Bali, Indonézia: Ubud

IMG_4510

Indonézia nem szerepelt a úti terveim között, csupán egy olyan ország volt a fejemben, ahova jó lenne eljutni egyszer az életben. De elkezdtem az utolsó heteket tervezgetni és rájöttem, hogy simán belefér még egy ország az előttem álló hetek kalandjai közé. Bali esélyesnek tűnt, mindenkitől szépeket hallottam róla, illetve egy skype beszélgetés alkalmával Apukámék is ráerősítettek erre a vonalra. Gyorsan megnéztem milyen fapadosok repülnek ide és fél óra múlva már meg is volt a jegyem. Ismét egy fantasztikus döntés hoztam, mert Bali egy csoda, kár lett volna kihagyni!:)))))

Bali Indonézia szigetvilágához tartozik és az egyetlen hely az országban, ahol a hindu vallás uralkodik. Indonézia ugyanis a világ legnagyobb muszlim országa, több mint 230 millió ember él itt, ezzel a negyedik legnagyobb ország a világon a lakosság tekintetében. Ismét egy hánytatott történelmet ismertem meg, ami újra és újra meg tud lepni. Azt hiszem Európában a kontinens történelmi szörnyűségeire koncentrálunk, vagy talán azokra a hírekre, amit a média összeválogat nekünk a mai kor háborúiról. Bár ez is bőven elég a rosszból.:)  Sok mindenen ment keresztül ez a nemzet, szinte az összes gyarmat (angol, portugál, spanyol, végül a holland) birodalom próbálkozott a bekebelezésével, majd a II. Világháború idején a japánok is megérkeztek. Végül az amerikai és  az ENSZ gyarmatbirodalom ellenes nyomásának köszönhetően 1945-ben kikiáltották Indonézia függetlenségét. Ekkor még távol állt az ország az igazi szabadságtól. Hamarosan „irányított demokrácia” néven, magyarul diktatúra segítségével csillapította a vezetés a fundamentalista vallási mozgalmakat és nacionalista megmozdulásokat. Sok száz ezer ember halálát és kivégzését kellett ennek az országnak is megélnie. Végül 1998-ban lemondott Suharto tábornok, ami enyhített a feszültségeken, de még hátra volt Kelet Timor véres felszabadulása és a rögös út az igazi demokráciáig. Nem volt kegyes a sors a természeti csapások terén sem, 2003-ban Szumátrán a cunami, majd 2006-ban egy hatalmas földrengés rázta meg a földet. Sajnos a terroristák sem kerülték el az országot, 2002-ben Balin öngyilkos merénylők bombái öltek meg majdnem 200 embert, ezzel szignifikánsan lecsökkentve a sziget turisztikai forgalmát. Bali most igazán békés, tele mosolygós emberekkel. Bár Indonézia többi részén nem jártam, tudom, hogy bár az emberek az iszlám szép és békés oldalát gyakorolják, több szélsőséges vallási mozgalom tartja rettegésben az ország egyes részeit.

Indonézia hatalmas ország, a legnagyobb szigetei közé tartozik Jáva és Szumátra, az ország keleti csücskén Pápua, mely nem összetévesztendő a vele határos Pápua Új -Guinea-val. A főváros, Jakarta, Jáva észak nyugati csücskében helyezkedik el. Annyi itt a látnivaló, hogy hónapok kellenének az ország bejárásához. Változatos őserdőkkel, aktív vulkánokkal, a világtól elzárt törzsekkel, ritka élővilággal (pl. szumátrai orangutánok és a komodói sárkány). Én úgy döntöttem, hogy csupán Balit látogatom meg, illetve átrepülök Jávára, ahol bejárom Borobudur templomát, ami szintén az egyik régi álmom volt.

Az első nap Nusa Dua tengerpartján szálltam meg, ahol sikerült egy nagyon édes helyet foglalni medencével és tündéri kertecskével. Rögtön megismerkedtem egy skót lánnyal.  Hamar kiderült, hogy aznap van a szülinapja, úgyhogy meg is beszéltük, hogy este méltóképpen megünnepeljük egy vacsorával és néhány koktéllal. Próbáltam napközben nézni neki legalább egy lufit, vagy Happy B-Day sapit, de semmit sem találtam, úgyhogy kreatív módon feltaláltam magam és előkaptam a Chiang Mai-ban vásárolt színes ceruzákat és fehér rajzlapokat. Ezeket azért vettem, hogy majd rajzolgatok, tájakat, templomokat, embereket. Na most ezzel csak annyi a gond, hogy egyenlőre úgy rajzolok mint egy ötéves, na jó, hároméves :). Azért írom, hogy egyelőre, mert hiszek benne, hogy mindenki képes kifejezni a kreativitását a színek és rajzok segítségével. Csak meg kell találnia módját, én is épp ezt keresem:). Szóval, készítettem neki egy üdvözlő kártyát, lufi és torta rajzokkal, illetve egy Boldog Szülinapot fejdíszt. Gondoltam így is nagyon fog örülni, hiszen elvileg egyedül töltötte volna az estét. Az étteremben megkértem a pincéreket, hogy írják rá a tányérjára, hogy Boldog Szülinapot, de ehelyett maszkokba beöltözve,  hangos zenére elkezdtek neki táncolni és még egy szülinapi palacsintát is kapott gyertyával. Nagyon jó fejek voltak!!:)

IMG_4448

Másnap este a reptéren felvettem Mindy-t, a szingapúri barátnőmet, akit a jóga „táborban” ismertem meg. Volt 3 szabad napja és iderepült, hogy eltöltsünk néhány laza jógás napot. Esküvői fotós, úgyhogy nagyon be van táblázva a nyáron. Udud-ba mentünk, ami Bali belsejében helyezkedik el, a rizsföldek között. Akármerre sétálok, a házak mögött rizsföldek sorakoznak, sőt a városból kijutva csodaszép rizsteraszok magasodnak. Udub egy spirituális központ, a test és lélek paradicsoma. Tele van jóga központokkal, különféle tanfolyamokkal és isteni éttermekkel. Ráadásul olyan helyekkel, ahol egészséges, friss ételeket lehet választani. Már az is egy szuper programnak számít, hogy melyikbe menjek el és mit egyek aznap, annyi szép étel közül lehet választani. Én a Yoga Barn-ba (a legnépszerűbb jóga központ) vettem bérletet és azzal töltöm a napjaimat, hogy 1-2 jógaórára járok és felfedezem a várost. Cuki kis szállásom van, egy aranyos terasszal, ami a szépen gondozott kertre néz. Olyan mintha a saját kis házikómban élnék, imádok a teraszon heverészni a jóga matracomon. Egyébként szinte lehetetlen volt eldönteni, hogy melyik szállást válasszam, mert mindegyik csodaszép és szerencsére nagyon olcsó. Balinéz szobrokkal és szépen gondozott kertekkel. Ilyen kínálat, ilyen áron sehol sem volt az utam alatt.

IMG_7349 IMG_4522

Mindy sajnos ahogy jött már mennie is kellett vissza, de nagyon szuper 3 napot töltöttünk el, jókat beszélgettünk. Még egy fotós találkozóra is elmentünk, ahol egy volt divat fotós tartott előadást. Még a Vogue-nak is fotózott, majd bejárta a világot az akkori barátnőjével és egymást fotózták, hol ruhában, hol ruha nélkül. Ebből egy könyv született, most pedig terápiaként használja a fotózást, hogy megmutassa az embereknek az igazi arcukat, olyan helyzetekben, amikor igazán önmaguk lehetnek. Nagyon sokféle embert látogatott el az előadására, fiatal blog író, life coach, fotós, a legtöbben a szigeten élnek. Amúgy nagyon sok külföldi költözik ide, rengeteg művész, fotós és segítő. Ez érthető, tényleg varázslatos hely Udbud!

mindy

Néhány nap múlva megérkezett Geda, akit szintén a jóga táborból ismerek, ő volt az egyik tanár és Facebook-on láttuk, hogy mindketten ugyanabban a városban vagyunk. Sok időt töltünk együtt, itt lakik fölöttem a szállásomon és elmentünk egy egynapos túrára is. A másik szomszédom is legalább annyira érdekes ember, regényeket ír és utazik a nagyvilágban. Annyi különleges embert lehet itt útközben megismerni. Olyan fantasztikus sorsok és életutak vannak, mindig megerősít abban, hogy mi választjuk az életünket és olyan utat alakítunk maguknak, amilyet csak akarunk. Bár tetszik ez az életforma, nem tudom elképzelni, hogy így éljek, több szempont miatt sem, pl. A gyerekkérdés. A világutazók nagy része nem szeretne gyereket, bár több olyan párral is találkoztam, akik gyerkőcökkel utaznak. Tehát ezt is lehet, ha akarja az ember.:) A legtöbben olyan munkát végeznek, ami nem helyhez kötött, pl IT, grafikus, fotós stb. Na ezért olyan fontos angolul beszélni, ha tudsz angolul, kinyílik előtted a világ!

El tudom magunkat képzelni, hogy minden évben utazunk egy picit, vagy pl. évente egy-két hónapot Balin, vagy Thaiföldön töltünk és onnan dolgozunk, de azt nem, hogy évekig utazunk. A többes szám onnan jön, hogy én személy szerint szeretnék családot, egy társat és gyerekeket. De nem szeretnék csak Magyarországon élni. Annyi jó élmény ért az utazásom során, hogy még nagyon sokat szeretnék látni, még több jó emberrel találkozni és sokat tanulni. Sokkal kevesebb pénzből lehet itt megélni, mint otthon. Ugyanakkor Magyarország az otthonom, ahol a családom és a barátaim vannak. Illetve tudom, hogy mennyi embernek van szüksége segítségre, hogy boldogabbak és teljesebbek legyenek.Otthon elég pesszimista sokszor a hangulat, sok a meló és keveset mosolygunk. Itt Ázsiában amúgy többet dolgoznak az emberek, de mosolyognak és sokkal boldogabbnak tűnnek. Talán nem vonja el annyira a figyelmüket a sok materiális lehetőség, nem akarnak mindig többet, jobbat és nagyobbat. Limitáltabbak az anyagi lehetőségek. Én a coaching és természetesen a saját tapasztalataim (nem csupán az utazás, hanem a belső fejlődés kapcsán is) segítségével szeretném minél több ember életét támogatni és megmutatni, hogy mindenki képes a változásra. Kell tenni érte és dolgozni rajta, de tényleg mindenki, minden élethelyzetben képes jobbá tenni az életét. Minden a fejünkben dől el és mindent lehet, ha tényleg akarjuk!

IMG_7578 IMG_7489 IMG_7438 IMG_7506   IMG_7462 IMG_7406

Szóval Bali,  mindenki kedves és mosolygós és még beszédesek is az emberek. A fiatal család, aki ezt a szállást vezeti, nagyon aranyosak. Van egy kétéves tündér arcú kisfiúk, aki fel le rohangál a kertben. Nem osztogatja a mosolyokat csak úgy, de ha olyan kedvében van, elolvadsz az arcán szétterülő nevetéstől (most éppen sír és üvölt:)). Léptem nyomon hindu oltárokkal találkozom és még a saját teraszomra is helyeznek egy banán levélből készült, virágokkal megrakott apró áldást, felajánlást. Minden nap a Majom Erdő előtt sétálok el, ami arról híres, hogy tele van makikkal, akik egyébként kint az utcán élik az életüket és óvatosan kell velük bánni, mert szeretnek napszemcsiket lopkodni. Amúgy nagyon aranyosak, főleg a bébi majmok. A jóga terem egy jó 15 perces sétára van. Minden nap eltervezem, hogy melyik órákat fogom meglátogatni, mert nagyon sok fajta óra közül lehet választani. Még hangtálas meditációk is vannak. Általában egy gyorsabb és egy lassabb órát választok. Este megyek a Yin jóga órákra, ahol 3-5 percig vagyunk benne egy pózban, ami nagyon megnyugtató, ráadásul test helyreállítására koncentrál. Nagyon is jól érzem magam testileg! Friss vagyok és könnyű. A jóga hely étteremétől pedig elájulok annyiféle étel van, ajurvédikus, makro, nyers stb. Minden van! Azt hiszem nem tudok lemondani a húsról, de mindenképpen jobban érzem magam, hogy ennyi egészséges és vegán kaját fogyasztok. Egyre több olyan emberrel hoz össze a sors, akik nem esznek semmilyen hús származékot a szörnyű állat tartási és lemészárlási állapotok miatt, az állatok védelmében.  Elgondolkoztató. Erről jut eszembe a dokumentum film, amit tegnap este láttunk a Yoga Barn-ban. A film címe „The Island President” és a Maldív Szigetek elnökéről szól. A harcról, amit azért folytat, hogy megmentse az országát az elpusztulástól. Ugyanis, ha nem csökkentik a legnagyobb környezet szennyezők (USA, Kína, India, Brazília stb.) a káros anyagok kibocsájtását a légkörbe, a vízszint emelkedése miatt, az országa víz alá kerül. Hihetetlen erős személyiség és nagyon vicces. Amúgy itt is diktatúra uralkodott, nem is olyan régen történt a változás. Pont a cunami környékén, amikor is a víz elmosta a GDP 50 %-át 1 óra alatt. Hát nem ezek voltak az első gondolatok, ha a Maldívra gondoltál eddig ugye? Azért nem árt tudni…

IMG_7358 IMG_7354 IMG_7374 IMG_7423IMG_7595 IMG_7597 IMG_7397IMG_4473IMG_4491 IMG_7361

A minap teljesült az egyik legnagyobb álmom és elmentünk megnézni a rizs teraszokat. Az sem vett vissza ebből az élményből, hogy szakadt az eső és nagyon rosszak voltak a fényviszonyok. Ennyire könnyen nem lehet engem lerázni! Visszamentem fotózni az egyik reggel és egy farmer bácsi körbevitt a rizsföldeken, jó egy órát barangoltunk! Csodaszép volt, ugyan jó tízpercenként egy adománygyűjtő állomáshoz érkeztünk, ami a harmadik után már nem volt annyira vicces :). A túra után elterültem a kávézó teraszán egy heverőn és zöld teát kortyolgattam. Olyan fura volt, hogy én életem egyik legszebb pillanatát éltem át és spirituális mennyországban voltam a látványtól, míg a másik oldalon dolgozó farmereknek, ez az élete. Kőkemény munka, minden nap. Hirtelen olyan fura volt ezt megélni, hogy milyen szélsőséges két véglete lehet ugyanannak a dolognak.

IMG_7529 IMG_7544 IMG_7553

Pont egy hindu ünnepség idején voltam Udud-ban, így szemtanúja lehettem annak, ahogyan a  hatalmas, bambuszokat feldíszítették, majd felállították az utcán a helyiek. A nagy napon pedig étel adományokat helyeztek a díszes póznára szerelt oltárra.

Ma megérkeztem Kutába, ami a tengerparti központ, mert holnap reggel Yogyakarta-ba repülök, hogy lássam Borobudur és Prabanan templomát Jáván. Hát nem mondom, Kuta sokként ért, mintha egy diszkóba csöppentem volna…Visszavágyom Ubud-ba:)!

Ja, és nem hiszem el, hogy három és fél hét múlva otthon vagyok. Tényleg nem tudom felfogni, hogy szállt el 5 hónap ilyen gyorsan?:)) Azért nagyon várom, hogy lássam a családot és a barátokat, de azért tudnék még utazni egy két hónapig!!:)))

IMG_7506 IMG_7438

BALI, Indonesia: Ubud

Indonesia was not part of my itinerary originally, but then I realised I  still have time to explore a country. I thought Bali was nice and my dad also motivated me to come. I quickly booked a low cost  airline ticket and here I am . It was a great decision, I would’ve  missed a lot! This is paradise! :)))

Bali belongs to the islands of Indonesia and it’s the only place in the country which is Hindu. Majority of Indonesia is Muslim, almost 230 M people, which makes it the largest Islam country in the world and the 4th largest in terms of population. Again I learnt about a tough history, which can still surprise me. I believe we in Europe concentrate on the history of our continent and all the horrible things that happened there. And that is all right, as there is more than enough to digest about our history.  But lives and histories of the 20th century has a lot of similarities here as well. Almost all of the colonial powers wanted to get Indonesia (Spain, England, Portugal) and at the end the Dutch were the winners. In the Second World War Japan also tried to get it’s piece. Finally  Indonesia was declared independent in 1945, with the help of the American and UN anti colonial push. Although this was still far from peace. Soon guided democracy, in other words dictatorship was introduced. The nation had to experience thousands of people dead and executed. Finally in 1998 Soeharto stepped back, which decreased the stress, but it was not the end yet. Bloody independence of East Timor was yet to come and the road to real democracy was a bumpy one. Natural disasters also made it hard for this land, boxing day tsunami and 2006 earthquake left thousands dead and homeless. In 2002 suicide bombs went off killing over 200 people and leaving Bali’s tourism in ashes. Bali now is in peace with smiling faces all around. I haven’t been to other parts of Indonesia yet, but I heard that a few fundamentalist Muslim groups cause problems in some parts of the country.

Indonesia is huge, it’s largest islands are Java and Sumatra, the most eastern part is Papua, which is not to be mixed up with the country Papua New Guinea. The capitol is Jakarta, on the western part of Java. This country has so many sights to offer and you would probably need 2 months to see all. Lush rainforests, active volcanoes, unique wildlife and indigenous tribes secluded from the world. I decided to only visit Bali and fly to Yogyakarta to see the temples of Borobudur, which was on my bucket list.

The first day I stayed by the beach in Nusa Dua, where I found a cute little accommodation, with a nice pool and garden. I immediately, upon check in met a Scottish girl, who had her birthday that day. We agreed to go out in the evening to celebrate with dinner and cocktails. I tried to find a place to buy some B-day card or hat or balloons, with no luck unfortunately. So I found a creative way and got my color pencils out of my bag. I bought them, as I felt like drawing, temples, people, anything. The only problem is that currently I can only draw like a five year old, maybe three… But I do believe that anyone can draw, you just have to find the way. I am still looking for it 🙂 So I draw her a birthday card and a hat, with balloons and a cake. Later I asked the waiters to maybe write Happy Birthday on her plate, but instead they dressed up in masks and started to dance to birthday music. They even gave her a pancake with candles. They were so sweet:). Next day I went to the airport to pick up my friend, Mindy, who I met at the yoga retreat in Thailand. She managed to make herself free for a couple of days. She is a wedding photographer from Singapore. We went to Ubud, which is in the middle of Bali among the rice fields. Everywhere I walk I bump into one, outside the city there are even rice terraces, which I love.

Ubud is a spiritual centre, with lots of yoga places, shops, courses and healthy restaurants. Even selecting the right restaurant and food from the menu is a nice way to spend time. I go to Yoga Barn, which is the most popular yoga place here. They have lots of classes of all types. I go to 1-2 yoga classes a day and explore the city. I have a cute accommodation with a nice balcony and a beautiful garden. By the way it’s almost impossible to choose one place to stay, as all look so nice, with Balinese architecture, amazing gardens and private balconies.

Mindy came fast and left even quicker, but we spent amazing 3 days together, with nice talks and walks. One night we went to see the presentation of an expat photographer, who used to be a fashion photographer, but now does a special kind of therapy showing people their real self in their natural, happy moments. We saw great photos of him and his girlfriend travelling the world and taking photos of each other, sometimes with clothes on, sometimes without. Most of the people were expats living in Bali, photographers, life coaches, painters, blog writers etc. So many people move here, which I can completely understand.:)

A few days later Geda arrived, who I also know from the yoga retreat. He is one of the yoga teachers. We both saw on Facebook, that we are in the same city. We spend nice time together, he lives on the second floor of my accommodation. We also went on a day trip together. Another neighbour of mine is also a special guy, he writes fiction and travels the world. I love that I can meet so many creative, special people, with diverse views and thoughts about the world. It always reminds me that we choose the life we live and we can make it the way we want it to be. Which just have to listen to ourselves and do accordingly. Travellers usually do sometype of work that can be done from any part of the world, like IT, graphics, teaching English, photography etc. This is why it is so important to learn English, if you speak well, the world opens up for you! I can imagine myself travelling for 1-2 months each year or living in Bali for while. But not forever. I also want to do it with someone, not alone. And have kids someday. I want to live in Hungary, but not all the time. I have my family and friends there, so I want to stay close, but also explore the world. There is so much out there. And you need much less to live here than back home. But Hungary is my home, where many people need to see that you can live in a different way. Not tired and pessimistic all the time. Yes, people work a lot, but people work much more here, and still they have the smiles.  I would like to help with my own travel experience and internal personal improvement  through life and business coaching. Everyone can be happier and live a full life. You design your life the way you want it to be!

Back to Bali. Everyone is nice and smiling, asking questions all the time :). I love the young couple and their 2 year old kid, who is running the accommodation I stay at. Their little boy is so cute. He doesn’t give you too many smiles, but when he does, wow :). As you walk on the street it’s full of small offerings, I even have one on my porch. Made of banana leaf and flowers, sprinkled with a little rice.  I was lucky to experience the making of huge bamboo poles for the Hindu celebration, which they decorated, then pulled up in front of the homes. On the day of the celebration, the families offered food on the altars of the poles for the Gods.

Every day I walk by Monkey Forest which is famous for it’s naughty monkeys. They are sweet, especially the babies, but you really need to take care of your sunglasses. The Yoga Barn is a 15 minute walk. I plan each day which class to take, a flow class and a slow one, like Yin. There is a lot to choose from, even bowl meditations. Yin Yoga is great as you stay in the asanas for 3-5 minutes and it’s also designed to restore your body. I love it and I really feel good, healthy and light.  The restaurant on spot is fabulous, full of healthy food, it’s hard to choose from. They have macro, ajurvedic, raw food, everything! I meet so many people who are vegans and don’t eat anything that comes from meat. They decided to change their lifestyles to protect animals and protest against cruel animal farming. That’s something to think about.. Which reminds me of the documentary film, “The Island President”, which I saw last night at Yoga Barn. It’s about the president of the Maldives and his fight to save his country. As if global warming continues the islands of Maldives will go under water and it will disappear as it never existed. His focus is to get the main polluters (China, India, US, Brazil etc.) to decrease the amount of carbon dioxide to slow down global warming. He has a wonderful personality, strong and funny. By the way the Maldives also had a dictatorship, many people were tortured on the beautiful beaches. It was only recently that things changed. Right around the tsunami, when 50% of the country’s GDP was washed away by the water in 60 minutes. These are not the first thoughts you have when you think of the Maldives right?

The other day, one of my biggest dream was fulfilled from my bucket list. Visiting an area with rice terraces. It was raining really hard, but I loved it so much! I went back another morning to take more photos and trekked around with a local farmer. It was amazing, although there were donation stations all the way, which was not so funny after the third one :). After the trek I sat down for a cup of green tea at one of the restaurants overlooking the paddies. I was in such a peaceful state, enjoying the view. While on the other side, the reality of the farmers is tough work, every day. How weird is that? What is heaven for me might be “hell” for someone else? It’s strange how the same thing can have such a different story.

Tomorrow I will fly to Yogyakarta to see Borobudur and Prabanan temples, which is also a dream come true! I arrived to Kuta today, so I am closer to the airport. It’s a big disappointment, it’s crowded and loud. Like I’m in a large disco. But tomorrow I am leaving :).

By the way I cannot believe that I am back home in 3,5 weeks!! How did 5 months pass so fast? I really can’t wait to see friends and family, but I could go on for another few months :).

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s