Önkéntes meló az elefánt farmon /Volunteer work at Elephant Nature Park

IMG_6874 IMG_4407 IMG_7114

Nem is tudom hol kezdjem, annyi gondolat kavarog a fejemben. Az élmények, az ázsiai elefántok helyzete és egy különleges nő, aki nap mint nap egy szebb jövőért harcol. Több mint 10 éve szeretnék eljutni egy elefántfarmra önkénteskedni, akkor hallottam először erről a lehetőségről. Anno eljönni ide,  lehetetlennek tűnt az idő és a pénz faktor miatt és emlékszem csodálattal néztem azokat, akik lelkesen meséltek élményeikről.  Így nem meglepetés, hogy örömteli várakozással néztem az egy hét elébe és utolsó este már nagyon izgultam. Pedig nem egy leányálom, komoly fizikai meló. Két napja vagyok itt és már feszítővassal felástam egy félméteres gödröt, jártam a kukorica földeken, ahol nagy bálákat cipeltem, illetve több méter magas banán fákat vágtam, majd daraboltam és elefánt ürüléket lapátoltam, ami hál istennek nem büdös. Mindezért még fizettem is, nem is keveset. Hogy miért? Mert tenni akartam valamit ezekért az állatokért és köztük lenni, hogy jobban értsem a lényüket. Körülöttünk voltak a reggelinél, a hajnali jógánál, a munka közben és a jól megérdemelt masszázs háttérképét is ezek a gyönyörű állatok szolgálták. Fantasztikus volt velük élni és közelről csodálni szeretettel teli lényüket. Különleges állatok hatalmas szívvel és összetartó erővel. Nem hiába ők a kedvenc állataim!

Érdekesen indult a túra, mert az egyik 40 körüli pasi az odaúton a buszban elájult és csak arra lettünk figyelmesek, hogy a mellette ülő lány ébreszteni próbálja. Majd miután megálltunk, ismét összeesett. Na irány a kórház! Szerencsére nem találtak  nála semmi komoly problémát, bár többen azt gondoltuk, hogy ez azért megért volna egy komolyabb kivizsgálást, főleg, hogy később elmondta, ez egyszer már előfordult  vele évekkel ezelőtt. Így egy kicsit megkésve érkeztünk meg az Elephant Nature Park-ba, ami Chiang Mai városától (Észak Thaiföld) másfél óra autóútra fekszik. Egy csodálatos völgyben találtuk magunkat, jobbról egy barnán csillogó folyó, balról pedig a hegyek ölelték körül. Hatalmas területet ural az itt élő harminckilenc elefánt, több mint négyszáz kutya, száz macska, tehenek, majmok, madarak és malacok. Egészen meglepődtem, hogy mennyire fejlett a park, minden van itt amire csak szükség lehet. Persze elsősorban az elefántoknak, de én sem panaszkodhatok. Óriási étkező, vetítő terem, masszázs helyiség, tágas terek.  Az önkéntesek számára a központi rész egy nyitott fa építmény, itt található a konyha, az étkező, a vetítő terem és egy emelvény, amiről csodálatosan belátható a park, ahol az elefántok élvezik jól megérdemelt szabadságukat. A  szálláson a házak egyszerű szobákkal rendelkeznek, minden ágyhoz  szúnyogháló jár, ami kincset ér, főleg a másodikon lakóknak, ott ugyanis hatalmas lyuk tátong a tető és az ajtó között. Éjszakánként elő gekkó mozi van, olyan is volt aki egy döglött példányt talált az ágya alatt. És nem az apró, édes gekkókról beszélek. Hálás vagyok, hogy én az első emeleten kaptam szobát, lyukak nélkül, ráadásul egy tündéri amerikai lánnyal, aki annyira kedves és mosolygós, hogy akár egy angyalka is lehetne. A Virgin Szigeteken nőtt fel, csodaszép környezetben. Egyetlen egyszer tévedt be egy óriási barna pók, de eltűnt, úgyhogy remélem nem utazott Balira velem:). A fürdőszobák néhány méterre fekszenek, szép tágasok, de csak egy kettőben van meleg víz. Ehhez már hozzászoktam, tulajdonképpen egész jól esik a nagy melegben hideg vízben felfrissülni. A kertben egy hatalmas fa áll, néhány lépésre pedig három elefánt álldogál és trombitál egyet-egyet az éjszaka közepén. Itt van a szállásuk, ugyanis éjszakára kikötik az állatokat a biztonság miatt, nehogy betévedjenek a környékbeli földekre. Nem szeretnének konfliktust a helyiekkel, így is elég nehéz dolga van az itt dolgozó elkötelezett csapatnak.

IMG_6833 IMG_6829  IMG_6999IMG_6832 IMG_4302

Lek, aki ezt az egészet létrehozta, egy apró thai nő, határtalan erővel és óriási szívvel. Csodaszép, az a típus, akinek a kedvessége és szeretete áthat az arcán, szinte ragyog. Egy apró hegyi faluban nőtt fel és már gyerekkorában felfigyelt arra, ahogyan az elefántokkal bánnak az országában. Bár mind a vallás mind a kultúra területen fontos szerepet kapnak ezek az állatok, a velük való bánásmód sok esetben horrorisztikus. Az elefántokat három éves korukban elválasztják az anyjuktól és egy apró fa ketrecbe zárják őket, ahol nem tudnak mozogni. Három napig éheztetik őket, alig kapnak vizet és kampókkal szurkálják őket. Így törik be az állatokat, hogy később turistákat tudjanak szállítani engedelmesen a hátukon. Azt gondolják nincs más út, ezt csak így lehet, amire Lek szeretettel teli pozitív tréningprogramja az ellenpélda. A néhány napos tortúra végére az állat lelkét annyira megtörik, hogy akár a saját mamáját sem ismeri meg és félelmében minden parancsot követ, amit a trénere (mahout) ad neki. Az eljárás neve phajaan.

Thaiföldön megközelítőleg 3-4 ezer házi és vad elefánt él, persze a vadonban élők aránya mára elenyésző. Nem csupán az állatok háziasítása, vagy megölése miatt, hanem az erdők drasztikus elpusztítása miatt is. Sajnos, bár az elefántcsont kereskedelme illegális, még mindig sok elefántot gyilkolnak miatta. Nagy  probléma, hogy a buddhista szerzetesek is előszeretettel használnak elefánt csontból készült Buddha medálokat, ami nagyon rossz példát mutat a hétköznapi embereknek. Továbbá a fakitermelés beszüntetése elefántok ezreit tette „munkanélkülivé”. Hogy megoldják a helyzetet a kormány lelkes idegenforgalmi kampányba kezdett és az elfántogolást helyezte Thaiföld fő turisztikai kincsévé. Elefánt farmok százai nyíltak szerte szét az országban, ahol sajnos halálra dolgoztatják őket, sőt számomra ízléstelen mutatványokat mutatnak be. Elefánt foci, cirkuszi mutatványok, festés stb. Jópofának tűnik, de szenvedés az állatoknak. Vajon mi a megoldás? Hiszen ha nem mennek el a turisták az elefánt farmokra, akkor a tulajdonosoknak nem lesz elég pénzük, hogy etessék őket. Az elefánt naponta súlya kb. 10%-át eszi meg, ez azt jelenti, hogy az alvási időt leszámítva egész nap rágcsál valamit. Napi 1-4 órát alszik csupán egy elefánt. Lek szerint a megoldás az edukációban rejlik. Meg kell értenie az embereknek, hogy a betörési módszer nem megfelelő, az állatok munkaidejét szabályozni kellene és megfelelő tartási körülményeket kell kialakítani. Nem jó az állatnak, ha állandó stresszben tartják. Gondoljunk csak bele nekünk milyen az, ha állandó félelemben vagy stresszben kell élnünk. A turisták oldaláról pedig a változó kereslet meg tudja változtatni a kínálatot, magyarul, ha olyan túrát, farmot keresünk az utazási irodákban, ahol az állatok teremésztes életkörülményeit szeretnénk megfigyelni, rákérdezünk a bánásmódra és nem az elefántokra szerelt óriás székeken akarunk a hegyoldalban „lovagolni”, szép lassan meg fog változni minden. Hosszú évek kellenek és addig sajnos sok elefánt fog szenvedni, de egyszer talán eljön az az idő, ahol megértjük, hogy az állatok ugyanúgy éreznek fizikai sőt lelki fájdalmat mint mi emberek. Ezért mindig érdemes belegondolni, hogyan bánunk velük, és itt nem csak az elefántokról van szó.

 „Az állatok nem azért vannak, hogy az embereket szórakoztassák, akárcsak a fekete emberek sem azért, hogy a fehéreket és a nők sem, hogy a férfiakat szolgálják.”

IMG_7147 IMG_7250   IMG_6960 IMG_7001

 

Amúgy bármennyire viccesen hangzik, az elefánt gerincének nem tesz jót, ha egy hatalmas szék és két ember nehezedik rá. A lényeget megfogva, arra szeretnélek kérni téged, hogy ha Ázsiában jársz, olyan helyet válassz, ahol az elefántok természetes életkörülményeit láthatod és ne ülj rájuk! Garantálom, hogy sokkal nagyobb élmény lesz őket megetetni, megfigyelni vagy megfürdetni. Néhány hónapja, Laoszban még én is felültem rájuk és őszintén nem gondoltam volna, hogy ennek mekkora ára van! Azt hittem, csak az a fontos, hogy szurkálják-e őket a kampókkal vagy sem. Most már tudom, hogy sokkal több szempontot kell figyelembe venni.

Az első napon megnéztünk egy rövid dokumentum filmet, ami bemutatta Lek munkásságát és az elefántok helyzetét, majd megismertük őt magát. Ő egy igazi példakép számomra és elő bizonyíték, hogy egy ember mekkora változást tud elérni. Egy szegény hegyi faluból indult és mára számos nemzetközi elismerést birtokol. Az elefántok szóvivője, pedig nincs egyszerű dolga, rengeteg ember, köztük politikusok támadják őt. Szerencsére az alapítvány egyre növekszik és egész augusztusig nincs már hely a heti önkéntes programban, pedig minden héten legalább 50 ember tölt itt el 7 napot. Az alapítvány már Kambodzsában és Burmában is jelen van és számos hasznos programot hozott létre. Nem csupán elefántokat ment meg a borzasztó körülmények közül (tulajdonképen elefántokat vásárol), hanem elefánt nyugdíjas parkot üzemeltet, segít a burmai menekülteknek és mahout-oknak, oktatja a többi elefánt farmot és próbálja őket a pozitív eszközök irányába terelni. Nem könnyű a feladat, ugyanis a legtöbb farm versenytársat lát Lek parkjában és azt gondolják, hogy ellenük van, nem pedig értük.  Lépésről lépésre haladnak szép lassan! Kérlek, ha módodban áll, adakozz egy apró vagy óriási 🙂 összeget az alapítványuknak! Ne feledd, apró dolgok is hatalmas változást tudnak elérni! www.elephantnaturepark.org.

IMG_7291

Az első feladat banán fa vágás volt a csoportunknak, ugyanis szétosztottak minket négy részre és kaptunk egy csapat koordinátort, akik egyébként tündériek voltak. Mindenben segítették a csapatjukat és nem utolsósorban nagyon viccesek voltak. Egyik este még thai nyelvórát is tartottak nekünk, sőt egy thai dalt is megtanítottak:). Egy teherautóra felpattanva indultunk el a banán ültetvényekre (hello biztonság:)), ahol a csapat egyik része vágta a fákat, a másik része pedig feltornyozta őket, külön a leveleket, a törzset és a száraz leveleket. Verseny is indult, hogy ki tudja egy suhintásra elvágni a törzset, amit persze a koordinátor nyert. Dög meleg volt, úgyhogy patakokban folyt rólunk a víz. Minden tiszteletem a földeken dolgozó embereké! Nagyon komoly fizikai meló. Viszont az elefántok sokat esznek, óriás területet takarítottunk be. Másnap a kukorica földekre mentünk, ami a legkeményebb meló titulust kapta és mindenki rettegett tőle. Akik már több hete a parkban voltak azt mondták, hogy nagyon fárasztó. Jött velünk egy csapat thai fiú is, ők vagdosták a kukoricát a hatékonysági szempontok miatt :), mi pedig az összekötözött bálákat cipeltük az teherautóra. Nehezek voltak és ráadásul szúrtak is, illetve hangyák vagy én nem tudom mik agyon csipkedtek és még most, egy hét múlva is kiütések díszítik a kezemet. Néhány óra rabszolga munka után a rizsföldek mellett egy fa tákolmányban fogyasztottuk el az ebédet. Az utazásaim során többször figyeltem a földek mellett, az árnyékban meghúzódó farmerokat, és lám most mi is ott voltunk. Ebéd után folytattuk a melót, majd mikor megtelt a teherautó a kukoricával, felmásztuk a tetejére és elindultunk vissza a parkba. Örök élmény marad : ). A visszaérkezésnél tapssal fogadtak minket, hiszen mindenki tudta, hogy ez a legkomolyabb meló és ők is hamarosan sorra kerülnek. Én örültem, hogy az első két nap letudtuk a mumus feladatokat. Azért határtalan érzés volt, mikor késő délután láttam a teherautót körbejárni, hogy szétossza a kukoricát az elefántok között. A délután nem kaptunk feladatot, így a helyi masszőr néniket támogatva, befizettem egy olajos masszázsra, aminek az volt a különlegessége, hogy közben az elefántokat figyelhettem. Masszázs, elefántok, pihenés, imádtam!! Később lesétáltunk a folyópartra, ahol az egyik csorda (4 felnőtt és egy bébi elefánt) pihent és pancsolt a vízben. A kis elefánt kb. egy éves és nagyon huncut. Engem és a szobatársamat is megkergetett. Nagyon gyors és nem igazán van tisztában az erejével, simán le tud tarolni, úgyhogy futni kell, ha nekiindul:). Fél szemmel pedig a családját figyelni, nehogy azt gondolják, hogy bántani szeretnéd, mert akkor vagy igazán bajban. Nem valószínű hogy ez elefántok rád támadnak, de mindig észnél kell lenni és az alapvető biztonsági szabályokat betartani. Mindig oldalról kell megközelíteni az elefántokat, figyelni, hogy nem kerülj kettő közé, ne állj mögé és legyél különösen figyelmes, ha egy bébi elefánt is ott van. Sok elefánt vak a parkban, úgyhogy még óvatosabbnak kell lenni. A legtöbb itt lévő elefánt sérült, volt olyan, akinek a medencéje is el volt törve és alig tud járni. A lelki sérülésekről nem is beszélve. Lek, az összes állatot személyesen ismeri és megdöbbentő, ahogyan az állatok egytől egyig megismerik őt. Különleges kapocs van köztük, Lek egy elefánt suttogó, olyan tehetséggel, ami megfoghatatlan, még a trénereknek is.

IMG_4307 IMG_4292 IMG_4337  IMG_4320 IMG_4328 IMG_6826 IMG_6825 IMG_7191

Imádom, hogy a kutyák, macskák egy része szabadon rohangál. Ott vannak körülöttünk állandóan. Egy fekete cicus pl. bojkottálta a blog írást az egyik nap és megpihent a laptopomon. Ezért kellett ennyit várnotok :). A kutyák nagy része a 2011-es árvíz idején lett megmentve, vagy mészáros helyekről, ugyanis Kínában kutyahúst is esznek. A kutyamenhelyen az önkéntesek egész nap takarítanak, úgyhogy nagy szükség van az elefánt önkéntesek segítésére is, akik már akkor is hatalmas terhet vesznek le a vállukról, ha napi egy-két kutyát megsétáltatnak, vagy bemennek egy két ketrecbe egy kis szeretetet adni a kutyusoknak. Ezt tettem én is minden nap, vak és háromlábú, tündéri ebeket dédelgettem és sétáltattam. Nagyon sajnálom őket, hiszen alig fogadják őket örökbe, pedig nem olyan bonyolult vagy drága, akár Magyarországra szállíttatni őket. Bár tudom, hogy otthon is nagyon sok kutyus vár gazdira. Azt hiszem minden leendő kutya tulajdonosnak meg kéne fontolnia, hogy egy menhelyről fogadjon örökbe egy kutyát, hiszen, annyian várnak gazdira, közben pedig csak tenyésztik és tenyésztik az újabbakat. Legyen fajtatiszta vagy keverék, nincs különbség abban a szeretetben, amit egy kutya tud adni nekünk és mi neki.

IMG_4299 IMG_4332  IMG_4334

A következő napon az elefánt konyhában kaptunk műszakot és egy teherautónyi görögdinnyét pakoltunk a polcokra, majd tököt mostunk és daraboltunk. Délután gallyakat pakol tunk egy teherautóra, volt aki fákat ültetett. A többi napon  vegyes volt a munka, reggelente az elefánt alvó helyeket takarítottuk, lapáttal és talicskával. Az elefánt ürülék, mint említettem hál istennek nem büdös! Gödröt ástunk a kerítésnek, majd csodás élmény volt látni az elkészült fa kerítést, néhány nap múlva elkészülve. Annyira jó érzés megtapasztalni a munkád gyümölcsét, nem csak a pénzzel segíted az elefántokat, hanem a két kezeddel is.  Többször körbe vittek minket a parkban, hogy minden csordával külön töltsünk egy kis időt. Ugyanis itt az elefántok 3-5 fős csapatokban élnek. Van egy-két elefánt, aki sajnos veszélyes az emberekre és a többi elefántra, úgyhogy nekik hatalmas elkerített részt építettek, saját medencével és egyikük, Remény, Vasárnap be is költözött a „villájába”. Lek nagyon boldog volt, hiszen végre nem kikötve kell tartani őket, hanem szabadon élhetnek a területükön.

Reggelente jógáztunk a nyitott „masszázs teremben”, az elefántok látványával a háttérben. Fantasztikus volt! Reggeli után mindig figyeltem azt az izgalmas pillanatot, ahogyan az elefántokat kiengedik a ketreceikből, hogy a nap nagy részét a szabadban tölthessék a mezőn, a folyóban. Csodás élmény volt figyelni őket, ahogyan be várták egymást és nem mozdultak, míg a család utolsó tagja is előkerült. Imádni való, ahogyan vigyáznak és figyelnek egymásra, annyira átjönnek az érzéseik, hatalmas lelkük van.

IMG_7183

Az egyik este az elefántok trénere, egy ausztrál lány tartott előadást. A pozitív tréningelés témakörében. Korábban bálnákat és delfineket tréningelt egy akváriumban, de mivel úgy gondolta, hogy az nem jó az állatoknak keresett olyan helyet, ahol az idomár szó pozitív tartalmat nyer. Nem mutatványokat tanít nekik, hanem csupán szúróeszközök nélkül tanítja meg nekik, hogyan emeljék fel a lábukat egy orvosi vizsgálatra, vagy kövessék gazdáikat a folyópartra. Csak olyan dolgokat, amik az elefánt érdekét szolgálják és szükségesek a jólétükhöz.

Nagyon hálás vagyok ezekért az élményekért és a sok tudásért, amit itt szívtam magamban. Elhatároztam, hogy otthon örökbe fogadok egy apró kutyust és önkéntes munkát is szeretnék végezni. Apró dolgokkal hatalmas segítséget tudunk nyújtani másoknak. Ha nincs időd önkénteskedni, legalább szavakkal segíts szervezeteket, hogy jobban bánjunk az állatainkkal és embertársainkkal. Hidd el, hogy egy ember is hatalmas változást tud elérni a világban és minél többen segítünk, annál szebb lesz az élet! Az energiádat fordítsd a jó dolgok irányába, ahelyett, hogy stresszelsz, gyűlölködsz, felidegesíted magadat vagy pletykálsz! Éljenek az elefántok, kutyák és egyéb állatok,  vigyázzunk rájuk!!:)))))

IMG_4406 IMG_7328  IMG_7278  IMG_7147 IMG_7112 IMG_7074  IMG_6970

Volunteer work at Elephant Nature Park

I don’t even know where to start, there is so many thoughts in my head. The adventures, the volunteer work, the situation of the Asian elephants and a remarkable Thai woman who is fighting for their rights in order to establish a better future.

I have been planning to do volunteer work with elephants for over 10 years now. Back then I heard of volunteer programmes and I always admired people talking about their experiences. I was really looking forward to spend the week with them. Although it’s no fairytale, it’s tough work. I am here for two days and I have already dug a meter whole with a piece of metal, cut banana trees with a machete and scooped elephant poop with a shovel. And I paid to do this. But I’ve spent so much time with elephants and I really did something for them, not just financially, but with my own hands. They were around when I had breakfast, at the morning yoga, during work sometimes and even when I had a massage from the village women. It was fabulous to live with them and watch their loving personality. They are so unique with a huge heart and family spirit. They are definitely my favourite animals!

The start of the tour was quiet shocking as a man fainted in the bus, we noticed it when the girl next to him wanted to wake him. Then he did it again when we stopped for a short break, so we went to the hospital. They didn’t find anything, but we thought it should be further investigated, especially that he had it once already in the past. So we arrived a bit late to the park, which is a 1,5 hour drive from Chiang Mai in Nothern Thailand. It lies in a beautiful valley surrounded by mountains and a river. 39 elephants live here, with more than 400 dogs, 100 cats, cows, monkeys, birds and even pigs. The central area is an open air wooden house with the kitchen, dining area and a platform to watch elephants. Our rooms were a bit further down with simple beds and a mosquito net, which was like gold to me and especially for the ones living on the second floor, as there was a huge gap between the door and the roof. For them it was a live movie of geckos, one girl even found a dead one under her bed. And I am not talking about the tiny, sweet geckos running around in your room.

I am so grateful that I got a room on the safe first floor and I even had the sweetest American room mate, who is truly an angel, always nice and smiling. She grew up on the Virgin Islands and lived in Tokyo for the last months. Only once it happened that a huge brown spider came in our room, but it was soon gone, so I hope I didn’t bring it with me to Bali. Our bathrooms were a few meters away, but only one had hot water. I don’t really mind any more, as it’s nice to refresh in cold water in the heat. There was a huge tree in the garden and the bedroom of 3 elephants a few steps away. They need to be tied for the night for their own safety, as it would be bad if they walked on someone’s farming land. There is enough conflict with politicians and other elephant farms who fear that Lek’s work is going to decrease the amount of profit they make. It’s funny, although Lek’s work is non profit, she has 50 volunteers booked each week until end of August. Each paying about 350 USD. I am sure other, profit oriented camps don’t have such success…

Lek who established the elephant foundation and the Elephant Nature Park is a tiny Thai woman, with amazing strength and giant heart. She grew up in a small hill tribe village and noticed at a very young age that elephants are mistreated. Although elephants play an important role in religion and culture, some people treat them in a horrible way. They take the baby elephants of 3 years from their mothers, put them in a tiny cage for days, where they cannot move, make them starve, don’t give them water and they poke them with hooks. This is the break in process, to make them domesticated animals, so tourists can ride them. The elephant breaks down in days and it’s so scared afterwards, that it will do anything the mahout (trainer) will ask him. This is the terrible process of phajaan and one of  Lek’s main focus. She is educating people to use positive reinforcement training instead.

There are about 3500 domestic and wild elephants living in Thailand. The amount of wild elephants is limited, as they are being killed for ivory, or taken to camps and because of the deforestation problem. Unfortunately many Buddhist monks still use ivory medals, although it’s illegal and it shows a very bad example to people. Logging was banned, which put all the elephants out of work. The government therefore came up with a new tourist treasure, riding the elephants. Many farms are making the elephants work for long hours and make them perform acts like in a circus, playing football, or painting. It seems fun, but it is not at all. These animals suffer.

So what is the solution? If tourists don’t visit these farms, the elephants won’t have food to eat. Elephants eat 10% of their body weight, which simply means they eat all day, except for the 1-4 hours they sleep. Lek believes the solution is in education. Keepers and owners must understand, that the break in process is not right, animals should work a limited amount of hours only and should be kept well. It’s not good for the animal to be in stress all day. Just think about it, what does it feel like to live in stress or fear?

From the tourists side, changing demand can change supply, so if we tell tour agents, we want a tour where the focus is not on elephant riding but in watching their natural behaviour, than things will slowly change. We have to understand, that animals can feel physical and emotional pain, the same way we do. It will take long years for this to change, but eventually it will happen.

„Animals were not made for humans, nor black people made for serving white and woman created for men!”

It sounds funny but it’s actually bad for the back of elephants to carry the weight of the chair and two people. So I would like to ask you not to ride them. Please select an option where you can be with them, but not hurt them. I guarantee you will have so much more fun observing them, feeding or bathing them. I also rode them a couple of months ago in Lao, but honestly I was not aware of all the things I know now. I thought it’s only important that they don’t use hooks and keep them right. There is a lot more to consider, now I am aware and I will not do it again.

The first day we watched a documentary, which showed the work of Lek and the situation of Asian elephants. Then we met her personally and could ask questions, which she enthusiastically answered. She is remarkable and the proof that one person can make a huge difference. She comes from a small hill tribe village and by now she won international awards and set up NGOs not only in Thailand, but Cambodia and Burma. She is the voice of the elephants, although she has many enemies, politicians and owners of other elephant farms. But the charity is growing and she can buy more elephants to help them.

She established an elephant retirement park, she educates other elephant park owners, mahouts, speaks up at government meetings and tries to establish a positive training environment. It’s not easy, as some people take her as competition. I hope all the best for her amazing charity and ask you to donate a small or big amount of money if you can. Remember small donations can make a big difference! www.elephantnaturepark. If you can’t, spread the knowledge! Thanks!!!.)))

Our first job was to cut banana trees and pile them up. Leaves, trunks and dry leaves separately. We were divided up into groups and all teams were assigned a volunteer coordinator, who was not only really nice and helpful, but very funny as well. They even gave us Thai language lessons one night :).

We hopped on the back of a truck and went to the banana fields. We made a competition, who can cut the tree in one with the machete. The coordinator won, no surprise there. It was steaming hot and the work was tough. I have so much respect for farmers now. But elephants eat a lot so we had to cut a lot of trees. We went to the corn fields the next day, which was the worst job.  We were accompanied by a group of Thai guys, as they knew how to cut the corn efficiently. We carried the big piles to the truck. We had a „buffet” lunch in a wooden „hut” next to the rice fields. I watched farmers before sitting by the rice paddies in the shade and wondered what it feels like to work there, and now I was one of them. The corn was itchy and ants or something else bit me so I still have the bits on my hand, not looking too good.

When we were done and the truck was full of corn we climbed up on top of it and rode home. What an experience riding! When we got back people clapped their hands as they knew it was hard work for us that day. We got the afternoon off, so I took the opportunity of the local woman giving me a massage. It was so relaxing and I could even watch the elephants.

Later we walked by the river to see the baby elephant and his family bathe. He is about 1 year old and he is very cheeky. Very fast and isn’t really aware of this strengths. Me and my room mate both got chased by him J. You really need to be careful and also pay attention to the rest of the family, so they don’t think you want to harm their loved one. Usually elephants don’t attack you , unless they fear you will hurt them. Many of them were abused, so you need to be cautious. You always have to approach from the side and never stand between two or behind one. Many of the elephants are blind or injured in some way. Lek knows all of them personally and it’s amazing that they recognise her.  There is a special bond between them, she is an elephant whisperer, with a unique gift.

I love that cats and some of the dogs are around us all the time. One of the cats just sat on my laptop the other day, making me stop writing the blog:). Most of the dogs were rescued in the 2011 flooding or from butchers (as they eat dogs, mostly in China).

The volunteers at the dog shelter basically clean the cages all day, so they badly need the help of the ele volunteers to walk the dogs. I did that everyday, walked a couple of them and just cuddled a few doggies. I felt so sorry for them, as hardly any gets adopted, although it’s not so complicated or costly to take one home. So if you are willing to get a dog, please adopt one, although I know many dogs need help in Hungary as well. I believe all future dog owners should consider adopting before going to a breeder. There is so many amazing dogs waiting to be loved at shelters.

Next day we worked in the elephant kitchen, unloaded a truck of watermelon and piled them up on the shelves. Then we washed the pumpkins, later we collected branches. The rest of the days we were cleaning the sleeping areas of the elephants from poop and dry banana leaves or dug wholes for more fences. Which by the way was amazing to see a couple of days later being done. It is wonderful to feel you don’t only help with money but with your own hands too. We were taken around the park for elephant walks, so we could spend some time with each herd. Elephants live in teams of 3-5 and some of them live alone, away from the rest, as they might be dangerous to others. A whole new part was built for them, so they can happily and safely live there. I was fortunate to experience moving one of them, Hope, to his now home. Lek was so happy, as they no longer need to keep him tied up, which they obviously hated.

In the morning we did yoga in the massage room, which is open air and overlooks the elephants. It was fantastic! After breakfast I watched the elephants as they were let out of their cages, so they can spend the day free and happy. It was amazing to watch their habits, how they wait up for each other and not move until the entire herd was out. It is adorable how they look out for their families.

One night the trainer of the elephants spoke about positive reinforcement training. She used to work with dolphins and whales in fun parks, but she left as she realised it’s not good for the animals. She is not teaching them acts, but getting them to happily lift their legs if they need medical attention or follow their mahouts. They don’t use hooks or anything else, just food as treat, to persuade the elephants. I truly hope they will be able to succeed in showing the effectiveness of it to the other camps.

I feel so much gratitude for all these beautiful experiences and all the information I’ve learnt here. I decided to adopt a dog if I go home and do volunteer work as well. We can achieve a significant difference with even a tiny help and changes. If you can’t help any other way, because of lack of time or money, just do it with your words. Support a good cause!

Help to spread the message of an organization or just tell people to treat animals right, and humans as well. Now I can see what a huge difference one person can make and the more we help, the better the world will be. Don’t waste your energy and time on bad things or thoughts, like hate, stress, fear or gossip. Just think positive and do good! Hurrah for the elephants, dogs and other animals, let’s take good care of them!:)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s