Magical Bagan / Varázslatos Bagan (Burma II.)

IMG_6339

Reggel hat óra van és misztikus köd lepi el a tájat. Vörös tégla, harang alakú templomok és fehér pagodák sorakoznak a puszta tájon ameddig a szem ellát. Kiszáradt, sárga fű keveredik, terebélyes lombos fákkal, pálmákkal és poros földutakkal. A lovas szekerek lent várakoznak, hogy a turisták folytassák útjukat a napfelkelte csodálatos, narancssárga fényében. Sokan keltek fel korán, hogy szemtanúi legyenek a híres bagani napfelkeltének. Számos templom van, ami megmászható, hogy a magasból csodáljuk meg a nap első sugarait. Ezen a templomon már legalább harmincan vannak, amikor odaérünk. Fent üldögélnek a legmagasabb ponton és kattogtatják a fényképező gépeiket. Én is ezt teszem, majd leteszem a gépemet és rájövök, hogy hol is vagyok. Itt akarok lenni teljesen, ebben a pillanatban, mert olyan csodálatos a lassan kavargó pára, a pálmafák és a templom csúcsok látványa. Ameddig a szem ellát. Hát ez Bagan :).

IMG_6343 IMG_6310IMG_6168

Bagan, vagy az angolok által adott nevén Pagan, a 11- 13 század között épült. Hatalmas terület, vallási építményekkel, templomokkal. Az új királyok újabb és újabb templomokat építettek az évszázadok során, ezért lett belőle ennyire sok. Állítólag 4000 templom állt itt egykoron, bár egyes útikönyvek tízezret írnak. Ebben a korban tértek át a hindu és mahajana buddhizmusról, a theravéda buddhizmusra. A legtöbb templomban tekintélyes Buddha szobrok állnak, lepelbe öltöztetve, vagy arannyal bevonva. Néhány templomban hindu faragások is láthatóak. Minden templomnak van egy őre, aki a kulcsot őrzi, hogy megvédje a templomot a tolvajoktól. A legtöbb nyitva áll, de van olyan is, amit külön kérése lehet megtekinteni. Az egyik ilyen templomban találtunk rá az egyetlen eredeti Buddha szoborra. Ugyanis a hosszú évszázadok alatt sok megrongálódott, sokat elloptak és fillérekért adtak el az angoloknak. 1975-ben még egy 6,5 erősségű földrengés is kissé romba döntötte a várost. Ezután kezdték el rendbe tenni. Külföldi segítséggel és hatalmas helyi összefogással (állítólag óriási összeg gyűlt össze a helyiek adományaiból). Pedig az átlag ember kb. 100 Dollárt keres, a tanultabbak, akik hotelekben dolgoznak pedig 200- 250 dollárt.

Még azt is megtudtuk, az egyik lelkes templom őrtől, hogy a 11. században fekete, piros és fehér festéket használtak a freskókhoz, majd a 13. században már zöldet is. A templomőrök egyben valamilyen szuvenírt is árulnak, vagy festők. Homokfestményeket árulnak szerte szét, elefántos csengőket és Buddha szobrokat. Mindenki festőnek mondja magát, de azért valószínű, hogy nem mindenki az :). Sok templomban kislányok és kisfiúk kísértek minket körbe és meséltek a templomról és az életükről. Iskolai szünet van Burmában éppen, Áprilistól, Júniusig. Illetve hamarosan közeledik a legnagyobb ünnep, Április közepén, a buddhista Új Év és Buddha születésnapja. Arról nevezetes, hogy agyon locsolják egymást vízzel. Ez lesz az én Húsvéti locsolkodásom:).

IMG_6216 IMG_6220                                          IMG_6233IMG_6341

A pagodák és templomok nagyon változatosak, az egyik fehér mészkőből készült és arany a tornya, míg a másik egyszerű tégla épület, de mégis ezek a kedvenceink. A régi téglák hosszabbak voltak, innen tudtuk megállapítani, hogy az épületnek mekkora része van újjáépítve.

Az első napon lovas szekérrel jártuk be Bagan-t. Itt ezzel, vagy bringával, esetleg elektromos motorral közlekednek az emberek. Autót nagyon keveset láttunk. A terület óriási, 26 négyzet kilométer. Hihetetlen, hogy egy ilyen csodáról alig hallottak az emberek. Akár a saját példámat nézve. A Szamszará c. filmet néztem meg a moziban, amikor is a kezdő képeken Bagan volt. Elállt a lélegzetem. Ez alig egy éve történt. Otthon gyorsan meggoogliztam, hogy hol van. Ekkor ismerkedtem meg Bagannal és fogadtam meg, hogy el fogok jutni Burmába :).

Látom magam előtt, hogy 5-10 év múlva turisták százai lesznek a templomok körül. Most még, bár nincs szezon, főszezonban biztosan többen vannak, kevés a turista. Simán lehet, úgy képeket készíteni, hogy nincs rajta más ember. Nem úgy mint Angkorban.

A naplementéről sajnos lemaradtunk, mert szakadt az eső. Az utolsó kanyarnál még a szekér kereke is kitört! Velünk mindig történik valami, ha közlekedési eszközökről van szó :). Szegény fiút, annyira sajnáltuk, hogy a lealkudott 6 dollárt odaadtuk neki borravalóként:). Nem esik itt jól alkudozni, mert tudjuk, hogy annyira nincs pénzük és mennyire kevés a turista. Viszont szuvenír árus annál több. Természetesen itt is vettünk egy-két olyan apróságot, amire nem volt szükségünk, hogy támogassuk őket :).

IMG_6309

Az tetszik a legjobban, hogy mindenkivel beszélgetünk egy picit. Nagyon érdeklődőek és akkor is szólnak hozzád pár szót, ha nem szeretnél semmit sem venni. Mindenki próbál valamit eladni, de abszolút nem erőszakosan. Nem érzem tolakodónak, vagy terhesnek. A legédesebb vásárfiám egy mala volt (fa gyöngy „nyaklánc”, amit meditációhoz és mantrázáshoz használnak. 108 szem gyöngy van rajta, annyiszor kell a mantrát elismételni), amit egy kb. 80 éves egyfogú bácsika mosolyogva sózott rám.  „You like mala, only 1000 Kyat?”. Hát ki tudna ennek ellenállni? Bár sosem matráztam még :).

Nem tudtam betelni Bagan látványával. Pici hiányt éreztem eljövetelkor, mert annyira szép volt. Csak ültem volna a templom tetején és néztem volna a naplementét, bringáztam volna tovább a templomok között. De annyi szépség van még Burmában, hogy tovább kell mennünk! Irány az Inle tó!

IMG_6366 IMG_6365 IMG_6259 IMG_6249 IMG_6245 IMG_6244 IMG_6237  IMG_6219 IMG_6199 IMG_6182

Magical Bagan

Its six in the morning and mystical fog covers the land. Red brick, bell shaped temples and white pagodas line up as far as the eye can see. Dry, yellow grass mixes with green trees, palms and dusty dirt roads. Horse carriages are waiting for tourists to continue their way in the beautiful orange colors of the sun rise. Many  of them got up early today to welcome the sun at Bagan. Some of the temples can be climbed, so the miracle scenery can be viewed from the above. We all sit up there clicking our photos. I do the same, then I put my camera down, I keep silent and realise where I am. I want to be present entirely in this moment, to see and feel how the magical mist, the palm trees and the temple tops merge into the wonder of Bagan.

Bagan, renamed as Pagan by the English during colonial times, was built between the 11-13 Century. New kings added new temples as time passed, showing their believes and power. They say there were about 4-10 thousand temples. It was the time when people were converting from Mahayana Buddhism and Hinduism to Theravada Buddhism. In most of the temples Buddha statues are sitting dressed in robes or covered with gold. Also Hindu carvings are on the walls. Every temple has a guardian, who not only guards the key, but protects these amazing buildings from thieves. Some of them are locked, but if asked it can be opened. In one of these pagodas we found one of the only original  Buddha statues. Most of them were damaged during the centuries, some of them were stolen and sold for pennies during the colonial era. Finally in 1975 a huge earthquake of 6, 5 destroyed the rest. After this tragic event the renovations started with the help of foreign aid and enormous amount of money was collected from the locals as well. Although people don’t make more than 100 USD here, maybe hotel workers make about 200- 250.

We learned small details from the guards, like that in the 11th Century black, red and white colors was used, later green was a popular color on the walls. The guards also sell souvenirs, usually sand paintings. They are not pushy though. In some temples young boys or girls accompanied us and told us about the history. It’s school break in Burma, from April to June. And soon the biggest celebration, New Year and Buddha’s Birthday is coming. They go crazy with water throwing here as well:).

The temples and pagodas are very different, some are white limestone, with golden tops, the other is a simple red brick building, but still these ones are our favorite. We even know that ancient bricks were much longer, that is how you can see what has been rebuilt after the earthquake :).

We took a horse carriage the first day to go around Bagan. The choice of transport can also be a bike, or electric motorbikes. The area is about 26 sq, so you don’t want to walk in the heat. It’s unbelievable that so few people know about this wonder of the world. Just to look at my example. I was watching the film Samsara. The first shots are of Bagan, so after getting home I googled what I saw. This was a year ago, and I am here now, wow!

I can picture the hundreds and thousands of tourists in 5-10 years. Now there is only a few (it’s also low season). You can take beautiful photos without anyone in the way, not like in Angkor:).

We missed the sunset as it was heavily raining and as we just approached our hotel, one of the wheel of the cart broke. (felt like exploded into pieces) and we fell to the side. There is something with us and transport :). We were so sorry for the boy, that we gave him the money we negotiated. You don’t feel good about negotiating a dollar or two here, there is no money. But souvenir shops, wow, hundreds. You want to help and buy a few unnecessary stuff. My favorite one was a mala bead that I bought from an old guy with hardly any teeth. He asked „ You like mala for 1000 Kyat”? How can you say no to that?

I love it that everyone is friendly and you can talk to anyone. A few words about where we are from, or ask us to buy something, but kindly.

I could’t get bored of Bagan and felt sorry to leave. It is so magical, you can sit watching the temples all day. But we have to move on, as there is lot’s to see in Burma. Next stop is Lake Lake!

Advertisements

10 napos meditáció/ 10 day meditation retreat

20140416-194547.jpg

Holnap 10 napra “zárdába” vonulok:). Thaiföldön számos Buddhista templom várja tárt karokkal a meditálni vágyó külföldieket. A listámon ez top helyen áll, nagyon várom, bár tartok is tőle egy picit, mert hajnalban kell kellni, nem lehet beszélni és délután enni. Mindenki, aki már átélte, az mondja, élete élménye;). Alig várom, hogy beszámoljak róla!:))

Amúgy Chiang Mai- ban vagyok, Thaiföld északi részén és fergeteges napokon vagyok túl, ugyanis a thai Új Évet ünnepeltük a vizi fesztivàllal. Reggeltől estig vizes voltam, vödrökből öntik rád a vizet teherautókról:).

Közben a laptopom csúnya vírusos megbetegedéssel kűszködik, ezért a maradék 3 burmai post egy picit késni fog, de mindenképp bepótolom!!!

Szurkoljatok nekem és Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepeket!!:)
Zsófi

Tomorrow I am leaving for a 10 day meditation retreat, no talking, or eating afternoon and waking up really early. But I am really excited!;)
There are many Buddhist temples teaching meditation for farangs ( foreigners). Can’t wait to tell you how it went:))).

By the way I am in Northern Thailand, in Chiang Mai and have been celebrating Thai new year in the last couple of days. It’s the water festival, where they throw water from buckets everywhere. 🙂 What a fun celebration:)))

Meanwhile my laptop got sick with viruses, so you will need to wait for the remaining Burmese posts for a while:).
Take care and Happy Easter:)))

Sophie

20140416-194613.jpg

Csodálatos Burma I. / Amazing Myanmar I. – MANDALAY

IMG_6023   IMG_5926 Az utam alatt Burmát vártam a legnagyobb lelkesedéssel, valószínű azért, mert annyira különleges és sokkal inkább elmaradott gazdasági és turisztikai szempontból, mint a többi DK ázsiai ország. Tartottam is egy picit tőle, mert politikailag instabil, komoly diktatúra uralkodik hosszú évek óta, bár néhány éve (2010 óta) javult a helyzet egy kicsit. (Javaslom az On the spot Burmáról szóló részét megtekinteni). Sok külföldi azzal bünteti a jelenlegi kormányt, hogy nem jönnek el turistaként az országba, de én azt gondolom, hogy az embereknek nagy szüksége van arra, hogy jöjjünk és támogassuk őket. Nem csak az elköltött dollárokkal, de a mosolyunkkal és a beszélgetéseinkkel. Csak összehasonlítás képen, Thaiföld évente 3 millió turistát fogad, míg Burmába 200-300 ezer ember látogat csak el. Szerintem még sehol sem kaptam ennyi kedvességet ismeretlen emberektől. Úton útfélen állítanak meg minket a helyiek, hogy egy közös fotót készítsenek velünk és hálásan beszélgetnek egy két szót, vagy akár hosszabban is, kinek mit enged az angoltudása. Egyébként meglehetősen szépen beszélnek angolul, a kiejtése néhány embernek kifejezetten tiszta, jól érthető. (nem úgy mint sok másik ázsiai országban :). Hihetetlen, hogy 2014-ben ezek az emberek úgy „sminkelik” magukat, mintha egy esőerdei törzs lennének (a tanaka fa törzséből nyert anyagot és vizet kevernek össze és az arcukra kenik, mint egy iszapos arcpakolást.) A napfénytől védik így az arcukat, illetve nagyon szépnek találják. Mi is kipróbáltuk és így még szebbnek gondoltak minket is :). IMG_5960 IMG_5956IMG_6662   A férfiak fűszerezett bétel diót rágcsálnak fűszerekkel, egy különleges levélbe csomagolva, amitől piros lesz a szájuk és állandóan köpniük kell. Hasonló a hatása, mint a nikotinnak. Lépten, nyomon piros foltok vannak a földön, amire először azt hittük, hogy vér. A idősebbek fogai szinte feketék lettek tőle az évek alatt. Amúgy ironikus, hogy mennyi fogkrém reklám van az utakon és mekkora kihelyezések és polcrészek a boltokban. A férfiak is hosszú szoknyában járnak, abba tűrik bele az ingüket és ott tartják a mobiljukat is. Az út mentén edényekben ivóvizet tárolnak, amiből bárki ihat egy műanyag pohár segítségével. Vannak még lovas kocsik is. Mindenki kedves, mindenki köszön és állandóan mosolyog. Annyira felemelő és tiszta érzelmileg, persze lehangoló és koszos, ha csak a külsőségeket nézzük. Vidám emberek, pedig Burma (Myanmar lett az ország új neve 1989-ben) a világ egyik legszegényebb országa és nagyon el vannak nyomva. Hosszú évekig elég volt egy rossz húzás és máris börtönben találta magát az ember, vagy a vallatóban.  1958 óta, több mint 20 éven át,  Ne Win uralkodott,  kemény intézkedéseket bevezetve, diktatórikus egypártrendszert létrehozva, melynek eredménye az államosítás és a külvilág teljes kizárása volt. A Nobel békedíjjal is kitüntetett Aung San Suu Kyi vezette NLD párt volt az első, aki képes lett volna megdönteni az uralkodó diktatúrát a 80as évek végén, de a népszavazáson elért fölényes előnyt egyszerűen figyelmen kívül hagyták és börtönbe zárták őt. Rajta kívül több ezer ember élt és él még a mai napig is politikai fogolyként a börtönökben. Őt hosszú évek házi őrizete után 2010-ben helyezték csak szabadlábra. Azóta enyhült a rendszer, de még hosszú az út a demokrácia irányába.  Állítólag a mai napig számos besúgó dolgozik a kormánynak, napi 10-15 ezer kyatot kapnak érte és élelmet. Ugyanakkor a „Lady” (Suu Kyi) pártja is tudja a módját, hogyan szerezzen tudomást az ellenzék fenyegető terveiről. Jövőre választások lesznek, ami nagyon bizakodó, mert hatalmas támogatottságot élvez az NLD. Őszintén kívánom Burmának, hogy folytassa útját a szabadság irányába és a fejlődés ösvényére lépjen, mint a világháború előtt, amikor is a világ elsőszámú rizs exportőrei közé tartozott. Ma Burma fő export terméke a fa (mahagóni és tik fa). IMG_5942  IMG_5922 Mandalay, mely az első benyomás volt számunkra, Burma északi részén helyezkedik el. A szállodában tárt karokkal vártak minket, welcome drink, frissítő kendő, térkép, tanácsok stb. Pont egyszerre érkeztünk két lánnyal, akik a gépen ismerkedtek össze és meg is beszélték, hogy együtt fognak utazni, mert úgy olcsóbb lesz a szállásuk. Sokan állnak össze párokba, hogy csökkentsék  a szállás vagy a túrák költségét. Megbeszéltük, hogy másnap együtt bérelünk autót sofőrrel és bejárjuk a környéket. Aznap délután biciklit béreltünk és nyakunkba vettük a város. A hatalmas ősi városfal mentén indultunk el, hogy megnézzünk pár templomot és felmenjünk a hegyre, megnézni a kilátást. Az első templom egy csodaszép tíkfa templom volt, amitől elállt a lélegzetünk.  A hegyhez naplemente előtt szerettünk volna odaérni, hogy lássuk, ahogyan a nap lebukik a város flett. A bringákat leraktuk az aljában és elkezdtünk felsétálni. Hozzáteszem, hogy délután 5-kor is 40 fok van, hihetetlen meleg!! Szuper élmény volt, mert a helyiek is velünk együtt baktattak felfelé, hogy lássák a naplementét. Mindenki megkérdezte honnan jöttünk és meddig maradunk, nagyon barátságosak voltak. Ildi egy picit gyorsabban vette be a hegymenetet, úgyhogy el is kerültük egymást a hegytetőn, de a helyiek útba igazítottak minket, hiszen kb. mi voltunk az egyetlen európai kinézetű emberek. Különleges figyelemben van részünk a szőke hajunk miatt. Vicces volt :). A hegyre felérve még egy szabadtéri tornaterem is volt, ahol mindenféle erősítő gyakorlatot lehetett végezni. IMG_5871   IMG_5852 IMG_5879IMG_6083 IMG_5900 Hulla fáradtan érkeztünk vissza a szállodába, úgyhogy csak a tetőn lévő étterembe mentünk fel vacsorázni, de az is isteni volt! Amúgy hihetetlen milyen koszos lesz az ember, konkrétan annyi por ragadt ránk, hogy fekete lett a zuhanyzó. Pont erről beszélgettünk, hogy miért vállalunk be egy ilyen helyet? Amikor a tengerparton is lehetnénk?? 🙂 A viccet félretéve, nincs az a pénz vagy luxus, amiért ezt kihagynám. Bár tényleg kosz van és szegénység, annyi szépséget látunk és annyi kedvességet kap az ember, hogy rengeteget merít belőle. Még egy lepukkant negyedbe és betévedtünk, mert rossz utcán kanyarodtunk le, de az is nagy élmény volt. Másnap a Mandalay környékén lévő templomokat látogattuk meg, legalább ötöt, de mindegyik annyira különleges volt, hogy nem győztünk ámulni. Fantasztikus, látnivalókban gazdag környék. Érdekes, hogy a trip advisoron lévő leírások, hanyagolhatónak írták le a várost. Bejártuk a jáde kő piacot is és elmentünk egy arany lap készítő műhelybe, ahol 5-6 órán át verik kézzel az arany lapot, hogy létrehozzák a lehelet vékony arany „lemezt”, amit később a Buddha szobrokra ragasztanak. Érdekes kontraszt a szegénység és az aranyozott templomok kettőssége. Az egy négyzetkilométerre jutó arany pagodák  és Buddha szobrok száma, vélemények szerint  Burmában a legmagasabb: ). Az egyik kolostorban egy buddhista szerzetes kísért minket végig. Elmesélte, hogyan néz ki egy napja, és milyen a kolostorbeli élet. Hasonlóképpen, mint Laoszban, a szerzetesi élet itt is kiút a szegény vidéki életből. Ez nem azt jelenti, hogy csak ezért állnak a férfiak szerzetesnek. Hiszen hatalmas megtiszteltetés és áldás szerzetesnek lenni. A női szerzetesnek pedig rózsaszín ruhájuk van, annyira cuki, imádom!! IMG_5836  IMG_5975  IMG_5928 Este sajnos egy motoros baleset tanúja voltunk, ami azért volt sokkoló, mert egy „kocsma” mellett történt, ahonnan senki sem állt fel hogy segítsen a pasinak, aki a motorral elesett. Csak ültek és nézték, teljesen megdöbbentő volt, totál ellentét, hiszen olyan kedvesek és érdeklődőek. Szerencsére nem történt komoly baj, a lába sérülhetett egy picit. Mindenesetre én enyhe sokkot kaptam az érdektelenségtől. Második nap egy tündéri sofőr vitt négyünket a környékre kirándulni. Olyan helyekre vitt el minket, amik nem is szerepeltek a Lonely Planet-ben (útikönyv). Még egy csodálatos tíkfa templom, egy óriási kör alakú buddhista motívumokkal díszített csarnok, ahol az egyetemi diplomákat szokták átadni. Egy hegyi kolostor több száz Buddha szoborral, csillogó mozaikokkal a háttérben. IMG_6039   IMG_5987 Délután Inwe városába hajóztunk át, ahol lovas szekerekkel folytattuk az utunkat. Egy amerikai lány (kínai felmenőkkel) is velünk tartott. Megdöbbentő volt, hogy vele már nem bántak olyan kedvesen, mert ázsiai kinézete volt és nem is akarták elhinni, hogy amerikai. Neki teljesen más élményei voltak Burmával kapcsolatban, azt mondta, hogy ilyen bunkók, még sehol sem voltak vele, van, aki emberszámba sem veszi. Hihetetlen, hogy ilyen még itt is létezik, és hogy ennyire felsőbbrendű számukra egy fehér ember, mintha a koloniális időkben élnénk, 100 évvel ezelőtt. Mostanában sokat találkozom ezzel a kérdéssel. Van egy barátnőm, aki Németországban dolgozik és ő sokszor mondja, hogy lenézik, mert magyar. Sosem volt negatív tapasztalatom ezzel, de azt hiszem, hogy a rasszizmus, bármilyen szintű is legyen, gáz és teljesen felesleges negatív energiákat szül! Bár tisztában vagyok, hogy szinte minden országban vannak megoldandó etnikai problémák.  Mindig emlékeztetem magamat és persze másokat is arra, hogy a gyűlölet egy olyan méreg, amit másnak szánsz, de saját magad nyeled le! IMG_5888 IMG_5880 IMG_6070 Este Aramapurába mentünk, hogy megnézzük a naplementét az U Bain hídnál, ami a leghosszabb tíkfa híd. Kis csónakkal, egy bácsi bevitt minket a tó közepére, hogy szép naplementés képeket készítsünk. Közben átvettük, hogy hány évesek a gyermekei (nyolcan vannak) és hogy mi hány évesek vagyunk. Majd megpróbált összepárosítani minket valamelyikkel, mert szerinte hozzá túl fiatalok vagyunk :). A híd látványa a lemenő napban csodaszép volt. Helyiek százai sétáltak rajta és pózoltak a profi fotósoknak. Akik kinyomtatva árulják a fotókat, kicsit giccsesen photoshopolva :). A hídra is felsétáltunk és leültünk egy padra, hogy nézzük a burmaiak áradatát. Annyira érdekes és nyugalmas volt őket figyelni. IMG_6140 IMG_6130 IMG_6129 IMG_6045 Volt egy kis dilemma, hogy vonattal menjünk-e Baganhoz, vagy busszal, de végül a busz mellett döntöttünk, mert a vonat kb. 2X annyi időt vett volna igénybe. Így is vicces volt a busz út, mert állandóan megálltunk és felvettünk újabb helyi utasokat. Ülés ugyan már nem volt, de az ülések között, a rizses zsákokon, vagy állva, simán felvettük őket szép sorjában. Extrában kb. még 10 ember utazott velünk. A csomagokat pedig feldobták a tetőre, ott utaztak :). A kivetítőn a megszokott zenei video klipek, de ezúttal megspékelve.  8-12 éves lányok énekeltek, mini szoknyákban nyugati számokat, burmai nyelven. Roxette – She’s got the look, kétszer is lement. Burmaiul!!  6 éves kislány és kisfiú Barbie Girl-t, hamisan….hűha, hát nem volt semmi. Eközben az egyik fiú 5 percenként köpte a piros lötyit a szájából a zacskóba (fekete zacskókat osztogatnak a köpés miatt a buszon). Amit utána kidobnak az útra, mindenhol szemetelnek. Ez felfoghatatlan számomra! Egész Délekelet Ázsiában hatalmas probléma a szemetelés. Mindenhol műanyag palackok és zacskók. Aki nem tudná, egy műanyag zacskó akár 100 év alatt bomlik le! Egy műanyag palack pedig SOHA! Tehát ha eldobjuk, akkor előbb utóbb betemet minket a szemét!! Ezért kell szelektíven gyűjteni a műanyagot, üveget stb, hogy újra hasznosítsák és az ük unokáink ne fulladjanak meg a szemétben! Egy ember is nagyon sokat tehet azért, hogy a Földet megóvjuk! Néha, a busz mellett gyerekek szaladgáltak . integetve, hiszen elég ritkán látnak külföldieket. Az egyikük még puszikat is dobott nekünk. Nagyon helyes gyerekek vannak egyébként, a felnőttek is szépek, különleges vonásaik vannak.   Mandalay tehát csillagos ötös! Imádtuk! Tudom, hogy nem egyszerű eljutni ilyen távolra, mint Ázsia. De aki tervezi a jövőben, hogy ide látogat, ne hagyja ki Burmát, mert ilyen gyöngyszem már nagyon kevés van a világban. Már abból is fantasztikusan sokat lehet tanulni, hogy milyen értékekkel rendelkeznek ezek az emberek. Az állandó mosoly, a vidámság, az egymás iránti tisztelet és szeretet. Nem veszekednek egymással, nincs versengés. Összetartozás van és egy cél: a Buddhista elveket követve szeretetet adjanak és életük során jótetteket halmozzanak, erre fordítsák az energiájukat. Az európai és az ázsiai kultúra nagyon eltér és egyik sem jobb a másiknál, de bizonyos, hogy sokat tudnánk egymástól tanulni. Mi nyugalmat, toleranciát és tiszteletet. Pozitív és szeretettel teli gondolatokat. Ők egy pici szervezettséget és nagyfokú tisztaságot és felelősséget a környezetük iránt. Mivel Burma ennyire különleges, szeretnék minden apró részletet megosztani veletek. Ezért nem egyben, hanem városonként fogok írni róla. Bagan, a legcsodálatosabb hely ahol voltam, hamarosan írok róla! Addig is nézzétek meg a Szamszará c. film trailerjét, a kezdő képek Bagannal indulnak. Amúgy a film is csodálatos, a Barakka második része:).  

Mandalay
I was so much looking forward for Myanmar to come on my list of travel. Because it’s really special and it’s more remote, much less developed from a touristic and economic point of view. I was also a bit afraid, as it’s quiet instable politically, dictatorship ruling for many years, although it has become slightly better since 2010. (there is a documentary about it,  you can watch by On the Spot Burma). Many tourists don’t come to this country in order to avoid supporting the government, but I believe these people need us badly. Not just our dollars, but our smiles and talks as well. To put it into perspective, neighbouring Thailand welcomes over 2 million tourists, while Burma is visited by 200 thousand only! I have never received so much kindness from strangers before. We are being stopped all the time to take a mutual photo or just chat a couple of words, or longer, if they speak English. They usually speak much better English, than in the rest of the region. It is unbelievable that Burmese people in 2014 use a kind of make up, that looks like rainforest tribe face paintings (they mix water and liquid from the trunk of a tree and put it on their face, it looks like a light coloured mud facial). They protect their faces from the sun and this is the fashion. We tried it once, and even more photos were taken :). Men eat betel nuts with red spices covered in a leaf and spit the red thing out all the time. It’s effect is similar to nicotine. Their teeth look black and their mouths look red. There are red stains all over the streets. Interesting how many toothpaste ads I saw and how huge the placements are in stores. Also, they wear long skirts and tuck their shirts in it. Next to the roads, there are large drinking water pots to refresh yourself. And there are horse carriages everywhere in the countryside. Everyone is nice and smiling all the time. They say hello, ask where you are from. It is really so clean and positive emotionally, of course, dirty and poor if you look at the exterior. Myanmar’s  new name is Burma named after the largest ethnic group, the Bamars. This country is one of the poorest in the world. But people look pretty happy to me. Even though they are very much controlled, a bad step and you can be sent to prison as a political prisoner. Since 1958 Ne Win was the sole ruler for over 20 years introducing a strict one party system. Private property was taken away and the rest of the world was completely blocked out. National hero and Nobel peace prize awardee, Aung San Suu Kyi led NLD party was the first one to have the opportunity to brake the rule. At the end of the 80s, they won the elections with great majority, but the governing party simply rejected to give power and the leaders of NLD, including Suu Kyi was sent to long years of prison. She was let go for a while and then sent to house arrest for many more years. Recently, in 2010 was she released only. Since then the future seems more optimistic, but still there is a very long way to democracy. They say there are still many spies listening to what you talk or do and they get 10-15 thousand kyat and food for their services. Although the “Lady’s” party knows as well where to get the information from about the government’s threatening plans. Next year is elections and NLD is very strong, so I can just truly hope for this country to be really free and to get back on the developing track, where it was before the world war, when it was the world’s major rice exporter. Today majority of their export comes from timber, mahogany and teak wood. Mandalay was the first impression of Burma, located on the Northern part of the country. Our hotel staff was so nice and welcoming. They served us a welcome drink, cold towels, map, ideas for sightseeing etc. We got in at the same time as two other girls, who met on the plane and decided to stay in a room together, to cut costs. Room rates are higher than in the rest of S.E.A. Traveling single is quiet costly here. We agreed to rent a car with a driver the next day, to travel around Mandalay. The first day we rented bikes again and cycled around the city. We went to see a beautiful teak monastery and an amazing golden stupa, than walked up the hill to see the sunset. On the way up many locals walked with us. They were also very friendly. Ildi went a bit faster, while I was dying of the heat, as it was about 40 Celsius! We managed to loose each other on the top of the hill, but the locals helped us finding her, since we were like the only blonde girls on the hill. It was funny :). We were really tired by the time we got back to the hotel so we stayed in. It is amazing how dirty and dusty you can get in minutes outside. You literally need to scrub the dirt off your feet. We wondered today, why are we not in a resort in a beach? We volunteer to be so dirty everyday? 🙂 Jokes aside, I would not trade this for anything else, it’s so much fun and beauty. We even lost our way today and accidentally ended up in a really poor neighbourhood. Next day we went to see the sights around Mandalay. We visited many pagodas, at least 10, but all was so unique, that we didn’t get bored of it. It is a fantastic area with so many sights. I wonder why trip advisor had bad rating on the city and many reviews were about skipping this town. I think it was amazing, every part of it. We visited the jade market, the golden leaf workshops, where they prepare the thin golden paper that it put on Buddha statues. One small piece needs about 5 hours hitting to become so thin. So much effort is put into it. Everything is gold, which is a bit strange taking into consideration that people might not have enough money to eat. The most Buddha statues and golden pagodas per square metre is definitely the highest in the world here :). In one of the monasteries a Buddhist monk accompanied us and told us about the local life. Similar to Lao, many poor families send their kids to become monks. This is a blessing for the family as well. The girl monks have pink robes, it is super cute, I love it!!! Than another beautiful teak monastery, a round shaped Buddhist building, where the university diploma ceremonies are held. A mountain monastery with hundreds of Buddha statues, with twinkling mosaics in the background. In the afternoon we took a small boat ride to the city of Inwe. Then we took a horse carriage to visit the sights. A Chinese looking American girl shared the ride with us. It was bad to see how differently she was treated. She had really bad experiences and said people were rude to her. So strange there is racism like this existing and that European people are superior in their eyes. Like we were in the colonial times…I meet this topic time to time. Like my friend who works in Germany, tells me that when they hear she is Hungarian, they act differently with her. I never had a bad experience because of where I come from. But I think racism, no matter what it relates to is bad. It creates unnecessary negative energies, although I do think many ethnic questions should be handled much better worldwide. I always remind myself and try to remind others, that hate is a poison you mean to give to someone else, but you swallow it yourself! In the evening we went to Aramapura, to see the sunset over the longest teak bride, U Bain. With a small paddle boat we were taken to the middle of the lake to see the sun make it’s way to bed. Many locals walk the bridge, including monks, which make it even more interesting. The old man paddling told us he has 8 sons, than he asked each of us how old we are, and tried to match us up with his boys, as he believed we were too young for him :). Afterwards we walked on the bridge as well and sat on a bench for a while, just to watch the locals. It was the favourite time of the day for all of us. We very hesitating to take the bus or the train  to the temples of Bagan, but since the train was double the time, we went with the bus. It was a long ride we stopped all the time to get more people even though that the bus was already full. The locals just got on with their stuff, and sat in between the seats on rice bags :). On the screen they were showing the usual music videos. This time 8-12 year old girls singing Western songs in Burmese  in mini skirts. Roxette – She’s got the look..twice..than 6 year old boy and girl singing the Barbie Girl, out of the tune..wow! Meanwhile a guy was spitting the betel nut every 5 minutes into a black plastic bag, which is handed out to everyone. Then they just throw the bag out the window. This is what I don’t get in S.E.A, there is a huge environmental issue here. Plastic bags and bottles are everywhere! In case you don’t know plastic bags biodegrade in 100 years. Plastic bottles never biodegrade!! That is why we need to reuse plastic, glass etc. Otherwise we will drown in trash! One person can make a difference and contribute  to a healthier Earth! So Mandalay is definitely superb!! I know there is a lot of limitation to travel to a place so far. But if you ever make it to South East Asia, do come visit Burma, you will be amazed! Although do it fast, as this country is going through a significant change! But such kind, loving people are here with great hospitality. Even just learning some values from these people can improve all of us. Not that Asian culture is better than ours. Both cultures has it’s pros and contras and we should both lend some values to each other. We should be smiling a LOT more and simply enjoy what we have, respect others. While people here could benefit from our organizational skills, cleanliness and environmental protection. The main goal of these people is to be true to the most important rule of Buddha. Give love and focus on good deeds, instead of fighting or piling up more and more material goods. Since Burma is so unique and special to my heart, I would like to share as many details as possible, so I will write the posts by city. Bagan which will come next,  is definitely a highlight! Meanwhile watch the film Samsara, where the first few minutes is about Bagan. It’s the second part of the film Barakka, just images of the world, without words, it is amazing!

A part / The Beach

IMG_3827

Krabi a csodálatos tengerpartjáról és a vízből kiálló több száz kis szigetről, valamint mészkőszikláról híres. Nem messze innen, Phi Phi szigetén forgatták ’A part’ című filmet DiCaprio-val. A környező lakatlan szigeteken a turisták igazi paradicsomi tengerpartokon pihenhetnek, fehér homokkal és türkiz kék tengerrel a háttérben.

A bungalónk a hatalmas mészkősziklák tövében, buja növényzettel körbevett parkban helyezkedett el. Kicsit féltünk, hogy sok lesz az állat, ami így is volt, de szerencsére csak az állatszerető tulajdonosok jóvoltából :). Voltak nyuszik egy hatalmas területen elkerítve, kakasok, pávák, tehenek, cicák és még a majmok is meglátogattak minket a közeli sziklákról. Az egyik reggel éppen a medence párkányán könyököltem, amikor véletlenül felnéztem és egy már vészesen közeledett felém. Gyorsan hátráltam és már indultam is a kameráért, illetve a napozó ágyhoz, mert láttam, hogy arra araszol. Szerintem a vizemre pályázott :). Nagyon kell figyelni, mert szeretnek egy-két dolgot kölcsönvenni a turistáktól. Szerencsére kígyót, pókot, sőt még Bélát sem láttuk ezúttal!

IMG_5767 IMG_5778 IMG_5788

Még medence is volt, ami pont a szikla tövében helyezkedett el, egyszerűen csodálatos volt. Ingyenes buszjárat vitt be a városba, óránként. Mindez fejenként 3500 Ft-ba került. Kb. a Balatonon sem találok ennyiért szállást! :). Utó szezonban, Májustól, a bungaló 2000 Ft-ba kerül. Kivételesen olcsó és sok az extra szolgáltatás a helyi viszonylatban is.

Első nap áthajókáztunk a szomszédos Railey beach-re, ami pofátlanul drága volt. Egy főétel pontosan kétszer annyiba került, mint bárhol máshol, ahol eddig jártunk. A part viszont nagyon szép volt. A csónak (long tail boat) amivel visszafelé jöttünk, pont a szikláknál felmondta a szolgálatot és a „kapitányunk” próbálta a vasmacskát bedobni a vízbe, hogy ne a sziklák irányába sodródjunk, de nem sikerült neki. Legalább 10X próbálta, de nem sikerült lehorgonyozni. Először nem aggódtunk, de olyan kétségbeesett volt, hogy elgondolkoztunk, milyen következmények lehetnek. Bár nem voltak óriási hullámok, de gondolom azért félt, hogy a hajó nekicsapódik a szikláknak és mi is a vízbe eshetünk. Mi nyugodtak maradtunk, de az előttünk ülő pár nagyon félt. A lány még el is sírta magát. A pasija, aki kb. egy rögbi játékos is lehetett volna, ugyancsak eléggé be volt sz…va. Végül egy másik hajó – épp időben – megmentett minket:).

IMG_3816  IMG_3813  IMG_3818

Másnap Phi Phi szigetére a Maya öbölbe mentünk egy nagy motorcsónakkal, ahol a filmet forgatták. Csodaszép fehér homok és öböl, de a vízbe nem lehet bemenni az egymás mellett sorakozó turista hajók miatt. Megálltunk a Bamboo szigetnél is, ahol meg is lehet szállni, akár sátrakban is.

IMG_3851  IMG_3879 IMG_3869

A nap fénypontja számomra a snorkling volt, amikor búvár szemüveggel néztük a halakat a nyílt vízen. Csodálatos színes halakat láttunk, sőt még egy tengeri kígyót is. A sárga halacskák pedig nagy csapatokban úsztak körülöttünk és néha belénk is csíptek egyet, kettőt:). Fantasztikus élmény látni, hogy mi van a víz alatt! Csak apró elképzelésem lehet, hogy milyen csodákat láthatnak a búvárok a víz alatt.

Most irány Burma, Április 11-ig ott leszünk! Hamarosan beszámolok arról is, egyelőre annyit, hogy nagyon egyedi. Mosolygós emberek, csodaszép tájak és templomok, különleges szokások! Egy igazi ritkaság a világban!

 

“The Beach”

Krabi is known for it’s beautiful beaches and the amazing view of hundreds of karst rocks and islands. Not far from here, was the film „The Beach” shot in Maya Bay, Phi Phi island. There are many secluded beaches around, where you can find white sand and turquoise waters.

Our bungalow was just below the huge rocks, with a beautiful lush garden.

We were worried that there would be spiders or geckos again, but luckily there weren’t any. But it was full of animals, rabbits, cats,  peacocks and even monkeys. As I was cooling off in the pool, one approached me. So I quickly got out to secure my stuff on the sunbed. They love to steal things from tourists :).

Our pool was overlooking the karsts, it was amazing. There was a free bus ride to town. All this for 15 Dollars, which goes down to 10 in the low season. I can’t even find accommodation for this price at lake Balaton :).

The first day we took a long tail boat to Railey beach, which was really expensive. Everything was double the regular price. The beach was really nice though. On the way back our long tail boat suddenly stopped just near a huge rock, so our driver wanted to anchor it, unsuccessfully. He tried about 10 times, and seemed very stressed. We were not worried, but there was a couple with us as well. The girl started crying and the guy – huge as a rugby player – seemed scared too. I guess it could have hit the rocks… But finally we were saved by another boat just in time :).

Next day we went to Phi Phi Island, to Maya bay with a speed boat. Jaw dropping scenery, white sand and blue water. Although you can’t go for a swim, as the tourist boats block the beach completely :).

The best part of the day was snorkeling, watching the beautiful fish, all colors of the rainbow. We even saw a water snake and a bunch of yellow fish swam right across us, sometimes we felt the tiny bites. I can only imagine how beautiful it must be to go diving deep water. I even saw razor fish, which I learnt about in Bangkok at the Ocean World a week ago :).

Now we are off to Myanmar, where we’ll stay 10 days. I will shortly share more on it! For now: it is the best place, everyone is smiling, scenery is amazing, very unique!:)))

 

 

Bangkok és a tigrisek:) – Bangkok and the tigers:)

IMG_5514

 

Bangkok a szélsőségek nagyvárosa, 10 milliós nyüzsgő metropolisz, felhőkarcolókkal és olyan bevásárlóközpontokkal, amit Dubai is megirigyelhetne, ugyanakkor csodálatos több száz éves műemlékek, de egyben lepukkant, omladozó Ázsia is. Az első pár nap, amíg Ildi meg nem érkezett, olyan programokat kerestem magamnak, amik nem érintik a fő látványosságokat, amit együtt akartunk megnézni.

Mivel 20 évvel ezelőtt éltem Bangkok-ban egy évet, itt jártam iskolába, szerettem volna megnézni a környéket ahol laktunk. Elmentem megnézni a házunkat és azokat a helyeket ahol vásároltunk, vagy ettünk. Nagyon jó élmény volt újra látni a helyszíneket! Utána elmentem délkelet Ázsia legnagyobb akváriumába, ami egy csillogó villogó bevásárló központban van. Olyan tengeri herkentyűket láttam, hogy csak ámultam. Mostanában nagyon érzelmes lehetek, mert majdnem megkönnyeztem a tengeri sárkányokat (vagy valami ilyesminek hívták őket), annyira édesek voltak, illetve azt, hogy ilyen csoda létezik a tenger mélyén. Elképesztő milyen állatok vannak, mintha nem is emberi lenne, azok a rikító fényes színek…:). Teljesen le vagyok nyűgözve!!

Vasárnap délután találkoztam az egyik jógás barátommal és bejártuk a Chatuchek piacot, ahova BKV busszal mentem :). Óriási területen, bódé, bódé hátán. Mindent lehet venni, még dizájner cuccokat is, amik különösen tetszettek. Utána béreltünk egy gyékényt a parkban :). Ezt így csinálják itt :). mindenki bérel egyet és leheveredik a fűbe, egy terebélyes fa árnyékában. Nézi a tökéletesen elrendezett virágokat és fákat, a környező felhőkarcolókat és próbál nem elolvadni a hőségben. Ami egyébként kezd elviselhetetlen lenni, olyan mintha egy busz mögé állnál, ami forró levegőt fúj, csakhogy folyamatosan,délelőtt 10 és délután 4 között. A jó hír, hogy Burmában kb. 10 fokkal melegebb van :). Elképzelésem sincs, hogyan lehet kibírni, de valahogyan megoldjuk :).

Ildi hétfő délelőtt érkezett meg. Én épp a reggeli végén tartottam, amikor megpillantottam a szép kis szöszi pofiját. Gyorsan a nyakába borultam, nagyon örültünk egymásnak. Nem volt túlságosan fáradt, így nekivágtunk a városnak. A királyi palota az első számú látványosság, úgyhogy ott kezdtünk. Csodálatos arany sztupák, a tipikus thai tetejű templomok, színes, lakozott cseréppel és óriás szobrok. A Smaragd Buddha temploma a legszebb rész, itt még egy mini Angkor templom hasonmás is található. Az én egyik nagy kedvencem a néhány méterre található fekvő Buddha temploma, ahol egy hatalmas Buddha szobor található. Fekvő pozícióban van ábrázolva, A lábfeje pipál, ami azt jelképezi, hogy eljutott a Nirvánába.

IMG_5647 IMG_5360 IMG_5316 IMG_5349  IMG_5323

A buddhista templomok itt is szigorúan megkövetelik, hogy a turisták normálisan fel legyenek öltözve. Elsősorban a nők. A férfiakkal sokkal engedékenyebbek… Nem lehet térd fölé érő nadrágot, vagy szoknyát viselni, vagy topot. Amikor leülsz a templomban, akkor ügyelni kell rá, hogy a lábad ne a Buddha szobor felé nézzen, mert az nagyfokú tiszteletlenség. A papucsot, cipőt, mindig le kell venni. Délután még elmentünk a kínai negyedbe és bebarangoltuk az árusok sokaságát.

A második napra egy hosszú túrát terveztünk: úszó piac, híd a Kwai folyón és Tigris Templom.  Befizettünk egy túrára, ahova reggel 7-kor indultunk. Az első megálló az úszó piac volt, ami egy picit csalódás volt, mert nagyon turistás volt. Becsónakoztunk szuvenírt venni, ahelyett, hogy zöldség és gyümölcsárus néniket néztünk volna, ahogyan a helyieknek árusítják portékájukat:). Elmentünk egy kígyó show-ra is, ahol kígyót tettek a nyakunkba és megnéztük ahogyan kobrák elől ugrálnak a kígyó bűvölők. Őszintén szólva nagy élmény volt egy kígyót megtapintani és a nyakunkba venni, de a show többi része megdöbbentő volt. Hergelik a kígyókat, hogy támadjanak, nem túlságosan emberséges körülmények között tartják őket. Érdemes előre megnézni a véleményeket az interneten, ha valaki elefánt, kígyó, tigris stb. műsorra szeretne elmenni. Így lehet informálódni, hogy az állatokkal rendesen bánnak-e, milyen a vezetőség stb. Általában ha szórakoztatásról van szó, az már nem sok jót jelent. Én nem tettem meg ezt előre és bánom is, hogy pénzt adtam olyan emberek kezébe, akik nem gondozzák jól az állataikat. De az ember a saját hibáiból tanul!

IMG_5439 IMG_5419 IMG_5474

A Kwai folyó még másfél óra autóútra volt, odaérve megnéztük a múzeumot, ami elmeséli a híd építésének körülményét. A második világháború idején hadifoglyok építették, sajnos rengeteg ember halt meg az építése közben. A japánok célja az volt, hogy összekötő vonathálózatot és hidat építsenek, hogy el tudják látni az indiai és burmai helyszíneket.

A Tigris templom volt a nap fénypontja. Egy buddhista szerzetes alapította a 90-es években. A falubeliek tőle kértek segítséget, ha egy állatnak gondoskodásra volt szüksége. Először csak madarak, medvék, őzek, majd tigrisek lettek a kolostor lakói. Sajnos a tigrisiek rendkívül veszélyeztetett helyzetben vannak, alig él már pár darab szabadon Thaiföldön. A történet szerint a legelső tigris úgy került a bácsi gondozásába, hogy egy gazdag bangkoki megrendelő egy tigrist szeretett volna kilapítva a nappalijába. Fel is bérelt egy vadászt, aki nem volt képes megölni az állatot, csak megsebesítette. Ezután vitte el a kolostorba és kérte a szerzetes támogatását. Mára kb. 20 tigris él a szerzetesek között, mindegyik ott is született,  nagyon szelídek. Több tucat önkéntes segíti a turistákat, akik ide látogatnak. Hatalmas területen tigrisek, bikák, vaddisznók, őzek, pávák és még macik is vannak. A tigrisekkel lehet fényképezkedni, méghozzá nem is akárhogyan. A kamerádat oda kell adni az egyik önkéntesnek, ő készíti rólad a fotókat. Egy másik pedig kézen fog és kísér egyik tigristől a másikig. Mindegyiknél leguggolsz és megsimogathatod a tigris hasát, miközben fotókat készítenek rólad. Szerintem nagyon aranyosan ki van találva és teljesen biztonságban éreztük magunkat. Megkérdeztük az egyik önkéntest, hogy mitől ennyire nyugodtak, mert aggódtunk, hogy valamilyen nyugtatót kapnak. Azt mondta, hogy a tigrisek (legalábbis, akik házi környezetben nőttek fel:) pont olyanok, mint a cicák, ha teli a pocakjuk, akkor pihennek és szundítanak egy nagyot. Azt mondta, hogy az önkéntesek legfontosabb feladata, hogy a tigrisek jól érezzék magukat, mindig az ő szempontjaikat figyeljék, ne a fotózó turisták kívánságait. Ez megnyugtató volt. Bár mesterséges környezetben élnek ezek a nagymacskák, de legalább esélyt kapnak az életre és tényleg mindent megtesznek a kényelmükért. Később látunk egy kis tigrist is és egyet, aki a vízben játszott éppen. Nem maradtunk le szerencsére a többi állat etetéséről sem. Hatalmas tököket, egy egész teherautónyit szórtak szét a bikáknak és őzeknek. Még egy mini bébi vaddisznót is láttunk, annyira pinduri volt, hogy nevetnünk kellett, ahogyan szaladt a mamája után. A világ legdagibb medvéje is ott volt, nem is értettük, hogyan tudott felmászni az ülőhelyére a lépcsőkönJ.  Olyan mázlink volt, hogy még egy páva is megmutatta magát teljes szépségében. A pávák mindig lenyűgöznek. Hihetetlen számomra az a szépség, az a tökéletesség, ahogyan az a bizonyos kék és zöld szín csillog a tollaikon. Ennél csodálatosabb állatot nehéz lenne elképzelni.

IMG_5572 IMG_5493 IMG_5576

Fantasztikus élményekkel volt a nap tele. A kígyó simogatás és az, hogy ez jó érzés volt, nem félelemmel teli, nagyon jó emlék marad. A tigrisek megtapintása pedig a leghatalmasabb élmény, annyira szépek! Félelmetes a mancsuk és az erejük, de olyan kedvesek is egyben! Tényleg mintha a saját macskámat látnám, ahogy a kanapén pihent:).

Az utolsó napon ellátogattunk a másik kedvencem templomomhoz, a Wat Arun-hoz, ami egy nagyon különleges építmény. Egy hindu istenről kapta a nevét és cserepekből kirakott minták díszítik. Utána elhajóztunk a csatorna mentén, hogy megnézzük hogyan élnek ott az emberek. Nagyon érdekes volt látni, hogy az egyik ház épphogy csak nem dől össze, míg néhány házzal arrébb luxus villák állnak, hatalmas kertekkel.

Most irány Krabi, ahol egy szuper bungalóban fogunk lakni, a parttól feljebb a sziklák mellett az erdőben.

IMG_5698 IMG_5712

Bangkok and the tigers

Wow, Bangkok is really extreme! A metropolis of 10 million, with skyscrapers and malls that even Dubai would be jealous of, but hundred years old temples, as well as crappy, dirty Asia.  The first few days, until Ildi arrived I made programs that excluded the main sights, which we wanted to see together.

I lived in Bangkok for a year, 20 years ago. I studied in an international school, so I wanted to visit our old apartment, the places we shopped at or ate out. It was really nice to see those places. Then I went to visit South East Asia’s largest Ocean world, which is located in a fancy mall. I saw really weird creatures and beautiful fish of the colours of the rainbow. I must be super emotional nowadays as I almost cried of happiness to see such beauty. It’s almost as Ocean animals  are alien. They are so wonderful! I am really impressed! I even thought of learning how to dive.

Sunday afternoon I met with my friend from the yoga retreat and went to Chatuchek weekend market, with thousands of booths selling all sorts of things, even designer clothes. Then we rented a mat in the park. That is how they do it here. They just lay down in the park, under the shadow of a tree and chill out by the lake. And try not to melt away. Heat is unbearable by the way. It’s like you stand behind a bus and the hot air blows in your face. Burma will be about 10 degrees hotter…ohhhL.

Ildi arrived Monday morning, I was just finishing my breakfast when I saw her pretty blond face. I rushed through and hugged her quickly. We were really happy to see each other. She wasn’t too tired, so we started with the Grand Palace, the most important sight in Bangkok. Beautiful golden stupas, typical Thai roofs, colourful tiles and amazing statues.

The temple of the Emerald Buddha is one of the most beautiful sight, there is even a mini Angko Wat copy located here. My favourite is the temple of the Reclining Buddha. It is depicted in a lying position, showing him reaching Nirvana.

There is a very strict dress code in the temples. Especially for women. You can’t wear shorts or skirts above knee, you have to cover shoulders. Take your shoes off when entering and make sure you don’t face your legs towards the Buddha statue, while sitting. Later we visited crowded Chinese Town, with thousands of vendors.

For the second day we planned a long day. Floating market, Kwai river bridge and Tiger temple. The tour started 7 in the morning. The first stop was the floating market, which was a disappointment. As it was very touristic. Basically we went to buy souvenirs with a paddle boat, instead of really seeing local people trade with their goods.

We saw a cobra show as well. It was great to touch a snake and feel it’s skin. But the show itself was horrifying. Animals are not kept in the right way and they don’t treat them right. Now I will be more careful and read reviews before attending any establishment that is concerning animals. I definitely don’t want to give money to people who don’t use it the right way. It would only encourage them to continue this way.

Kwai river was about 1,5 hour drive. There was a museum about the historical background and then we walked on the bride. The Japanese used World War POWs to build it. Many of them died as the working circumstances were horrible. The aim of the railway and the bride was to connect to India and Burma.

Tiger temple was the highlight of the day. A Buddhist monk founded the temple and the animal sanctuary in the 90s. Villagers asked his help and support to take care of abandoned and injured animals. Unfortunately wild tigers are endangered in Asia, only a few of them live in Thailand for example. According to the story the first tiger got here through a hunter. He was commissioned to shoot it for a rich Bangkok business man, but refused to kill it. He injured the animal, that is when he asked the help of the monk. Later more tigers came and by today all of the tigers were born here. There are about 20 of them. A dozen volunteers help out and guide the tourists around. It’s a huge area with tigers, bears, pigs, buffalos, deer, peacocks etc. You can take photos with the tigers. This is organized in a really nice way:  you give your camera to one of the volunteers, while another holds your hand and walks you to each of them. You sit behind it and put your hands on the tiger, while they take photos. This way it felt safe and comforting. We asked how come they are so calm – as we were concerned they might be drugged – but they said since they are brought up here, they are really calm. They are just like house cats, they sleep when their bellies are full:).

The main job of the volunteers is to make sure that the animals are safe and comfortable.  They are number one priority, not the tourists.  Though they live in artificial surroundings, the get a chance to live a safe life here.

Later we saw a teen tiger and one that was playing in the water. We were lucky to see the feeding of the buffalos with pumpkin and saw a tiny little pig as well, running to find her mother, so sweet. It was an amazing day! Petting a snake, a cobra, tigers..wow:).

Last day we went to see beautiful Wat Arun, named after a Hindu god. It’s decorated with beautiful ceramic designs. Then took a boat to see the canal area. It was interesting to see the really poor “houses” and the beautiful villas next to each other.

Now we are off to Krabi, where we’ll stay in a nice bungalow near the cliffs in the forest:)).

Yoga photos 2 / Jóga képek 2

 IMG_5282 IMG_5285
1011636_10152769151369782_744810763_n IMG_5246

Néhány szépséges kép lemaradt, amit még meg szerettem volna osztani veletek. A nyugalom szigetéről tegnap megérkeztem a pörgés nagyvárosába, Bangkokba. Intézem a Burmai vízumot:) és csavargok egyet a városban. Éjszaka meg is tapasztaltam a zajos várost, drága szomszédom, egy ötvenes európai férfi üvöltve érkezett haza thai “barátnőjével” enyhén spicces állapotban. Kénytelen voltam szólni, hogy legyenek kedvesek egy picit visszavenni a buliból, mert hajnali két óra van és egyes, jógaszigetről idecsöppent, nyugalomra vágyó egyedek aludni szeretnének. Szégyenkezve csendben is maradtak, majd 10 perc múlva heves szex hangokra ébredtem, mely 20-30 percig eltartott:) Welcome back to reality:)

Back to reality

I am adding some of the photos, that were left out from the last post. What a change! From the island of tranquility I got back to buzzing Bangkok. I am processing my visa to Myanmar, sooo much looking forward to it.

I already experienced the downside of the big city. My dear hotel neighbor, a guy around 50,  got back from partying around 2 in the morning, shouting and singing with his Thai “girlfriend”, so I had to tell them to keep it down a little, since some, island yogi girl, still wants tranquility and sleeping:). They were really sorry and quickly left back to their room.

About 10 minutes later I woke up “AAAAHHHHHH”…    which lasted pretty long..:) . Welcome back to reality!:)

IMG_5226 IMG_5232      IMG_5287 IMG_5294 IMG_5279IMG_5242IMG_5292

 

10 nap a Jóga Szigeten, Thaiföldön

IMG_3599 IMG_5197

Annyira jól érzetem magam a Jóga Szigeten, hogy végül hét nap helyett tíz csodálatos napot töltöttem el Koh Yao Noi szigetén. Krabi-ba szállt le a gépem, ahonnan busszal, taxival és „komp” segítségével jutottam el a jóga központba. A komp azért van idéző jelben, mert egy fatákolmány hajóról van szó, enyhén barokkos túlzás kompnak nevezni :). Egyébként el sem indult időben, meg kellett szerelni.  A kikötőből a szokásos nyitott taxi hozott el, csupán néhány perc távolságra. Heather fogadott, aki az egyik jóga tanár és a központ vezetője is egyben. Maga a Yoga Island Retreat – ez a hivatalos neve- nagyon érdekes együttműködést takar: Egy kedves thai család biztosítja a bungalókat, a közös étkezőt és egy éttermet. Tőlük lehet robogót bérelni, vagy bármilyen túrát megszerveznek. David, egy angol pasi, pedig a jóga központ tulajdonosa. Hatalmas fazon, igazi jógi, néha tart órákat, de inkább a hobbijának, a sziklamászásnak él. Keddenként ki is lehet próbálni vele, a „Jóga a sziklákon” program keretében, ahol meg lehet mászni a tengerből kinyúló mészkő sziklákat. Én ezt a programot inkább kihagytam, mert féltettem a nyakamat. Ami egyébként majdnem teljesen rendbe jött!:) Nagyon szorgalmasan tornáztatom:).

Megérkezésem napján délután négykor volt az orientáció, ahol az aznap érkezett újoncoknak bemutatják a központot és elmondják az összes fontos információt. Kaptunk egy fél literes műanyag palackot, amit a nagy kannákból kell feltölteni ivó vízzel, hogy egy picit óvjuk a környezetet és ne pazaroljunk a műanyaggal. Az első jóga óra fél négykor kezdődött, amit David tartott. Hatalmas tudással rendelkezik, igazán barátságos személyiség.

IMG_5159 IMG_5167 IMG_5215

Már az első este jópofa barátokra tettem szert, mert Családi Vacsora volt, a thai család főzött isteni ételeket és büfé jelleggel lehetett választani a jobbnál jobb ételekből. A lányokkal hülyére röhögtük magunkat. Az egyikük épp másnap találkozott a barátjával, akit fél évig nem látott, mert önkéntes munkát végzett Balin. Nagyon drukkoltunk neki, hogy minden tökéletes legyen :).

A világ minden tájáról jönnek ide emberek. A tanárok között van amerikai, szingapúri, angol, a diákok között pedig franciák, dánok, finnek, angolok, svájciak stb. Az első napokban én egy szingapúri és egy francia lánnyal lettem jóba, persze ehhez szép sorjában adódtak újabb és újabb barátok, akik azt hiszem tényleg barátok fognak maradni. A kezdeti bandából már mindenki hazament, kivéve az angol barátomat, akivel sok időt töltünk együtt és vele szoktam bejárni a szigetet robogóval. Ő amúgy kerteket tervez, ami szerintem az egyik legszuperebb szakma a világon:). Ha elmegyünk valahova, nem fényképeket készít, hanem lerajzolja a tájat és utána festékkel kiszínezi. Marha szépeket fest! Szerinte, aki tud írni, az rajzolni is tud! Ki fogom próbálni :). Mindy, a szingapúri lány esküvői fotós és az egyik legviccesebb ember, akivel valaha találkoztam, őszinte és természetes, akárcsak Caroline, aki francia és ami a szívén, az a száján. Nagyon különleges embereket ismerek meg itt, pl. az egyikük filmeket készít a tengerekről, víz alatti felvételeket. Ezek segítségével hívja fel a figyelmet arra, hogy vigyázzunk a tenger élővilágára, hiszen csodálatos állatok élnek odalent.  De találkoztam itt, szex terapeutával, key account managerrel  és ingatlan ügynökkel is. Elég széles a kör, nem csak a szakmák, de az életkor tekintetében is.

Egy biztos, a világon mindenhol ugyanolyan emberek élnek, akik pontosan ugyanolyan gondokkal küzdenek meg néha, mint mi. Rossz házasságok, megcsalások, betegségek,  döntés képtelenség és a kérdések sokasága. A megfelelő szakmát végzem? Jó úton haladok? Benne maradjak egy kapcsolatban vagy továbblépjek, esélyt adva valami szebbnek? Hogyan szeressem magamat jobban? Mi lesz, ha a szerelem el fogja vonni a figyelmet a számomra fontos dolgokról? Hogyan tudnék lazítani? Több olyan emberrel találkoztam itt, aki én is lehettem volna fél évvel ezelőtt. Látszik az arcukon a feszültség és nehezebben tudnak lazítani, benne lenni a pillanatban. Bizonyos életkörülmények között ez érthető is. Nehéz lehet elengedni az otthoni dolgokat. Ezt én is nagyon jól tudom.

A tanárok nagy része szabad életet él, utazik és jógát tanít. Igazán elkötelezett emberek, tele élet energiával és tudással. Az egyikük, pont most indult el Indiába, a hegyekbe, ő volt az egyik legtapasztaltabb tanár. Igazán különleges energiával rendelkezik. Nagyon megkedveltem őt. A másik az egyik legenergikusabb nő, akivel találkoztam, mindig mosolyog és szeretem, ahogy belevisz egy kis táncot és nőiességet a jógába. A legújabb tanáron pedig szét röhögöd magad. Állandóan nevetsz, ha a közelében vagy. Teljesen máshogy gondolkozik, de pont ez tetszik benne, csak éli az életét napról napra, nem tervez, csak sodródik és nagyon boldog. Van olyan is, aki évekig jogász volt Londonban, de feladta a karrierjét, mert nem az volt az útja.

Én, szerintem nagyon régen voltam ennyire boldog, mint itt. Azt veszem észre magamon, hogy nem gondolom túl a dolgokat, egyszerűen vagyok és élvezem ezt a csodát. Mert ez a 10 nap itt, tényleg az! A tengerpart csupán néhány lépésre van a bungalóm teraszáról, a kertben csodálatos pálmafák és virágok. Reggel lesétálok a tengerpartra, egészen messze be tudok menni, a víz teljesen behúzódik egy picit szigetig, majd délelőtt vissza, este pedig megint befelé. Van egy thai étterem a szállás közelében, gyönyörű kilátással. Pont most volt telihold, úgyhogy csodálatosan bevilágította a vizet az öbölben.

IMG_5109 IMG_5111 IMG_3574

Minden este együtt megyünk vacsorázni, van amikor öten, hatan, de tegnap már 15 ember gyűlt össze. Van egy olasz étterem, ahol a világ legjobb vékony pizzáját lehet kapni és még a vörösbor is egész jó. Mivel Koh Yao-n muszlimok élnek, szinte sehol sem lehet alkoholt kapni, még a boltban sem. Nem mintha nagyon inni szeretnék a jóga mellett.

Reggel 6.20-kor kelek, kisétálok megnézni a napot, ahogy ragyogva felkel a mészkő sziklák mögül, megtornáztatom a nyakam és veszek néhány mély levegőt, beszívva a nap energiáját és szépségét és nézem, a kopasz férfi kecses mozdulatait, ahogyan energia gyakorlatokat végez a parton. 7-kor félórás meditáció, majd két óra jóga. Két óra!!!:) Reggel általában dinamikusabb gyakorlatok vannak és imádom őket végezni. Már teljesen a testemre tudok figyelni és egyre rugalmasabb vagyok. Imádom, hogy zenére jógázunk, mindig megy valamilyen megnyugtató zene. Sőt egyszer Reggae Jóga is volt és Bob Marley szólt végig. Jóga után reggeli, ahol halálra esszük magunkat…nem csak gyümölccsel:). Majd szabad program délután fél ötig. Vagy bérelünk egy robogót és bejárjuk a szigetet, vagy simán lemegyünk a partra fürdeni egyet. Ma a teraszomon pihenek és blogot írok, mert tegnap leégtem egy picit. Fél 5-kor következik a Jin jóga, ami azért szuper, mert 3-4 percig tartasz ki egy pózt és nagyon pihentető, imádom! Jóga után egyből kimegyek a partra és eldobom magam a homokban. Bámulom az eget, a felhőket és a madarakat. Ilyen nyugalom nem létezik, amit ott érzek. Ott mondok minden nap halát azért, hogy ez történik velem és annyira boldog vagyok! Majd gyors zuhany és fél 8-kor irány a csapattal valamelyik étterem. Még élő zene is volt az olasz helyen egyik este. Mindig más mellett ülök, úgyhogy változatos történeteket mesélünk egymásnak. Ezt annyira szeretem, sok mindent lehet tanulni másoktól.

IMG_5156 IMG_5130 IMG_5118 IMG_3562

Egyre inkább azt érzem, hogy a jóga és a meditáció már az életem részei. Nemcsak a testemnek esik annyira jól minden mozdulat, még azok is, amikor éppen össze…magamat, remeg a testem, és csak a lélegzés segít, hanem a lelkemet is lenyugtatja. Nem kombinál az agyam, csak vagyok. Paradicsomi hozzá ez a környezet, tényleg csak a mesékben létezett számomra ilyen eddig.

A betegség és a jóga ráébresztett, hogy mennyire fontos a testünk. Nap, mint nap azért dolgozik, hogy itt lehessünk, a lábunk, a szemünk, a kezünk egész nap pörög. Hogyan lehetnék rosszban vele, akárhogyan is néz ki, vagy éppen beteg, ha ő annyit tesz értem? Én hiszek benne, hogy van test és lélek, de összefonódnak a földi élet alatt. Legjobb barátoknak kell lenniük és szerelembe kell esnünk magunkkal, mert anélkül sosem fogunk békét lelni. Ha szereted magadat, akkor bízol magadban és a világban, a jövődben. Nem bántod vagy hibáztatod magadat feleslegesen. Biztonságban vagy és egyre több boldogság ér. Ez a legfontosabb, szeress bele önmagadba, dolgozni kell rajta, de menni fog és a végeredmény egy igazi csoda!:)

IMG_5224

Most irány Bangkok, ahol izgatottan várom Ildit, aki hétfőn érkezik:). Bárcsak minden szerettem és barátom is jönne vele néhány napra:). Millió puszi: Zsófi

10 days at Yoga Island Retreat, Thailand

I enjoyed staying at Island Yoga Retreat so much, that I extended my stay and spent an amazing 10 days on the island of Koh Yao Noi. I flew to Krabi, from there I had to take a bus, a taxi and a „ferry”. In brackets, as it would be slightly misleading to name it a ferry, small wooden boat :). From the pier the typical Thai pick up truck brought me to the yoga retreat. Heather, yoga teacher and manager greeted me upon arrival and showed me around. Island Yoga Retreat itself, is a special cooperation between a lovely Thai family, who offer accommodation (superb bungalows) and food (amazing selection of Thai meals) and David, who owns the yoga retreat and provides yoga classes, excellent ones. Nowadays he passes on most of the classes to other teachers, to do his hobby, rock climbing. Actually you can also take a tour, called Yoga on the rocks, where you can try rock climbing. I skipped it because of my neck, which is by the way, getting much better! 🙂

Everyday the „fresh meat” arriving have an orientation, where you can learn more about the retreat and the island. You also get a plastic water bottle, which should be used during your stay and filled up from the drinking water tanks.

The first yoga class started right after.  Our teacher was David, who has an enormous amount of knowledge of yoga and pranayama (breathing technique).

The first night I already made good friends, as it was „Family Dinner”, where you could meet everyone and eat delicious Thai buffet food. We laughed so much with the girls. One of them was meeting her boyfriend the next day, after 5 months as she was a volunteer in Bali. All of us were very excited for her :).

People come to this retreat from all over the world. There are teachers from the US, England, Singapore etc., students from France, Denmark, Germany, Switzerland, Holland etc. I met a girl from Singapore and France the first day and had an amazing time together. Of course each day, new, wonderful friends joined in, who I believe will really stay friends in the future. From this group, now only me and my friend Mike is left. I go with him on a bike to discover the island and we hang out a lot. He designs gardens, which  for me seems to be one of the most amazing professions. When we go somewhere, he doesn’t take photos, but draws sketches and paints them with color. Really cool paintings! He believes if you can write, than you can draw as well! I hope, I will try :). Mindy, the girl from Singapore and Caroline are both really funny, honest and natural. I had nice chats with them, like with friends back home. Girls are really similar no matter where they come from:). I met really special people here, like one of them makes underwater films of the seas and the oceans. With these beautiful films he draws attention and raises awareness to the animals of the Ocean.  But I have met a sex therapist or a key account manager here as well. People are from all professions and age groups.

One thing is for sure, regardless where they come from, they face the same challenges in life. Bad marriages, cheating with the best friend or even family member, sickness, unable to decide and a whole bunch of unanswered questions. Am I at the right place? Do I do the right job? Am I on the right path? Should I break up or try harder to save a relationship? How can I love myself more? What if love distracts me from what I like? How could I relax and let go more? You can see it on some people even here, it’s hard for them to relax, probably because of their work or private life back home. They nervously look at their watches when we leave back from the restaurant or just don’t take time to do fun stuff and enjoy. Sometimes it’s hard to let go of thoughts and things. I know.

Most of the teachers travel and teach yoga in such beautiful places. They are really determined, full of life energy and knowledge. One of them just left for India, to the mountains. He was one of the most knowledgeable teachers here, with a really special energy, he is great. The other teacher is one of the most energetic woman I have ever met, I like how she involves a little dance and feminine moves to yoga. The teacher, that just arrived, is the funniest person. You always laugh when you are around him. He is a free spirit, thinks totally different, which is great.  Another lovely teacher left her lawyer career to do yoga.

Me, personally haven’t been so happy and relaxed for a long time. I noticed I don’t over think things here, I am just enjoying being here. This is really paradise! The beach is a few steps from my bungalow, I have a hammock on my porch, beautiful garden with colorful flowers. In the morning I walk on the beach to see the sunrise. I can walk quite a while as the water moves back because of the tide, later it’s back, than going far again.  There is a Thai restaurant near by which has the most amazing view of the bay. It’s full moon now, so it lights the bay beautifully.

We have dinner together every evening, sometimes it’s just a couple of people, but yesterday it was a group of 15. We went to this Italian place, where you can have the best thin crust pizza and a glass of red wine. Since this island is mainly Muslim, you can’t really find alcohol in shops or restaurants. Not that I am into drinking at a yoga retreat :).

I wake up at 6.20 to walk to the beach to watch the sunrise over the beautiful karts mountains and watch this guy doing tai chi every morning, then head to meditation class from 7.00, then 2 hours of yoga, 2!!!:) After that we eat breakfast.  A lot and unfortunately not only fruits.

The morning classes are usually more dynamic, I really love them. I am so much better at paying attention to my body now. I love that there is music during class. We even had reggae yoga, with Bob Marley songs. In the afternoon we are free to do anything. We either take a scooter to one of the beaches or just hang out around the retreat. Today I am on my porch, writing the blog, as I got a bit sun burnt yesterday. Second class starts at 16.30, it lasts 1, 5 hours. Usually we do Yin yoga, which is really relaxing as you stay in the asana for 3-4 minutes. I head out to the beach right after yoga, to lie in the warm sand and just look at the sky, the clouds, the birds. I thought peace like this does not exist. I feel so relaxed and grateful here.

Then a quick shower and we meet the team at 19.30 for a Thai meal or pizza. I always have someone else by my side at the table, so it’s very interesting to hear about lives, stories and tell yours as well. I love it, you can learn a lot!

Now I feel that yoga and meditation will be a part of my life. It’s not only good for my body, but for my soul. I enjoy every posture, even when I could cry of pain or discomfort. You really are there, as you need to focus on keeping the asana. This tropical atmosphere gives something very unique to the feeling.

The sickness and yoga made me realize how important it is that we take great care of our bodies. Day by day it’s really working hard to make it possible for us to live, our legs, eyes, hand work all the time. How can we dislike our body when it’s not perfect or sick if it is the one that gives us the possibility to be? I believe we have a body and a soul and they are harmonized during life here. They have to be best friends. We must fall in love with ourselves and love „me” unconditionally, otherwise we will never find peace fully. If you love and trust yourself, you trust the world and your future as well. You don’t hurt or blame yourself than. You are safe and more happiness comes into your life. So our most important goal is to fall in love with ourselves! We can all do it and miracles will come!

Now it’s time to go back to Bangkok! Ildi, my friend will be joining me soon, can’t wait to meet her again! I wish all my loved ones, friends and family would join just for a couple of days :).

XOXO: Sophie

Good Bye Laos

IMG_3502 IMG_3522

Laosz fővárosa, Vientián, meglehetősen pici ázsiai viszonylatban, összesen kétszázezres lakosság uralja. Magát a várost nem nevezném kifejezetten szépnek, de lepukkantnak sem, mint pl. Phnom Penh vagy Bangkok egyes részeit. Van egy különleges bája, főleg a francia éttermeknek és koloniális épületeknek. A látnivalók persze itt is csodálatosak, de sajnos a nagy részét nem láttam. Ugyanis a tervezettnél két nappal korábban átrepültem Bangkokba…

Ez úgy kezdődött, hogy megérkeztem Vientiánba…ki gondolta volna:),  sikerült a városközponttól kb. 2 km-re szállást foglalni, ami annyira nem volt szimpatikus, bár a házi nénik/ bácsik itt is nagyon örültek nekem. Á, magyar vagyok, de jó, még nem találkoztak magyarral. Amúgy itt mindenhol nagyon örülnek nekünk! :). Szóval másnap reggel megpróbáltam átköltözni egy másik szállásra. Végre fogtam egy tuk tuk-ot, ami nem volt egyszerű és kb. 10 méter után defektet kapott. Hurrá! A malőr után sikerült megérkezni az újabb szállásra, ami már sokkal inkább a kedvemre volt. El is indultam a városba, hogy felfedezzem, de akkor azt éreztem, hogy felerősödnek bennem bizonyos tünetek, amit már nagyon enyhén éreztem egy ideje. Picit furán érzem magam, a fejemben enyhe nyomás, a szemem furcsa. Mintha picit vibrálnék? Ez egyre erősebb lett, ami azért őszintén szólva egy picit megijesztett, mert ilyen fantasztikus tüneteket még sosem produkáltam. Picit már kezdett elegem lenni, mert ugye a gyomorrontás után, ismét egy betegség.. Miért, amikor ilyen jól érzem magam? És ennyi minden a helyére került. Nem értettem. (hiszem, hogy a fizikai tüneteket a lelkünk produkálja)

Szóval a biztonság kedvéért, elmentem egy kórházba, ahol próbáltam elmagyarázni, az amúgy abszolút nem kézzel fogható tüneteket. „Hello! Furán érzem magam, mintha be lennék szívva”, na ezt azért mégsem mondhattam:). Szóval az orvos néni az okoskodta ki, hogy vegyenek tőlem vért, hátha valami trópusi kór szállt meg. Szerencsére nem volt semmi gond:), de az alacsony hemoglobin miatt, vitaminhiány lett a diagnózis. Ez hihető is volt, hiszen tényleg rendszertelenül eszem itt kint. Nincs annyira étvágyam. Friss zöldséget abszolút nem, mert nem lehet tudni, hogy a salátát mivel mossák meg. Gyümölcsöt viszont sokat. Kaptam egy rakat vitamint, meg minden egyebet. Itt nem a teljes doboz gyógyszert kapod meg, hanem kis tasakba tesznek bele tablettát, vagy egy- két levélnyi gyógyszert.

Sajnos másnap sem múlt el a rejtélyes kór, ami nem tett túlságosan magabiztossá, ugyanis az útikönyv külön kiemeli, hogy ha a náthánál komolyabb bajod van, akkor „Bip, bip..irány Bangkok”, mert a laoszi egészségügy annyira nincsen topon.

Nem adtam fel. Arra gondoltam, hogy a tüneteket okozhatja egy elmozdult csigolya is, mert volt már erre példa nálam. Ezért lelkes kiropraktőr, csontkovács vagy gyógy masszőr keresésbe kezdtem. Csak jelzem, hogy nulla darab van belőlük, legalábbis előlem nagyon elbújtak :)! Végül úgy sikerült eljutnom egy cuki francia ortopédus dokihoz, hogy a szálloda recijén megkérdeztem, hogy hol van gyógy masszőr, ja azt ő nem tudja, de menjek el az Oasis masszázs szalonba, ott egy nő kb. 200-as angol szókinccsel elmondta, hogy itt csak relax masszázs van, de hoppá van egy ortopédia valahol, de ő nem tudja leírni angolul. Nem baj, mondom, tessék leírni laosziul és én majd a taxis kezébe nyomom. Ez meg is történt és már úton is voltam oda, akármi is legyen az, ami a papíron szerepelt. Mint kiderült tényleg egy kórház, egy egész klinika.

Szóval a rohadt nagy kórházban egyetlen embert sem találtam, mert valamilyen ünnepség volt pont aznap. Pár perc kóválygás után azért leakasztottam egy pasit az egyik irodából, aki tündérien segítőkész volt és keresett egy másik kollégát, az pedig felhívott egy harmadikat. Lényeg: Dr. Max, akit telefon hívott, ortopédus és fél négykor vár a Francia Követség klinikáján. Éljen!!!!  Az már mellékes, hogy fél 5-kor el kellet indulnom a reptérre, úgyhogy reméltem a legjobbakat:).

Fellelkesedve a híren, még egy nevezetességet is megnéztem, a Wat Luangot, ami egy szépséges arany pagoda, mellette pedig egy érdekes templom együttes, egy fekvő Buddhával. Menet közben a diadal ívet is láttam, úgyhogy igazából csak a palota, a buddhista park és egy két templom maradt ki. No meg az óriási esti piac. De nekem úgy sincs helyem a bőröndben ilyen dolgokra:). Lett volna még egy hely, ami érdekelt, és pont az első kórház területén helyezkedett el. Egy múzeum, ami a háborúban fel és fel nem robbant bombák problémáját mutatja be. Még egy megdöbbentő történelmi tény: Laoszt, a Vietnámi háború ideje alatt 8 percenként bombázták és több mint 2 millió tonna bombát dobtak le rá. A legtöbb nem robbant fel, ami hatalmas problémát jelent az embereknek, hiszen képtelenek megművelni a földjeiket. Veszélyes letérni nem átvizsgált útszakaszokról és országszerte lehet látni a bombák fém maradványait épületekre kitéve, „dekorációs” elemként. Nagyon sok ember hal meg évente, vagy válik nyomorékká a felrobbant bombák miatt. Azt hiszem talán francia segítséggel elkezdték megtisztítani az országot, de nagyon messze van még a vége.

IMG_3520 IMG_3530

Fél négykor izgatottam vártam, hogy fogadjon a doki. Ő ismét nagyon lelkesen konstatálta, hogy végre egy magyar. Mondtam neki, hogy furcsa tüneteim vannak, erre ő, na, akkor lepjem meg. Megtapogatta a gerincoszlopomat és elég összetettnek találhatta a problémát mert lepasszolt egy másik dokinak, a szakértőnek. Egy nagyon cuki francia fogadott J. Neki is elmondtam a problémát és azonnal kezelésbe vett. Helyre rántott csontokat és próbálta a nyakamban lévő összeállt izomköteget lazítani. Nagyon ügyes volt, mert jobban lettem és jót beszélgettünk is közben. Megtudtam, hogy milyen ott az élet, hogy előtte egy cirkuszban dolgozott és hogy a szórakozás Vientiánban az vacsi és iszogatás, mert nincsen kulturális program. Néha a francia intézet szervez egy-két koncertet, de a fő program a „bandázás”. Szívesen maradtam volna még egy –két napot és bele kóstoltam volna a „helyi”életbe. Másfél óra múlva úton voltam a reptér félé és irány Bangkok. Egy picit félve szálltam fel azért a laoszi gépre, de teljesen rendben volt!

Szóval Vientián érdekesre sikeredett! De ezzel együtt, lehet, hogy pont ezért, nagy élmény volt:).

Már Bangkokban vagyok, ahol szintén meglátogattam egy orvost, mert a tünetek sajnos visszajöttek és ma reggel fizikó terápiában volt részem. A röntgen felvétel vizsgálata után kiderült, hogy a legfelső csigolyám egy picit elmozdult és nyom valószínű egy ideget, ez okozza a tüneteket. Kaptam masszázst és egy géppel is kezeltek, ami állítólag a vérkeringést serkenti. Majd bebugyoláltak egy rakás meleg törölközőbe, amiben kb. 30 percet kellett maradni. A hatás nem maradt el, tényleg puhult a beállt vállam és a nyakam is:). És örömmel jelentem, hogy jobban vagyok, ráléptem a gyógyulás útjára. Megtanultam egy két izom lazító gyakorlatot. Állítólag a sok ülő munka, a magas párnák – amiből itt nincs hiány és a hátizsák is okozhatja. Valamint Angkorban úgy bevágtam a fejemet egy kő küszöbbe, hogy ennek is lehet köze hozzá:).

IMG_3547 “Terápia után Bangkokban. Itt is éljen a Hello Kitty!”

Bangkok nagyon jól esett, a nyüzsgése és sokszínűsége. Egy magyar fiúval, Ádámmal is találkoztam, akivel már egy ideje leveleztünk az úti élményekről és tervekről. Jó volt magyarul beszélgetni valakivel élőben.

A következő hetet a pici Koh Yao Noi szigetén töltöm, egy jóga központban, ahol 8 csodálatos napot fogok eltölteni a paradicsomban. Azt hiszem ilyen tökéletes időzítést csak isteni segítséggel lehetett elérni, hiszen rendkívül jótékony hatása lesz a jóga pózoknak a hátam és nyakam állapotára. Alig várom, hogy beszámolhassak az itteni élményekről, a tengerparton vagyok közvetlenül, a jóga teremből látom a tengert és a bungalóm verandáján van egy függő ágy, most éppen innen írom a blogot.

A minap megkérdezte valaki, hogy milyen egyedül utazni, szerintem ez sok mindenkit érdekel, úgyhogy picit írok róla. Ez életem legjobb élménye. Sokkal jobban figyelek a környezetemre, sokkal több dologra jövök rá magammal kapcsolatban, egyre biztosabbnak érzem a jövőmet, egyre többet tapasztalok a világból és nagyon sok embert ismerek meg. Ha egyedül vagy, jobban barátkoznak veled az emberek. Egy árnyoldala van, néha magányos vagy, de ezek inkább percek, mert pörög az élet errefelé. Nagyon hiányzik minden barátom és a családom, valamint a magyar ízek, de ez életem legcsodálatosabb élménye! Tele vagyok szeretettel és örömmel!:) Aki kér, küldök neki:).

puszi: Zsófi

GOOD BYE LAO

Lao’s capitol, Vientiane, inhabits 200 000 people. It’s relatively small, compared to other capitol cities in South East Asia. I wouldn’t call this city beautiful, but neither doggy like parts of Phnom Penh or Bangkok. It does have some charm, thanks to the French restaurants and colonial buildings. There are beautiful sights to see though. Unfortunately I missed many of it, as I flew out 2 days earlier than planned…

It all started with, arriving to Vientiane, booking a hotel 2 km out of town by mistake. Although it was a nice guesthouse with nice people, I wanted to be closer to down town. So I booked another hotel and finally got on a tuk tuk. It had a flat tire in about 10 meters. Wow, this is going to be slow!

By the way, everyone is really happy to meet me, as I am Hungarian, they hardly meet anyone from Budapest.

I wanted to take a big walk and start to see the sights one by one, but then I started to feel strange symptoms, which I have been experiencing time to time in the last days. I felt dizzy, my head was a little heavy and my left eye a bit strange. What the hell is this? I never experienced anything like this before, so I decided it’s better to visit a doctor. I was quiet upset, as after the sickness in Luang Prabang, I had enough of being ill. And I felt so fine emotionally, so why is this happening?

After explaining my symptoms, the doctor decided to take a blood test, just to make sure I don’t have any tropical disease. It wasn’t easy to tell her, what is wrong, as I didn’t feel any pain, I wasn’t sick, I just felt weird. What do you say? Hello, I feel like I am stoned or what? After the tests, she decided I have vitamin problems, which sounded quiet accurate, as things are different here. I don’t eat regularly and I can’t eat fresh veggies, since, you never know how they were washed. I got vitamins to get better.  Here you don’t get a full box of medicine, but they take out pieces and sell it in a small plastic bag.

Unfortunately the mystical symptoms didn’t go away by the next day. It didn’t make me comfortable at all, especially that the guide book says if you have anything more serious than flu, just get out of Lao and fly to Bangkok. Medical services aren’t that great in Lao, although Bangkok has great hospitals and doctors.

I didn’t give up, I realized that the problems can come from an orthopedic problem as well, that one of the vertebra is being pushed and hitting a nerve. So I started to search a chiropractor or a medical massage place. I couldn’t find any and no one could help me. Finally I got to a cute French doctor in the following way: The girl at the reception said she has no idea, but I should go to Oasis massage salon, there the ladies didn’t speak English too well, but they managed to say that there is an orthopedic clinic somewhere, but they don’t know the English name. I said that is fine, just write the name in Lao language and I will show it to the taxi driver. And so I did, hoping to be taken to a hospital. I did arrive, but it was a public holiday, so there weren’t anybody. I finally managed to get a guy from his desk, who was really helpful, took me to another person, who called a doctor for me on the phone. That is how I got to Dr. Max of the French Embassy Clinic. I had an appointment at 15.30, but had to be at the airport by 5. Close, but I can make it!

I decided to do a short sightseeing tour and went to see Wat Luang, a beautiful golden pagoda. I missed the Royal Palace,  some other temples and the Cope Center, which tells you about UXO, the bomb problem in Laos. During the Vietnam War, Lao was very heavily bombed, they say every eight minute a bomb was dropped. They were carpet bombing. Most of the bombs never exploded and they are everywhere. You really have to be careful not to go off the beaten track. Every year many people die of the explosions and it is also very hard to cultivate land this way. Although they started to clean the country from UXOs, there is a long way to go.

I was enthusiastically waiting for Dr. Max on time to find out what is causing my dizziness. He checked my bones and decided to pass me on to another doctor, an orthopedist. He tried to get the bones back to where they belong and spent about 1, 5 hours curing me. It was really comforting and I did get better.  I also got to know what it’s like to live in Vientiane as an expat, that there is not too much to do, but socialize. Eat at a good restaurant and have a drink, chat. The doctor worked at a circus for years, before moving to Vientiane. What a life, huh?:)

I made it to Bangkok! I like to be here, although it’s huge and noisy! I even met a Hungarian boy, Adam, who I was in contact with for while, sharing travel tips. It was good to talk to someone in Hungarian in person.

Since the symptoms came back, I went to the hospital again, as I heard there is a Spine Center there. They made an X-Ray and saw that a vertebra bone moved a little and compressed , so it is probably pushing a nerve. There you go! I got physical therapy, it was great, my neck and shoulders were much less tense afterwards. They say, too much office work and bad pillows can easily cause problems like this. So I learned some exercises and I will get better.

My timing is perfect as I am going to Koh Yao Noi island in Krabi, for a yoga retreat for 8 days. I can’t wait to get there!!:)))

The other day someone asked me what is it like to travel alone. Well, it is amazing and I love it! I am so grateful for this opportunity! Being alone you pay more attention to the things around you and to yourself. You improve faster. You also attract people, you always chat with someone. Of course sometimes you feel lonely, but rarely.  I do miss friends and family and I would LOVE to eat Hungarian food. But I am full of love and happiness here! Let me know if you need some and I’ll send youJ.

Sophie

Tubing in Vang Vieng

IMG_3424

Viszlát Luang Prabang! Fura érzés elmenni, bár izgalommal tölt el, hogy új helyeket láthatok. Őszintén szólva, egy picit már „unatkoztam” itt, bár ez inkább a betegségnek köszönhető. De mindig kellemes emlékekkel fog eltölteni, ha a városra gondolok. A folyópart látképe, a bambuszhíddal és a távoli hegyekkel, a portás fiú mosolya és pörgő személyisége, a kakaskukorékolás, ami reggel 7-től, este 6-ig tart, bármit is mondanak a vidéken felnőtt barátok:), az esti piac, a szépséges laosziak arca, ahogyan a földön ülve játszanak néhány hónapos tündéri babáikkal a földre terített szönyegen a tömérdek laoszi árucikk között, a narancssárga lepelbe burkolózó szerzetesek,  ahogy napernyőikkel járják az utcákat, a francia hangulatú helyes éttermek és a bringázás a kis félszigeten, a folyóparton. Az elefántokkal való fürdést pedig már nem is említem külön, ami a legeslegjobb érzés. Ilyenkor tudom, hogy jó döntést hoztam. Bár kockázatos és rendkívül nehéz volt feladnom az eddigi életemet és néha aggodalommal tölt el a jövő gondolata, ezek az élmények gyökeresen változtatnak meg. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen más ember vagyok és nem lehet majd rám ismerni :). Egyszerűen napról napra egyre nyitottabb vagyok és egyre több szépséget élek meg. Ezeket az élményeket el sem tudtam volna képzelni, ha nem vágok neki a világnak. Emlékszem apró mozzanatokra és beszélgetésekre, van időm meglátni a virágokat és a fákat, az embereket.  A gondolatoknak van helye hova jönni és mivel nem vonja el más a figyelmemet, meg is hallom őket.  Jelentéktelennek tűnő beszélgetések, feledhetetlen élményekként raktározódnak el bennem és jönnek elő egy-egy magányos pillanatban. Tényleg nem a tájak és a nevezetességek megtekintése a legfontosabb és a legjobb az egészben. Hanem az emberek, a mosolyok, a beszélgetések és az érzések. Mivel a fontos gondolatokról naplót is írok menetközben, az érzéseimet is vissza tudom olvasni, ami fantasztikus. Felírom a bennem megfogalmazódó kérdéseket, azokat, amikre nem tudok még válaszolni, de tudom, hogy jó coachként fel kell tennem őket magamnak :).  Sokszor olvasom vissza, amit írtam és egyre több dolgot tudok megválaszolni, ami persze még egyszer ennyi kérdést szül. De ez az élet szépsége. Mindig lépegetünk előre. Fantasztikus látni, hogy milyen óriási a világ és ahogy egy kicsi „porfészek” laoszi város egyszerre nagyon is valóságos és otthonos lesz számomra. Az élményeink örökre megmaradnak, akkor is, amikor már rég új autónk van és az Iphone 7, már olyan viccesen hangzik, mint most a Nokia 3210.

Szóval irány Vang Vieng, egy röpke 7 órás buszút, amit előre ugyebár úgysem lehet elhinni, mert lehet az akár 8-9 óra is. Mindig egy órával korábban ott kell lenni a buszpályaudvaron, amit nem pontosan értek, mert fölösleges, de mindegy. Az utazási irodában nyomatékosan jeleztem, hogy ablak mellett szeretnék ülni, ugyanis, ha a buszból kifelé nézek, akkor nincs hányingerem. (tudtam, hogy az út meglehetősen kanyargós lesz) Persze folyosói ülést kaptam. Ez volt az első alkalom, amikor az arcomba hazudtak. Egész jó arány két hónap alatt:). Igen, már két hónapja itt vagyok!! Akkora mázlim van, hogy a mellettem ülő koreai fiú egy igazi úriember volt és átengedte az ablak melletti helyet. Köszönöm!!!:)

Az útra vittem magammal két könyvet, meg gondoltam majd írom a blogot is, de végig a hegyekben kanyarogtunk. Olyan volt az út, mint a kanyargós szakasz a szentendrei Skanzen és Pilisszentlászló között. Ez, 6 órán át. Legalább hárman hánytak, én pedig az őrangyalommal beszélgettem, hogy segítsen és ne hagyja, hogy felkavaródjon a gyomrom, mert akkor végem. Szerencsére minden oké volt és az első pánik után, hogy rosszul leszek, ismét remek mozi élményben volt részem.

Hét órán át csak bámultam a tájat. Annyi érdekességet lehet megtudni a helyiek életéről egy ilyen buszút alatt. Láttam, ahogyan az út szélén a bambusz kunyhók körül játszanak az apró gyerekek, koszos ruháikban, vizes kannákat cipelnek, gondolom, hogy ivóvizet vigyenek haza. Egy szőke hajú, de teljesen ázsiai arcú kisgyermeket, ilyet még sosem láttam! Egy hentest, aki a motorja oldalkocsijában, egy fekete lavórban árusítja a húst, ami még csak le sincs takarva… nem mintha ez nagyon számítana 30 fokban. A falubeliek életét, a bambusz kunyhókat, amik a szakadékra és a hegyekre néznek. A kék nadrágos és szoknyás, fehér inges iskolásokat, ahogyan sétálnak haza az iskolából. A házak előtt üldögélő asszonyokat és lányaikat és kisbabáikat, ahogyan főznek és beszélgetnek.

Pontosan 7 óra múlva megérkeztünk Vang Viengbe. Hát őszintén szólva elsőre sokként ért a látvány. Ez egy koszfészek, egy igazi parti város. Persze néhány óra elteltével már máshogy láttam. A város tényleg nem szép és tele van tomboló fiatalokkal, de ugyanakkor csodálatos mészkő sziklák magasodnak a folyó köré. Lenyűgöző a kilátás a szobám ablakából.

IMG_3446 IMG_3430 IMG_5013

Úgy döntöttem, hogy az első napon keresek egy szállodát, ahol medence van és pihenek egyet a parton. A színem is eléggé megkopott, úgyhogy muszáj volt egy picit barnulni:).  Ez itt szinte kötelesség, hiszen mit szólna a kedves blog olvasó, ha fehéren látna a képeken:).

IMG_5053

Vang Vieng két dologról híres: tubing és party (gumiabroncsban csordogálni a folyón, a mészkő szilák között és közben bulizni. Nem fordítom át magyarra, ha nem gondJ). Ezért befizettem egy túrára, hogy lássam a közelben lévő barlangokat és elmenjek tubingolni. Az első helyszínre a jellegzetes helyi teherautóval vittek minket. Egy tízperces sétával jutottunk el a barlang bejáratához. Kb. 15-en voltunk a csapatban, megint elég vegyes volt, nemzetiség és kor tekintetében is. A barlangnál szép sorjában beleültünk egy gumiabroncsba és egy kötél mentén behúztuk magunkat a sötétbe a vízben. Mindenki kapott egy fejlámpát is, amivel kitűnően egymás szemébe tudtunk világítani, ha éppen nem figyeltünk:). Hatalmas élmény volt, ahogy egyre beljebb húztuk magunkat a kötél mentén, legalább 20 percet haladtunk így egyre mélyebbre. Egy szakaszon gyalog kellett továbbmenni, mert annyira sekély volt a víz. Azért egy picit félelmetes volt, hogy mélyen a barlangban vagy és csak egy kiút van onnan. Visszafelé már nagyon bátrak voltunk és a kötéltől távolabb, a kezünkkel evezve tettük meg a távot. Hozzáteszem a barlang szélessége nem haladta meg a 3-5 métert, tehát nagyon nem lehetett elsodródni:. A cuccainknak kaptunk egy vízálló zsákot. Nagyon különleges élmény volt!:)

Az ebéd BBQ volt, rizzsel és az elmaradhatatlan bagettel. Mivel korábban láttam, hogy egy nejlon zacskóban hozták hozzá a húst, ami legalább 3 óráig nem volt jégen, én nem ettem belőle. De én egy picit most paranoid vagyok, mert nem akarom soha többet elrontani a gyomromat.:)

Ebéd után irány a nap fénypontja, a tubing!!:) A csapat nagy része kajakkal folytatta a túrát, de én meg három fiatal lányka – a krémJ- a gumiabroncsos verziót választottuk. Kb. 5 km a város, de a víz sodrása szinte nulla, úgyhogy 2-3 óra kell, hogy lecsordogálj a folyón. Ehhez még hozzá kell számolni, hogy út közben van három bár, ahol illik megállni egyet inni, vagy táncolni.

P1000901 P1000914

A három lány közül ketten Németországból, egyikük pedig Hollandiából érkezett. Itt találkoztak, összebarátkoztak és most együtt utaznak. Kérdeztem tőlük, hogy a szüleik mit szólnak, hogy utazgatnak, főleg a holland lánytól, aki egyedül utazik. Nem aggódják halálra magukat, hiszen csak húsz évesek? Még az én szüleim is törölgetik a verítéket a homlokukról néha, pedig én már „felnőtt” vagyok:). Szóval ezek a drága lánykák örökbe fogadták a „nénit” és együtt töltöttük a délutánt.

Volt egy idegenvezető kísérőnk is, aki kajakkal követett minket és hozta a zsákjainkat. Nagyon cuki volt, ahogyan vigyázott ránk. Később megértettem, hogy itt azért nagyon komolyan be lehet piálni, egy két lány délután három körül már olyan részeg volt, hogy nem tudom milyen módon jutott vissza a városba. Mert a gumiabroncsban ülve biztos nem. Főleg, ha a barátai is hasonló állapotban voltak:).

Az első bár kb. 10 perc sodródás után már meg is érkezett. A partról, egy pasas kidobott egy ásványvizes palackhoz rögzített kötelet, amivel behúzott és így szép sorjában kiszálltunk. Egy fa bárpult, sörpadok, egy röpi pálya és legalább 100 bulizó fiatal látványa fogadott minket. Kértünk egy italt és bevegyültünk:). Először eléggé furán éreztem magamat a 19-25 évesek között, pont mint Andi és én 10 évvel ezelőtt Thaiföldön:). (Ott töltöttük a szakmai gyakorlatunkat és utána utazgattunk a szigeteken). Persze ez hamar elszállt, nagyon jól beillettem közéjük. Az egyikük még azt is mondta, hogy ilyen ’cool’ szeretne lenni 33 évesen:), HAHAHA:). És hogy, ugyan, nem nézek ki annyinak!!:)

P1000962

A „BeerPong” (Sör ping pong) nevű játékot is kipróbáltam, aminek az a lényege, hogy van két csapat, mindegyik előtt néhány pohár sör. Két pingpong labda. Az ellenfél sörébe kell beledobni a pingpong labdát és ha bele találsz, az ellenfélnek meg kell innia a benne lévő sört. Miket nem tanul meg az ember?:)

P1000931

Kis idő múlva, új barátainkkal tovább álltunk és lecsordogáltunk a következő bárhoz, ami még az elsőt is felülmúlta. A háttérben gyönyörű zöld fákkal tarkított mészkőszikla, egy kosárpalánk, ami vizet szórt magából, ingyen shot (rövidital) és cérna karkötő mindenkinek! Itt azért már komolyabb részegedés ment, seggrázós tánc, dülöngélő fiatalok és buli ezerrel. A lányoktól kaptam egy szalagot, amit ők is viseltek és előszeretettel osztogattak, jó fej lányoknak és helyes pasiknak persze. Marha jó ismerekedési segédeszközJ.  A pia mellett lehetett lufit is kapni, ami annyit tesz, hogy a héliumot kiszívhatod és egy-két percig „jól leszel” tőle (bár az agyadnak annyira nem teszel jót vele, szerintem). Illetve, hogy mi mindent lehetett még kapni, azt nem tudom pontosan. Vang Vieng óriás drog és party város volt, de mivel több tucat turista halt meg minden évben a részegen vízbe ugrálástól és a drogoktól, a rendőrségnek elege lett és 2012-ben új szabályokat hozott. Ami valószínűleg már nagyon ráfért a helyre.

Elképesztő, hogyan találta ezt ki valaki, hogy hé, itt van Vang Vieng, meg van egy folyó, legyen ez a tubing és party fővárosa. Úgy értem, ez Laosz, nem Ibiza! Mindenesetre hihetetlen hangulata van a bároknak, a fiataloknak és a folyón csordogálásnak!

Mivel sokáig elidőztünk a második bárban, kihagytuk a harmadikat, ami állítólag amúgy is gáz volt:). Legalább 1-1.5 órát úsztunk még a vízen, mire visszaértünk a városba. Hál istennek, én csak egy italt ittam. Sajnálom azt, aki nagyon részeg volt ezen a szakaszon, mert olyan látványban volt részünk, hogy elakadt a lélegzetem. Hatalmas sziklák, azokon igazi dzsungel növényzet, csend és az úszkáló gumiabroncsok. Eszméletlen élmény volt!

P1000959 P1000951

Öröm volt végre kikötni, mert a víz kezdett marha hideg lenni. Jól esett a meleg zuhany. A lányokkal elérhetőséget cseréltünk, majd megosztjuk a képeket egymással. Nagyon viccesek voltakJ. Király élmény volt! Aki szeret bulizni és lazulni és erre jár, jöjjön el Vang Viengbe!

Még egy dolgot imádok itt. Az éttermekben nem asztalok vannak, hanem kis boxok, ahol feküdve lehet enni valamit és közben mindenhol a ’Jó barátok’ megy. Jó pofa beülni egy picit ejtőzni és ráadásul nagyon jó kaják vannak, helyi és nyugati  ízek is egyben.

IMG_3427

A szállásomat egy koreai házaspár vezeti, akik tündériek. A néni úgy vigyáz rám, mintha a mamám lenne és ragaszkodott hozzá, hogy a koreai főztjét is kipróbáljam. Nagyon édesek, külön élmény ilyen helyen megszállni, ahol ennyire kedvesekJ.

Indulok tovább Vientian-ba, Laosz fővárosába. Néhány napot fogok ott eltölteni, utána pedig Thaiföldre megyek.

Sok puszi,

Zsófi

U.I: remélem hamarosan kapok még fotókat a lányoktól 🙂

Tubing in Vang Vieng

Adios Luang Pragang! It’s strange to leave, but I am enthusiastic to explore new places at the same time. To tell you the truth I was a bit „bored” here, but that is mainly because of my illness. But I will always have great memories of this town. The sight of the river, with the bamboo bridge, the mountains, the receptionist guy at my guesthouse, his smile and vivid personality, the rooster song each morning, which does go on from 7 AM till 6 PM (no matter what people from the countryside say:)), the night market with the beautiful Lao faces, playing with their cute babies on the rugs among the hundreds of souvenirs. The orange robe monks with the umbrellas to protect them from the sun, the tiny French restaurants and the biking on the peninsula by the river. I won’t even mention the elephant bathing, which is the BEST!:)  Now I know that I made the right decision. It was risky and very hard to leave my life and sometimes I get worried of the future, but these experiences improve me in every way. This doesn’t mean I am completely changed and you won’t recognize me. But I get more and more open minded each day and I see so many beauties. I could never imagine such experiences, if I didn’t set off. I remember small motions and talks, I have time to see flowers and trees. There is place for thoughts to come in my head and nothing takes away attention, so I can hear them. Non important  conversations are remembered and understood in moments when I feel lonely. It’s really not only about seeing new places. It’s the people, the smiles and the feelings. I also write a diary for important thoughts. It’s great to read them back in a couple of days. As a good coach, I write up all the questions that I have in my head and cannot answer. Sooner or later they are answered, but new ones come with them. That is the beauty of life, step by step you grow. It’s fantastic to see the big world and how a crappy small town in Lao becomes familiar and home for a bit. Our memories and good times stay with us forever, even when our car becomes old and we replace it or when Iphone 7 will sound just as ridiculous as Nokia 3210 sounds now.

So going on to Vang Vieng, a 7 hour bus trip, which is not a guarantee. It could be 8 or 9 even. You always have to be at the bus station an hour before, which I don’t get, since you have your ticket, but anyway. I pointed out quiet specifically at the ticket office that I need a seat by the window, as the ride is pretty curvy. Of course I got one by the isle, but I was really lucky, as the Korean guy next to me was a gentleman and passed me his seat:). This was great, as the ride was going through the mountains, like from Szentendre to Pilis. For 6 hours. This was the first time I didn’t get what I paid for. Good, since I am traveling for 2 months already!!:))

I  brought 2 books with me and thought I will be writing my blog, but since the ride would make me really sick, I was watching the scenery. There were about 3 people throwing up, and I was talking to my guardian angel as well, to help me, not to be sick. After the first panic, that I cannot make it for 6 hours like this, I was fine and the „movie” started. I saw the real life of Lao. I saw children playing in front of the bamboo houses, in their dirty clothes, carrying water bottles to be filled, a butcher man with his motorbike, which carried the meat in a plastic bowl, no cover, not that it mattered in 30 Celsius. A blonde haired little boy, with Asian face, I never seen anyone like that before! The life of the village people, how they live their lives in the huts, overlooking the mountains. The boys and girls in their school uniforms, as they walk home from the classes. Women sitting in front of their homes, with their children and babies, cooking and talking.

In exactly 7 hours later we arrived to Vang Vieng. I was shocked at first, it is a dirt hole. After a while, as I had more time to explore I changed my mind. The town is ugly, but it is located among beautiful karst mountains. I have an amazing view from my window.

I have decided to look for a hotel with a pool, the first day and rest under the sun. Actually I needed some tan, as what would the dear blog reader say if I am pale on the photos. It was kind of an emergency:).

Vang Vieng is famous for two things: river tubing and partying. I went on a tour to see some caves and go tubing. We were taken by a local truck to the first cave. Here we sat into big truck tires in the water and pulled ourselves into the cave one by one with the help of a rope. We also got a head lamp and a waterproof bag for our stuff. There were about 15 of us in the group, all ages, many nationalities. It was an amazing adventure, we went deep into to cave for about 20 minutes and got so excited and brave by the end, that we didn’t even use the rope anymore. The cave was min. 4 M wide, so it was very brave of us:). We had to walk for a while, as at one point the water was too shallow. It was a bit scary to be in the cave so deep, but awesome at the same time:)!

We had BBQ lunch, which I didn’t eat as I saw they carried the meat in a plastic bag and it was standing in the heat for a while. Although I am a bit paranoid since I was sick, as I never again want to experience it again!

Right after lunch came tubing, the main attraction of the day!! Part of our team choose to go back by kayaks, but the best took tubing on the river, me and three other girls:). It’s about 5 km to the city, but the river is very slow, so it takes about 2-3 hours, plus the amount of time you spend in the three bars on the way.

Two of my new friends were German and the other girl from the Netherlands. They met here and started to travel together. I asked them if their parents were worried, as they are only 20, especially of the one that is travelling alone. Even my parents get freaked out I can hear through Skype sometimes and I am an „adult”. So these sweet girls adopted the „ old lady” and we spent an amazing afternoon together.

A guide accompanied us with a kayak and carried our bags. He took really good care of us. I understood later that you can get really drunk here and it can get dangerous if you do. Some girls were so drunk by the afternoon, that I have no idea how they managed to get back to town. Not sitting in the tube for sure. Especially if the friends were the same way:).

The first bar came after 10 minutes of floating on the river. A guy threw a rope, attached to a water bottle, and pulled us in one by one. A wooden bar with all sorts of drinks, about a hundred party people and a beach volley ball field waited us. We got ourselves some drinks and mingled around. It was a bit strange in the beginning to fit in, as everyone was around 19, max 25, just like me and Andi 10 years ago in Thailand:). (We spend our college internship there and went island hopping afterwards). Naturally this all went away shortly, I was feeling great with everyone. One of the girls even said she wants to be so cool as me, when she will be 33:). HAHAHAHA! and that I don’t even look 30:).

I tried Beer Pong, which is a game, with two teams, ping pong balls and glasses of beer. You have to throw the ball to the other team’s cups at the other end of the table. If you hit, they have to drink it. You really get to learn stuff here:).

After a while we started off to the next bar, with our new ping pong friends. It was even more jaw dropping than the first one. The background was amazing karsts, covered by green vegetation, a basketball field spraying water, free shots and bracelets. More drunk people, ass shaking dancing and party party party. I got a bow from the girls, which they were wearing as well and were passing it to girls and cute boys. Great way to get to know someoneJ.  You could also buy balloons, meaning you could inhale the helium out of it, which makes you feel good for a couple of minutes. Though your brain won’t be too happy about it. I am sure there were other stuff you could buy as well. Vang Vieng was an even bigger party and drug town, but so many tourist died, that the government stepped in and made some new rules. I think it was needed. Even now it stayed a bit too open mindedJ.

This is unbelievable for me. Who came up with this concept and how? Hey, let’s make this town in Lao, the capitol of tubing. I mean this is Lao, not Ibiza! Anyway it is really amazing, if you travel around in Asia, don’t miss this experience!:)

Since we spent too much time in the second bar, we didn’t go to the third, which was crap anyway they say:). It took about 1-1,5 hours to float down the river, back to town. I was really happy that I only got one drink, as the scenery was sooo beautiful. I felt sorry for the ones getting so drunk. One of the most lovely places I’ve ever seen!

We were happy to make it to the city finally, as the water was getting really cold. It was nice to have a hot shower. It was an amazing experience, we will keep in touch with the girls! They are really funny:).

There is this other thing I love here. The restaurants don’t have tables, but boxes, where you can lie down and watch Friends, while eating amazing food.

A Korean couple run the guesthouse I stay at, they are really sweet. The lady is like my mom, taking care of me, making me eat her Korean dishes. It’s always an extra experience to stay with people like them.

I am moving on the Vientiane, the capitol of Lao, where I will spend a couple of days, after that, I continue in Thailand.

See you,

Zsófi:)

P.S: I hope I will receive some more photos from the girls:)

Buddhista szerzetes tanoncok élete / Life of the Buddhist novice monks

IMG_4942 IMG_4648

Luang Prabang utcáit, ami nem mellesleg a Világörökség része, több mint harminc buddhista templom teszi különleges hangulatúvá. Az utcán, lépten nyomon, narancssárga lepelbe öltözött szerzetesek és szerzetes tanoncok sétálnak barna esernyőikkel, hogy megvédjék a bőrüket a délutáni tikkasztó melegtől.  Ezek a fiatal fiúk, szerzetes tanoncok, a harminc templom egyikében élnek és tanulnak, több mint kétezren. Laoszban ez hagyomány, minden fiú gyermek egyszer az életében, minimum három hónapot eltölt szerzetesi kötelékben. Ez nem csak az ő lelki fejlődésüket segíti elő, de a családjának is áldást jelent. Természetesen nagyon sok család kényszerből küldi gyermekeit a templomokba tanulni. Hiszen a tanoncok nagy része apró falvakból származik, ahol talán iskola sincs. A buddhista közösség lehetőséget ad nekik, hogy igényes oktatásban vegyenek részt. Normál iskolába járnak, de a templom iskolájában is tanulnak délutánonként. Aki nem lesz szerzetes és más szakmát választ, egyetemi felkészítő programokban is részt vehet. Tehát nem mindegyik tanoncból lesz szerzetes, nem ez az iskola elsődleges célja.

Az egyik 17 éves fiú, akivel én beszélgettem, például tanár szeretne lenni. A barátja, aki nagyon szerény volt és csak keveset mesélt magáról, arra a kérdésemre, hogy mi az álma, azt felelte, rendőr szeretne lenni.

A szerzetes tanoncok általában jól beszélnek angolul. Tanítják a nyelvet az iskolában és számos program támogatja őket. Ezen kívül elterjedt, hogy a turisták néhány órát beszélgetnek velük. Ez nem feltétlenül szervezett körülmények között történik, hanem egyszerűen besétálok egy templomba és leülök egy szerzetes fiú mellé és megkérdezem, hogy szeretne-e angolt gyakorolni, beszélgetni. Persze rendkívül lelkesek, hiszen ritkábban adódik alkalmuk gyakorolni a nyelvet és a világról pedig, nagyon keveset tudnak.

IMG_4688 IMG_4955

A napjaik szigorú szabályok szerint működnek, amit elmondásuk szerint, nem könnyű betartani.:) Mielőtt a templom lakói lesznek, fel kell esküdniük 10 buddhista alapszabályra (a 200 közül). Többek között nem utazhatnak luxus körülmények között, nem ehetnek dél után, nem létesíthetnek szexuális kapcsolatot, nem szórakozatnak, táncolhatnak, énekelhetnek, vagy sportolhatnak, nem fogadhatnak el pénzt.

Reggel 4-kor kelnek és egy közös ima, majd meditáció után elindulnak az adománygyűjtő körútra. Reggel 6 óra felé több száz szerzetes lepi el Luang Prabang utcáit, ahol a helyiek már várják őket és élelem adományokat adnak át a mély tiszteletben lévő tanoncoknak és szerzeteseknek. Ebből készítik el 7 óra felé a reggelijüket és rakják félre az ebédre valót. Ezután következik az állami iskola, majd a buddhista tanok. Az utolsó étel, amit magukhoz vehetnek, délben van, utána tilos ételt fogyasztani. Persze hallottam, hogy ha nagyon éhesek, titokban elmajszolnak egy banánt.:)

Délután van egy kis pihenő idő, illetve ilyenkor takarítják a templomot. Fél hatkor ismét van egy közös meditáció és ima, majd 9-10 felé villanyoltás, hiszen reggel nagyon korán kell felkelni. A délutáni meditáción részt vehetnek külföldiek is, amit remélem holnap végre személyesen is megtapasztalhatok.

Ugyanis az elmúlt egy hét alatt sikerült kétszer gyomorrontást kapnom, pontosabban nem tudtam felépülni az elsőből. Bár nem bánom, hogy szaladnak rólam a kilók, azért nem ezt a módot választanám a jövőben:).

A buddhizmus legfontosabb üzenete minden ember és élőlény szeretete, ami tényleg érződik ezekben a kultúrákban. Néha azt gondolom, hogy Ázsia tartja egyensúlyban a világot. Az a sok bűnözés, ami Nyugaton van, itt sok országban minimális szinten létezik csak (persze Ázsiában is van erre komoly ellenpélda, nem is kevés..). Az emberek tényleg próbálnak jót tenni és mindennap e szerint élni. Segíteni egymást és a közösséget, a céljuk egy boldog, kiegyensúlyozott élet elérése. Ahogy az elmúlt két hónapban volt lehetőségem figyelni az embereket, egyre jobban látom, hogy tényleg milyen harmonikusan élnek. Sokan szegények és tényleg kevés tulajdonuk van, de mosolyognak és szeretetet adnak. Bár sokan kemény fizikai munkát végeznek, mégis megtalálják a jót mindenben. Szoktam ezen gondolkozni, vajon mi a jobb, ki a szerencsésebb? Mi Nyugaton, mert lehetőségünk van bármit megvenni, elérni, megtanulni. A lehetőségek tárháza korlátlan, mind az anyagi és szellemi javak terén. Vagy ők, ahol a lehetőségek korlátozottak, de az élet a szeretetről és egymás segítéséről szól. Míg nálunk sokszor inkább a javak felhalmozásáról vagy megtartásáról.

IMG_4986 IMG_4980 IMG_4932 IMG_4647

A fiúk 12 és 20 éves koruk között élhetnek a templomban, van, aki rövidebb időt tölt el (akinek a családja megteheti, hogy maga neveli gyermekét és járatja iskolába), de van, aki akár 8 évet tölt távol a családjáról. Ne feledjük, hogy kisfiúkról van szó, akik talán évente egyszer látják szüleiket, testvéreiket. Nincs könnyű életük, mert bár lehetőséget kapnak egy szebb életre és tanulhatnak, a családjuktól távol teszik ezt. Pedig a családi kötelékek mindennél fontosabbak. Ezen kívül egy elzárt világban élnek, aminek ugyan van előnye (nem komputer játékokkal játszanak és a Facebook-ot nyomkodják), de talán hátrány is, ha egyszer kikerülnek a nagybetűs életbe. A fiú, akivel én beszélgettem, pl. 17 éves és jövőre el szeretne menni Thaiföldre egyetemre. Olyan volt, mintha egy 12 éves fiúval beszélgettem volna. Végtelenül kedves, érdeklődő és segítőkész, de még nagyon ártatlan.

A hetem nagy része tehát szenvedéssel telt, a gyomrom miatt, de szerencsére becsúszott közé, egy két egészséges nap. Elmentem bringázni, olvastam, fotóztam. Szép templomokat láttam és fantasztikus élmény volt a szerzetes tanoncokkal beszélgetni. Még néhány napot maradok, mindenképpen szeretnék még sokukkal beszélgetni. Megismerkedtem a szomszédjaimmal, egy 65 körüli kanadai pasival és egy 30 körüli koreai fiúval. Jókat beszélgettünk és vacsorázni is voltunk. A koreai fiú, Tae Ha, egy világkörüli úton van, amit kizárólag szárazföldön és hajón fog megtenni. Bringázni akar és stoppolni. Nem mellesleg megmászta már a Himalája egy részét és testépítőJ. A kanadai pasi, Lee, pedig Indonéziában él, bankár volt, majd tanár és iskola igazgató lett. 15 évet élt Kanada legészakiabb részén a sarkvidéken. Olyan érdekes történeteket mesélt az ottani életről, hihetetlen. Mindig rádöbbenek, hogy milyen nagy a világ, és mennyi ember él benne, mennyi különféle sors van. Tényleg különleges ez a szóló utazásban, hogy sokkal inkább megismersz embereket. Már túljutsz, a „Honnan jöttél?”, „Merre fogsz utazni”, „Eddig mit láttál” kérdéskörön és a szélsőséges vallási nézetek problematikáján keresztül, az angol egészségügyi ellátáson át, minden szóba kerül. Nagyon értékes embereket lehet megismerni.

IMG_4656

Egyszer ezt az idézetet olvastam, ami nagyon igaz:

„…tekints mindenkire úgy, az utad során, mint a kirakós egy darabjára és fogadj úgy mindenkit, mintha a tanárod volna…”

 

Life of the novice monks in Lao

Over thirty Buddhist temples make the streets of Luang Prabang, which is part of the Unesco World Heritage, so special. As you walk the streets along, you can meet the orange robe monks and novices. Holding brown umbrellas to protect them from the steaming afternoon sun. More than 2000 novice monks live and study at one of the temple schools. It is a tradition in Lao for boys to live in the temples for min. 3 months. It is a blessing for them, but for their families as well. Although many families cannot afford education for their young boys, or the village they come from is so remote, that there isn’t a school, so novice life is the only way. The Buddhist community gives them a chance for superior education. They can attend state school and the monk school as well in the afternoon. They also learn languages and attend pre university programs, if they want to continue their studies in one of the local or Thai universities. Not all of them become monks, most of them actually don’t.

The 17 years old novice boy, I was talking to wants to be a teacher and study in Thailand from next year. His friend, who was very shy  to talk, said his dream is become a policeman.

The novices usually speak good English, they learn it in school and try to practice whenever they have the chance. Many tourists visit them and have conversations about their lives. It is usually not organized, you can walk into any temple and just ask the boys there if they want to practice. The boy I asked was very enthusiastic to speak to a foreign person.

They live their lives among very strict rules, which, according to them, is not easy to fulfill. Before becoming residents of the temple, they have to swear to 10 vows (from the 200): they can’t eat after noon, can’t sing, dance, do sports, kill a living creature, have sexual relation, travel on luxury seats and accept money etc.

They wake up at 4 in the morning, pray and chant together, meditate. Then they go for the alms collection (major „tourist attraction” of the town). Around six in the morning hundreds of monks line up and locals fill their bags with food, mainly sticky rice. It is a good deed to give food for monks and they are highly respected. The monks prepare breakfast from the food they get and put aside some for lunch. After noon they are not allowed to eat more, only drink. I heard some of them keep snacks if they get very hungry:). Then they go to state school, then to monk school. In the afternoon there is some time to rest and also it’s the time to clean the temple. At half past five it’s chanting and praying time with meditation again. Foreigners can also join in. Which I truly hope to do tomorrow, finally. As in the last week I was sick of food 2 times. I am happy to loose some weight, but maybe it’s not a very healthy way:). I would rather skip it in the future.

The most important message of Buddhism is Love of every living being, which you can truly feel here. Sometimes I get the feeling that Asia keeps the balance of the world. All the crime in the West, hardly exists here. Of course many Asian countries are not this way and crime is huge. In Lao and other countries I visited people are trying to live their everyday life with love and good deeds. Help others, the community and live a harmonized life. Many of them are poor, they hardly have any possessions, but they smile and spread love. Even though majority works in agriculture, which is tough. They still can manage to find the good things about life. I think about this. Which is better? Living in the West, where we have unlimited possibilities and access to everything we want or living with very little, but really be happy, as life is about helping others and love. Whereas it’s mostly about money in our societies.

The novice boys can live in the temples from 12 to 20 years of age. Some of them spend only a short time here, but most of them stay until they can. Let’s not forget these are very young boys, spending their childhood away from their parents, lonely. They meet maybe once a year. That must be tough, but at the same time, they get the chance for a better life and possibilities.

They live in a closed world, which has it’s benefits, like they don’t play with computer games or they don’t have a Facebook account. But on the other hand they will go outside one day to the real world. Like to boy I was speaking to. He is 17, but he was more like a little boy of 12, very innocent. And he will go to University next year to Thailand.

Majority of my last week was about suffering, but luckily I had a couple of health days as well. I went biking, read my book and took photos. I saw amazing temples and it was unforgettable to chat with the monks. I will stay 2 more days, I hope to have more conversations with them. I also got to know my neighbors in the hotel. A Canadian guy in his late 60s and a Korean guy around 30. We had nice chats and we went for dinner as well. The Korean guy, Tae Ha is on a world tour. He only uses land and water transport, no flying. He wants to ride a bike and hitch hike. He, by the way climbed part of the Himalaya and is a body builder:). Lee, the Canadian guy is an ex banker, who left his job to become a teacher and school principal. First in the native communities of Canada in the Arctic, than in Indonesia.

It’s really special to travel solo. You meet much more people this way. You get through the „Where are you from?”, „How long are you traveling for” questions and start to explore any subject from fundamental religious problems through healthcare issues of the UK etc. You can learn from everybody, take great thoughts with you and meet good people.

Once I read this quote, which is so true:

” …regard everything that happens to you on your journey as a clue, and accept everyone you meet along the way as a teacher…”