Kedves Barátaim,

Haza érkeztem fél év csodálatos utazás után! Természetes itthon lenni, bár fura ismét a materiális világban élni, ahol sok minden a külsőségekről szól. De ilyen barátokkal és családdal nem panaszkodhatok!:) A tesóm várt a bécsi reptéren egy csodaszép Hello Kitty lufival, majd anyukám álom bablevessel és egy barátoktól kapott welcome home kosárral, telis-tele mindenféle finomsággal Magyarhonból. Rosé borocska, kolbász, szájfény, mert itthon már jobban kell adni magamra:))) és az elmaradhatatlan zöld curry, ha hiányzik Ázsia. Anyukám még az erkélyt is felújította, amit annyira imádok, hogy legszívesebben minden percemet ott tölteném. Nem ez az utolsó post, még szeretnék egyet feltenni az utazásomról, összefoglalva a legszebb perceket!

Sok puszi és köszönöm azoknak, akik végig járták velem ezt az utat!

Zsófi

i 

Dear Friends,

I am back home after 6 months of dream travelling. It’s great to be home, but of course it’s a bit strange to be back in the “material” world, where everything is about external things. But with family and friends I have, I don’t want to complain:). My brother picked me up in Vienna with a beautiful Hello Kitty balloon, then my mum cooked the lovely Hungarian bean soup and I had a welcome home basket from friends with kolbasz, rose wine, lip balm (to make myself pretty, after 6 month of no make up time:) and my green curry, in case I miss Asian flavours.) My mother fixed up my balcony as a surprise, which I love so much that I want to be there all the time.  This is not my last post on the blog as I want to write about the best memories I had during my trip.

Lots of kisses and hugs, thanks for travelling with me:)

Sophie

Szóval eljöttem ide, Koh Chang szigetére, röpke 6 óra autó út és 1 óra kompozás után. És hát esik! Egész pontosan szakad az eső, reggel, este és éjszaka! Nem akarok hálátlannak tűnni. Az öt nap alatt, legalább két órát ért napfény. De túlozni sem, lehet, hogy csak másfelet! Éjszaka olyan vihar van, hogy elmegy az áram, az ajtó majd kiszakad a széltől és tegnap éjszaka füldugót kellett alkalmaznom, hogy össze ne sz….m magam a mennydörgéstől. Ha látnátok, milyen jókat nevetek ezen. Néha kitör belőlem a röhögőgörcs, hogy eljöttem barnulni a szakadó az esőbe! A hozzám hasonló szőkék kedvéért, a trópusi monszun nem egyenlő napi egy óra  nyári zivatarral! (ugyanis az én agyamban így szerepelt, valószínűleg tévesen) Lehet, hogy egész nap esik az eső, mintha dézsából öntenék! Szóval, ha nem szeretnél az időjárási viszonyokhoz alkalmazkodni, ne gyere Koh Chang szigetére nyáron:)! Amúgy a sziget óriási és gyönyörű szép. Egy tengerparti bungalót béreltem egy csendes partszakaszon, ahol alig voltak emberek, a tenger csupán néhány lépésre volt tőlem és reggel csak széthúztam az ajtót, hogy kilépjek a puha homokba. Csodálatos volt reggel a tenger zúgására jógázni és meditálni. Szakadó eső ide vagy oda:). Volt két kutyus – stílusos, jingjangosan, egy fekete és egy fehér-, akik minden reggel a vízben ugrálva játszottak és kergették egymást. Jó volt nézni a felszabadult játékukat.

Zseniális, hogy az élet mindig azt adja, amire igazán szükséged van! Zárásként, azt hiszem az kellett, hogy semmi se vonja el a figyelmemet. Kevés legyen körülöttem az ember, ne a barnulásra és a csodaszép tengerpartra  koncentráljak,– ami amúgy így is gyönyörű- hanem magamra. Összegezzem, hogy mi történt az elmúlt fél évben, vissza  olvassam  a naplómat és éljek meg minden, a hazamenetellel  és egyebekkel kapcsolatos szélsőséges, néha trópusi viharra emlékeztető ingadozó érzelmet.  Igazán tanúságos volt visszaolvasni azokat a gondolatokat, amiket menet közben írtam. Segített emlékezni, hogy milyen nehéz volt elindulni, mennyi kétség volt bennem, hogy egyedül maradok és hogy eltelt majd két és fél hónap mire sikerült elfogadni hogy most egyszerűen pihenek, és ez így rendben van, jár nekem. Teljesen elengedhetem magamat! Mennyi félelem és kétség vált köddé út közben és hány negatív programot ismertem fel és engedtem szabadjára. Milyen fantasztikus embereket ismerhettem meg, akik valószínűleg sosem bukkantak volna fel az életemben, ha nem vágok neki és hagyom hátra a komfort zónám. Megtanultam szeretni magamat, az életet és most már nem érem be kevesebbel, mint csak olyan dolgokkal vagyok hajlandó foglalkozni, amik pozitív értékeket közvetítenek számomra. Magabiztossá váltam nem csak magam, de a jövő kapcsán is. Hiszem, ha pozitív dolgokba vágunk bele, akkor a körülmények megteremtődnek. Ha nem aggódjuk halálra magunkat, hanem hagyjuk, hogy az élet hullámai felkapjanak és sodorjanak minket a csodák irányába. Nagyon hálás vagyok mindezért!!!:)))))

A meditáció az egyik legnagyobb kincs, ami az utazás hozadéka. Ha kitartóan gyakorlunk, tényleg csodákat lehet átélni. És itt nem feltétlenül különleges, hókuszpókusz lelki állapotokról beszélek, hanem arról, hogy elkezd kitisztulni az agyad a sok lerakódott portól. Pont olyan, mint, mikor kisöpörsz egy szobát és tiszta lesz. Egyre jobban érzed magad és egyre több dolgot veszel észre a nagyvilágból, ráadásul már nem a betanult képletek segítségével látod a világot. Hiszen mindannyian más dolgot fogadunk be a világból. A hitünknek, értékrendszerünknek  valóságunknak megfelelő dolgokat. A szűrőinken keresztül.  Abban a pillanatban, hogy elkezdenek a korlátozó hiedelmek és félelmek eloszlani, elkezdődik egy új élet. Ami mosolygós és nagyon természetes. Elkezdenek az apró dolgok is szépek lenni, amik eddig unalmasak voltak, vagy talán észre sem vettük őket.

 

Természetesen vannak bennem félelmek a haza menetellel kapcsolatban. De ezek is csak gondolkodási minták, pl. hogy Magyarországon nem lehet jól élni, mindenki negatív, csak kemény 10-12 órás irodai munkából lehet megélni stb. Ez nem az én valóságom! Mindent lehet és tele van jó, pozitív emberekkel a mi országunk is! Lehet, hogy szerencsés vagyok, de én jó sokat ismerek :). Arról nem is beszélve, hogy legalább 4 milliárd embernél jobban élünk, legalábbis materiális értelemben. Ha van ivó vized, étel az asztalodon és fedél a fejed felett, akkor biztosan.  És ennél bizonyára sokkal több mindened van, pl. családod, barátaid, a gyermekeid mosolya, csodás erdők, napsütés, szerelem, nevetés, zene, csodás ételek, szórakozás, állatok és legfőképpen Te magad.

Szerencsére a változást a legegyszerűbb helyen, a fejünkben kell elkezdeni, mert mi magunk teremtjük a világunkat, a gondolatainkkal. Én erre akarok koncentrálni és továbbadni mindazt a csodát amit az utazásom során megéltem külsőleg és belsőleg egyaránt.  Ezért arra szeretnélek ösztönözni, ha valami nem jó az életedben, hagyd abba a panaszkodást és tedd fel a kérdést magadnak:

Kell valamin változtatnom az életemben? Ha igen,

Mit tudok ma tenni azért, hogy boldogabb legyek?

Miért vagyok hálás az életemben?

Ha a legapróbb válasz is érkezik – és fog, ne aggódj-, kezdj el cselekedni még ma, hiszen az élet rövid. Szerencsére változtatni bármikor lehet és minden egy nagyon apró dologgal indul, egy egyszerű gondolattal.

„Az ezer mérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik”

Koh Chang / The Tropical…(storm) island:)

So, I came here, to the tropical island of Koh Chang. The tropical storm island to be precise. It took me 6 hours drive and 1 hour with a ferry. And it’s raining! To be exact it’s raining cats and dogs, in the morning, during the day and even in the night. I don’t want to seem like I am not grateful, the sun did shine for about total 2 hours in the past five days. I also don’t want to over estimate, it could have been only 1.5 hours in total:). In the night the storm is so strong, that there’s no electricity, my door shakes like in an earthquake and last night I almost got a heart attack from the thunderstorms. This is hilarious! Sometimes I start to laugh and I cannot stop. I came here to get a tan, to the island of never ending rain.! 🙂 So for those blondes similar to me,  monsoon equals rain. Lot’s of rain, not just a short summer shower per day. So if you don’t want to adapt to the weather conditions, don’t come here in the summer! I stayed in a beach bungalow, the water was just a few meters away. It was amazing to slide the doors in the morning and just step out to do yoga and meditation to the sound of the ocean. With or without rain, it is paradise:). There were two dogs – representing ying and yang, black and white- who played in the water each morning, I loved to watch them play.

It’s genius how life always gives you what you really need! I guess at the end, since only days are left of my 6 month trip, I needed to be on my own. Focusing on what has happened and on my thoughts. So right now there is very few people around me and getting tanned on the beautiful sunny beach isn’t distracting me. Which is so amazing, even in the rain! I can wrap up the things that happened, read my diary and fully experience all the feelings related to going home and some others as well.  Feelings that are similar to a tropical storm which is sometimes calm and quiet, and sometimes violent and powerful. It was really beneficial to read back all that I wrote during my trip. How hard the beginning was, how afraid I was of being alone, how tough it was to understand and accept that I deserve this trip. That it took about 2,5 months to completely relax and let go.  The amazing people I have met, who I would have probably never got to know if I stayed at home in my comfort zone. I learnt to love myself, love life and there is no more compromise. I only want to do things which are good for me, which represent my values. I became confident not just in myself but regarding my future. I truly believe that if you want to do good the circumstances will be created around you. If we don’t stress or worry and focus our thoughts on positive things, the waves of life will take us to miracles. We just have to surf with it and let it flow!

Meditation is one of the biggest treasure of this trip. If we keep on practising we can achieve amazing wonders. And I am not talking about some special state of mind or anything spiritually weird. I refer to purifying your mind. Just as when you tidy your room and it becomes clean. You will start to notice in a wider spectrum, more things about the world and you no longer view the world through your old glasses. We all see the world differently, we all filter everything through our own thoughts, believes and reality. The minute that we start to let go our fears and limiting believes, life starts to become happy, simple and natural. Small things start to be beautiful, which were boring or weren’t even visible through our glasses.

Naturally, I have fears about leaving this paradise and going back home to regular. But I believe this is also just a thinking pattern, which would limit me from living the life I want. Like the belief you can’t have a good life in Hungary and that people are negative. It’s just not the full picture! Anything is possible and our country is full of good, positive  people. I’m lucky, I know a lot of them :). And I am sure we already have a better life than about 4 billion in the world.  At least from a material point of view. If you have drinking water, food to eat and a roof above your head, for sure. And you have so much more. You have family, friends, the smile of your kids, beautiful parks, sunlight, love, laughs, music, lovely food, entertainment, animals and most importantly You!

Luckily we can start the change simply, in our thoughts, as we create our own world.  This is my focus and I would like to pass on all the miracles I have experienced during my trip both externally and internally. Therefore I would like to encourage you stop complaining and to raise the questions if you feel unhappy:

Do I need to make a change in my life? If yes,

What can I do today to be happier?

What can I be grateful for in my life?

If you get the slightest answer or intuition, – and you will don’t worry- please start the change today!  Life is short. And it all starts with a very small thing,  a simple thought.

„ Even a thousand mile journey starts with the first step”

 

 

Gili Air a legkisebb a három Gili sziget közül, nem járnak rajta autók, sem motorok. Csupán lovaskocsik csilingelnek néha a földúton. Apró sziget, gyalog is körbe lehet járni egy óra alatt. Különösen kora reggel nagy élmény körbe sétálni, amikor az egymás után sorakozó éttermek és bárok még csak ébredeznek. Mindegyik hangulatos, bambuszból készült emelvényekből áll, színes párnákkal és lampionokkal.  A szigeten lévő egyetlen jóga központban szálltam meg egy hatágyas „kolesz” szobában, ahol hárman lakunk, egy francia lány és egy ausztrál fiú. Úgy gondoltam, hogy az utazásom vége felé kipróbálom ezt a szállásfajtát is, hiszen a legjobb hely, hogy barátokat szerezzek magamnak. Az azért mélyvíz, hogy pasi is van a szobában:). Nem flangálhatsz bugyiban vagy testápolózhatod magad topless, amit egy csaj társaságában. Kiválasztottam az ágyamat, kipakoltam, majd jött egy sugallat, hogy nézzek be a párna mögé, hátha van ott valami háziállat. És ki találja ki, hogy ki nézett velem szembe? Hát a Béla!! (tokke gekko, aki Kambodzsa óta üldöz engem:). Ugyan tini példány volt, de hát azért mégis!!   A fürdőszoba pedig a tetején nyitott , ami azt jelenti, hogy zuhanyzás közben a csillagokat csodálhatom. Igazából imádom! Nem félek már túlságosan Bélától sem, tudom, hogy nem fog éjszaka rámmászni, mert jobban fél tőlem, mint én tőle! Legalábbis ezt mondogatom magamnak :). Hát nem gondoltam volna, hogy eljutok idáig. Tök lazán veszem már, ha elugrál előttem egy nagy varangy, vagy óriás gekko van a szobámban. Ma reggel pl. arra keltem, hogy egy a szobában „ugat” tőlem néhány méterre. Azért a társaság bátorságot ad, ha egyedül lennék, lehet, hogy rosszabbul viselném. Ha tudtam volna, hogy ekkora élmény együtt lakni másokkal, többször szálltam volna meg dorm-okban. Olyanok vagyunk mint egy kis család, mindent megosztunk :).

Hatalmas a kert, két nagy jógaterem van, az egyik kör alakú és kék, a másik pedig bambuszból készült és hatalmas belmagassága van. Max. 20 ember tud megszállni itt, de most csupán páran uraljuk. Charlotte, egy kedves francia lány a szobatársam és a búvárvizsgájára készül éppen, Tiago ausztál, sri lankai felmenőkkel. Nagyn sok mindennel foglalkozik, igazán inspiráló. Pl. most indítja el az alapítványát, ami segít a külföldön munkát vállaló embereknek elkerülni az ember kereskedelem csapdáit. Geda is itt van, aki jól meglepett, mert lejött Ubudból, úgyhogy ismét együtt a csapat! Ambar, egy másik francia lány,  5 hétig volt önkéntes a jóga központban. Napi három órát kellett dolgoznia szállásért és ingyenes jóga órákért. Elég jó lehetőség, nem?  Most Lorenzo, az olasz fiú lett az új önkéntes, aki előtte Ausztráliát járta be hátizsákkal. Később többen is lettünk és fantasztikus napokat töltöttünk együtt, Martijn és Lis hollandok és szuper csajos beszélgetéseink voltak a parton heverészve.

Az első este el is mentünk az egyik hangulatos tengerparti helyre vacsorázni. Imádom, hogy tegnap az emberek nagy részét még nem ismertem, azt sem tudtam, hogy léteznek, és ma már egymás kajáját kóstolgatjuk és szép lassan egyre többet tudok meg az életükről. Mindent simán kiteszünk az asztalra, legyen szó idegösszeomlásról, drog problémáról vagy szerelmi bánatról. Egyesek tanácsot szeretnének, míg mások egyszerűen megosztanak. A reggeliző helyek három perc sétára vannak a szállástól és isteni gyümölcs tálakat lehet enni csodaszép tengerparti kilátással. Ez tényleg a paradicsom, csodaszép csillogó kék víz, napsütés, isteni kaják, barátok.  Már kialakult a megszokott társaság, együtt járunk vacsizni és délután a partra. Mindig ugyanarra a helyre megyünk, mert lehetetlen megunni a menüjét, illetve állati kényelmes a párnákon heverészni.  Jókat beszélgetünk, nagyon sokféle téma előkerül és mint régi jó barátok, bátran beszélgetünk a legintimebb témákról is. Pedig mindannyian teljesen mások vagyunk és nagyon különböző hátérrel,  életkorral rendelkezünk. Olyan kár, hogy általában behatároljuk magunkat az idővel. A korhoz bizonyos jellemvonásokat csatolunk és azok alapján úgy gondoljuk teljesen jól ismerünk valakit. Vagy ha bemutatkozunk egyből a nevünket és a korunkat mondjuk, utána megkérdezik mivel foglalkozunk. Ebből a néhány információból összeállítunk egy jellemet. Zsófi vagyok, 33 éves és munkanélküli. Ha nem ismersz és ezt a három infót tudod rólam mit gondolsz? Egy esetleges  lúzer:). Pedig én vagyok a világ egy legboldogabb embere!:) Talán ezen a szigeten voltam az utam során a legboldogabb, bár azt kell érszre vennem, hogy mindig jól érzem magamat! Néha azon kapom magam, hogy egyszerűen mosolyogva járkálok. Annyira hálás vagyok ezért, mindig is így akartam élni.

 

Vacsi közben az egyik este elment az áram és az egész sziget sötétségbe borult. Néhány méterre tőlünk tüzet raktak a parton, úgyhogy becsatlakoztunk. Az egyik fiú gitározott, a másik dobolt a többiek pedig énekeltek, volt aki táncolt,  egyesek pedig elmélyülten csókolóztak a romantikus tábortűznél :).

Különös módon jutottam el erre a szigetre és tudtam, hogy különleges embereket fogok megismerni. Még Thaiföldön voltam a jóga paradicsomban, amikor a vízben pancsolva, felém úszott egy levél. Pontosabban rám tapadt. Szív alakú volt, ezért úgy döntöttem, hogy megtartom és beletettem az útikönyvembe. Mikor hetekkel később lapozgattam valami miatt, észrevettem, hogy Gili Air szigeténél van éppen. Rájöttem, hogy többen említették már nekem ezt a nevet, hogy ide el kell jönnöm. Nem igazán foglalkoztam ezzel, de valahogy tudtam, hogy el fogok jutni ide. Tényleg nem terveztem, hónapokkal később lett meg Balira a repjegyem.  Inspiráló embereket ismertem meg, olyanokat, akik sok dologgal foglalkoznak, törődnek a környezetükkel, apró alapítványokat hoznak létre, hogy másoknak segítsenek. Sőt még olyan különleges pasival is találkoztam, akik igazi nőként bánt velem és nem felesleges játszmákat, hódítási technikákat felhasználva akart elvarázsolni. Egyszerűen természtese volt és önmagát adta. Ez annyira felszabadító érzés!  Különösen ezért az élményért vagyok hálás. Úgy érzem mindent megkaptam ettől az úttól amit valaha elképzeltem vagy reméltem, sőt annál sokkal többet! Annyira hálás vagyok azért!!!:))))))

Gili Air, the miracle island

Gili Air is the most calm of the three Gili Islands, there are no cars or motorbikes, only horse carriages dust the dirt roads time to time.  It’s a tiny island that you can walk around in about an hour. It’s especially nice if you do it in the early morning, when the restaurants and bars are just about to wake. All of them are stylish beach bars, with soft pillows and amazing sea views. The water is crystal clear and the sunlight twinkles beautifully on it’s surface.

I booked my accommodation at the only yoga retreat on the island. I decided to try the dorm feeling at the end of my trip and get a bed in the 6 bed bungalow. Now it’s only me, Charlotte, a nice French girl who is preparing for her open water dive exam and Tiago, who is from Australia, with Sri Lankan heritage. He is really special and has tons of ideas. He is just about to launch his charity to fight human trafficking. I have high respect for people like him.

If I knew this is so much fun, I would have stayed in dorms more often :). We became  a small family. Sharing good and bad. Although I had to get used to be in a mixed room. You can’t just run around in a bra or put on body lotion, as you would in a girl room.  I chose my bed and took a quick shower. I suddenly had this feeling to look behind my pillow. And guess how looked me in the eye? Bela. (the big gecko, who is following me everywhere since Cambodia:).  It was a small version, but still, what the hell!! And the bathroom was half open to the sky. Jokes aside, it was beautiful to look at the stars, while taking a shower. I loved it! Also I am not bothered by animals any more. Frogs, geckos, they are ok. I never thought I will become so brave!:)) Like this morning I woke up to the sound of one, just above our beds, only a few meters away. I think the company also gives me courage.:)

There is a huge garden, two yoga rooms, both of them are open air, one is round shaped, the other has colorful bamboo decoration and a huge cupola. It’s stunning. I like this place . They can accommodate about 20 people, but now it’s only a few of us. Geda surprised me, he came from Ubud, I didn’t know about it. But I was really happy to see him. He is one special person, one you can learn a lot from. Lorenzo is Italian and he was a volunteer at the retreat. He gets accommodation for a couple of hours of work. He is very natural and genuine, which I like.  Ambar used to be a volunteer and just started to work in one of the bungalow hotels, so she is really happy to be able to stay here on the island. We met Lis and Martijn later, who are from the Netherlands and we had funny girl talks on the beach. All of these people are special and I am lucky to have met them.

We went out the first night to a nice beach front place with live music.  I love that yesterday these people were complete strangers and now we eat from each others food and get to know their lives step by step. No one’s shy to put it out there, drug problems, breakdowns, the misery of love, anything. Some want advice and some are only sharing. There’s a regular group of people I hang out with. We eat dinner together and go to the beach during the day. We always go to Chill Out bar as it’s impossible to get bored with it’s menu and the pillows are so comfy. We have nice chats and as old friends we talk about even the most intimate stories. Although we are all so different, we come from very different backgrounds and ages. It’s so bad we limit ourselves by time, age or stereotypes. We attached specific characteristics to age for example, what a person should be like and we think we know someone based upon that. Or when we meet a new person, after saying our names, we say our age. Then comes the questions, what do we do for a living. My name is Zsofi, I am 33 and I am unemployed. If you don’t know me what do you think based upon this? A possible looser? And you couldn’t be further from the truth. I am so happy. This island was one of the highlights of my trip. I was smiling all day. Although I have to notice that it happens very rarely that I am not happy. I always wanted to feel this way. This makes me so grateful. Sometimes I just sit and than realise I am just smiling, about nothing.

One night the power was off, everything was dark, so we walked to the beach, there was a camp fire. A group of people were already around it. We joined in. Some were playing the guitar, some dancing or singing and the luckiest ones were kissing by the fire :).

How I got to this island was by faith. I knew I am going to meet some special people. When I was in Thailand at the yoga retreat I found a leaf shaped like a heart in the water. It basically stuck on me. So I took it with me and put it in my guide book. When I opened it weeks later, it was on the page of Gili Air. I realised then, that I have heard this name before recommended by a few people. But it was months until it became a reality to buy a ticket to Bali. Once I had it I was sure to visit Gili Air. I met really inspirational people, ones that care about the world around them, want to help and don’t comprise to live a robot life, as most do. I also met a special someone who treated me as a real woman, didn’t play unnecessary  games , he was just natural. Which is very refreshing. I am especially grateful for this experience. I believe I got everything from this trip what I was hoping or looking for.  And I am so so grateful for that!!!:))))))

 

Bali egy külön világ Indonézián belül,  végre megérkeztem Yogyakartába, mely Jáva szigetének közepén helyezkedik el. Azt hiszem, ez a város képviseli az igazi indonéz nagyvárosi életet. Hömpölygő tömeg az utcákon, mosolygó arcok mindenfelé. Hálás vagyok, mert most is tanultam valamit az előítéletekről. Néhány hónappal ezelőtt ugyanis, mikor valaki megkérdezte tőlem, hogy nem megyek-e Indonéziába, mert csodálatos, azt feleltem, hogy nem, mert szerintem egy egyedülálló nőnek lehet, hogy nem biztonságos egy muszlim országban utaznia. Ez azt hiszem a szélsőséges iszlám terrorista csoportok és az egyes, arab országokban a nőkkel való bánásmódból fakadt. Hálás vagyok, hogy eljöttem ide, mert szeretettel teli, kedves és igazán barátságos embereket ismertem meg. Indonéziában mindenkinek kötelezően kell vallást választania, ami a személyi igazolványokon is szerepel.  A lakosság 90%-a muszlim. A egyik 20 év körüli idegenvezető lánnyal sokat beszélgettem erről. Azt mondta, hogy gyerekkorában a szülei megtanították az iszlám szokásokra, de később volt választási lehetősége, hogy melyik vallást válassza. Úgy érzi, hogy szerencsés, mert az iszlám vallás értékei szépek és modern felfogásban élik az életüket. Nem kell fekete csadorban járniuk, csupán fejkendőt hordanak. Ő például, divatos kéket visel és hozzá illő fiatalos farmert. Ez a kedvenc színe, mindene kék, ahogy rajtam is aznap sok volt a rózsaszín. Beszereztem egy szuper cool szörfös Hello Kitty pólót:). Sosem gondoltam volna, hogy Indonéziát fogom megnevezni a legbarátságosabb helynek az utazásom során.  A építő munkástól kezdve, a riska sofőrön át, a bolti eladóig mindenki kedves volt velem, köszönt az utcán és biztos, hogy megkérdezte, honnan jövök, merre megyek. Sokszor bebizonyosodott az utam során, hogy az előítéletek teljesen más irányba tudnak elvinni és milyen sokszor tévedünk, amikor egy embert vagy népcsoportot megítélünk. Ez a lecke azt hiszem, még néhányszor vissza fog köszönni, de mindenesetre hálás vagyok, hogy ilyen kedves fogadtatásban részesültem.

Szerencsére Yogya – ahogyan a helyiek becézik- csendesebb turista központjában szálltam meg, mert a másik helyszín túlságosan nyüzsgő lett volna számomra. Elsétáltam arra ugyan az egyik délután, de elég furán éreztem magam a hömpölygő tömegben, az árusok között, az egyetlen fehér arcként. Kb. egy óra után találkoztam egy turistával, meg is jegyeztem neki, hogy örülök, nem én vagyok az egyetlen kakukktojás errefelé :). Belebotlottam egy Bata boltba, ahol megláttam egy csodaszép kék szandált és amikor az árát is észrevettem (1500 Ft), akkor gyorsan magamhoz vettem. Három hét múlva otthon vagyok, úgyhogy gondolnom kell a jövőmre,  otthon nem járhatok állandóan flip flopban:). Hazafelé egy motoros riksával mentem, kb. 20 perc volt az út, de azt hiszem kisebb tüdő károsodást szenvedtem. Borzasztó légeszennyezés van. Most értettem meg, milyen lehet a pekingi légszennyezettségében élni nap mint nap. A szállásomon megismertem két cseh lánykát és együtt is vacsoráztunk. Az egyik lány hasonlóképpen marketinges és ugyancsak coach szeretne lenni egyszer. Ott is elég stresszes a marketingesek élete :). Nagyon jót beszélgettem a lányokkal, elsősorban a kelet európai hasonlóságokról. Egy helyi étteremben, Warung-ban vacsoráztunk, ahova utána mindkét nap visszatértem. Nem csupán azért mert két dollár egy főétel, hanem mert egy édes nagyika főzi az ételeket, ami olyan isteni, hogy csak na!

Az egyik reggel elmentem jógázni. Szerencsére itt is találtam egy olyan étterem / jóga / fair trade boltot, ahol jó ételek, pozitív értékek és a jóga is megtalálható volt egy helyen. Nem csoportos volt az óra, hanem Ubudhoz képest kb féláron, egy helyi néni tartott nekem magánórát. Nagyon tetszett, főleg az, hogy a nénin ugyan volt egy pár plusz kiló, de olyan tökéletesen hajtotta végre a jóga pózokat, hogy le a kalappal! Azt hiszem a sport oktatók testéhez vékony, tökéletes test párosul az agyunkban. Szeretem a jógában nem kell feltétlenül modellnek lenni.  Délután Prambanan templomát néztem meg, ami kb 20 km-re fekszik a várostól. Ez egy hindu templom, ami nagyon hasonlít Angkorra, csak sokkal kisebb, de ugyanúgy csodaszép. Sajnos a templomok egy része összeomlott a 2006-os földrengésben. Este a Ramayana balettra mentünk, ami azért különleges, mert a megvilágított templomok szolgálják a lenyűgöző hátteret. Szép volt a táncos előadás, csak egy picit bonyolult volt követni a történetet. Este 11 felé értünk vissza  a hotelbe, majd másnap reggel 3-kor már keltem is, hogy megcsodáljam a Borobudur-i napfelkeltét a szemközti hegyről. Misztikus köd lepte el a környező tájat és szemközti Merapi vulkánt. A templom sajnos elrejtőzött a ködben, de a táj és a napfelkelte így is csodálatos volt. Reggel 7-kor már a templomnál is voltunk és elérkezett a pillanat, amikor végre megláthattam ezt a szépséges Buddhista templomot. Gyerekkorom óta nagy hatással voltak rám a fotók, amiket láttam róla. Nagyon kedves volt az idegenvezetőnk és sokat mesélt az építményről. Egy négyszögletes alakú, hatszintes templom, aminek a tetején kör alakban lyukacsos sztúpák helyezkednek el, mindegyikben egy Buddha szobor. A 9. sz.-ban épült és szerencsére nagyon jó állapotban maradt meg, ugyanis több száz évig dzsungellel benőtt, elhagyatott templom volt. A vulkanikus kőből készült faragások Buddha életét és tanításait mutatják be. Mindenkinek egyen sarong-ot (kendő szoknya) kellett viselnie. Már reggel 7-kor hatalmas tömeg volt, főleg iskolás csoportok, akik léptem nyomon megállítottak egy fotó kedvéért. A fotó végeztével egyesével kezet fogtak velem, majd a homlokukat  hozzáérintették a kézfejemhez. A hiedelem szerint a fehér ember szépsége szerencsét hoz.  Azt hiszem erről már korábban írtam, hogy Ázsiában fehérítő kozmetikumokat használnak, hogy szép fehér bőrük legyen, ugyanis szerintük a fehér bőr a szép. Ironikus,  ahogyan a világ másik fele szoláriumokba jár, hogy barnuljon, mert szerintük pedig az a szép. Mindenesetre elképesztő, hogy ezt teszik a bőrükkel. Bárcsak látnák, hogy így is milyen szépek!

  

Délután a Merapi vulkánt látogattuk meg, ami legutóbb 2010-ben tört ki és  éppen várható, hogy ismét pöfékelni fog. Hatalmas élmény volt egy füstölő, élő vulkánt látni, teljesen lenyűgözött. A reggeli repülőúton pedig teljes szépségében láthattam az ablakból, ami még csodálatosabb élmény volt. Látszott a kráter, a füst és a hegy érdekes formája, amely olyan volt mint egy redőzött szoknya, gondolom a lefolyó, megkövült lávának köszönhetően. Milyen csodálatos a Földünk, tényleg elképesztő!

Ma visszaérkeztem Kutába és sikerült fix tarifás taxival jó 5 percet jönni, kb. 4X áron! Tehát még fél év után is becsúszik egy –két melléfogás! De legalább egy jót tudok  már nevetni rajta! Az utam egyik pozitív hozadéka, hogy nem veszem a dolgokat annyira komolyan mint korábban, ezáltal az élet is sokkal könnyebb és viccesebb! Fontos, hogy néha tudjunk nevetni magunkon és a körülményeken! Így sokkal jobban élvezem az életet!

 

The real Indonesia

Bali is a separate world within Indonesia. I arrived to the middle of Java, to the buzzing city of Jogyakarta, by it’s nick name Jogya. This is the real big city life of Indonesia, lots of people with smiling faces. I am grateful as I have learnt to let go some of my preconceptions again. As a few months ago someone asked me why I am not going to Indonesia. I answered because I don’t feel comfortable travelling alone in a Muslim country. My fear was based upon extreme fundamentalist terror attacks and the horrible treatment of woman by some middle eastern men.  I am happy that I got to know this nation as they are kind and loving. They are peaceful, religious people who are friendly to western people. In Indonesia everyone has to choose a religion it’s even written on their ID card. 90% of the population is Muslim, but there are Hindus (Bali), Christians, Buddhists as well. The 20 year old guide girl I spoke to told me all about it. When she was a kid she learnt the customs of Islam from her parents. But when she grew up, she selected her religion. If she decided something else, it would have been OK. (Maybe this is different outside the cities). She feels lucky to be  Muslim and has positive values. She is very modern, she wears a colorful blue veil with jeans. We just became Facebook buddies. She is open minded and very kind. I would have never thought that I will say Indonesia is the most friendly country I travelled to. The construction worker, the riksha driver, the receptionist, everyone was friendly to me. They all say hello and ask you where you are from. Life has taught me so many times during my travel not to judge based upon preconceptions.  Sometimes we judge based upon a thinking pattern, which is not the truth. I believe I will experience this teaching in the future as well. But hey life is a long time school! 🙂

Luckily I booked the quiet part of the tourist centre and not Malioboro, which was too hectic for me. I did walk to the district, but it was hundreds of locals and vendors flowing on the streets. I think I walked almost an hour before I saw the first tourist. I bumped into a Bata store, so I took a quick peak at the shoes and I found a beautiful  blue sandal. When I saw the price (7 USD) I knew it was coming home with me. Since I’m home in 3 weeks, I have to think about my future. Can’t wear flip flops all the time:). I took a riksha home. It took not more than 20 minutes, but I am sure my lounges were black by the time I got home. This was the first time I’ve experienced what it must feel like to live in polluted Beijing. I met two Czech girls at the guest house, so we went for dinner together. We had a nice chat about Eastern European habits and thinking.  One of the girls is also working in FMCG marketing and she is thinking to maybe do a carrier change in a few years. Marketing is stressful everywhere:). We had dinner in a local restaurant, a warung. I went back everyday as it was great food and a nice granny cooked the meals.

I did yoga one morning in a private class, half the price than the drop in class in Ubud. An Indonesian woman held the class, she was really great. She had some extra weight on, but completely proved that you don’t have to have the body of a model to do yoga in a professional way. Hurray!!:)

In the afternoon I visited Prambanan temple, which is about 18 km from Yogya. It is a Hindu temple, very similar to Angkor Wat, but much smaller. Unfortunately many of the temples collapsed during the 2006 earthquake. In the evening we saw the Ramayana ballet, which is really famous in the area. The temples are part of the beautiful setting and colorful costumed dancers play the roles. The story was a bit complicated to follow though. We got back to the hotel by 11 and next morning I was up at 3 to see the sunrise of Borobudur. We climbed up the hill opposite to see the foggy surrounding, Merapi volcano and the temple. The natural environment was beautiful and it was a nice experience. Although we didn’t see the temple, because of the fog. By 7 we were already at Borobudur and so was hundreds of school children, who stopped us every 5 minutes to take photos with us. Then I had to shake hands with each of them one by one and they touched their forehead to my hands. According to them white beauty brings them good luck. I think I told you before that everyone wants to have fair skin here and they use whitening cosmetics. So ironic that we go to tanning salons to become darker skinned.

Borobudur was a dream come true, I wanted to visit since I was younger. It’s a Buddhist temple from the 9th century, six stories high, square shaped temple, on the top there are stupas in circles. Each stupa has a Buddha statue. It was abandoned for many centuries until it was discovered again fully grown by the jungle. It was built from different types of volcanic stones, teachings and the life of Buddha is carved into it all around. Everyone has to wear a sarong (skirt) uniform to enter the temple.

In the afternoon we drove to Merapi mountain, an active volcano. It erupted the last time  in 2010  and they are waiting for the next one to happen. What an amazing experience to see the smoke coming out of the volcano. I was very much impressed. And on the flight back to Bali I was lucky to see the entire mountain from the airplane. How huge it is, the smoke coming out and the strange surface, which looks like the wrinkles on a skirt, I guess caused by the flowing lava.

I got back to Kuta and I managed to get myself the most expensive taxi drive. It was about 5 minutes (didn’t know the hotel was so close) and I paid probably triple price. So even after travelling for 5 months, this can still happen.:) But I learned to laugh at it at least! I don’t take things so seriously any more, therefore life is simpler and funnier. I think it’s important that we are able to have a good laugh about ourselves or the circumstances. Life becomes more fun this way!:)