Az igazi Indonézia / The real Indonesia

IMG_7701 IMG_7724

Bali egy külön világ Indonézián belül,  végre megérkeztem Yogyakartába, mely Jáva szigetének közepén helyezkedik el. Azt hiszem, ez a város képviseli az igazi indonéz nagyvárosi életet. Hömpölygő tömeg az utcákon, mosolygó arcok mindenfelé. Hálás vagyok, mert most is tanultam valamit az előítéletekről. Néhány hónappal ezelőtt ugyanis, mikor valaki megkérdezte tőlem, hogy nem megyek-e Indonéziába, mert csodálatos, azt feleltem, hogy nem, mert szerintem egy egyedülálló nőnek lehet, hogy nem biztonságos egy muszlim országban utaznia. Ez azt hiszem a szélsőséges iszlám terrorista csoportok és az egyes, arab országokban a nőkkel való bánásmódból fakadt. Hálás vagyok, hogy eljöttem ide, mert szeretettel teli, kedves és igazán barátságos embereket ismertem meg. Indonéziában mindenkinek kötelezően kell vallást választania, ami a személyi igazolványokon is szerepel.  A lakosság 90%-a muszlim. A egyik 20 év körüli idegenvezető lánnyal sokat beszélgettem erről. Azt mondta, hogy gyerekkorában a szülei megtanították az iszlám szokásokra, de később volt választási lehetősége, hogy melyik vallást válassza. Úgy érzi, hogy szerencsés, mert az iszlám vallás értékei szépek és modern felfogásban élik az életüket. Nem kell fekete csadorban járniuk, csupán fejkendőt hordanak. Ő például, divatos kéket visel és hozzá illő fiatalos farmert. Ez a kedvenc színe, mindene kék, ahogy rajtam is aznap sok volt a rózsaszín. Beszereztem egy szuper cool szörfös Hello Kitty pólót:). Sosem gondoltam volna, hogy Indonéziát fogom megnevezni a legbarátságosabb helynek az utazásom során.  A építő munkástól kezdve, a riska sofőrön át, a bolti eladóig mindenki kedves volt velem, köszönt az utcán és biztos, hogy megkérdezte, honnan jövök, merre megyek. Sokszor bebizonyosodott az utam során, hogy az előítéletek teljesen más irányba tudnak elvinni és milyen sokszor tévedünk, amikor egy embert vagy népcsoportot megítélünk. Ez a lecke azt hiszem, még néhányszor vissza fog köszönni, de mindenesetre hálás vagyok, hogy ilyen kedves fogadtatásban részesültem.

Szerencsére Yogya – ahogyan a helyiek becézik- csendesebb turista központjában szálltam meg, mert a másik helyszín túlságosan nyüzsgő lett volna számomra. Elsétáltam arra ugyan az egyik délután, de elég furán éreztem magam a hömpölygő tömegben, az árusok között, az egyetlen fehér arcként. Kb. egy óra után találkoztam egy turistával, meg is jegyeztem neki, hogy örülök, nem én vagyok az egyetlen kakukktojás errefelé :). Belebotlottam egy Bata boltba, ahol megláttam egy csodaszép kék szandált és amikor az árát is észrevettem (1500 Ft), akkor gyorsan magamhoz vettem. Három hét múlva otthon vagyok, úgyhogy gondolnom kell a jövőmre,  otthon nem járhatok állandóan flip flopban:). Hazafelé egy motoros riksával mentem, kb. 20 perc volt az út, de azt hiszem kisebb tüdő károsodást szenvedtem. Borzasztó légeszennyezés van. Most értettem meg, milyen lehet a pekingi légszennyezettségében élni nap mint nap. A szállásomon megismertem két cseh lánykát és együtt is vacsoráztunk. Az egyik lány hasonlóképpen marketinges és ugyancsak coach szeretne lenni egyszer. Ott is elég stresszes a marketingesek élete :). Nagyon jót beszélgettem a lányokkal, elsősorban a kelet európai hasonlóságokról. Egy helyi étteremben, Warung-ban vacsoráztunk, ahova utána mindkét nap visszatértem. Nem csupán azért mert két dollár egy főétel, hanem mert egy édes nagyika főzi az ételeket, ami olyan isteni, hogy csak na!

Az egyik reggel elmentem jógázni. Szerencsére itt is találtam egy olyan étterem / jóga / fair trade boltot, ahol jó ételek, pozitív értékek és a jóga is megtalálható volt egy helyen. Nem csoportos volt az óra, hanem Ubudhoz képest kb féláron, egy helyi néni tartott nekem magánórát. Nagyon tetszett, főleg az, hogy a nénin ugyan volt egy pár plusz kiló, de olyan tökéletesen hajtotta végre a jóga pózokat, hogy le a kalappal! Azt hiszem a sport oktatók testéhez vékony, tökéletes test párosul az agyunkban. Szeretem a jógában nem kell feltétlenül modellnek lenni.  Délután Prambanan templomát néztem meg, ami kb 20 km-re fekszik a várostól. Ez egy hindu templom, ami nagyon hasonlít Angkorra, csak sokkal kisebb, de ugyanúgy csodaszép. Sajnos a templomok egy része összeomlott a 2006-os földrengésben. Este a Ramayana balettra mentünk, ami azért különleges, mert a megvilágított templomok szolgálják a lenyűgöző hátteret. Szép volt a táncos előadás, csak egy picit bonyolult volt követni a történetet. Este 11 felé értünk vissza  a hotelbe, majd másnap reggel 3-kor már keltem is, hogy megcsodáljam a Borobudur-i napfelkeltét a szemközti hegyről. Misztikus köd lepte el a környező tájat és szemközti Merapi vulkánt. A templom sajnos elrejtőzött a ködben, de a táj és a napfelkelte így is csodálatos volt. Reggel 7-kor már a templomnál is voltunk és elérkezett a pillanat, amikor végre megláthattam ezt a szépséges Buddhista templomot. Gyerekkorom óta nagy hatással voltak rám a fotók, amiket láttam róla. Nagyon kedves volt az idegenvezetőnk és sokat mesélt az építményről. Egy négyszögletes alakú, hatszintes templom, aminek a tetején kör alakban lyukacsos sztúpák helyezkednek el, mindegyikben egy Buddha szobor. A 9. sz.-ban épült és szerencsére nagyon jó állapotban maradt meg, ugyanis több száz évig dzsungellel benőtt, elhagyatott templom volt. A vulkanikus kőből készült faragások Buddha életét és tanításait mutatják be. Mindenkinek egyen sarong-ot (kendő szoknya) kellett viselnie. Már reggel 7-kor hatalmas tömeg volt, főleg iskolás csoportok, akik léptem nyomon megállítottak egy fotó kedvéért. A fotó végeztével egyesével kezet fogtak velem, majd a homlokukat  hozzáérintették a kézfejemhez. A hiedelem szerint a fehér ember szépsége szerencsét hoz.  Azt hiszem erről már korábban írtam, hogy Ázsiában fehérítő kozmetikumokat használnak, hogy szép fehér bőrük legyen, ugyanis szerintük a fehér bőr a szép. Ironikus,  ahogyan a világ másik fele szoláriumokba jár, hogy barnuljon, mert szerintük pedig az a szép. Mindenesetre elképesztő, hogy ezt teszik a bőrükkel. Bárcsak látnák, hogy így is milyen szépek!

IMG_7619 IMG_7614 IMG_7610 IMG_7666 IMG_7698 IMG_7696

Délután a Merapi vulkánt látogattuk meg, ami legutóbb 2010-ben tört ki és  éppen várható, hogy ismét pöfékelni fog. Hatalmas élmény volt egy füstölő, élő vulkánt látni, teljesen lenyűgözött. A reggeli repülőúton pedig teljes szépségében láthattam az ablakból, ami még csodálatosabb élmény volt. Látszott a kráter, a füst és a hegy érdekes formája, amely olyan volt mint egy redőzött szoknya, gondolom a lefolyó, megkövült lávának köszönhetően. Milyen csodálatos a Földünk, tényleg elképesztő!

Ma visszaérkeztem Kutába és sikerült fix tarifás taxival jó 5 percet jönni, kb. 4X áron! Tehát még fél év után is becsúszik egy –két melléfogás! De legalább egy jót tudok  már nevetni rajta! Az utam egyik pozitív hozadéka, hogy nem veszem a dolgokat annyira komolyan mint korábban, ezáltal az élet is sokkal könnyebb és viccesebb! Fontos, hogy néha tudjunk nevetni magunkon és a körülményeken! Így sokkal jobban élvezem az életet!

IMG_7675 IMG_7690 IMG_7703

The real Indonesia

Bali is a separate world within Indonesia. I arrived to the middle of Java, to the buzzing city of Jogyakarta, by it’s nick name Jogya. This is the real big city life of Indonesia, lots of people with smiling faces. I am grateful as I have learnt to let go some of my preconceptions again. As a few months ago someone asked me why I am not going to Indonesia. I answered because I don’t feel comfortable travelling alone in a Muslim country. My fear was based upon extreme fundamentalist terror attacks and the horrible treatment of woman by some middle eastern men.  I am happy that I got to know this nation as they are kind and loving. They are peaceful, religious people who are friendly to western people. In Indonesia everyone has to choose a religion it’s even written on their ID card. 90% of the population is Muslim, but there are Hindus (Bali), Christians, Buddhists as well. The 20 year old guide girl I spoke to told me all about it. When she was a kid she learnt the customs of Islam from her parents. But when she grew up, she selected her religion. If she decided something else, it would have been OK. (Maybe this is different outside the cities). She feels lucky to be  Muslim and has positive values. She is very modern, she wears a colorful blue veil with jeans. We just became Facebook buddies. She is open minded and very kind. I would have never thought that I will say Indonesia is the most friendly country I travelled to. The construction worker, the riksha driver, the receptionist, everyone was friendly to me. They all say hello and ask you where you are from. Life has taught me so many times during my travel not to judge based upon preconceptions.  Sometimes we judge based upon a thinking pattern, which is not the truth. I believe I will experience this teaching in the future as well. But hey life is a long time school! 🙂

Luckily I booked the quiet part of the tourist centre and not Malioboro, which was too hectic for me. I did walk to the district, but it was hundreds of locals and vendors flowing on the streets. I think I walked almost an hour before I saw the first tourist. I bumped into a Bata store, so I took a quick peak at the shoes and I found a beautiful  blue sandal. When I saw the price (7 USD) I knew it was coming home with me. Since I’m home in 3 weeks, I have to think about my future. Can’t wear flip flops all the time:). I took a riksha home. It took not more than 20 minutes, but I am sure my lounges were black by the time I got home. This was the first time I’ve experienced what it must feel like to live in polluted Beijing. I met two Czech girls at the guest house, so we went for dinner together. We had a nice chat about Eastern European habits and thinking.  One of the girls is also working in FMCG marketing and she is thinking to maybe do a carrier change in a few years. Marketing is stressful everywhere:). We had dinner in a local restaurant, a warung. I went back everyday as it was great food and a nice granny cooked the meals.

I did yoga one morning in a private class, half the price than the drop in class in Ubud. An Indonesian woman held the class, she was really great. She had some extra weight on, but completely proved that you don’t have to have the body of a model to do yoga in a professional way. Hurray!!:)

In the afternoon I visited Prambanan temple, which is about 18 km from Yogya. It is a Hindu temple, very similar to Angkor Wat, but much smaller. Unfortunately many of the temples collapsed during the 2006 earthquake. In the evening we saw the Ramayana ballet, which is really famous in the area. The temples are part of the beautiful setting and colorful costumed dancers play the roles. The story was a bit complicated to follow though. We got back to the hotel by 11 and next morning I was up at 3 to see the sunrise of Borobudur. We climbed up the hill opposite to see the foggy surrounding, Merapi volcano and the temple. The natural environment was beautiful and it was a nice experience. Although we didn’t see the temple, because of the fog. By 7 we were already at Borobudur and so was hundreds of school children, who stopped us every 5 minutes to take photos with us. Then I had to shake hands with each of them one by one and they touched their forehead to my hands. According to them white beauty brings them good luck. I think I told you before that everyone wants to have fair skin here and they use whitening cosmetics. So ironic that we go to tanning salons to become darker skinned.

Borobudur was a dream come true, I wanted to visit since I was younger. It’s a Buddhist temple from the 9th century, six stories high, square shaped temple, on the top there are stupas in circles. Each stupa has a Buddha statue. It was abandoned for many centuries until it was discovered again fully grown by the jungle. It was built from different types of volcanic stones, teachings and the life of Buddha is carved into it all around. Everyone has to wear a sarong (skirt) uniform to enter the temple.

In the afternoon we drove to Merapi mountain, an active volcano. It erupted the last time  in 2010  and they are waiting for the next one to happen. What an amazing experience to see the smoke coming out of the volcano. I was very much impressed. And on the flight back to Bali I was lucky to see the entire mountain from the airplane. How huge it is, the smoke coming out and the strange surface, which looks like the wrinkles on a skirt, I guess caused by the flowing lava.

I got back to Kuta and I managed to get myself the most expensive taxi drive. It was about 5 minutes (didn’t know the hotel was so close) and I paid probably triple price. So even after travelling for 5 months, this can still happen.:) But I learned to laugh at it at least! I don’t take things so seriously any more, therefore life is simpler and funnier. I think it’s important that we are able to have a good laugh about ourselves or the circumstances. Life becomes more fun this way!:)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s