása, vagy megölése miatt, hanem az erdők drasztikus elpusztítása miatt is. Sajnos, bár az elefántcsont kereskedelme illegális, még mindig sok elefántot gyilkolnak miatta. Nagy  probléma, hogy a buddhista szerzetesek is előszeretettel használnak elefánt csontból készült Buddha medálokat, ami nagyon rossz példát mutat a hétköznapi embereknek. Továbbá a fakitermelés beszüntetése elefántok ezreit tette „munkanélkülivé”. Hogy megoldják a helyzetet a kormány lelkes idegenforgalmi kampányba kezdett és az elfántogolást helyezte Thaiföld fő turisztikai kincsévé. Elefánt farmok százai nyíltak szerte szét az országban, ahol sajnos halálra dolgoztatják őket, sőt számomra ízléstelen mutatványokat mutatnak be. Elefánt foci, cirkuszi mutatványok, festés stb. Jópofának tűnik, de szenvedés az állatoknak. Vajon mi a megoldás? Hiszen ha nem mennek el a turisták az elefánt farmokra, akkor a tulajdonosoknak nem lesz elég pénzük, hogy etessék őket. Az elefánt naponta súlya kb. 10%-át eszi meg, ez azt jelenti, hogy az alvási időt leszámítva egész nap rágcsál valamit. Napi 1-4 órát alszik csupán egy elefánt. Lek szerint a megoldás az edukációban rejlik. Meg kell értenie az embereknek, hogy a betörési módszer nem megfelelő, az állatok munkaidejét szabályozni kellene és megfelelő tartási körülményeket kell kialakítani. Nem jó az állatnak, ha állandó stresszben tartják. Gondoljunk csak bele nekünk milyen az, ha állandó félelemben vagy stresszben kell élnünk. A turisták oldaláról pedig a változó kereslet meg tudja változtatni a kínálatot, magyarul, ha olyan túrát, farmot keresünk az utazási irodákban, ahol az állatok teremésztes életkörülményeit szeretnénk megfigyelni, rákérdezünk a bánásmódra és nem az elefántokra szerelt óriás székeken akarunk a hegyoldalban „lovagolni”, szép lassan meg fog változni minden. Hosszú évek kellenek és addig sajnos sok elefánt fog szenvedni, de egyszer talán eljön az az idő, ahol megértjük, hogy az állatok ugyanúgy éreznek fizikai sőt lelki fájdalmat mint mi emberek. Ezért mindig érdemes belegondolni, hogyan bánunk velük, és itt nem csak az elefántokról van szó.

 „Az állatok nem azért vannak, hogy az embereket szórakoztassák, akárcsak a fekete emberek sem azért, hogy a fehéreket és a nők sem, hogy a férfiakat szolgálják.”

IMG_7147 IMG_7250   IMG_6960 IMG_7001

 

Amúgy bármennyire viccesen hangzik, az elefánt gerincének nem tesz jót, ha egy hatalmas szék és két ember nehezedik rá. A lényeget megfogva, arra szeretnélek kérni téged, hogy ha Ázsiában jársz, olyan helyet válassz, ahol az elefántok természetes életkörülményeit láthatod és ne ülj rájuk! Garantálom, hogy sokkal nagyobb élmény lesz őket megetetni, megfigyelni vagy megfürdetni. Néhány hónapja, Laoszban még én is felültem rájuk és őszintén nem gondoltam volna, hogy ennek mekkora ára van! Azt hittem, csak az a fontos, hogy szurkálják-e őket a kampókkal vagy sem. Most már tudom, hogy sokkal több szempontot kell figyelembe venni.

Az első napon megnéztünk egy rövid dokumentum filmet, ami bemutatta Lek munkásságát és az elefántok helyzetét, majd megismertük őt magát. Ő egy igazi példakép számomra és elő bizonyíték, hogy egy ember mekkora változást tud elérni. Egy szegény hegyi faluból indult és mára számos nemzetközi elismerést birtokol. Az elefántok szóvivője, pedig nincs egyszerű dolga, rengeteg ember, köztük politikusok támadják őt. Szerencsére az alapítvány egyre növekszik és egész augusztusig nincs már hely a heti önkéntes programban, pedig minden héten legalább 50 ember tölt itt el 7 napot. Az alapítvány már Kambodzsában és Burmában is jelen van és számos hasznos programot hozott létre. Nem csupán elefántokat ment meg a borzasztó körülmények közül (tulajdonképen elefántokat vásárol), hanem elefánt nyugdíjas parkot üzemeltet, segít a burmai menekülteknek és mahout-oknak, oktatja a többi elefánt farmot és próbálja őket a pozitív eszközök irányába terelni. Nem könnyű a feladat, ugyanis a legtöbb farm versenytársat lát Lek parkjában és azt gondolják, hogy ellenük van, nem pedig értük.  Lépésről lépésre haladnak szép lassan! Kérlek, ha módodban áll, adakozz egy apró vagy óriási 🙂 összeget az alapítványuknak! Ne feledd, apró dolgok is hatalmas változást tudnak elérni! www.elephantnaturepark.org.

IMG_7291

Az első feladat banán fa vágás volt a csoportunknak, ugyanis szétosztottak minket négy részre és kaptunk egy csapat koordinátort, akik egyébként tündériek voltak. Mindenben segítették a csapatjukat és nem utolsósorban nagyon viccesek voltak. Egyik este még thai nyelvórát is tartottak nekünk, sőt egy thai dalt is megtanítottak:). Egy teherautóra felpattanva indultunk el a banán ültetvényekre (hello biztonság:)), ahol a csapat egyik része vágta a fákat, a másik része pedig feltornyozta őket, külön a leveleket, a törzset és a száraz leveleket. Verseny is indult, hogy ki tudja egy suhintásra elvágni a törzset, amit persze a koordinátor nyert. Dög meleg volt, úgyhogy patakokban folyt rólunk a víz. Minden tiszteletem a földeken dolgozó embereké! Nagyon komoly fizikai meló. Viszont az elefántok sokat esznek, óriás területet takarítottunk be. Másnap a kukorica földekre mentünk, ami a legkeményebb meló titulust kapta és mindenki rettegett tőle. Akik már több hete a parkban voltak azt mondták, hogy nagyon fárasztó. Jött velünk egy csapat thai fiú is, ők vagdosták a kukoricát a hatékonysági szempontok miatt :), mi pedig az összekötözött bálákat cipeltük az teherautóra. Nehezek voltak és ráadásul szúrtak is, illetve hangyák vagy én nem tudom mik agyon csipkedtek és még most, egy hét múlva is kiütések díszítik a kezemet. Néhány óra rabszolga munka után a rizsföldek mellett egy fa tákolmányban fogyasztottuk el az ebédet. Az utazásaim során többször figyeltem a földek mellett, az árnyékban meghúzódó farmerokat, és lám most mi is ott voltunk. Ebéd után folytattuk a melót, majd mikor megtelt a teherautó a kukoricával, felmásztuk a tetejére és elindultunk vissza a parkba. Örök élmény marad : ). A visszaérkezésnél tapssal fogadtak minket, hiszen mindenki tudta, hogy ez a legkomolyabb meló és ők is hamarosan sorra kerülnek. Én örültem, hogy az első két nap letudtuk a mumus feladatokat. Azért határtalan érzés volt, mikor késő délután láttam a teherautót körbejárni, hogy szétossza a kukoricát az elefántok között. A délután nem kaptunk feladatot, így a helyi masszőr néniket támogatva, befizettem egy olajos masszázsra, aminek az volt a különlegessége, hogy közben az elefántokat figyelhettem. Masszázs, elefántok, pihenés, imádtam!! Később lesétáltunk a folyópartra, ahol az egyik csorda (4 felnőtt és egy bébi elefánt) pihent és pancsolt a vízben. A kis elefánt kb. egy éves és nagyon huncut. Engem és a szobatársamat is megkergetett. Nagyon gyors és nem igazán van tisztában az erejével, simán le tud tarolni, úgyhogy futni kell, ha nekiindul:). Fél szemmel pedig a családját figyelni, nehogy azt gondolják, hogy bántani szeretnéd, mert akkor vagy igazán bajban. Nem valószínű hogy ez elefántok rád támadnak, de mindig észnél kell lenni és az alapvető biztonsági szabályokat betartani. Mindig oldalról kell megközelíteni az elefántokat, figyelni, hogy nem kerülj kettő közé, ne állj mögé és legyél különösen figyelmes, ha egy bébi elefánt is ott van. Sok elefánt vak a parkban, úgyhogy még óvatosabbnak kell lenni. A legtöbb itt lévő elefánt sérült, volt olyan, akinek a medencéje is el volt törve és alig tud járni. A lelki sérülésekről nem is beszélve. Lek, az összes állatot személyesen ismeri és megdöbbentő, ahogyan az állatok egytől egyig megismerik őt. Különleges kapocs van köztük, Lek egy elefánt suttogó, olyan tehetséggel, ami megfoghatatlan, még a trénereknek is.

IMG_4307 IMG_4292 IMG_4337  IMG_4320 IMG_4328 IMG_6826 IMG_6825 IMG_7191

Imádom, hogy a kutyák, macskák egy része szabadon rohangál. Ott vannak körülöttünk állandóan. Egy fekete cicus pl. bojkottálta a blog írást az egyik nap és megpihent a laptopomon. Ezért kellett ennyit várnotok :). A kutyák nagy része a 2011-es árvíz idején lett megmentve, vagy mészáros helyekről, ugyanis Kínában kutyahúst is esznek. A kutyamenhelyen az önkéntesek egész nap takarítanak, úgyhogy nagy szükség van az elefánt önkéntesek segítésére is, akik már akkor is hatalmas terhet vesznek le a vállukról, ha napi egy-két kutyát megsétáltatnak, vagy bemennek egy két ketrecbe egy kis szeretetet adni a kutyusoknak. Ezt tettem én is minden nap, vak és háromlábú, tündéri ebeket dédelgettem és sétáltattam. Nagyon sajnálom őket, hiszen alig fogadják őket örökbe, pedig nem olyan bonyolult vagy drága, akár Magyarországra szállíttatni őket. Bár tudom, hogy otthon is nagyon sok kutyus vár gazdira. Azt hiszem minden leendő kutya tulajdonosnak meg kéne fontolnia, hogy egy menhelyről fogadjon örökbe egy kutyát, hiszen, annyian várnak gazdira, közben pedig csak tenyésztik és tenyésztik az újabbakat. Legyen fajtatiszta vagy keverék, nincs különbség abban a szeretetben, amit egy kutya tud adni nekünk és mi neki.

IMG_4299 IMG_4332  IMG_4334

A következő napon az elefánt konyhában kaptunk műszakot és egy teherautónyi görögdinnyét pakoltunk a polcokra, majd tököt mostunk és daraboltunk. Délután gallyakat pakol tunk egy teherautóra, volt aki fákat ültetett. A többi napon  vegyes volt a munka, reggelente az elefánt alvó helyeket takarítottuk, lapáttal és talicskával. Az elefánt ürülék, mint említettem hál istennek nem büdös! Gödröt ástunk a kerítésnek, majd csodás élmény volt látni az elkészült fa kerítést, néhány nap múlva elkészülve. Annyira jó érzés megtapasztalni a munkád gyümölcsét, nem csak a pénzzel segíted az elefántokat, hanem a két kezeddel is.  Többször körbe vittek minket a parkban, hogy minden csordával külön töltsünk egy kis időt. Ugyanis itt az elefántok 3-5 fős csapatokban élnek. Van egy-két elefánt, aki sajnos veszélyes az emberekre és a többi elefántra, úgyhogy nekik hatalmas elkerített részt építettek, saját medencével és egyikük, Remény, Vasárnap be is költözött a „villájába”. Lek nagyon boldog volt, hiszen végre nem kikötve kell tartani őket, hanem szabadon élhetnek a területükön.

Reggelente jógáztunk a nyitott „masszázs teremben”, az elefántok látványával a háttérben. Fantasztikus volt! Reggeli után mindig figyeltem azt az izgalmas pillanatot, ahogyan az elefántokat kiengedik a ketreceikből, hogy a nap nagy részét a szabadban tölthessék a mezőn, a folyóban. Csodás élmény volt figyelni őket, ahogyan be várták egymást és nem mozdultak, míg a család utolsó tagja is előkerült. Imádni való, ahogyan vigyáznak és figyelnek egymásra, annyira átjönnek az érzéseik, hatalmas lelkük van.

IMG_7183

Az egyik este az elefántok trénere, egy ausztrál lány tartott előadást. A pozitív tréningelés témakörében. Korábban bálnákat és delfineket tréningelt egy akváriumban, de mivel úgy gondolta, hogy az nem jó az állatoknak keresett olyan helyet, ahol az idomár szó pozitív tartalmat nyer. Nem mutatványokat tanít nekik, hanem csupán szúróeszközök nélkül tanítja meg nekik, hogyan emeljék fel a lábukat egy orvosi vizsgálatra, vagy kövessék gazdáikat a folyópartra. Csak olyan dolgokat, amik az elefánt érdekét szolgálják és szükségesek a jólétükhöz.

Nagyon hálás vagyok ezekért az élményekért és a sok tudásért, amit itt szívtam magamban. Elhatároztam, hogy otthon örökbe fogadok egy apró kutyust és önkéntes munkát is szeretnék végezni. Apró dolgokkal hatalmas segítséget tudunk nyújtani másoknak. Ha nincs időd önkénteskedni, legalább szavakkal segíts szervezeteket, hogy jobban bánjunk az állatainkkal és embertársainkkal. Hidd el, hogy egy ember is hatalmas változást tud elérni a világban és minél többen segítünk, annál szebb lesz az élet! Az energiádat fordítsd a jó dolgok irányába, ahelyett, hogy stresszelsz, gyűlölködsz, felidegesíted magadat vagy pletykálsz! Éljenek az elefántok, kutyák és egyéb állatok,  vigyázzunk rájuk!!:)))))

IMG_4406 IMG_7328  IMG_7278  IMG_7147 IMG_7112 IMG_7074  IMG_6970

Volunteer work at Elephant Nature Park

I don’t even know where to start, there is so many thoughts in my head. The adventures, the volunteer work, the situation of the Asian elephants and a remarkable Thai woman who is fighting for their rights in order to establish a better future.

I have been planning to do volunteer work with elephants for over 10 years now. Back then I heard of volunteer programmes and I always admired people talking about their experiences. I was really looking forward to spend the week with them. Although it’s no fairytale, it’s tough work. I am here for two days and I have already dug a meter whole with a piece of metal, cut banana trees with a machete and scooped elephant poop with a shovel. And I paid to do this. But I’ve spent so much time with elephants and I really did something for them, not just financially, but with my own hands. They were around when I had breakfast, at the morning yoga, during work sometimes and even when I had a massage from the village women. It was fabulous to live with them and watch their loving personality. They are so unique with a huge heart and family spirit. They are definitely my favourite animals!

The start of the tour was quiet shocking as a man fainted in the bus, we noticed it when the girl next to him wanted to wake him. Then he did it again when we stopped for a short break, so we went to the hospital. They didn’t find anything, but we thought it should be further investigated, especially that he had it once already in the past. So we arrived a bit late to the park, which is a 1,5 hour drive from Chiang Mai in Nothern Thailand. It lies in a beautiful valley surrounded by mountains and a river. 39 elephants live here, with more than 400 dogs, 100 cats, cows, monkeys, birds and even pigs. The central area is an open air wooden house with the kitchen, dining area and a platform to watch elephants. Our rooms were a bit further down with simple beds and a mosquito net, which was like gold to me and especially for the ones living on the second floor, as there was a huge gap between the door and the roof. For them it was a live movie of geckos, one girl even found a dead one under her bed. And I am not talking about the tiny, sweet geckos running around in your room.

I am so grateful that I got a room on the safe first floor and I even had the sweetest American room mate, who is truly an angel, always nice and smiling. She grew up on the Virgin Islands and lived in Tokyo for the last months. Only once it happened that a huge brown spider came in our room, but it was soon gone, so I hope I didn’t bring it with me to Bali. Our bathrooms were a few meters away, but only one had hot water. I don’t really mind any more, as it’s nice to refresh in cold water in the heat. There was a huge tree in the garden and the bedroom of 3 elephants a few steps away. They need to be tied for the night for their own safety, as it would be bad if they walked on someone’s farming land. There is enough conflict with politicians and other elephant farms who fear that Lek’s work is going to decrease the amount of profit they make. It’s funny, although Lek’s work is non profit, she has 50 volunteers booked each week until end of August. Each paying about 350 USD. I am sure other, profit oriented camps don’t have such success…

Lek who established the elephant foundation and the Elephant Nature Park is a tiny Thai woman, with amazing strength and giant heart. She grew up in a small hill tribe village and noticed at a very young age that elephants are mistreated. Although elephants play an important role in religion and culture, some people treat them in a horrible way. They take the baby elephants of 3 years from their mothers, put them in a tiny cage for days, where they cannot move, make them starve, don’t give them water and they poke them with hooks. This is the break in process, to make them domesticated animals, so tourists can ride them. The elephant breaks down in days and it’s so scared afterwards, that it will do anything the mahout (trainer) will ask him. This is the terrible process of phajaan and one of  Lek’s main focus. She is educating people to use positive reinforcement training instead.

There are about 3500 domestic and wild elephants living in Thailand. The amount of wild elephants is limited, as they are being killed for ivory, or taken to camps and because of the deforestation problem. Unfortunately many Buddhist monks still use ivory medals, although it’s illegal and it shows a very bad example to people. Logging was banned, which put all the elephants out of work. The government therefore came up with a new tourist treasure, riding the elephants. Many farms are making the elephants work for long hours and make them perform acts like in a circus, playing football, or painting. It seems fun, but it is not at all. These animals suffer.

So what is the solution? If tourists don’t visit these farms, the elephants won’t have food to eat. Elephants eat 10% of their body weight, which simply means they eat all day, except for the 1-4 hours they sleep. Lek believes the solution is in education. Keepers and owners must understand, that the break in process is not right, animals should work a limited amount of hours only and should be kept well. It’s not good for the animal to be in stress all day. Just think about it, what does it feel like to live in stress or fear?

From the tourists side, changing demand can change supply, so if we tell tour agents, we want a tour where the focus is not on elephant riding but in watching their natural behaviour, than things will slowly change. We have to understand, that animals can feel physical and emotional pain, the same way we do. It will take long years for this to change, but eventually it will happen.

„Animals were not made for humans, nor black people made for serving white and woman created for men!”

It sounds funny but it’s actually bad for the back of elephants to carry the weight of the chair and two people. So I would like to ask you not to ride them. Please select an option where you can be with them, but not hurt them. I guarantee you will have so much more fun observing them, feeding or bathing them. I also rode them a couple of months ago in Lao, but honestly I was not aware of all the things I know now. I thought it’s only important that they don’t use hooks and keep them right. There is a lot more to consider, now I am aware and I will not do it again.

The first day we watched a documentary, which showed the work of Lek and the situation of Asian elephants. Then we met her personally and could ask questions, which she enthusiastically answered. She is remarkable and the proof that one person can make a huge difference. She comes from a small hill tribe village and by now she won international awards and set up NGOs not only in Thailand, but Cambodia and Burma. She is the voice of the elephants, although she has many enemies, politicians and owners of other elephant farms. But the charity is growing and she can buy more elephants to help them.

She established an elephant retirement park, she educates other elephant park owners, mahouts, speaks up at government meetings and tries to establish a positive training environment. It’s not easy, as some people take her as competition. I hope all the best for her amazing charity and ask you to donate a small or big amount of money if you can. Remember small donations can make a big difference! www.elephantnaturepark. If you can’t, spread the knowledge! Thanks!!!.)))

Our first job was to cut banana trees and pile them up. Leaves, trunks and dry leaves separately. We were divided up into groups and all teams were assigned a volunteer coordinator, who was not only really nice and helpful, but very funny as well. They even gave us Thai language lessons one night :).

We hopped on the back of a truck and went to the banana fields. We made a competition, who can cut the tree in one with the machete. The coordinator won, no surprise there. It was steaming hot and the work was tough. I have so much respect for farmers now. But elephants eat a lot so we had to cut a lot of trees. We went to the corn fields the next day, which was the worst job.  We were accompanied by a group of Thai guys, as they knew how to cut the corn efficiently. We carried the big piles to the truck. We had a „buffet” lunch in a wooden „hut” next to the rice fields. I watched farmers before sitting by the rice paddies in the shade and wondered what it feels like to work there, and now I was one of them. The corn was itchy and ants or something else bit me so I still have the bits on my hand, not looking too good.

When we were done and the truck was full of corn we climbed up on top of it and rode home. What an experience riding! When we got back people clapped their hands as they knew it was hard work for us that day. We got the afternoon off, so I took the opportunity of the local woman giving me a massage. It was so relaxing and I could even watch the elephants.

Later we walked by the river to see the baby elephant and his family bathe. He is about 1 year old and he is very cheeky. Very fast and isn’t really aware of this strengths. Me and my room mate both got chased by him J. You really need to be careful and also pay attention to the rest of the family, so they don’t think you want to harm their loved one. Usually elephants don’t attack you , unless they fear you will hurt them. Many of them were abused, so you need to be cautious. You always have to approach from the side and never stand between two or behind one. Many of the elephants are blind or injured in some way. Lek knows all of them personally and it’s amazing that they recognise her.  There is a special bond between them, she is an elephant whisperer, with a unique gift.

I love that cats and some of the dogs are around us all the time. One of the cats just sat on my laptop the other day, making me stop writing the blog:). Most of the dogs were rescued in the 2011 flooding or from butchers (as they eat dogs, mostly in China).

The volunteers at the dog shelter basically clean the cages all day, so they badly need the help of the ele volunteers to walk the dogs. I did that everyday, walked a couple of them and just cuddled a few doggies. I felt so sorry for them, as hardly any gets adopted, although it’s not so complicated or costly to take one home. So if you are willing to get a dog, please adopt one, although I know many dogs need help in Hungary as well. I believe all future dog owners should consider adopting before going to a breeder. There is so many amazing dogs waiting to be loved at shelters.

Next day we worked in the elephant kitchen, unloaded a truck of watermelon and piled them up on the shelves. Then we washed the pumpkins, later we collected branches. The rest of the days we were cleaning the sleeping areas of the elephants from poop and dry banana leaves or dug wholes for more fences. Which by the way was amazing to see a couple of days later being done. It is wonderful to feel you don’t only help with money but with your own hands too. We were taken around the park for elephant walks, so we could spend some time with each herd. Elephants live in teams of 3-5 and some of them live alone, away from the rest, as they might be dangerous to others. A whole new part was built for them, so they can happily and safely live there. I was fortunate to experience moving one of them, Hope, to his now home. Lek was so happy, as they no longer need to keep him tied up, which they obviously hated.

In the morning we did yoga in the massage room, which is open air and overlooks the elephants. It was fantastic! After breakfast I watched the elephants as they were let out of their cages, so they can spend the day free and happy. It was amazing to watch their habits, how they wait up for each other and not move until the entire herd was out. It is adorable how they look out for their families.

One night the trainer of the elephants spoke about positive reinforcement training. She used to work with dolphins and whales in fun parks, but she left as she realised it’s not good for the animals. She is not teaching them acts, but getting them to happily lift their legs if they need medical attention or follow their mahouts. They don’t use hooks or anything else, just food as treat, to persuade the elephants. I truly hope they will be able to succeed in showing the effectiveness of it to the other camps.

I feel so much gratitude for all these beautiful experiences and all the information I’ve learnt here. I decided to adopt a dog if I go home and do volunteer work as well. We can achieve a significant difference with even a tiny help and changes. If you can’t help any other way, because of lack of time or money, just do it with your words. Support a good cause!

Help to spread the message of an organization or just tell people to treat animals right, and humans as well. Now I can see what a huge difference one person can make and the more we help, the better the world will be. Don’t waste your energy and time on bad things or thoughts, like hate, stress, fear or gossip. Just think positive and do good! Hurrah for the elephants, dogs and other animals, let’s take good care of them!:)

Chiang Mai

IMG_6819

Utoljára 10 éve jártam itt, amikor a főiskolai gyakorlat keretében egy hotelben dolgoztunk. Hárman jöttünk ide északra, ketten pedig egy bangkoki szállodában gyakornokoskodtak. Fantasztikus hónapok voltak, most érzem át igazán, micsoda mázlisták voltunk, hogy egy ilyen helyen tölthettük a gyarkolati időt! A gyakorlat után pedig dél Thaiföldön utazgattunk a szigetek között 3 hétig. Bár emlékszem akkor megdöbbenve vettük tudomásul, hogy ausztrálok, nyugat és észak európai fiatalok százai utazzák be Ázsiát fél vagy egy évig. Akkor ez elképzelhetetlen volt számomra és azért is hálás voltam, hogy egyáltalán láthattam a szigetek nagy részét. Az egész idő egy hatalmas buli volt, két három naponta más szigeten voltunk. Minden este parti és pasizás / csajozás, kinek mi. Nagyon komoly sztorikat tudnék mesélni, vicceseket és most már kevésbé vicceseket, de nem teszem. Ha kíváncsi vagy, egyszer egy pohár bor mellett mesélek a 23 éves KVIF-es gyakornokok kalandos utazásairól:).

Chiang Mai Thaiföld második legnagyobb városa, de Bangkokkal ellentétben nyugodt és imádni való. Csodás hegyek veszik körül, egy két óra autózással a hegyi törzseket is meg lehet látogatni és betekinteni a mindennapi életükbe. Egy hetem van, mielőtt az elefánt farmra indulok az önkéntes munkára. Úgy döntöttem végül, hogy nem megyek trekkingelni a hegyi falvakba, sem Chiang Rai-ba megtekinteni a híres fehér templomot, hanem olyan dolgokkal fogom tölteni az időt, amik igazán érdekelnek és csak lazítok. Ez is egy álom beteljesülése. Hányszor gondoltam arra otthon, hogy egy teljes hétig csak arra szánok időt, amire én szeretnék!

IMG_6806 IMG_4217

Reggel korán keltem, jógáztam és meditáltam. 9-re jártam chi kung, utána pedig tai chi órára. Az első az élet energiával foglalkozik, légzés, meditáció. A tai chi ugyancsak az energiákkal dolgozik, de egy küzdősport. Bár nem lettem harcos bajnok, nagyon érdekes volt megtapasztalni mindkettőt. Utána elsétáltam a közeli templom kertjébe, amit azért imádtam, mert árnyékos volt, illetve buddhista üzenetek voltak a fára felszerelve kis táblákon. Itt olvastam egy picit, vagy naplót írtam, majd elindultam a megszokott ebéd helyemre. Ez az étterem lett a kedvencem, mert istenien főztek és barna rizst is lehet rendelni. Minden nap itt ettem, isteni curryket, sült zöldségeket, zöld papaya salátát. Imádom ezeket a kajákat! Nem is eszem nyugati ételeket, de ha ritkán mégis, nagyon eltelítődöm!  Utána sétáltam, vagy pihentem egyet, majd elmentem egy közeli kávézóba, ahol blogot írtam, vagy a coaching-al foglalkoztam. Ittam egy jó kávét és moziztam az embereket közben. Este elsétáltam a helyi boltba, a Seven11-be, ahol megvettem a másnap reggeli joghurtot és az esti gyümölcs adagomat. Egyik nap még a Vang Viengi lányokkal is összefutottam, akikkel együtt csordogáltunk a gumibelsőben a folyón és ittuk a koktélokat. Ők néhány nap múlva mennek haza a 4 hónapos útjukat befejezve. Ez engem is elgondolkodtatott. Milyen lesz hazamenni? Annyira szeretek itt lenni, nagyon fog hiányozni Ázsia. Mindenképp szeretnék minden évben ide visszajönni. Bár nagyon várom, hogy lássam a szeretteimet, barátaimat és a megszokott otthoni helyeket, itt is teljesnek érzem magamat, csak máshogy.

IMG_6782 IMG_6784 IMG_4215 IMG_6823

Az utolsó napon elmentem egy thai főző tanfolyamra, egy farmra, a városon kívül, hogy megtanuljam elkészíteni a kedvenc ételeket. Otthon is szeretnék ilyen isteni ételeket enni! Szerencsére meglehetősen egyszerű őket elkészíteni! Annyira könnyűnek érzem magam a sok zöldségtől és gyümölcstől! De mivel pont nyáron megyek haza, nem lesz otthon sem gond ezzel. Jöhet a jó kis lecsó és görögdinnye!

Most irány az elefánt farm, teljes izgalomban vagyok, hogy egy egész hetet tölthetek el a kedvenceimmel! Már most könnyes a szemem a boldogságtól, ha rágondolok, hogy ott vannak körülöttem:). Ezzel életem egyik legnagyobb álma válik valóra!

IMG_4255 IMG_4252 IMG_4232

 

Chiang Mai

It has been 10 years since I lived here for months during college. I spent my internship in a hotel with two other students. Other two stayed in Bangkok in a hotel. We’ve spent amazing months here and it’s now that I can fully understand how lucky we were. After the hotel work we went island hopping to Southern Thailand. We slept on different islands every 2-3 days and it was one major party. We had so much fun, its amazing. I remember how shocked I was to learn that hundreds of western and northern Europeans, Australians etc are travelling around Asia for months or even a year. Same age as us. We felt lucky even to have the 3 weeks. Back then it was impossible to imagine that one day I will be able to do the same. Maybe if I don’t see then that this is possible, I never think of coming here. I could share some pretty fun stories of the college trainee kids from Hungary having fun in Phi Phi or Koh Lanta, but I won’t. Some really funny, some really crazy. If you are really interested I might share a person:).

Chiang Mai is the second biggest city in Thailand, but totally opposite of Bangkok. It’s calm and lovely. Surrounded by beautiful mountains, with a few hours drive you can reach the nearby hill tribe villages. I have a week here, before going to the elephant farm for the volunteer work. I decided not to go trekking or visit the white temple in Chiang Rai.  I will spend my time to chill out and do things I love. This is also a dream come true. How many times have I thought back home to do nothing for a week, just things I want to do!

Every morning I woke up early to do yoga and meditation. Then I took a morning class of chi kung, than an hour of tai chi. The first works with life energy, breathing, meditation. Tai chi as well, but it’s a martial art. The time was very little to experience both, but at least I got a peak of what they are and had a really great time. Then I walked to the nearby temple, which I loved. It had a great garden with lots of shadow and Buddhist messages were put on the trees. I read a book or wrote a few thoughts in my diary. Then I walked to my favourite restaurant, which was wonderful. Great vegetable dishes, brown rice. Chicken curry. Yum:). Later I took a walk, or just had a rest. In the afternoon I went for a coffee and wrote the blog or studied about coaching methods. I drank my coffee and watched people walk by. Then I took a walk to the nearby Seven11 store to buy some fruits and yoghurt.

Last day I took a cooking course on a farm so I can learn to prepare these delicious dishes and cook it at home. Luckily it!s not that complicated to cook Tom Yum soup or the curries.  I feel so light eating all these vegetables and fruits. Since it’s summer soon in Hungary I can do the sames there, lecso, watermelon, here I come!

I am going to the elephant farm next and I couldn’t be more excited!!! I am spending a whole week with my loves!:)) I am become sentimental just thinking of going there. This is truly a dream come true!

8 napos meditációs élmények

 

IMG_4160

8 nap, 0 vacsora, 0 beszélgetés, napi 7 óra meditáció, 1 millió gondolat, 1 cél. Hát röviden összefoglalva, így teltek a napok.

Évekkel ezelőtt, amikor már be mertem vallani magamnak azt a rémisztő gondolatot, hogy talán nem a jó úton haladok és baromira elmennék Ázsiába, látni, tanulni és igazán élni, már akkor tudtam legbelül, hogy a meditáció fontos része lesz még az életemnek. Otthon néha próbálkoztam a meditálással, de általában nem volt másra jó, mint eltervezni a napomat, vagy ábrándozni valamin. Nem tudtam a semmire gondolni.  Aztán elmentem egy Vipassana meditációs tanfolyamra, heti két óra, 8 héten át. Imádtam a munka után, keddenként belevetni magamat a nyugalomba. Hozzáteszem, hogy akkor még a fekvő meditáció is kényelmetlen volt és a testem olyan fájdalmat produkált, hogy képtelen voltam 5 percnél tovább ülni vagy feküdni. A testi fájdalmon kívül konkrétan azt is éreztem, hogy legszívesebben széttörnék egy 12 darabos tányérszettet és üvöltenék a dühtől. Hát igen, a meditáció ilyen, nem tudhatod, hogy milyen energiákat szabadít fel :). Most már rendkívül hálás vagyok, hogy így történt, és megtapasztaltam, hogy mire képes az ego, hogy „megvédjen” minket az igazi énünktől, aki a mostban él, boldog, és nem korlátozza magát a ránk pakolt társadalmi normákkal és korlátozó hiedelmekkel. Nem mondom, hogy könnyű volt a 8 nap, de azt bizton állítom, hogy életem egyik legcsodálatosabb élményén vagyok túl.

Chiang Mai városától 12 km fekszik Doi Suthep, Thaiföld északi részén. Az itt található Buddhista templom az egyik legszebb, amit valaha láttam. Néhány száz meredek lépcső vezet el a meditációs központba, a dzsungel belsejébe, ahol csak a madarak csicsergése és a gekkók éneke kelti életre a táj csendjét. Ez a mini paradicsom azért jött létre, hogy minket, szerencsétlen, idegbeteg, stresszes, materiális nyugati lelkeket helyre tegyenek és kézen fogva visszavezessenek arra a helyre, ahol minden kezdődik és összeér, a valós énünk megtalálásához, amit nem fed be a sok gondolat, hiedelem és félelem. Segítenek kisöpörni, hogy a lerakódások alatti fény ismét megjelenjen. Mindezt ingyen, csupán adományt „kell” felajánlani. Teljesen meg vagyok hatódva, hogy egy Buddhista szerzetes és csapata, azon dolgozik, hogy az én életemet szebbé tegye, önzetlenül, örömmel.

A Vipassana meditáció a Buddhizmus egyik eszköze, hogy megtisztítsuk az elmét és tisztán lássuk az életet, amilyen valójában. Nem kell Buddhistának lenni, vagy Buddhát imádni, bárki alkalmazhatja. Bár a Buddhizmus ismerte fel leginkább a jelentőségét (a kereszténységben is jelen volt), igazából egy olyan egyszerű eszköz a kezünkben, ami segít lecsendesíteni az elmét és felismerni a korlátainkat. Óvodában elkezdeném tanítani, sok más dologgal egyetemben:). Azt hiszem a matek és kémia mellett talán azt is fontos lenne megtanulni, hogyan legyünk boldogak, hogyan szeressük magunkat és vállaljunk felelősséget a saját boldogságunkért. Mert itt kezdődik minden.

IMG_4093 IMG_4069

Két technikát alkalmaztunk, egyéni ülő és járó meditációt. Minden délután jelentkezni kellett a vezető szerzetesnél meditációs konzultációra, aki egy mosolygós, kedves bácsi és  akkora tudással rendelkezik az emberekről, hogy csak ámultam és bámultam. Lépésről lépésre haladtunk, szép lassan. Első nap 15-15 perces blokkokban, felváltva kellett meditálnom. Ha nagyon elfáradtam, akkor kimentem sétálni az erdőbe. Az ülő meditáció közben figyelni kellett a légzésemet és teljesen arra fókuszálni a gondolatokat. „Emelkedés, Süllyedés”. Majd konstatálni, hogy ülök. Majd napról napra, egyre több pontot érzékelni a testemen gondolatban. Az utolsó napon ez így nézet ki: „ Emelkedés, Süllyedés, Ülés, Érzékelés 1. Pont…Emelkedés, Süllyedés, Ülés, Érzékelés 2. Pont…” és így tovább. Mivel ennyi dologra kellett figyelni, teljesen lekötötte az elmémet. Míg az első napokban az volt nehéz, hogy a gondolatok cikáztak a fejemben (csupán az idő 20-30%-ban tudtam elengedni a gondolatokat és a meditációra, a légzésre koncentrálni), az utolsó napokban annyira benne voltam a meditációban, hogy el akartam aludni. Általában délutánonként volt a mélypont, amikor elegem lett a sok ülésből és a lelassulásból, illetve az egyik nap teljesen elvesztettem a kontrollt és azt hittem belehalok, még a fekvő meditációba is. Az idő nagy részében viszont imádtam, hogy magammal foglalkozom és hihetetlen boldogságot éreztem.

A járó meditáció pedig így működött: „ Sarok fel, emelkedés, mozgatás, földre le”, minden lépésnél, nagyon lassan. Teljesen más, mint az ülő, mert itt nyitva van a szemed, nem mész olyan mélyre gondolatban szerintem, viszont remekül eddzed az elméd, hogy összpontosítson.Négy helyszín állt rendelkezésre a meditáláshoz, egy nagy terem, ahol mindenki a saját, kb 6-7 m hosszú szőnyegén tudta végezni a járó és ülő meditációt. Egy kis kápolna jellegű épület az erdő szélén, egy kisebb terem és a saját szobád.

A napunk reggel 5-kor kezdődött, ami az elején halál volt. Fél hatkor irány a kis terem, ahol a Dhamma beszéd egy órán át tartott. A szerzetes (angolul monk, általam adott becenevén, monki) mindig más témáról beszélt. Pozitív gondolatok fontossága, tégy jót és jót kapsz cserébe, más emberek milyen problémákkal küzdenek, miért jó a meditáció, hogyan legyünk boldogak. Hihetetlen, hogy a Buddhizmus alap gondolatai teljesen megegyeznek spirituális elvekkel, a vonzás törvényével, vagy a nagy motivátorok gondolataival. Hát persze, hiszen olyan egyszerű! TE vagy a legfontosabb a te életedben, szeresd magadat és másokat. Adj sok jót és pozitív gondolatot és kövesd a szívedet. A gondolataiddal teremted a valóságodat! Olyan egyszerűen hangzik, bár tudom, hogy idő kell, hogy megértsük a szavak fontosságát. Nekem megközelítőleg 10 év fejlesztő és önépítő munka eredménye. Van akinek ez természetesen jön, aki hamar ráérez, de van aki úgy éli le az életét, hogy soha sem érti meg ezeket az alapelveket. Angolul van erre egy nagyszerű kifejezés, clueless marad :), sajnos.

Eztán egy rövid pihenő, amikor is a legélelmesebbek, köztük én is, bevonultunk a meditációs terembe, egy halom párnát vettünk magunkhoz és „fekvő meditációt” végeztünk egészen a gong jelzésig, ami a reggeli elkészültét jelezte. A reggeli általában thai sült tészta volt, néha leves. A koriander szerencsére, csak néhány ételben jelentett gondot:). Reggeli után egy hideg zuhany, mert meleg víz nem volt. Annyira hozzászoktam ehhez, hogy később a szállodában is hideg vízben zuhanyoztam egy két napig :). A lányok és a fiúk amúgy külön épületben voltak elszállásolva. Négy ház volt, mindegyik kétszintes, szintenként 5 szobával és közös fürdőszobával. A szobámban csak egy egyszerű ágy volt és meditációs párnák. És szúnyogháló!! Ami nagyon fontos volt, mert halálra paráztam magam előre, hogy óriás pókok és mit tudom én mik lesznek még az ágyam alatt is. A weboldalon ugyanis megemlítik, hogy néha vannak kígyók és százlábúak. Na köszi! Akkora mázlim volt, hogy a szobám teljesen be volt védve és egy két kószáló hangyán kívül semmi sem volt benne. Szerencsére a meditációs teremben csupán az utolsó nap mutatta meg magát egy előttem elsiető néhány centis skorpió. Ugyanis, ha ezt az első nap látom meg, mondjuk az ágyam mellett, akkor hazáig futok :). Örülök annak is, hogy mivel semmilyen bútor sem volt a szobámban, remekül be lehetett látni a kb 8 négyzetméteres területet. Igazán jól belaktam a kis szobát, a meditációs párnák egy részéből készítettem éjjeli szekrényt és ruhás szekrényt is.

IMG_4094 IMG_4118 IMG_6759

A reggeli készülődés után jött az első blokk meditáció, 8 és 11 óra között. Ezt mindig lelkiismeretesen elvégeztem. 11-kor ismét gong jelezte ezúttal az ebédet, ahova sietve, korgó gyomorral érkeztem. Szedtem – a börtön tálcára – egy nagy adag rizst és a háromféle, ízletes vega ételből is. (kivéve, ha megcsapta az orromat a koriander jellegzetes, szúrós, szörnyű szaga). Lassan ettem, minden falatot megrágva, hiszen ez volt a nap utolsó étkezése és még messze volt a másnap reggel. Utána elmostam a találkámat és örömmel vetettem bele magamat a shoppingolás élményébe, az „élelmiszer bolt” kínálatába. Vettem egy 100%-os gyümölcslevet és micsoda élvezet volt kiválasztani, hogy melyik fajtát válasszam aznapra! Illetve került még a kosárba egy kakaó por, amit meleg vízzel felöntve fogyasztatottam este, a nap fénypontjaként nyugalomban, a szobámban az egész napos kemény meditáció jutalmaként.

IMG_4108

Ebéd után az első napokban muszáj volt szundikálnom egy nagyot, de ez szép lassan feleslegessé vált, azt hiszem a meditáció hatására tényleg kevesebb alvásra van szükségem. A fő monkik napi 3-4 órát alszanak csupán. Délután ismét meditáció, este 6-ig, amit csak a riportolás szakított meg 2 körül. Itt mindig kaptam újabb feladatot és kérdezhettem is. Fantasztikus kérdés ötleteim voltak, pl. Buddhán kívül kinek sikerült megvilágosodnia az elmúlt, mondjuk 100 évben? Vagy másból is előhoznak szexuális fantáziákat a hosszú meditálós órák? Na ezeket címkéztem meg úgy hogy „MEGA ELKALANDOZÁS”, alarm, alarm!! Ugyanis ha a gondolataid elkalandoznak, nem kell rájuk figyelned, annyit kell konstatálnod, hogy ott vannak és megjelölni őket: „elkalandozás”, amíg el nem tűnnek.

Este hatkor ismét csoportos program volt, közösen énekeltünk buddhista, páli nyelvű szövegeket, amiből egy szót sem értettünk, de pont ez volt a lényege. Azért tette bele a „tanrendbe” a tanárunk, mert fokozza a koncentrációt, hogy figyelni kell a néha 50 betűs szavakat. Volt egy két dal, aminek olyan kellemes dallama volt, hogy a mai napig dúdolgatom magamban. Amikor ezeket énekeltünk, látni lehetett, hogy mindenki élvezni, még enyhe táncmozdulatok is voltak, persze észrevétlenül. 🙂 Majd egy rövid záró gondolat blokk következett. Imádtam ezeket, bár hozzáteszem, hogy a monki angolját az elején nem igazán értettem. A végére 95%-os sikerrátára fejlesztettem a megértését. A dalolás után meditáció, vagy alvás következett, kinek mi. Nálam ez mindig máshogy alakult, de két dolog biztos volt. Az esti hideg zuhany és a kakaó!

IMG_4102 IMG_4177

Az egyik este részt vehettünk egy Buddhista szertartáson a templomban, ami gyönyörű volt. Egy lótusz virággal kellett háromszor  körbesétálni a templomot, majd közösen énekelhettünk a monkikkal. A naplemente olyan csodálatos volt, hogy még fent maradtunk páran megcsodálni. Mintha egy mesébe csöppentünk volna. Narancssárga és rózsaszín fények, a sztupa arany csillogása, a narancssárga lepelbe öltözött szerzetesek, a füstölők megnyugtató illata. Aznap este egyszer megszegtem a némasági fogadalmat és beszélgettünk páran arról, hogy ki miért jött. Voltak olyanok, akik 21 napra jöttek, amiből az utolsó 3 nap alvás nélkül történik. Wow, azért ez nem semmi! Bár ismerek olyat, aki elvonult egy évet meditálni! Azt hiszem most kezdem csak megérteni, hogy micsoda teljesítmény ezt végig csinálni!

IMG_4151 IMG_4157

Végül, miben segített nekem a 8 nap meditáció? Segített lecsendesíteni az elmémet, elengedni félelmeket és korlátokat. Közelebb kerültem magamhoz és a céljaimhoz. Az esetek sokkal nagyobb részében, ha jön egy negatív gondolat, vagy korlátozó hiedelem – és ilyen bőven volt- egyszerűen tudomásul veszem, hogy ott van és megcímkézem. Így sokkal könnyebb elengedni. Egyszerűen elkapom, ha negatív gondolataim vannak, így le tudom őket állítani. A gondolataink nagy részének nem vagyunk tudatában, ezért fontos, hogy jobban rájuk tudjunk fókuszálni és ne vonja el az „élet zaja” teljesen a figyelmünket, a mostban legyünk és figyeljünk. Az agyunk egy számítógép, ami mindent elraktároz. Mindent! Én úgy döntöttem, hogy minél több pozitív gondolattal szeretném megtölteni! Minél többször vagy dühös, agresszív, féltékeny, minél többször utálod magadat és másokat, annál több kárt okozol magadnak. Ezért olyan fontos a tudatosság! Ehhez segít hozzá a meditáció! Kicsit olyan érzés, mintha letöltöttem volna egy vírus irtó programot, ami jelez, ha negatív a gondolat, ha egy korlátozó hiedelem jelenik meg. Feljön egy figyelmeztető ablak és nekem csak annyi a dolgom, hogy ráklikkelek és eltűnik :). A program még nem a legújabb verzió, de így is egész jól működik!

 

8 days, 0 dinners, 0 talking, 7 hours of meditation a day, a million thoughts, 1 goal. Shortly, my meditation experience.

Years ago, when I was brave enough to realise that I should make some changes in my life, travel to Asia to see and live, I knew meditation will be an important part of my life. I tried meditating before at home, but all I actually did is plan my day or daydream. I could never not think. Then I took a meditation course, 2 hours a week on Tuesdays. I loved these classes, after a stressful day. Back then even lying meditation was painful both for my body and mind. My body actually produced pain, that I couldn’t bear. I couldn’t lay on the ground or sit for even 5 minutes. Also I felt angry and could break a bunch of plates and scream. Well, that is meditation, you never know what comes up. Now I am really grateful for doing this course, as I experienced most of the negative stuff there. I understood what the ego is capable of to „protect” us from finding our real selves, who is happy, lives in the moment and doesn’t put barriers to life, with the limiting believes and fears. I don’t say the 8 days was a fairytale, but I can truly feel that this was one of the most amazing experience in my life.

Doi Suthep lies 12 km from the city of Chiang Mai. There is a scenic Buddhist temple on top of the mountain. A couple of hundred steep steps from here and you arrive to the international meditation centre. It is in a forest, with birds and geckos singing. It’s like paradise, tranquil and peaceful. It was founded to help the stressed, mad, material „loosers” of the Western world and hold their hands to walk them back to the place where it all started, finding our true selves. Which is not covered with layers of thoughts, negative thinking patterns, fears. To get to the light below that. All this for free, just for a donation, with love.

Vipassana meditation is the tool of Buddhism, to calm the mind and clear it to see the life, as it truly is. You don’t have to be a Buddhist or love Buddha to practice it. This is not religious. Although Buddhism uses it the most, even Christian priests used meditation in the past. I would start to teach the benefit of it and many other things in kindergarten. It would probably be also important for people to know how to be happy, how to love themselves and how to take responsibility for their own lives. Next to maths and chemistry.

We used two techniques, individual sitting and walking meditation. I had to report each afternoon to the head monk on my progress…or non progress. He was a sweet, smiling man with enormous amount of knowledge of people. I learnt the meditation step by step, slowly. The first day I had to meditate 15-15 minutes of walking and sitting. One after each other. If I got tired, I went for a small walk among the trees. During sitting meditation I had to pay attention to my breathing and focus my thoughts only to that. Rising, Falling, Sitting. Then day by day focus on points on my body. Rising, Falling, Sitting, Touching point 1. Rising, falling, sitting, touching point 2. And so on. Since I had to focus on so many things, it totally occupied my mind. In the first days the hard part was to keep focused, only 20-30% of the time I was able to stay in the meditation. The last days I was so much into it , that I wanted to fall asleep all the time. Usually the breakdown was in the afternoon, when I had enough of meditation. I felt if I have to spend one more minute doing this, I go crazy. There was one day when it was especially hard. I didn’t know how to gain back motivation to do this. The rest of the time I loved it and felt relaxed. I felt really happy.

The walking meditation was different, as I had my eyes open. It’s not so deep as the sitting one, but a great tool to train your mind. Heal up, lifting, moving, putting. Very slowly. Than the other leg. Heal up, lifting, moving, putting.

There were 4 areas to mediate at. A big meditation hall, with 6-7 m long rugs for everyone to do the walking meditation, with cushions to use for sitting mediation. A smaller room, where the Dhamma talk and chanting was held. A temple and your own room. I usually spent all the time in the big room. Our day started at 5 AM, which was horrible at first. Dhamma talk at 5.30, which lasted an hour. I loved how the monk talked about simple things to make life happy. Positive thoughts, info on meditation, how to be happy, do good deeds, other people’s problems etc. It’s unbelievable that the basic Buddhist teachings are the same as spiritual learnings or the law of attraction. Of course, there are simple, basic truth of life. You are the most important in your life, love yourself and others. Do good deeds, give love, think positive and follow your heart. It sounds so basic, but I know how hard it is to understand the real meaning behind the words. I took me good 10 years of self improvement to get them. Some people get it naturally, but some never get to this stage and stay clueless for all their lives. Unfortunately, so many.

After the Dhamma talk,  a short break of „lying mediation” on the cushions until the gong called us for breakfast. It was usually Thai style fried noodle or soup. Followed by a cold shower, as no hot water was available. I got so used to this, that even back at the hotel in Chiang Mai I wanted to use cold water. Girls and boys slept in different buildings. There were 4 of them, 2 stories each, with 5 rooms on each floor. All of us had their own room. It was basic, a bed with a pillow and blanket and meditation cushions. No cupboards and anything else. One more important thing, mosquito net!! As I was terrified thinking about what creatures I will have in my room. This is the jungle! It even says on the website that there might be snakes or centipedes. Thanks, that’s sweet! I was really lucky, as the only pets I had, where a few ants! I saw a scorpion in the meditation room on the last day. If I see it on the first day, well, that would make me run home for sure! I was happy the room didn’t have too much furniture, as you could see every corner and monitor the entire room. From the cushions I even made a little cupboard for myself and really enjoyed my room!

After breakfast came the first 3 hours of meditation until the second gong at 11. Lunch was rice and 3 veggie meals in buffet styles on the prison plate I called it. It was really tasty. After lunch I washed my plate and started the highlight of the day. Shopping in the „store” and selecting which fruit juice I would like to drink in the afternoon. Veggie mix or plain pomegranate? And I loved this moment of the day! I also bought the cocoa powder mix, which I drank for dinner mixed with hot water. Second highlight of the day! After lunch I took a short nap, which I didn’t need any more after 3-4 days. Meditation does change your sleeping habits. The head monks sleep about 3-4 hours a day max. Then meditation, reporting to the monk, meditation. I always got new things to practice and by the last day I had to do 25 minutes of sitting, 25 minutes of walking mediation one after each other. You could also ask questions. I had great question ideas, which I never asked. Who got enlightened in the last 100 years? Do others also experience sexual distractions in the form of fantasies? I labelled these thoughts as MAJOR THINKING, alarm! As you had to tag your thoughts if they came. Just state they are there, and say thinking until they go away and you can focus on your breathing again. Chanting at 6 pm, where pali language Buddhist songs were sung by us. Its a form of mediation, not worshipping or anything like that. You simply need to focus on reading out the words. Some of the poems had really good rhythms, so you could see how much the team was enjoying to sing it. Then a couple of thoughts from the monk about life. Which I always enjoyed so much! In the beginning it was really hard to understand him, but later I had 95 % strike rate of understanding. In the evening individual meditation and sleeping. One was for sure, shower and hot cocoa!

We were lucky to participate in a Buddhist celebration one evening. We had to walk around the temple with a lotus flower and offer it. We chanted with the monks. It was like a fairytale. The sun was just setting, orange and pink sky, smell of the inscent sticks…beautiful. Some of us broke the rule of silence for a few minutes and stayed up the terrace to watch the lights of the city and talk about why we are here. Some of the people came for 21 days, and did the last 3 days is without sleeping. Wow! Although I know someone who spent a year meditating. Now I’m starting to get what an accomplishment that is!

Last, how this 8 days helped me? It helped me to calm my mind, let go of some of my fears and limits. I got closer to myself and to my goals. In a much larger percent of time I realise negative thoughts and thinking patterns. I just simply state they are there and let them go.

We are never aware of all of our thoughts, that is why it is so important to be mindful. To calm down, focus and not get blown away by the noise of life. Our brain is like a computer, it files everything! EVERYTHING! I decided to fill it up with as many positive thoughts as possible! The more you are angry, aggressive, jealous, the more you hate yourself and others, the more damage you cause for yourself. That is why it is a must to be aware of your thoughts! Meditation helps you to achieve this! It’s like I downloaded this virus killing program, which alarms me if there is a limiting belief, a negative thought. A window pops up and I just have to click on it, to delete it! It’s not the latest version yet, but still pretty much working:)

Burma IV. : Yangoon

IMG_6591

Hajnali 5-kor be is gurult a buszunk a pályaudvarra. Innen még fél óra volt a hotel, ahol már nem volt olyan profi a fogadtatás mint Mandalayban :). De hát ez egy nagyváros! Hatalmas sugárutakkal, rendezett, virágokkal teli parkokkal. Még nálunk sincsenek ilyen csodaszép tavak és parkok. Sokkal fejlettebbnek tűnik mint Vientián (Laosz) vagy Phnom Penh (Kambodzsa).

Én bedobtam a szunyát még néhány órára, majd elindultunk bevenni a várost. Pont úgy éreztem magamat, mint aki hajnalig bulizott. A Shwedagon pagoda a legnagyobb látványosság, így azzal kezdtünk. Egy hatalmas arany pagoda, több tucat Buddha szoborral. A legszentebb hely, állítólag Buddha néhány hajszálát itt őrzik. Ezután átsétáltunk a közeli tavakhoz és kerestünk egy éttermet, mert ekkor már kb. 4 órája sétálgattunk a dög melegben. Picit nehezen viseljük a megfagyunk, megsülünk váltakozását, bár azt hiszem mostanság inkább a másodikban lesz részünk. Ami még nehezemre esik, hogy a cipőt minden pagodában le kell venni. Azt már megszoktam, hogy fekete a talpam és minden este sikálni kell, de olyan rohadt forró a kő, amin mezítláb kell járkálni, hogy fizikai kínokat él át mindenki :).

IMG_6598 IMG_6582 IMG_6627

Érdekes, hogy itt a Buddha szobrok körül heverednek le az emberek délután, hozzák még az ebédet is, vagy szundítanak egyet. Otthon, egy templomban, azt hiszem eléggé kinéznének minket, ha megterítenénk ebédre. Pedig olyan emberközeli az egész, ahogyan élik az életüket a templomban, a szobrok előtt.

IMG_6618

A belvárosba is bementünk, ahol már teljesen mások az emberek. A fiatal fiúk nem viselnek szoknyát, trendi cuccokban járnak és nagy a nyüzsgés. Még az arcok is teljesen máshogy néznek ki. Az indiai hatás nagyon érződik. A világháború után rengeteg indiai és kínai települt be. A japánok irányították a várost és bevándorlók lepték el az országot. Állítólag Yangoon lakossága akkoriban majdnem teljes mértékben indiai volt.

Yangoon egy igazi főváros, nagy és zajos. Itt is kedvesek az emberek, de sokkal inkább távolságtartóak. Szerintem nincs annyi látnivaló, egy nap teljesen elegendő arra, hogy bejárjuk, de mivel olyan fáradtak voltunk, mi megbontottuk két napra.

Még az Aung San tábornok múzeumba is elmentünk, akit nemzeti hősként tisztelnek. Az ő segítségével érte el Burma a függetlenséget az angoloktól, habár szövetkezett a japánokkal, akik ugyan segítettek megszabadulni az angol uralomtól, de később ők is gyarmatként bántak Burmával, elég csúnya dolgokat művelve. Az ő lánya Aung San Suu Kyi, a szabadság harcos.

Yangoon az egyik legrendezettebb ázsiai város, ahol eddig jártam. A belvároson kívül csodaszép parkok és tavak sora várja a városiakat, valamint hatalmas villák és villaparkok. Néha olyan, mintha nem is Burmában járnánk. Óriási a különbség a vidék és a főváros között. Itt nem is gondolná az ember, hogy az egyik legszegényebb országban sétál, sőt, inkább lenyűgözi a sok park és villák. Később, a szegény negyedbe eljutva, már látom, hogy ez csak látszat.

IMG_6691 IMG_6648 IMG_6641

Meglátogattuk a fehér elefántokat is, akik albínó elefántok és igazából halványszürke a színük egy pici rózsaszínes beütéssel. Bár mély tisztelet övezi ezeket az állatokat, egy beton emelvényen tartják őket, amit nem igazán értettünk, hiszen egy hatalmas kert volt körülöttük. Tájékozódni sajnos nem tudtunk, mert senki sem beszélt angolul, de remélem, hogy jól tartják őket és sokat sétálnak a környező zöld területen.

Az útikönyvünkből kinéztünk egy helyi éttermet, amiről azt írták, hogy a yangooni elit és a követségi dolgozók kedvence. Hát eljöttünk! Persze angolul senki sem beszélt igazán, angol nyelvű menü sem volt, de ketten megebédeltünk kb 2000 Ft-ból.  Kaptunk még zöld teát és édességet is, valamint legalább 5 fajta szószt az ételekhez, nagyon finom volt!

Megpróbáltam a Thai követségen elintézni egy két hónapos thai vízumot. Gondoltam odaugrok és 5 perc alatt elintézem :). Arra nem számítottam, hogy legalább 150 burmai fog tolongani a bejárat előtt, úgyhogy nem csak hogy nem intéztem el, de még egy kérdést sem tudtam feltenni valakinek, mert oda sem fértem a bejárathoz :).

Utolsó két nap az arany sziklához utaztunk, ami kb. 3 óra autóútra van. Egy sofőrt fogadtunk autóval és beszerveztük az egyik lányt, akivel Mandalayban korábban utaztunk már. Megálltunk egy Bago nevű városban, ahol két óriási fekvő Buddhát láttunk, valamint egy óriási élő pitont, legalább 5 M hosszú és 30 cm széles volt. Nagyon durván nézett ki!

IMG_6688 IMG_6659 IMG_6672

Az arany sziklához kb egy óra alatt lehet eljutni a városból, ahol megszálltunk. Teherautókon lehet feljutni, amikre padokat szereltek. Egy autón 45 ember van, jól összezsúfolódva kanyarogtunk fel a szerpentines úton. Megközelítőleg 10 percenként kellett megállni, egyszer fizetni, majd hogy egy pasi el tudja hadarni, hogy adakozzanak a helyiek (mivel arany papír lapot helyeznek az arany sziklára), majd félreálltunk, hogy a lejövő teherautók le tudjanak jutni a hegyről. Azért láttam magam előtt a nagyvállalatoknál dolgozó barátnéimat, biztosan tudtak volna hatékonyságot növelni:). Menet közben a közelgő víz fesztivál is megmutatkozott, ugyanis a lefelé jövő helyiek vizes palackból locsoltak minket :). Az ünnep miatt rengeteg helyi volt fent a sziklánál, hiszen ez az egyik legszentebb Buddhista hely Burmában. Gyékényeken gyülekeztek egymás mellett a piknik kosarakkal. Van fent a hegyen egy falu is, ami annyira mocskos volt, hogy elég nehezen viseltük. Tele volt szeméttel és még kecske fejet is lehetett venni :). Mindenesetre örülök, hogy eljöttünk ide, mert nagyon autentikus élmény marad számunkra.

IMG_6718 IMG_6708 IMG_6713 IMG_6746 IMG_6744 IMG_6697 IMG_6698

Hazafelé még a yangooni átlag ember életébe is beleláttunk, mert a sofőrünknek haza kellett dobnia valamit a feleségének, így bementünk az ő környékére. Hihetetlen hogyan váltakozik a csillogó villa, a lepukkant bambusz kunyhós negyed utcáról utcára és közben még kisebb szántóföldek is befészkelik magukat. Most láttuk meg igazán, hogy milyen hatalmas szegénység van a háttérben és mennyire látszat csupán az, hogy rendezettek az utak és szépségesek a parkok.

Burmát igazán különlegesen zártuk, ugyanis mikor reggel a járatunkhoz érkeztünk, közölték velünk, hogy mi tegnapra foglaltuk. És hoppá tényleg! Nem tudom hogyan sikerült, de elnéztük egy nappal és elbuktuk a jegyünket egészen Chiang Mai-ig. A barátnőim egyenként gratuláltak, hogy ilyen fantasztikus személyiség fejlődésen mentem keresztül és control freak-ből átalakultam a lazaság mintaképévé :).

Hatalmas szerencsénk volt, hogy volt még jegy az olcsóbb légitársaság járatára, mert ez a hét a legfrekventáltabb az egész évben az ünnep miatt. Chiang Mai így sajnos kimarad Ildinek, egyedül repülök fel. Valamiért így kellett történnie, ha rájövök miért, majd szólok:).

Burma akkor is a kedvenc marad! A végére picit elfáradtunk a kosztól és a portól, de imádtam a sok élményt amit itt kaptunk! Csodálatos emberek élnek itt, öröm volt megismerni őket!:) I LOVE MYANMAR!!!:)

 

Yangoon and the Golden Rock

It was around 5 in the morning by the time we got to Yangoon. Safely: )!! The hotel was a bit further and the welcome wasn’t as warm as in Mandalay, but this is a big city! :). Huge boulevards, beautiful parks and lakes. I believe even Budapest doesn’t have so nice parks. (But forests, oh I miss those forests!!) It looks a lot more developed than the capitol of Lao or Cambodia.

The major site is Shwedagon golden pagoda, which is really mind blowing. It stands huge and proud in the middle of the city on a small hill. It’s the most sacred place in Burma, with some of Buddha’s hair. Next we took a nice walk near one of the lakes. It was sizzling hot, now I really have a hard time with that. You get so tired of the heat..really :). Let me complain one more :), you have to take off your shoes everywhere, which Ildi hated because of the dirt (your feet will turn black in about 2 minutes) and I could scream of the pain I had when walking barefoot on the „oven”, as the floor was like walking on fire in the sun.

It is interesting, that people bring their food up here and just sit around the Buddha statues and have lunch, sleep or chat. What would people say back home if I had my lunch in a temple? They would think I am rude and crazy. It’s weird, but I like it too. It’s feels natural and nice.

Down town is totally different from the towns we’ve been too. Teenagers don’t wear their traditional cloth any more, they have trendy stuff. Even their face looks different. You can feel the Indian influence a lot. (During the war, when Japan was in control, they had Indians and Chinese inhabit the city, they say back then 90% was Indian in Yangoon).

Yangoon is a typical big city, large and noisy. People are nice, but not so friendly as in the countryside. I believe a day is enough to visit all sights, but since we were so tired, we took two days to explore the city. We even went to the museum of general Aung San (father of freedom fighter Aung San Suu Kyi). He had a major part in liberating Burma from the English Colony. Although he allied with Japan and managed to get rid of the English, unfortunately Burma became the slave of Japan for a while. They treated locals like dogs, I won’t describe the horrible details.

Yangoon looks like one of the most organized capitol in Asia. The parks are amazing, huge villas, residential areas. It’s like you are not in Burma, one of the poorest country in the world. There is a huge difference between the capitol and the countryside. And later, when we saw the poor parts of Yangoon, we understood, that most of the blinking we saw, was just the surface and only a small percentage of the people live well. As always, there is a huge gap between normal and very rich.

Have you heard of white elephants? Well, we saw two. They have a lighter grey color than regular eles, with a slightly pink touch to it. We looked up a local restaurant in our guide  book, which was highly recommended. Local business man and embassy staff love this place in lunch time. It’s not fancy, it’s local, good food. So we went. There was no English menu, or an English speaking waiter. But luckily food was on display, so we tried to guess what we’ll be eating. We got extra sauces, dips, soup and even a desert. It was lovely! And really cheap.

I tried to arrange a 2 month visa to Thailand at the Embassy. I thought like it’s gonna take like 5 minutes, but I wasn’t prepared of the hundreds of locals wanting to do the same. I didn’t have a chance…not even to ask how long it would take. Couldn’t even get to the door :).

The last two days we took a trip to the Golden Rock and hired a car with a driver. We asked our friend who we met in Mandalay to join us, so we headed to Bago first. We saw two big, reclyning Buddha statues and a huge snake (5 m long, 30 cm wide), which is worshipped by locals.

Next morning we were up early to visit the Golden Rock. About a thousand Burmese families felt the same that day. (the weekend right before the festival) It was actually great to experience it with them. We were packed to pick up trucks, which had benches on them. 45 people each truck. The ride took about 40 minutes. Again we stopped like I don’t even know how many times. First to pay, than to give some money for charity, than to let the trucks from the hill pass, then I don’t know. The water festival showed itself as we were thrown water by the people coming down the hill. Locals took picnic baskets up with them and spent the whole day hanging out around the temple. Basically the major site is a huge rock, which has golden papers put on it by local men. There was a village up there as well, but it was so dirty that we didn’t walk through entirely. But it has been an authentic experience for sure. Even goat heads were on sale in the market we passed through:).

I have to say that by the end of our 10+1 🙂 day trip we got a bit tired of the dirt and dust. It was good to get back to developed Thailand:). But Burma was the most unbelievable experience in my entire life! I loved it and encourage everyone, who has the chance to go there and enjoy! 🙂

As you already know we managed to miss our flight – with only 24 hours :)- so had to rearrange flights, Ildi had to skip Chiang Mai. But we were lucky to even be able to fly out of Yangoon, since it was the most busy two days of the year! Also my friends were really proud of me, from a control freak to a cool flight forgetter, that is a large personal development :). HAHA