Gili Air a legkisebb a három Gili sziget közül, nem járnak rajta autók, sem motorok. Csupán lovaskocsik csilingelnek néha a földúton. Apró sziget, gyalog is körbe lehet járni egy óra alatt. Különösen kora reggel nagy élmény körbe sétálni, amikor az egymás után sorakozó éttermek és bárok még csak ébredeznek. Mindegyik hangulatos, bambuszból készült emelvényekből áll, színes párnákkal és lampionokkal.  A szigeten lévő egyetlen jóga központban szálltam meg egy hatágyas „kolesz” szobában, ahol hárman lakunk, egy francia lány és egy ausztrál fiú. Úgy gondoltam, hogy az utazásom vége felé kipróbálom ezt a szállásfajtát is, hiszen a legjobb hely, hogy barátokat szerezzek magamnak. Az azért mélyvíz, hogy pasi is van a szobában:). Nem flangálhatsz bugyiban vagy testápolózhatod magad topless, amit egy csaj társaságában. Kiválasztottam az ágyamat, kipakoltam, majd jött egy sugallat, hogy nézzek be a párna mögé, hátha van ott valami háziállat. És ki találja ki, hogy ki nézett velem szembe? Hát a Béla!! (tokke gekko, aki Kambodzsa óta üldöz engem:). Ugyan tini példány volt, de hát azért mégis!!   A fürdőszoba pedig a tetején nyitott , ami azt jelenti, hogy zuhanyzás közben a csillagokat csodálhatom. Igazából imádom! Nem félek már túlságosan Bélától sem, tudom, hogy nem fog éjszaka rámmászni, mert jobban fél tőlem, mint én tőle! Legalábbis ezt mondogatom magamnak :). Hát nem gondoltam volna, hogy eljutok idáig. Tök lazán veszem már, ha elugrál előttem egy nagy varangy, vagy óriás gekko van a szobámban. Ma reggel pl. arra keltem, hogy egy a szobában „ugat” tőlem néhány méterre. Azért a társaság bátorságot ad, ha egyedül lennék, lehet, hogy rosszabbul viselném. Ha tudtam volna, hogy ekkora élmény együtt lakni másokkal, többször szálltam volna meg dorm-okban. Olyanok vagyunk mint egy kis család, mindent megosztunk :).

Hatalmas a kert, két nagy jógaterem van, az egyik kör alakú és kék, a másik pedig bambuszból készült és hatalmas belmagassága van. Max. 20 ember tud megszállni itt, de most csupán páran uraljuk. Charlotte, egy kedves francia lány a szobatársam és a búvárvizsgájára készül éppen, Tiago ausztál, sri lankai felmenőkkel. Nagyn sok mindennel foglalkozik, igazán inspiráló. Pl. most indítja el az alapítványát, ami segít a külföldön munkát vállaló embereknek elkerülni az ember kereskedelem csapdáit. Geda is itt van, aki jól meglepett, mert lejött Ubudból, úgyhogy ismét együtt a csapat! Ambar, egy másik francia lány,  5 hétig volt önkéntes a jóga központban. Napi három órát kellett dolgoznia szállásért és ingyenes jóga órákért. Elég jó lehetőség, nem?  Most Lorenzo, az olasz fiú lett az új önkéntes, aki előtte Ausztráliát járta be hátizsákkal. Később többen is lettünk és fantasztikus napokat töltöttünk együtt, Martijn és Lis hollandok és szuper csajos beszélgetéseink voltak a parton heverészve.

Az első este el is mentünk az egyik hangulatos tengerparti helyre vacsorázni. Imádom, hogy tegnap az emberek nagy részét még nem ismertem, azt sem tudtam, hogy léteznek, és ma már egymás kajáját kóstolgatjuk és szép lassan egyre többet tudok meg az életükről. Mindent simán kiteszünk az asztalra, legyen szó idegösszeomlásról, drog problémáról vagy szerelmi bánatról. Egyesek tanácsot szeretnének, míg mások egyszerűen megosztanak. A reggeliző helyek három perc sétára vannak a szállástól és isteni gyümölcs tálakat lehet enni csodaszép tengerparti kilátással. Ez tényleg a paradicsom, csodaszép csillogó kék víz, napsütés, isteni kaják, barátok.  Már kialakult a megszokott társaság, együtt járunk vacsizni és délután a partra. Mindig ugyanarra a helyre megyünk, mert lehetetlen megunni a menüjét, illetve állati kényelmes a párnákon heverészni.  Jókat beszélgetünk, nagyon sokféle téma előkerül és mint régi jó barátok, bátran beszélgetünk a legintimebb témákról is. Pedig mindannyian teljesen mások vagyunk és nagyon különböző hátérrel,  életkorral rendelkezünk. Olyan kár, hogy általában behatároljuk magunkat az idővel. A korhoz bizonyos jellemvonásokat csatolunk és azok alapján úgy gondoljuk teljesen jól ismerünk valakit. Vagy ha bemutatkozunk egyből a nevünket és a korunkat mondjuk, utána megkérdezik mivel foglalkozunk. Ebből a néhány információból összeállítunk egy jellemet. Zsófi vagyok, 33 éves és munkanélküli. Ha nem ismersz és ezt a három infót tudod rólam mit gondolsz? Egy esetleges  lúzer:). Pedig én vagyok a világ egy legboldogabb embere!:) Talán ezen a szigeten voltam az utam során a legboldogabb, bár azt kell érszre vennem, hogy mindig jól érzem magamat! Néha azon kapom magam, hogy egyszerűen mosolyogva járkálok. Annyira hálás vagyok ezért, mindig is így akartam élni.

 

Vacsi közben az egyik este elment az áram és az egész sziget sötétségbe borult. Néhány méterre tőlünk tüzet raktak a parton, úgyhogy becsatlakoztunk. Az egyik fiú gitározott, a másik dobolt a többiek pedig énekeltek, volt aki táncolt,  egyesek pedig elmélyülten csókolóztak a romantikus tábortűznél :).

Különös módon jutottam el erre a szigetre és tudtam, hogy különleges embereket fogok megismerni. Még Thaiföldön voltam a jóga paradicsomban, amikor a vízben pancsolva, felém úszott egy levél. Pontosabban rám tapadt. Szív alakú volt, ezért úgy döntöttem, hogy megtartom és beletettem az útikönyvembe. Mikor hetekkel később lapozgattam valami miatt, észrevettem, hogy Gili Air szigeténél van éppen. Rájöttem, hogy többen említették már nekem ezt a nevet, hogy ide el kell jönnöm. Nem igazán foglalkoztam ezzel, de valahogy tudtam, hogy el fogok jutni ide. Tényleg nem terveztem, hónapokkal később lett meg Balira a repjegyem.  Inspiráló embereket ismertem meg, olyanokat, akik sok dologgal foglalkoznak, törődnek a környezetükkel, apró alapítványokat hoznak létre, hogy másoknak segítsenek. Sőt még olyan különleges pasival is találkoztam, akik igazi nőként bánt velem és nem felesleges játszmákat, hódítási technikákat felhasználva akart elvarázsolni. Egyszerűen természtese volt és önmagát adta. Ez annyira felszabadító érzés!  Különösen ezért az élményért vagyok hálás. Úgy érzem mindent megkaptam ettől az úttól amit valaha elképzeltem vagy reméltem, sőt annál sokkal többet! Annyira hálás vagyok azért!!!:))))))

Gili Air, the miracle island

Gili Air is the most calm of the three Gili Islands, there are no cars or motorbikes, only horse carriages dust the dirt roads time to time.  It’s a tiny island that you can walk around in about an hour. It’s especially nice if you do it in the early morning, when the restaurants and bars are just about to wake. All of them are stylish beach bars, with soft pillows and amazing sea views. The water is crystal clear and the sunlight twinkles beautifully on it’s surface.

I booked my accommodation at the only yoga retreat on the island. I decided to try the dorm feeling at the end of my trip and get a bed in the 6 bed bungalow. Now it’s only me, Charlotte, a nice French girl who is preparing for her open water dive exam and Tiago, who is from Australia, with Sri Lankan heritage. He is really special and has tons of ideas. He is just about to launch his charity to fight human trafficking. I have high respect for people like him.

If I knew this is so much fun, I would have stayed in dorms more often :). We became  a small family. Sharing good and bad. Although I had to get used to be in a mixed room. You can’t just run around in a bra or put on body lotion, as you would in a girl room.  I chose my bed and took a quick shower. I suddenly had this feeling to look behind my pillow. And guess how looked me in the eye? Bela. (the big gecko, who is following me everywhere since Cambodia:).  It was a small version, but still, what the hell!! And the bathroom was half open to the sky. Jokes aside, it was beautiful to look at the stars, while taking a shower. I loved it! Also I am not bothered by animals any more. Frogs, geckos, they are ok. I never thought I will become so brave!:)) Like this morning I woke up to the sound of one, just above our beds, only a few meters away. I think the company also gives me courage.:)

There is a huge garden, two yoga rooms, both of them are open air, one is round shaped, the other has colorful bamboo decoration and a huge cupola. It’s stunning. I like this place . They can accommodate about 20 people, but now it’s only a few of us. Geda surprised me, he came from Ubud, I didn’t know about it. But I was really happy to see him. He is one special person, one you can learn a lot from. Lorenzo is Italian and he was a volunteer at the retreat. He gets accommodation for a couple of hours of work. He is very natural and genuine, which I like.  Ambar used to be a volunteer and just started to work in one of the bungalow hotels, so she is really happy to be able to stay here on the island. We met Lis and Martijn later, who are from the Netherlands and we had funny girl talks on the beach. All of these people are special and I am lucky to have met them.

We went out the first night to a nice beach front place with live music.  I love that yesterday these people were complete strangers and now we eat from each others food and get to know their lives step by step. No one’s shy to put it out there, drug problems, breakdowns, the misery of love, anything. Some want advice and some are only sharing. There’s a regular group of people I hang out with. We eat dinner together and go to the beach during the day. We always go to Chill Out bar as it’s impossible to get bored with it’s menu and the pillows are so comfy. We have nice chats and as old friends we talk about even the most intimate stories. Although we are all so different, we come from very different backgrounds and ages. It’s so bad we limit ourselves by time, age or stereotypes. We attached specific characteristics to age for example, what a person should be like and we think we know someone based upon that. Or when we meet a new person, after saying our names, we say our age. Then comes the questions, what do we do for a living. My name is Zsofi, I am 33 and I am unemployed. If you don’t know me what do you think based upon this? A possible looser? And you couldn’t be further from the truth. I am so happy. This island was one of the highlights of my trip. I was smiling all day. Although I have to notice that it happens very rarely that I am not happy. I always wanted to feel this way. This makes me so grateful. Sometimes I just sit and than realise I am just smiling, about nothing.

One night the power was off, everything was dark, so we walked to the beach, there was a camp fire. A group of people were already around it. We joined in. Some were playing the guitar, some dancing or singing and the luckiest ones were kissing by the fire :).

How I got to this island was by faith. I knew I am going to meet some special people. When I was in Thailand at the yoga retreat I found a leaf shaped like a heart in the water. It basically stuck on me. So I took it with me and put it in my guide book. When I opened it weeks later, it was on the page of Gili Air. I realised then, that I have heard this name before recommended by a few people. But it was months until it became a reality to buy a ticket to Bali. Once I had it I was sure to visit Gili Air. I met really inspirational people, ones that care about the world around them, want to help and don’t comprise to live a robot life, as most do. I also met a special someone who treated me as a real woman, didn’t play unnecessary  games , he was just natural. Which is very refreshing. I am especially grateful for this experience. I believe I got everything from this trip what I was hoping or looking for.  And I am so so grateful for that!!!:))))))