Hajnali 5-kor be is gurult a buszunk a pályaudvarra. Innen még fél óra volt a hotel, ahol már nem volt olyan profi a fogadtatás mint Mandalayban :). De hát ez egy nagyváros! Hatalmas sugárutakkal, rendezett, virágokkal teli parkokkal. Még nálunk sincsenek ilyen csodaszép tavak és parkok. Sokkal fejlettebbnek tűnik mint Vientián (Laosz) vagy Phnom Penh (Kambodzsa).

Én bedobtam a szunyát még néhány órára, majd elindultunk bevenni a várost. Pont úgy éreztem magamat, mint aki hajnalig bulizott. A Shwedagon pagoda a legnagyobb látványosság, így azzal kezdtünk. Egy hatalmas arany pagoda, több tucat Buddha szoborral. A legszentebb hely, állítólag Buddha néhány hajszálát itt őrzik. Ezután átsétáltunk a közeli tavakhoz és kerestünk egy éttermet, mert ekkor már kb. 4 órája sétálgattunk a dög melegben. Picit nehezen viseljük a megfagyunk, megsülünk váltakozását, bár azt hiszem mostanság inkább a másodikban lesz részünk. Ami még nehezemre esik, hogy a cipőt minden pagodában le kell venni. Azt már megszoktam, hogy fekete a talpam és minden este sikálni kell, de olyan rohadt forró a kő, amin mezítláb kell járkálni, hogy fizikai kínokat él át mindenki :).

Érdekes, hogy itt a Buddha szobrok körül heverednek le az emberek délután, hozzák még az ebédet is, vagy szundítanak egyet. Otthon, egy templomban, azt hiszem eléggé kinéznének minket, ha megterítenénk ebédre. Pedig olyan emberközeli az egész, ahogyan élik az életüket a templomban, a szobrok előtt.

A belvárosba is bementünk, ahol már teljesen mások az emberek. A fiatal fiúk nem viselnek szoknyát, trendi cuccokban járnak és nagy a nyüzsgés. Még az arcok is teljesen máshogy néznek ki. Az indiai hatás nagyon érződik. A világháború után rengeteg indiai és kínai települt be. A japánok irányították a várost és bevándorlók lepték el az országot. Állítólag Yangoon lakossága akkoriban majdnem teljes mértékben indiai volt.

Yangoon egy igazi főváros, nagy és zajos. Itt is kedvesek az emberek, de sokkal inkább távolságtartóak. Szerintem nincs annyi látnivaló, egy nap teljesen elegendő arra, hogy bejárjuk, de mivel olyan fáradtak voltunk, mi megbontottuk két napra.

Még az Aung San tábornok múzeumba is elmentünk, akit nemzeti hősként tisztelnek. Az ő segítségével érte el Burma a függetlenséget az angoloktól, habár szövetkezett a japánokkal, akik ugyan segítettek megszabadulni az angol uralomtól, de később ők is gyarmatként bántak Burmával, elég csúnya dolgokat művelve. Az ő lánya Aung San Suu Kyi, a szabadság harcos.

Yangoon az egyik legrendezettebb ázsiai város, ahol eddig jártam. A belvároson kívül csodaszép parkok és tavak sora várja a városiakat, valamint hatalmas villák és villaparkok. Néha olyan, mintha nem is Burmában járnánk. Óriási a különbség a vidék és a főváros között. Itt nem is gondolná az ember, hogy az egyik legszegényebb országban sétál, sőt, inkább lenyűgözi a sok park és villák. Később, a szegény negyedbe eljutva, már látom, hogy ez csak látszat.

Meglátogattuk a fehér elefántokat is, akik albínó elefántok és igazából halványszürke a színük egy pici rózsaszínes beütéssel. Bár mély tisztelet övezi ezeket az állatokat, egy beton emelvényen tartják őket, amit nem igazán értettünk, hiszen egy hatalmas kert volt körülöttük. Tájékozódni sajnos nem tudtunk, mert senki sem beszélt angolul, de remélem, hogy jól tartják őket és sokat sétálnak a környező zöld területen.

Az útikönyvünkből kinéztünk egy helyi éttermet, amiről azt írták, hogy a yangooni elit és a követségi dolgozók kedvence. Hát eljöttünk! Persze angolul senki sem beszélt igazán, angol nyelvű menü sem volt, de ketten megebédeltünk kb 2000 Ft-ból.  Kaptunk még zöld teát és édességet is, valamint legalább 5 fajta szószt az ételekhez, nagyon finom volt!

Megpróbáltam a Thai követségen elintézni egy két hónapos thai vízumot. Gondoltam odaugrok és 5 perc alatt elintézem :). Arra nem számítottam, hogy legalább 150 burmai fog tolongani a bejárat előtt, úgyhogy nem csak hogy nem intéztem el, de még egy kérdést sem tudtam feltenni valakinek, mert oda sem fértem a bejárathoz :).

Utolsó két nap az arany sziklához utaztunk, ami kb. 3 óra autóútra van. Egy sofőrt fogadtunk autóval és beszerveztük az egyik lányt, akivel Mandalayban korábban utaztunk már. Megálltunk egy Bago nevű városban, ahol két óriási fekvő Buddhát láttunk, valamint egy óriási élő pitont, legalább 5 M hosszú és 30 cm széles volt. Nagyon durván nézett ki!

Az arany sziklához kb egy óra alatt lehet eljutni a városból, ahol megszálltunk. Teherautókon lehet feljutni, amikre padokat szereltek. Egy autón 45 ember van, jól összezsúfolódva kanyarogtunk fel a szerpentines úton. Megközelítőleg 10 percenként kellett megállni, egyszer fizetni, majd hogy egy pasi el tudja hadarni, hogy adakozzanak a helyiek (mivel arany papír lapot helyeznek az arany sziklára), majd félreálltunk, hogy a lejövő teherautók le tudjanak jutni a hegyről. Azért láttam magam előtt a nagyvállalatoknál dolgozó barátnéimat, biztosan tudtak volna hatékonyságot növelni:). Menet közben a közelgő víz fesztivál is megmutatkozott, ugyanis a lefelé jövő helyiek vizes palackból locsoltak minket :). Az ünnep miatt rengeteg helyi volt fent a sziklánál, hiszen ez az egyik legszentebb Buddhista hely Burmában. Gyékényeken gyülekeztek egymás mellett a piknik kosarakkal. Van fent a hegyen egy falu is, ami annyira mocskos volt, hogy elég nehezen viseltük. Tele volt szeméttel és még kecske fejet is lehetett venni :). Mindenesetre örülök, hogy eljöttünk ide, mert nagyon autentikus élmény marad számunkra.

Hazafelé még a yangooni átlag ember életébe is beleláttunk, mert a sofőrünknek haza kellett dobnia valamit a feleségének, így bementünk az ő környékére. Hihetetlen hogyan váltakozik a csillogó villa, a lepukkant bambusz kunyhós negyed utcáról utcára és közben még kisebb szántóföldek is befészkelik magukat. Most láttuk meg igazán, hogy milyen hatalmas szegénység van a háttérben és mennyire látszat csupán az, hogy rendezettek az utak és szépségesek a parkok.

Burmát igazán különlegesen zártuk, ugyanis mikor reggel a járatunkhoz érkeztünk, közölték velünk, hogy mi tegnapra foglaltuk. És hoppá tényleg! Nem tudom hogyan sikerült, de elnéztük egy nappal és elbuktuk a jegyünket egészen Chiang Mai-ig. A barátnőim egyenként gratuláltak, hogy ilyen fantasztikus személyiség fejlődésen mentem keresztül és control freak-ből átalakultam a lazaság mintaképévé :).

Hatalmas szerencsénk volt, hogy volt még jegy az olcsóbb légitársaság járatára, mert ez a hét a legfrekventáltabb az egész évben az ünnep miatt. Chiang Mai így sajnos kimarad Ildinek, egyedül repülök fel. Valamiért így kellett történnie, ha rájövök miért, majd szólok:).

Burma akkor is a kedvenc marad! A végére picit elfáradtunk a kosztól és a portól, de imádtam a sok élményt amit itt kaptunk! Csodálatos emberek élnek itt, öröm volt megismerni őket!:) I LOVE MYANMAR!!!:)

 

Yangoon and the Golden Rock

It was around 5 in the morning by the time we got to Yangoon. Safely: )!! The hotel was a bit further and the welcome wasn’t as warm as in Mandalay, but this is a big city! :). Huge boulevards, beautiful parks and lakes. I believe even Budapest doesn’t have so nice parks. (But forests, oh I miss those forests!!) It looks a lot more developed than the capitol of Lao or Cambodia.

The major site is Shwedagon golden pagoda, which is really mind blowing. It stands huge and proud in the middle of the city on a small hill. It’s the most sacred place in Burma, with some of Buddha’s hair. Next we took a nice walk near one of the lakes. It was sizzling hot, now I really have a hard time with that. You get so tired of the heat..really :). Let me complain one more :), you have to take off your shoes everywhere, which Ildi hated because of the dirt (your feet will turn black in about 2 minutes) and I could scream of the pain I had when walking barefoot on the „oven”, as the floor was like walking on fire in the sun.

It is interesting, that people bring their food up here and just sit around the Buddha statues and have lunch, sleep or chat. What would people say back home if I had my lunch in a temple? They would think I am rude and crazy. It’s weird, but I like it too. It’s feels natural and nice.

Down town is totally different from the towns we’ve been too. Teenagers don’t wear their traditional cloth any more, they have trendy stuff. Even their face looks different. You can feel the Indian influence a lot. (During the war, when Japan was in control, they had Indians and Chinese inhabit the city, they say back then 90% was Indian in Yangoon).

Yangoon is a typical big city, large and noisy. People are nice, but not so friendly as in the countryside. I believe a day is enough to visit all sights, but since we were so tired, we took two days to explore the city. We even went to the museum of general Aung San (father of freedom fighter Aung San Suu Kyi). He had a major part in liberating Burma from the English Colony. Although he allied with Japan and managed to get rid of the English, unfortunately Burma became the slave of Japan for a while. They treated locals like dogs, I won’t describe the horrible details.

Yangoon looks like one of the most organized capitol in Asia. The parks are amazing, huge villas, residential areas. It’s like you are not in Burma, one of the poorest country in the world. There is a huge difference between the capitol and the countryside. And later, when we saw the poor parts of Yangoon, we understood, that most of the blinking we saw, was just the surface and only a small percentage of the people live well. As always, there is a huge gap between normal and very rich.

Have you heard of white elephants? Well, we saw two. They have a lighter grey color than regular eles, with a slightly pink touch to it. We looked up a local restaurant in our guide  book, which was highly recommended. Local business man and embassy staff love this place in lunch time. It’s not fancy, it’s local, good food. So we went. There was no English menu, or an English speaking waiter. But luckily food was on display, so we tried to guess what we’ll be eating. We got extra sauces, dips, soup and even a desert. It was lovely! And really cheap.

I tried to arrange a 2 month visa to Thailand at the Embassy. I thought like it’s gonna take like 5 minutes, but I wasn’t prepared of the hundreds of locals wanting to do the same. I didn’t have a chance…not even to ask how long it would take. Couldn’t even get to the door :).

The last two days we took a trip to the Golden Rock and hired a car with a driver. We asked our friend who we met in Mandalay to join us, so we headed to Bago first. We saw two big, reclyning Buddha statues and a huge snake (5 m long, 30 cm wide), which is worshipped by locals.

Next morning we were up early to visit the Golden Rock. About a thousand Burmese families felt the same that day. (the weekend right before the festival) It was actually great to experience it with them. We were packed to pick up trucks, which had benches on them. 45 people each truck. The ride took about 40 minutes. Again we stopped like I don’t even know how many times. First to pay, than to give some money for charity, than to let the trucks from the hill pass, then I don’t know. The water festival showed itself as we were thrown water by the people coming down the hill. Locals took picnic baskets up with them and spent the whole day hanging out around the temple. Basically the major site is a huge rock, which has golden papers put on it by local men. There was a village up there as well, but it was so dirty that we didn’t walk through entirely. But it has been an authentic experience for sure. Even goat heads were on sale in the market we passed through:).

I have to say that by the end of our 10+1 🙂 day trip we got a bit tired of the dirt and dust. It was good to get back to developed Thailand:). But Burma was the most unbelievable experience in my entire life! I loved it and encourage everyone, who has the chance to go there and enjoy! 🙂

As you already know we managed to miss our flight – with only 24 hours :)- so had to rearrange flights, Ildi had to skip Chiang Mai. But we were lucky to even be able to fly out of Yangoon, since it was the most busy two days of the year! Also my friends were really proud of me, from a control freak to a cool flight forgetter, that is a large personal development :). HAHA